Kelet-Magyarország, 1962. március (22. évfolyam, 50-76. szám)

1962-03-11 / 59. szám

él a lüLág eg.yi.lt Lexpnagy&t%b íiója EffJ kJ világ bölcsőjét ringatták A he títirtnar befedte n jég­páncélba merevedett fo­lyót, a leheletkönnyű fehér pclyhek megpihentek a fenyő- galluakon, cs a néma bokrokon. A felső Don hideg tele nem csökkentette a táj varázsát. Asért, amelyet Mihail Solohov, m Csendes Don és az Űj baráz­dát szint as eke lapjain oly költőien írt le. A világszerte ismert regé­nyek szerzője máig is kedvelt kozák-falujában, Vesenszkájá- han lakik. Kora tavasztól, ami­kor előbújnak az azúrkék me­zei virágok és a sötétvörös tu­lipánok, a doni sztyeppék igé­zőén szép díszei — a világ minden tájáról vendégek jön­nek ide. Az érkezők már messziről rálátnak a nevezetes, falura: Vescnszkája a D n balpartján fekszik, apró tarka kozák há­zait hosszú fonott kerítések őleli!; körül. ..Szomorú és ko­pasz” — Solohov könyveiben annak idején így nevezte saját faluját. Napjainkra azonban szinte a felismerhetetlenségig megváltoztatta a villanyfény, a rádió, a vízvezeték, az egész világgal kapcsolatot teremtő te­lefon és távíró összeköttetés, az iskola, az internátus. az üzle­tek és a járási kultúrház. Vcsenszkája a járás hagyo­mányos mezőgazdasági községe. A kolhoz egyike Mihail Solo- hoo nevét viseli. Ennek terüle­tén kereken 30 évvel ezelőtt hasította az első barázdát a vi­lághírű iró. Aztán benépesült a táj. melynek dolgozó paraszt­jai ádáz harcokat vívtak a ku- láksággal. Solohov mindezt az Új barázdát szánt az eke című regényében írta meg. ^Jolnhov kolhoza pompás s eredményekkel büszkél- kedhetik. A tagok összjövedel­me már túlhaladta az egymil­lió rubelt. Éppen a múlt év végén ünnepelték élenjáró dol­gozóikat is. Solohov tevékenyen segít a kolhoznak. Jellemző rá az az eset. ame­lyet a faluban mesélgetnek ró­la. Egyszer elment a Kaukázus­ba üdülni. Az ottani kolhozok egyikében csodálatos tenyész- juhokat mutattak neki. A ju­hok annyira megnyerték Solo­hov tetszését, hogy az iró nyomban vásárolt közülük né­hányat földijei számára. Mihail Solohov a termőföld elismert szakértője, Vescnszkája a legközelebbi vasútállomástól 150 kilométer­re fekszik. De ez csöppet sem zavarja az irodalom és a mű­vészet rajongóit, hogy állandó kapcsolatot tartsanak a falu­val. Hangversenyeket rendez­nek, filmbemutatókat és elő­adásokat tartanak. Gyakran megesik, hogy a falusiak ész­revételei az első kritikai meg­jegyzések. Solohov lakása közvetlenül a Don partján áll. Ez a ház az író müveinek állandó szerep­lője, életének és munkásságá­nak néma szemlélője. A szö- löskert ápolgatása és a vadá­szat pihenteti őt a legjobban. Házát a második világhábo­rú után építették. A korábbi hasonló lakása, a falu könyv­tára és sok más épülete a hit­lerista rombolás áldozatává lelt. A háború mérhetetlen személyes veszteséggel sújtot- j fa Solohovot: egy fasiszta bom­ba megölte édesanyját, a nagy­szerű orosz asszonyt. A Csen- des Donban az idős Iljinicsna személyében őt örökítette meg Solohov. A ki már személyesen is ta­/ v lálkozott Solohovval. jól j ismeri humoros kedvét. Solo- > hov a tréfacsinálás mestere, l de sohasem sérti meg azt. aki­re irányítja finom, találó él­veit. Művei is forró humorral, sajátságos költőiséggel és meg­hittséggel telítettek. Solohovot sok vendég személyesen kere­si fel, de még többen levelet [ küldenek hozzá. Olvasói véle­ményüket mondják el, a fiaiul írók pedig kézirataikat küldik el hozzá. Az író felesége, Ma­rija Petrovna meséli, hogy egyik alkalommal férje egy havi távolléte után 1600 leve-, let talált dolgozószobája aszta­lán. Az író most A hazáért har­coltak című regényét készíti. Sokat dolgozik, minden mon­datot különös gonddal csiszol- gat, az egyszer leírt fejezete­ket pedig gyakran többször is átdolgozza. Azt akarja, hogy új könyve — aminek már oly sok és igényes munkát szen­telt — szenvedélyes felhívás legyen a béke megőrzésére és lángoló gyűlöletre szítson az emberiség ellenségei ellen. P. JiVscsenUu. az APN kűlöntudósítója. Megjelent az Alföld 1962. évi első száma Szaznegyvenöt lapnyi terjede­lemben, érdekes, változatos tar­talommal jelent meg az Alföld 1962. évi első száma. A főszerkesztő Mocsár Gábor Kettő« novella című írása ve­zeti be a folyóiratot. A néhány éve még nyírbátori könyvtáros Bartha Gábor kőt verssel szere­pel, az Este otthon (meditáció egy atomháborúról) és a Ké­sei hexameter cíművel. A lapunkban is többször sze­repelt Kópiás Sándor Tavasz a gyárudvaron című versével je­lentkezik . Nyíregyházi írónk, Végh An­tal elbeszélés sorozatából az Egy üveg bor címűt közli a fo­lyóirat Az Írószövetség Debreceni Csoportjának kritikai szakosz­tályán rendezett vita bevezető előadásának rövidített változa­tát közli Baranyai Imre A kri­tika kritikája címmel a Vita rovatban. Váci Mihály Mindenütt ott­hon című, tavaly megjeleni kö­tetét Kovács Kálmán méltatja. A Bőgel József szerkesztésé­ben megjelent A képzőművé­szetek Debrecenben című kiad­ványt Módy György ismerlek és értékeli. Érdekes tanulmányt olvasha­tunk a folyóiratban Az álnevek­ről, Kálmán Béla tollából. „Felnőnek a gyerekek" Nagykáilóban A nagyksHoi művelődési ház­ban ma este 7 órai kezdettel mu­tatja be Viktor Rozov: Felnőnek a gyerekek című háromfelvon.i- sos színművét a Nyíregyházi Közgazdasági Technikum Pénz­ügyi Tagozatának KISZ színját­szó csoportja. Innen — <>«««« Otlábú őzbak A Bukarest melletti Snagov erdőben nemrég ötlábú özba- kot terítettek le. Ez a tudomá­nyos nyelven ,.polimélion”-nak nevezett jelenség mostanáig még nem fordult elő Romániá­ban. A szépen fejlett 30 kilós őzbak a capreolus-caprea faj­tához tartozik. Az őzbak ötödik lábát a két hátulsó lába között meghajlít­va hordja. A szakembereknek az a véleménye, hogy a torz- szülött őzbak ötödik végtagja tülajdonképpen az állat ki nem fejlődött ikertestvérének a lá­ba, ami rendkívül ritka jelen­ség az ehhez a fajtához tarto­zó állatoknál. Feltételezik, hogy ez az őzbak normális életkort érhetett volna meg és ötödik végtagja sohasem akadályozta volna a. futásban. Gyík? ameiy nem lúd • vizel inni Délnyugat-Aíríka egyik na­gyon száraz partvidékén él egy gyíkíajta, amely sokszor 12 órán keresztül pihen, boleásva magát a part finom szemcsés homokjába. Kérdés, miképpen fedezi ilyenkor oxigénszükség- lctét és hogyan oltja a szom- ját. Ha ezt a gyíkiajtát foglyul ejtik és vizet tesznek eléje, annyira ügyetlenül iszik, hogy száján és orrán át egyszerre szívja be a vizet, sőt emiatt néha meg is fullad. Ez is mu­tatja, hogy az állat nem ismeri a szabadban található vizet és feltételezhető, hogy szomját a Délnyugat-Afrikában ritka köd-, illetve harmatlecsapódás­ból oltja. AMÍG NEM KERÜLT műsor­ra az „Új barázdát szánt az eke'’ című, három részes szov­jet film, voltak, akik azt mond­ták: ismerős téma, nem kellett volna háromrészes filmet készí­teni belőle, úgysem sikerül vé­gig érdekeltté tenni a nézőt. Nos, akik így vélekedtek, csalódtak. A film alkotói Solohov ismert regényéből filmszerű történetet komponál Útik sűrítették a re­gény hatalmas cselekménytárát. Változatos, váratlan fordulatok teszik érdekfeszítővé a cselek­ményt. Miről szól a film? Po- lovcev érkezik egy faluba, az egykori fehérgárdista, áld volt beosztottja, Osztironov közép­nyílt kenyéi-tőreare kerek arc. Közben megismerünk sok «se­bért, akik az új élet mogtorsm- tésén fáradoznak. Az I. és II. rész vázául» eg. íirdekfeszítő, tanulságai CB a film. Kibontakozóban van az Űi embertípus, amelynek sok szép példáját vitték filmre a szer­zők. Bátorság, a párt iránti hű­ség jellemzi a nyomortól meg­szabadított falusiakat, de vias­kodnak még az újjal, sajnál­ják jószágaikat, a vetőmagot néhány hektárnyi földjüket A végtelen területű szovjet föl­dön a forradalom győzelme után évekig garázdálkodhattak az ellenforradalmárok, s minden lépéséit gátolták az új élet meg­teremtőinek. Lazítottak, gyil­koltak, ,,végleges leszámolásra' készültek, s mindezt a falu, a parasztnál talál menedéket. Megérkezése után mindjárt szervezkedni kezdenek a kolhoz szervezése ellen, s egy­kori beosztottja híveket is tobo­roz a kozákok közül. Nemsokára megjelenik azon­ban a faluban Davidov Is, akit a párt bízott meg a kolhozok szervezésértek segítésével, irá­nyításával. Davidov munkás, ke­veset ért a mezőgazdasághoz, de mirú a párt képviselője, az új élettől húzódozó szegényparasz­tok között hamar megbarátko­zik a falubeliekkel, s az egyik gyűlésen meg is szavazzák a kolhoz megalakítását. A kolhoz . létrehozásával egyidőben az ellenforradalmi bandát is meg­szervezte az egykori fehérgár­dista, a középparaszt Osztronov segítségével. A kolhoz, ha lassan is. de fejlődik, s az eredmények láttán az elleníori'adalmárok meggyor­sítják szervezkedésüket, mígnem kolhoz vezetői mindaddig wears restek komolyan, amíg a kerü­leti titkár nem figyelmeafcetiie okét. Világforradalomról beffiél- tek, s közben falujuk ellenségei - vei sem számoltak le. Csak a film harmadik részében tisztázó dik hogyan, milyen áron tették ártalmatlanná az ellenforradu ■- marokat. BÁTOR EMBEREKET ismer­tünk meg a filmben. Olyanokat, akik hittek a forradalom győ­zelmében. Bátor és humánus embereket. Szerelem, küzdelem, hősiesség, bátorság, az emberek­hez való új viszony, megértés, humanizmus, egy új rend ki­bontakozó sokfélesége tárul a néző elé a filmen. Ez a film is méltatóan kerül a legjobb szovjet alkotások kö­zé. Nagy Tibor Kézikönyv a vallásról Az elmúlt évek­ben örvendetesen megszaporodott is­meretterjesztő köny­vek között fontos helyet foglal el a „Kézikönyv a val­lásról”, amely nem­régiben került a »könyvesboltok pol­caira. Kézikönyv, te- ,hát tömör összefog­lalásban — ötszáz ol­dalon — közli mind­azt, an)it manapság a vallásokról, eredetük­ről, lényegüktől, tár­sadalmi szerepükről tudunk. A „Kézi­könyv” — amely két Ívnyi mélynyomásos műmellékletet is tar- ;talmaz — a vallás eredetének magyará- izatából indul ki, is­merteti a világ leg­főbb vallásait, kü­lön is foglalkozik a •kél legismertebb val­lási könyvvel: a Bibliával a* a Ko­ránnal, áttekinti a főbb vallási szertar­tásokat, ünnepeket, taglalja a tudomány és a vallás, az egy­ház és az állam kap­csolatát, végül a kommunista erkölcs és a valláserkölcs viszonyát fejtegeti. De nemcsak ezért fontos a „Kézi­könyv”, mert egy­más mellé állítja a legkülönbözőbb val­lásokat. Hanem azért is, mert így együtt könnyebben és ér­zékletesebben vehet­jük észre közös lé­nyegüket: a valóság idealista módon el­torzított tükrözésé!. A ..Kézikönyv” mér­téktartó hangon vi­lágosan és félreért­hetetlenül tárgyalja a mai vallások ősz» szefüggését a társa­dalmi fejlődéssel é»s gyakon össaefonódá­sál — különösen a vezető kapitalista or­szágokban — a ve­zető politikai liata- lommal. Éppen a könyv fent említett sokoldalúsága miatt válik láthatóvá, hogy nem csak a katoli­kus, hanem a többi vallásnak is lénye­ges jellemzője, a túr-jj sadalmi változások-^ hoz való alkalmaz-* kodás, a politika iená gerén végbemenő ál­landó lavirgzás. Teljességgel tehe­tetlen egy rövid cikkben még csak felületesen érinteni is mindazt a sok is­meretet és gazdag, valláskritikai anya-; got, amelyet az Sz. Lovaljov profé .zori szerkesztette ,1 /•- könyv'-ben a 'óbb' mint harminc Mg . szerzői hol! -' it it felhalmozott. Kép szöveg nélkül.

Next

/
Thumbnails
Contents