Kelet-Magyarország, 1962. március (22. évfolyam, 50-76. szám)
1962-03-09 / 57. szám
A tótól szabadult friss sár olyan, akár a kel esztett tészta. A tanyaudvaron az ember bokáig', a jószág csülökig jár benne. Bíró Sándor vízzel tele vödröt emelve egyensúlyoz a remélhetően szikkadtabb részeken igyekezve a baromfiól felé. Felesége, és a kis szöszke Simon Eta az etetővályukat tisztogatták az épület végénél, ahol cirógató langyosággal berzenkedik a márciusi szellő. A csibenevelőben — a kintről jövőnek pokoli — harminc fok körüli hőség és sokezer csipogó Szárnyas-tollas apróság. A hívó szóra úgy összesereglenek, hogy gombostűt sem lehetne közéjük ejteni. — Hatezer darab, százhatvan híjával — mondja Bíróné. — Most fordulnak ötödik hetükbe. A százhatvanból a legtöbb kelést gyengeségben pusztult el. — Ez az elhullás három százalékon belül van — jegyzem meg, — A csibék szépek, elevenek. Hogyan sikerült így őket felnevelni? — Hajaj, azt csak én tudom igazán — mondja nevetve Bíró Sándor. — Az asszony itt a fő- • nők, én meg — most már Eta is, j a beosztott. * Cudar négy hét volt ez, kérem. Az első két hétben éjt-napot itt töltöttünk. Naponta hat-hét mázsa fát vágtam, hogy a viharos időben is meglegyen a benti meleg. Egyik éjjel berogyott a fűtőkemence. Na, ki a havas éjszakába, csá- kányolni a fagyott földet, sárt csinálni, mert különben... — Mondja is most már az agronó- musunk — emlegeti büszkén Bíró —, hogy hát Sanyikám őszintén szólva, nem hittem, hogy a fele is megmarad. — A gondozás, persze, meg a baromfitáp, a tikolurán és az ossziferol — mutat Bíróné a papírzsákokra —, ezek nélkül nem sokra vittük volna. Tavaly kezdtük itt, a hodászi Béke Tsz-ben a csibenevelést. Kilencezer darabot hozattak egész évre. A haszon százhúsz- i ezer forint volt. Tanfolyamot jártam, kettőt is, mégis kezdő év volt. Legjobban hiányzott a csibetáp... — Tanultam, mégsem hittem azt, ami megtörtént — emlékezik vissza még mindig szörnyül- ködve Biróné. — Egyszer ki- j koptunk a csibetápból, utána ku- I koricát etettünk. Hát látta vol na, hogy kitört a kannibalizmus Hogyan vezessük le a belvizeket? Az ország mezőgazdaságilag művelt területéből sokmillió holdon pusztítják a talajt és a termést a káros belvizek. A belvizek levezetésének ideje most országos átlagban 26—27 nap, s a mezőgazdasági termelés közvetlen érdeke azt kívánná, hogy ezt lényegesen csökkentsék. Ehhez azonban nagyon sok csatornát kellene építeni, különösen az Alföldön, ahol a víz gravitációs esésére alig lehet számítani. A sok csatorna tehát segítene a mezőgazdaságnak, de a nagy beruházási költségeket a terméstöbblet csak igen lassan, vagy egyáltalán nem térítené meg. Az Építőipari és Közlekedési Műszaki Egyetem egyes számú vízépítési tanszékén érdekes számításokat végeztek a belvíz levezetés optimális módjának megállapítására. A mezőgazdaságtól megkapták a belvíz-tűrési adatokat, hogy az egyes területek a különböző időszakokban mennyi ideig maradhatnak a termés károsodása nélkül víz alatt. Mindezek segítségével, új módszerrel a függvényszámítás alkalmazásával számították ki, hogy mekkorák azok a legkisebb, tehát legolcsóbb csatornák, amelyek elég rövid idő aJait el tudják vezetni a belvizeket, Az egyetemi kutatások eredményeit már hasznosítják a belvízmentesítési program megvalósí- j tásái.ál. A számítások figyelem- bevételével épülő csatornák az i ötéves terv végén átlagosan 20— | 22 nap alatt vezetik le a földek- | ről a káros vizeket. Az új módszer iránt . egyébként külföldön ! is érdeklődnek, sőt Franciaországban már alkalmazására is | felkészültek. Sokszor csak azt vettük észre, hogy egy-egy csibének csak a csontváza maradt... Hiányzott nekik a vitamin, a tápanyag. El is vitte ez a tavalyi prémiumot. .. — És az idén... — Ketten vállaltuk a férjemmel a csibenevelést. Az idén, úgy tudom, harmincezret terveztek. Az elhullás „terve“ tíz százalékos. Ami a tíz százalékból marad, annak a fele prémium. — Ez nem is rossz. — Ügy látszik, nem. Ha valami rendkívüli közbe nem jön, átadásig kihúzzuk a négy százalék elhullással. A hatezres állományt számítva a hat százalék fele. ahogy az emberrel kiszámoltuk — száznyolcvan. Hát ez, meg a munkaegység... A szövetkezet se, meg mi se járunk rosszul. Kíváncsi voltam, hogy a velük dolgozó kislány, Simon Eta miként került hozzájuk. Azonban a tizenhatéves hallgatag kislány nem bizonyult beszédes „riportalanynak”, így inkább Bíróné mondotta el, hogy Eta most gyakornok. A tsz-ből küldték el baromfitenyésztési szakiskolára. Az első évet be is fejezte, s most, március elseje óta végzi az üzemi gyakorlatát. A hatezer csibe után járó munkaegységből tizenötöt ö kap meg havonként, amellett mint gyakornoknak, a járási tanács napi ebédtérítést biztosít, — Még annyit akarok mondani — tért át újra a csibékre Bíróné —, hogy a csibék most 30—35 dekásak, és szeretnénk a szebbjéből vagy kétezer darabot már április 4-re eladni. Hadd szabaduljon a hely, hadd jöjjön a többi csibe. Samu András I Faipari és Textilruházati Technikum ti vilik Nyíregyházán Kik jelentkezhetnek iskolába? Ez év őszén Nyíregyházán is megnyílik a Faipari és Textilruházati Technikum. A jelentkezések feltételei a következők: 1. A technikumok dolgozó és levelező első osztályába azok jelentkezhetnek, akik a beiratkozás évében ! szeptember elsejéig betöltik a 18-ik életévet és még nem érték el a negyven évet. (Kivételes esetekben e korhatár alól az illetékes minisztérium ad felmentést.) 2. Az általános iskola VIII osztályának — vagy az ezzel egyenértékű elemi iskola VIII., a gimiwüíiim, vagy a polgári iskola IV. osztályának sikeres elvégzése. 3. A technikum szakirányának megfelelő szakmunkás képesítés, vagy segédlevél és annak megszerzését követően legalább kétéves szakmunkás gyakorlati idő igazolása. Levelező tagozatra elsősorban azok jelentkezhetnek, akik elfoglaltságuk* vagy egyéb okok miatt a dolgozók technikumainak előadásait rendszeresen nem látogathatják. (Erről üzemi igazolás szükséges.) A megyei tanács vb. ipari osztálya a Nyíregyházi Textilruházati Vállalatnak, a ruhagyárnak, valamint a KISZÖV-nek — a szövetkezeti dolgom zók részére — megfelelő mennyiségű jelentkezési lépőt és tájékoztatót jut* tatott el. Az említett vállalatok, illet'’ ve a szövetkezetek dolgozói tehát ott igényeljenek jelentkezési lapot. Más helyen dolgozók jelentkezési lapot a megyei tanács vb. ipari osztályán Molnár Istvánné előadónál kérhetnek. Expressz cAz iiiéj tovább tail Április 2—12 között rendezik meg a „Szakma Kiváló Tanulója” versenyt A KISZ. a SZOT és a Munkaügyi Minisztérium az érdekelt szaktárcákkal, valamint az OKISZ-szal és a KIOSZ- szal együtt hazánk felszabadulásának évfordulója tiszteletére a« idei tanévben is megrendezi az ipari tanulók országos versenyét. A szaktárcák intézeteiben, és a helyiiparban tanuló fiatalok versenyét április 2-a és 12-e között rendezik meg. Az eredményt április 15-én hirdetik ki ünnepélyesen. Az országos versenyt intézeti versenyek előzik meg. A verseny első helyezettjei szakmunkás bizonyítványt, arany-plakettet, oklevelet és kéthetes külföldi jutalomüdülést kapnak, a helyezettek ugyancsak értékes díjazásban részesülnek, s oktatóikat is megjutalmazzák. jj eggel még pirosán izzóit a kis vaskályha az elnöki szoba sarkában. Estére nemcsak vissza} eketedett, de néhány kucsmának is helyt adott a tetején. Az ablakot bömbölve rázó szél kilopta a meleget. Egy fiatalember mégis izzadva ült a falmeüetti lócán. Két könyökével a térdén támaszkodott, állát pedig tenyerébe fektette. Élénk szeme rá-rápillantott a beszélőre, de szívesebben a kitaposott padló görcseit nézegette. Kovács Jóska ő, a termelőszövetkezet egyik kocsisa. Vele szemben, félkaréjban az asztalnál a fegyelmi bizottság foglal helyet. A bizottságban már nem kért senki szót, Jóska is elmondta a védekezését, így az elnöklő Nagy Ignác vezetőségi tagon volt a sor. — A vita során kialakult véleményünk szerint — kezdte kissé hivatalosan, de emberségesen Nagy Ignác — hibásnak tartunk Jóska, fiam. Tudjuk, amikor a tagságnak fuvarozik valaki, olyankor nehéz megállni, hogy egy-két kupica pálinkát, egy pohár bort le ne öntsön az ember. De mértékkel. A magad bevallása szerint is már délelőtt több tag megkínált, amikor hazavitted a tűzifa járandóságot. Délután vedig az utolsó helyen egy óráig pá- linkáztál. így történt, hogy hazafelé nekihajtottál a kapufának. A Kesely lovadon megrongálódott a hám, egy lőcsöd pedig eltört. A kár kétszáz forintot tesz ki. Mivel első ilyen dolog történt veled, a fegyelmi bizottságnak az a véleménye, a kétszáz forintnak a felét téríttetjük meg veled. Ha még egyszer részegség miatt károsítod meg a szövetkezetei, szigorúbbak leszünk. Egyetértel velünk? — Egyet — nyögte ki megkönnyebbülten a fiú és máris kifelé indult. A bizottság tagjai is moz- golódni kezdtek. Majdnem két órát töltöttek el Kovács Jóska ügyével. — Remélem így sikerül a fegyelmet megszilárdítanunk. Csak továbbra is ilyen egységesen álljanak ki az elvtársak a közös védelme mellett — mondta a termelőszövetkezet elnöke, miközben megelégedetten tekintett körbe a bizottság tagjain. — A vezetőség nevében köszönöm a megjelenést — fejezte be búcsúzának szánt szavait az elnök. Még egy pillanat — szólt közbe a párttitkár —, valamit akar mondani Varga András elvtárs, az ellenőrző bizottság elnöke. — Halljuk — egyezett bele az elnök. — Tudjátok — kezdte kissé megilletődötten —, a hét elején a járási tanácstól kint vol lak az elvtársak és segítettek nekünk az ellenőrzés munkájában. Jó dolog ez. Olyasmire1 is felhívták a figyelmünket,! amire én nem is gondoltam. Szóltam a főkönyvelőnek, az' állattenyésztési nyilvántartó nak, meg a brigádvezetőnek,] hogy ma estére maradjanak itt. Az elnök elvtárs pedig itt' van, aki szintén felelős ezért a dologért. Ugyanis arról van, szó, hogy nem jelentette be szövetkezetünk a borjúszaporulatot, így az adókedvezményi sem kaphattuk meg, ami tizen-, ötezer forintot jelentett volna a zárszámadásnál. Én úgy hiszem, ez az ügy ide kívánkozik. Nemcsak akkor kell fegyelmit tartanunk, ha valaki valamit elkövet, hanem akkor is, ha olyat nem tesz meg, ami kötelessége lett volna. — Foglaljon helyet mindenki, az ülés tovább tart — mondta parancsolóan Nagy Ignác, a fegyelmi bizottság elnöke. Csikós Balázs egy özvegy ügyében Vencsellőre LEVELEK FEKSZENEK előttem. Feladójuk azonos: özvegy Kozma Andrásné, Vencsellő Báthori út 33. szám alatti lakos. Az elsőt 1961 március 18-án, az utolsót pedig 1962 január 31-én írta a párt megyei bizottságának. Nézzük mit tartalmaznak? AZ ELSŐ LEVÉL. „Községünkben az óvodába kisegítő munkaerőt vesznek fel. Én is jelentkeztem, gondolva arra, hogy végül csak belátják nehéz anyagi körülményem és munkához segítenek. Férjem tíz éve meghalt, s azóta özvegyen küzdők az élettel, nevelem lányomat Máriát, aki másodéves gimnazista... Nagyon kérem az elvtársakat, segítsenek...” A MÁSODIK LEVÉL. „fdost ismét fognak az óvoda konyhájára felvenni nőket. Azt hiszem tőlem rászorulfcabb nem nagyon van községünkben. Már sokan jelentkeztek, én is ezt tettem, de engem mellőznek.” IDÉZET AZ UTOLSÖ LEVÉLBŐL. „Azt hiszem még emlékezni fognak rám. Most megint csak segítséget kérek. Aat hiszem, hogy most megoldható lenne régi kérésem, ha az elvtársak segítenének.” Segítettek. Kiszállást, kiszállás követett. Idő, energia, napidíjak, költségek megbeszélések és mégis minden hiába. Vellesel lön mindig csak Ígértek. Az első levél után is azt, amit csaknem egy évvel később: elhelyezik özvegy Kozma Andrásnál, munkát adnak neki. Hitegették öl is, a párt megyei bizottságát is, a járási tanácsot is. Azt mondták, hogy az óvodába fogják alkalmazni. Mégis mást vettek fel helyette. Olyan asszonyt akinek a férje is dolgozik. Később azzal biztatták, hogy az fmsz kisvendéglőjébe helyezik, majd egy boltban alkalmazzák pénztárosként. Ezt ígérte a leváltott főkönyvelő Dolgos András. a MÉSZÖV személyzeti osztályának vezetője, a megyei pártbizottság munkatársa és az özvegy előtt. Nem történt semmi. Pedig megérkezett az fmsz-hez a pénztárgép is, csak éppen nem használják. Akadt volna hivataisegjédi munkakör is, de mást vett fel az fmsz. Baromfifelvásárlóként is foglalkoztathatták volna. Egyikre sem Kozmánét jelölték. KI KÖVETTE EL A HIBÁT? Talán özvegy Kozma Andrásné? Nem! Megkerülte talán a helyi szerveket? Nem! Futkos András a tanács vb. elnöke elismerte, hogy több esetben fordult kérelemmel a vezetőkhöz Kozmáné. Türelmes volt, várt. Most is ezt teszi. Vár, vár. De vajon meddig? Mert semmiből nem lehet megélni, gyereket nevelni, iskoláztatni?! Hatvanhárom éves édesapja Pájer Mihály ad neki és unokájának kenyeret, az öreg műveli özvegy lánya háztáji földjét míg bírja, mert Kozmánénak szívnagyobbodása van s nem szabad fizikai munkát végeznie. És még mindig csak ígérnek Vencsellőn. Ebből már elég voit! Vége a várakozási időnek. Szavahihetőségből elégtelenre vizsgáztak a vencsellői vezetők. Lélektelenül. nemtörődöm módom bántak egy özvegyasszony- nyal, holott ha a pártszervezet, a tanács, az fmsz és a cipőipari ktsz vezetői szívügyüknek tekintenék problémáját, már megoldhatták volna. Kozmánénak is joga van a munkához. Nekik pedig kötelességük: biztosítsák a munkát részére! Olyan munkáit adjanak, amit megfelelően el tud látni. Nem szükséges ehhez más csak szív, lelkiismeret és akarat. No meg egy kis igazságérzet egy párton- kívüli özvegyasszonn yal szemben. Reméljük, hogy egy év után végre határozottak lesznek, s nem kell újra tollat fognia Kozmánénak... Ment ez aztán már igazán sajnálatos lenne a vencsellői vezetőkre nézve. Farkas Kálmán 5 KELET-MAGYAROBSZA©
