Kelet-Magyarország, 1962. április (22. évfolyam, 77-100. szám)
1962-04-22 / 94. szám
Elment a nap, táskájába tevén ügyeit, gondjait. , Csend lesz talán. Ketten vagyunk most, Lenin meg én, Lenin mint fénykép szobám falán. Alatta sok ezer ember vonul, lobogók erdeje, karok fűszálai. Fölállok, arcomon az öröm kigyúl, jelentéssel kell most elébe állani: Lenin elv társ, hadd szólok pár kurta szót, nem szolgálatilag, szívből csupán, Lenin elv társ. tudja, pokoli mód nehéz, amit végzünk egymás után. Adunk már ruhát a mezítelennek, több már a szén s az érc — ' ez, ugye, szép? De persze, emellett — hadd mondom cl Önnek, sok még a szenny és a buta beszéd. Míg átrágjuk magunk rajta, kimerülünk. Ön nélkül sokan eltévedtek már, ezen a mi földünkön, itt körülünk s körös körül igen sok gazember jár. Nincs rá elég szám s nincs nevezet, hogy hányán vannak e csirkefogók: kulákok, szektánsok, részegesek, talpnyalók és munkahalogatók. Itt járnak és gögtöl dagad a kebelük, töltőtoll s jelvény pompázik a mellen. Persze hogy megbirkózunk velük, de rémes nehéz a harc ezek ellen. Lenin elvtárs, füstös üzemeinkben s havas tarlókon Ön itt van vélünk. Az ön nevével, szívével szívünkbe>• eszmélünk, lélegzünk, verekszünk, élünk. (RÉSZLET) írók a kommunista forradalom vezéréről Olyan ember volt, aki egész életét, minden gondolatát tudó- mányos kutatásoknak és a jobb társadalmi rendért harcnak szentelte, s aki végül a legnagyobb lehetőséget kapta meg, mely valaha is osztályrészül jutott a haladás prófétáinak: egy azelőtt elmaradt, óriási állam vezetője lett. Azt tartom, hogy mindennél jobban magára vonta és mindig is magára íogja vonni az egész világ figyelmét Leninben az a nagy lendületű, sokoldalú és világos megértés, mellyel megállapította, hogy mit kell tenni és mit lehet tenni egy ilyen óriási országgal, mely a világnak egyhatod részét foglalja el, s amely a cári zsarnokság eredményeképpen évszázadokkal maradt el Európa és Amerika gazdasági és társadalmi életszínvonala és tudományos fejlődése mögött. Nemcsak a régi despota- rer.dszert kellett megdönteni, de meg kellett találni ezekben a tömegekben, ebben az országban a megfelelő embereket és eszközöket egy olyan társadalmi rend megteremtésére, amely igazságos és ugyanakkor gyakorlatilag megvalósítható is legyen. A feladat ugyanis abban állt. hogy kielégítve a tömegek legégetőbb szükségleteit, egyidejűleg le kellett győzni a zsarnokság szülte előítéleteket, félelmet és vallásos babonát, amelyek még mindig hatalmukban tartották az embereket. És még nehezebb volt megértetni ezekkel az emberekkel azt, hogy mit jelent számukra mindaz, amit Lenin tőlük követel. Mikor 1927. és 1928-ban Oroszországban voltam, a Lenin szellemében egyesült ország egyes vidékein alkalmam volt látni parasztokat és munkásokat, léríiakat és nőket, akik áhítattal hajtották meg födetlen fejüket Lenin szobra előtt, akiben — én legalább úgy értettem — megmentöjüket látták (és véleményem szerint jogosan). A Lenin-felszabadította orosz nép sohasem fogja eltűrni, hogy újból leigázzák, rabszolgává tegyék. Lenin szellemétől áthatva harcolni fog. E harc kimeneteiében én nem kételkedem. Lenin és szovjet állama győzni fognak. Bármi lenne is ennek a harcnak a legközelebbi eredménye, Lenin és Oroszország az a humanitás és igazságosság, miket Lenin az ország" kormányzásába bevezetett, végeredményben győzni fognak. Mert, bár Lenin ma már nincs az élők között, az a társadalmi rend, melyet megalkotott, s melyet harcos társai és követői azóta még nagyobbá és erősebbé tetitek, sohasem veszhet el a jövő nemzedékek számára. Theodor Dreiser (Kalifornia, Egyesült Államok 1940.) Lenin Európa legnagyobb államférfia — 'Boldog vagyok, hogy hat évvel ezelőtt, amikor az angol sajtó a rágalmaknak olyan özönével árasztotta el Lenint, amelyhez még az 1780-ban George Washington ellen intézett rágalomhadjárat sem fogható, — boldog" vagyok. hogy én akkor üdvözöltem Lenint, mint Európa legnagyobb állam- féríiát, egyik neki megküldött könyvemre írott ajánlásban::: Nem kételkedem benne, hogy: eljön a nap, amikor LandoL- ban George Washington szobra mellett fognak Leninnek szobrot állítani. Bernard Shaw (1924) Törhetetlen odaadás az ügy iránt és könyörtelenség az ellenséggel szemben Lenin' életében az ügy iránt való azt a törhetetlen odaadást látjuk, mellyel elkerülhetetlenül együtt jár a könyörtelenség mindenkivel szemben, aki ennek az ügynek útjába áll. Lenin' nem kevésbé szerette az embereket, mint az ügyet, amelyért harcolt, ezért volt oly nagy alkotó tevékenységében. Heinrich Mann (1924) A nagyszerű ember 4 gépkocsi vezető emlékeiből VLAGYIMIR ILJICS MINDIG figyelemmel kísérte és szívén viselte az elvtársak gondjait, s állandóan azon igyekezeti, hogy megjavítsa élei- és munkakörülményeiket. Ö maga viszont rendkívül szerény és igénytelen volt. Amikor például a szovjet kormány Petrográdból Moszkvába lette át a székhelyét, Vlagyimir Iljicsnek felajánlottak egy tágas, kényelmes lakást. Ö azonban nem fogadta el, hanem egy alacsony mennyezetű, kis szobákból álló, egyszerűen bútorozott lakást választott. Vagy egy másik példa: amikor Vlagyimir Iljics megbetegedett, az egyik Moszkva környéki szovhoz igazgatója gyümölcsöt küldött neki, Vlagyimir Iljics jól megmosta a „szolgálatkész’’ igazgató fejét, a gyümölcsöt pedig rögtön átküldte egy gyermekszanatóriumba. Vlagyimir Iljics szerénysége nem mesterkélt, tettetett szerénység volt, hanem szervesen a jelleméből fakadt. 1921-ben a Kreml borbélymühelyében a következő epizódnak voltam tanúja. Jónéhányan várták, hogy sorrakerüljenek. Ekkor toppant be Lenin, megkérdezte, hogy ki az utolsó, s szerényen leült. A zsebéből folyóiratot vett elő és belemélyedt. Az egyik mester végzett az előző vendéggel, a felajánlották Leninnek, hogy soron kívül üljön le. — Nem, nem, elvtársak, köszönöm — mondta Vlagyimir liftes —, be kell tartani a gűf* rendet. Hiszen magunk állapítjuk meg ezt a rendet. Várok, amíg sorrakövetkezem. Vlagyimir Iljics borzasztóan utálta a személyét övező túlzott tiszteletet, nem tudta elviselni a hajbókolást, a hízelgést. Nem, szerette, ha „nagynaidU 1,zseniálisnak” nevezték. Nagyon bosz- szantotta, ha gyűléseken vagy összejöveteleken dicsőítették, ovációval fogadták. Egyszerűen megtiltotta, hogy a neve melle odarakjanak valamilyen jelzőt vagy titulust. — HOGYAN, MIT MOND? — szakította félbe beszélgetés közben partnerét, aki „elnök elv- társnak” nevezte. — Miért ilyen fellengzősen, barátom? Mondja csak, hogy Lenin elvtárs vagy Vlagyimir Iljics. Mennyivel egyszerűbb így! — s szelíden felnevetett. J önnek és a sornak soha nir.es vége. Néma tisztelettel lépnek a mauzóleum márványlépcsőjére. Eljönnek, hogy lássák a nagy embert, aki életében a legmaradandóbbat alkotta: egyesítette milliók akaratát, szíve dobbanását. Régi harcosok állnak a mauzóleum előtt, a forradalom egykori katonái. Ök látták Lenint, hallották lángoló szavait. Soha nem volt oly látnok, mint a forradalmi robbanások idején. Valósaggal kivirult, elméjében pontosan kirajzolódott a forradalom elkövetkező képe. Ezért ejtette ámulatba kortársait terveinek szédítő merészsége. A m a u z ó 1 e ti in előtt elgondolásainak meglepő világossága. Forradalom — Élet! E két togalom összeforr! nála. Az embermilliók élete ekkor kezdett kibomlani, szétpattant a szorító bilincs, fegyvert fogtak a munkások, parasztok, Katonák. De nogyan? Miként? Kikkel és kik ellen? Mikor? Ezekre ő adott választ, a íorra- dalom teje. És a legalkalmasabb pillanatban, a háború gyötrő káoszában tisztán és határozottan felcsendült Lenin szava: most. Jövőbelátó oülantásávai tudta: a felkelés elkerülhetetlen, a felkelés győzni fog, s ez előkészíti a háború végét Oroszországban. felrázza a Nyugat megkínzott tömegeit, a forradalom létrehozza a Szovjethatalmat. így történt! Éles látása a továbbiak során is példátlan pontossággal megvalósult. A hadvezér, a forradalmár mindig tudta a forradalmi események fordulataiban, mi a helyes irányvonal, magatartás, s úgy vezette a forradalmi lomegeket. 4 forradalom óimé* nyei füzednek tu idős szovjet emberek arcán a mauzóleum előtt. Az hozza ide őket végeláthatatlan': sorokban. Köztük ú| arcok tűnnek fel, fiai talok, akik nem ismeri lék személyesen L&J nint, de tanításain ne-J velkedtek. Ok már a békésebb évek gyermekei, Lenin1 forradalmi eszmeinek mai megvalósítói. Az. idősebbekkel1 együtt nyugodt szívvel lépnek a nagy ember ele, méltó helyére kerültek Lenin eszméi,- el«í tüntek_ az útból a hl- bás nézetek. A mauzóleum Lenin mauzóleum ma, a forradalom leg-, riagyobb harcosának^ vezérének helye. Egyelj dűl őt illeti meg, ' ■/ 5 a sornak nine.-; ’Léi Majakovszkijt Beszélgetés LENIN elvtárssal
