Kelet-Magyarország, 1962. április (22. évfolyam, 77-100. szám)

1962-04-22 / 94. szám

Jüilßid humma Egy angol politikus a követ­kező meghatározást adta Nagy- Britannáa parlamentjéről: wOlyan gyülekezet, amelyben a későn jövők találkozn ak a ko­rábban ebnenőkkel”. ★ Egy amerikai oktatóhajon a fiatal tisztjelölt tust a felada­tot kapta, számítsa ki a hajó tartózkodási helyét. Félóra múlva az eredményt átadja az oktatótisztnek, aki belepillant­va, „vigyázz”-t vezényel. A tisztjelölt vigyázzállásba mere­vedik, de tekintete elárulja, hogy nem érti a dolgot. — Csodálkozik? — kérdi az oktatótiszt. — Ha a maga szá­mításai helyesek, akkor éppen most haladtunk át a Fehér Ház tetején. ★ — Mondd, papa, az anya- könyvvezetőnél miért nyújt ! egymásnak kezet a vőlegény és \ a menyasszony? — Ez a hagyomány, fiam. j Hiszen tudod, hogy mérkőzés előtt a szorítóban az ökölví­vók ugyar.ieet teszik. ★ Egyszer egy ismerőse arra kérte Einsteint, hogy hívja fel telefonon, de figyelmeztette: ír­ja fel a számot, — 24—361 — mert nehezen lehet fejben tar­tani. — Mi ebben a nehéz? — cső- \ dálkozott Einstein. — Két tu­est és 19 a négyzeten. Hajrá Sehol sem akar lemaradni! Azért jöttem így Julis, mert sietek vissza!... (Gerő Sándor rajza) Nem várt Látogatás ★ — Most pedig hosszabb idő­re sürgősen fel kell hagynia mindennemű szellemi munká­val! — Sajnos, doktor úr, az nem i megy, épp egy film forgató- könyvét írom... — Óh, azt igazán folytathat­ja! ★ ORVOS: Na, kedves bará­tom, hogy érzi magát? PÁCIENS: Doktor úr. ké­rem ne vegye tőlem zokon, de megint jói érzem magam. * TANÍTÓNŐ: Hát nem csodá­latos, ahogy a kiscsibek kibú j-1 nak a tojásból?! FRICI; Én inkább arra len- j nelc kíváncsi, hogyan kerül be­le!... — JE«: aztán igazi húsvéti meglepetés! (Szűr-Szabó József rajza) Meglepetés — Megőrültél? Férfiaknál nincs locsolás! — De tavaszi munka az van! (Füiöp György rajza) Sasállási László: V i z s g á z í öl i á s TAVAS Z I EZ AZ Üzemi forgácsok Aki nem tud arabusul, lelö- hetetlen a termelési értekezle­ten. ★ A mellőzött ember csak rit­kán veszi észre, hogy ő is mel­lőzi önmagát. ★ Az anyaghiány minden rossz­ra jó. Sikkasztásból nem lehet m élni. ★ Madarat tolláról, embert. ] selejtjeiről... ' ★ Az elfekvő készlet addig amíg kijönnek a népi ellenőr ★ X benyújtotta újítását az h tások elbírálásának gyorsításá Most két éve. —83 Űj technika Korszerű húsvéti üzem... (Szegd Grtzi rajra) Kellemes ünnepeket! (Endréd! lstygs rajé») Ji/tikor átbillent községünk "■*- azon a bizonyos ponton, omit azóta sem tudunk jobb szóval megfogalmazni, egy csa­pásra sok minden megváltozott az emberekben. Elsősorban mindenre akadt vállalkozó. A ló szeretők kocsis­nak mentek, a marhapártiak a tehenek mellé, a kihajtást leal­kudva még kondásnak is vállal­koztak egy páran. De juhásznak, vagy éppen juhászbojtárnak sen­ki sem vállalkozott. Nagy gondot okozott ez az illattenyésztési brigádvezetőnek. Mert a régi juhász, a vén Ki­esők sánta. Meg egy kicsit ma­radi gondolkozású. Neki a köz, « közösség nem sokat jelent. Csak annyit ismer el mindenből, amennyit a birkáival le tud le­geltetni. Mégis az egyik tavaszi napon hosszú lábú, suhanc térengette az öreg mellett a birkát. Fején KBL»MéAGYAHORSZÁG 4 pörge kalap, kezeben frissen vá­gott, kampó nélküli bot, mögöt­te korcs puli, amelyik gazdájá­val együtt láthatóan élvezte az egészet. Az öreg juhász, mint min­dent, ezt is fenntartással fogad­ta. Mert szép az igyekezet, de nem annyiból áll a juhászság, hogy egy kajnpó, egy puli és kész! Ahhoz más is kell. Agyában ezért nem pihentek a gondolatok. Aztán hosszasan nézte a fiút, majd a legelőt érintő országutat, ahol ez alatt nagy zúgással fényes kipufogó- jú motorkerékpár száguldott el. — Milyen fajta volt az fiam? — kérdezte csak úgy félvállról az öreg és hangjában a kérdés ellenére sem érződött a kíván­csiság. — Az? Piros Danuvia. A leg­újabb sorozat — felelte készsé­gesen a fiú és hosszas magya­rázkodásba kezd a motorokról. Az öreg türelmesen hallgatta végig a szakszerű magyarázatot minden megjegyzés nélkül, mert a szeme akárhogy nézte a fiút, a birkákat látta. — Hát azt meg tudnád-e mon­dani, hogy melyik potbalista ját­szott abban az olimpiai csapat­ban. tudod, amikor nyertünk? — Hogyne tudnám — csillan fel a fiú szeme és fejből sorol- j ja el az összes ismert neveket. Kocsistól, egészen Puskásig, hoz- zátéve még a jó tulajdonságai- kát is. Az öreg sokáig hallgat ezután, j szeme a távolt és a birkát né- ; zi, majd lassan, de határozót- j tan megszólal: — Látod azt a tornyot fiam? ! — Látom. — Na, akkor annak vedd a., irányt! __ 777 — Mert azt még csak meg le­het bocsátani — mondta magá­ban az öreg, — hogy egy ju­hászbojtár a motorkerékpárt sze réti. De hogy potball-drukker is légyen, azt nem! Hisz. itt : hagyja ez vasárnap a juhot, 1 mint annak idején széni Pál az l olahokat. , Húsvéti tojás, 1962.

Next

/
Thumbnails
Contents