Kelet-Magyarország, 1962. március (22. évfolyam, 50-76. szám)
1962-03-07 / 55. szám
„Jó étvágyban nincs hiány!’* l.ollVJi. Három évvel ezelőtt jártam itt. Az első. ami a szemembe tűnt, az újjáépült csinos postaépület volt. Bizony akkor nem így nézett ki. Szaporán lépkedő kendős nénitől érdeklődöm: — Mikor építették újjá? — Ö, már több mint egy fél éve, de ami még ennél is sokkal fontosabb, már a villanyt is bevezettélc a községbe. S büszkén mutat a transzformátorházra. Valóban, Lányán lépést tartanak az idővel. Sok a tennivaló, hiszen a lányai uraság sok-sok mulasztását kell pótolni és ami igaz — az igaz, az igények itt is gyorsan nőnek. Hogy ne kelljen órákig topogni egy-egy forgalmasabb napon a szövetkezeti boltban, bevezették az önkiszolgáló rendszert. Szinte Pesten érzi magát a vevő. Űjonnan átalakított, ízléses és korszerű az önkiszolgáló bolt. Mészáros József elvtárs, a vb-titkár inkább a tettek, mintsem a szavak embere. — Nem nagy a község és mégis ezer a tennivalója, hiszen probléma mindig bőven akad — mondja. Azután elirányít Farkas Tibor elvtárshoz, a Béke Tsz agronómusához, akivel együtt mentünk ki a gibicsi tanyára. Itt az állatgondozó brigádot serény munkában találtuk. Az egyik sertésfiaztatót takarította. csinosította. Tóth Péter bácsinak még bajuszpedrésre sem igen volt ideje. Régi szakember ő. Ügy mondják harminc- nyolc évvel ezelőtt mint kondás kezdte az uradalomnál. — Persze egészen más ez most a magunkéban. — Régen mondogatom, hogy foglalkozzunk állattenyésztéssel Lónyai körúton is, mert ez hozza a pénzt, de szavamnak csak két éve lett foganatja. Igaz, tavaly még gyengén hozott a sertésállományunk, de az idén annál jobbnak mutatkozik. — Nézze! A 160 darab négyhónapos malac, háromhónapos korában 38,10 kg átlaisúlyú volt. Lehet, hogy az elvtárs nem sokat ért ehhez, de aki szakmabeli, az tudja, hogy mit jelentenek ezek a számok. Közel száz kocának most indul meg a fiaztatása. Az idén a hatvan férőhelyes fiaztatót száz férőhelyesre bővítjük, meg más terveink is vannak ám, de erről majd akkor, ha legközelebb látogat el hozzánk. — Mennyi munkaegysége volt tavaly? — kérdezem Péter bácsit. — 614 munkaegységem volt. A zárszámadás is jól jött ki: néhány ezer forint a ládafiába került, 12 darab választási malac, no meg az egyéb természetbeni. Igaz, nem mindenkinek volt ennyi, de aki dolgozott, az nem panaszko:''hátik! — Egy baj van csak, sokan vagyunk öregek, én a hatvannegyediket taposom. A fiatalok meg mind a városra mennek, pedig itthon is elkelne a munkáskéz! ' fi 't' lóit áramlása a város felé nem egyedülálló jelenség, pedig a község vezetői itt is mindent elkövetnek a fiaS-zÁt hdmieJKi hová hart-? „Hát itt bizony vastagon esett a hó”. talság fejlődésének és szórako zási lehetőségének megterem tése érdekében. A volt grófi kastély egyik helyiségéből kultúrtermet alakítottak. Könyvtár — rádió — tv — táncosrendezvények. Cukrászdát is építenek a közeljövőben. Ellátogattam az MHS-be is, A modellezők esténként nagy szorgalommal barkácsolnak. Tóth László a vezetője ennek a lelkes kis társaságnak. Nem nagy a község, mégis mire bejárja az ember — ide is, oda is bekukkant, észre sem veszi és az alkonyattal találja szemközt magát. Jól dolgoznak Lányán az emberek, az idő szava után haladnak és ha hiányosságok és problémák merülnek is fel, az utóbbi egyre-egyre kevesebb.. . Sági István „Gazda szeme hizlalja a jószágot, mondja az elől álló Péter bácsi: Igaza van... ínycsiklandozó tálatok, kolbász, különböző sütemények, briósok, mignonok kandikainak ki a vitrin ablakain. A íiókban különböző füs- tölnivalók, s a bútor mellett ládákban hűsítő italok, de kiszolgáló sehol. — Először körülálltuk... Kerestük az eladót, akinek fizetni szokás — magyarázza nevetve az egyik ruhagyári munkás. Valóban furcsa érzés lehet. Nem lát senki, nem ellenőriznek, azt sem tudják mit vásárolsz, kiszolgálod magad a vitrinbe készített ételekből, az itt található felszerelések segítségével, aztán a dobozba teszed az értük járó pénzt, s ha szükséges visszaadsz magadnak amennyi jár S aztán jóétvággyal elfogyasztod a krémest. vagy kolbászt, s iszol utána bambit, s az ezért járó összeget is otthagyod. Utánad jönnek a többiek s ugyanezt teszik. Hogyan is lehetne itt megtudni, ha valaki kevesebb összeget dobna a dobozba, vagy fizetés nélkül vinne el egy brióst, vagy egy csomag cigarettát? Sehogy sem. Becsületre van bízva. Már több mint egy hete ott áll mindenki előtt nyitva a vitrin, á Vörös Október Férfiruhagyár nyíregyházi üzeméhek folyosóján, s a 272 munkás állja a próbát. — Csupán az első napok után volt nagyobb 8z érdeklődés — vélekedik Marinka János az üzem vezetője. — Izgalommal kérdezték: nincs ráfizetés? Van-e hiány? S mikor megmondtam az embereknek, hogy inkább 30—40 fillér plusz mutatkozik, megnyugodva mosolyogtak. Vigyáznak' egymás becsületére. — Mi meg előlegeztük -a bizalmat — így jjeesületie bízva Kurtyán Mihályné a Vendégiáióipari Vállalat 12-es italboltjának helyettes vezetője. — Pedig először izgultunk megmondom őszintén... Hogy kinek az ötlete volt? Schwarcz Lajosé, a vezetőnké. Tudniillik a ruhagyáriak mindig tőlünk rendelik ami szükséges. S mikor szóbakerült, hogy jó lenne az üzemben rendszeresen olyasmit áiusítani, amire a dolgozóknak szüksége van, előszói' arra gondoltunk, hogy egy-egy tálcával átviszünk s ott eladom. De ez sok időt vesz igénybe, viszont itt az üzletben sok a munka. Ekkor javasolta Schwarcz elvtárs a becsületből’! felállításai.. így most naponta 3—400 forintot forgalmaz a munkások boltja eladó nélkül. Közel kétezer forint értéket adtak el maguknak eddig a dolgozók. Reggel 6 órától este 10-ig tart nyitva. Minden műszakot kiszolgál. — Mindennap este tél 8-kor megyek az üzembe a pénzt elhozom, aztán megnézem mire van szí" rég. s másnap már szállítjuk is — magyarázza Ku: íyánné. No prvze nem m'i;dig. Hétfőn már a nyolcvan ü. r.y bambiból nem volt egy sem. mert el- főyyc : ék még szombaton valamennyit. De jó lenne ez is. hr. a ko hász mellé ken érről, vagy páí. : ár •.,> is g dock dn-Vza'. lg ínyük a palackozott tr'et. Ha lenne, so'.can szívesen rogry' znének akkor itt az üzem becsületboltjában. S azt hiszem. ha már létrehozták a becsületboltot — melyért elismerést érdemelnek — becsületdolga az is. hogy gondolkodjanak megfelelő ellátásáról!. De ez viszont már az illetékes vezetők becsületére van bízva... Tarkas Kaiman vem az dönti el egy ember értékét: honnan indult el, hanem az: hová tart? Ez a „ki hová tart”? — mindinkább gyakori kérdéssé válik, mind többen elemzik önmaguk ban. hogyan is állunk vele. Nagyon sokan megértették a mostani viszonyok alakulását, jól tudják ma már élő valóság a formálódó egységes közösség, — a népfront — melyben minden jó szándékú, a közért lelkesedő és dolgozó embereknek helye van. Szamos, korábban „levitézlett” ember ma már szükségét érzi a közért való munkálkodásnak, környezetük állandóan formálja arculatukat, s egyre többen rálépnek a helyes útra, együtt haladnak a tsz, a község embereivel. Hasonlóan áll ez a termelőszövetkezetekben a volt gazdag-parasztokra, akik ha be. csüleíes munkával bebizonyítják szorgalmukat, naponta tesznek a tsz-ért, nem érheti rossz szó őket. Sőt, — mint tudjuk — 2 év szorgalmas munkája után vezető tisztségbe is választhatók. Mindezt persze viszonylag egyszerű elméleti tényként felfogni. Sok ember igazság és emberszeretetével találkozik e politika, melyet a mindennapok alakítanak ki. Azonban nem mindig sikerül túltenni magukat egyes embereknek a régi megcsontosodott szemléleten, hogy ez, vagy az az illető mégis csak „kutak” volt... Egy egészen meghökkentő példa: Ilken él egy asszony. A férjének 40 hold földje volt, de felajánlotta a tsz-nek, majd a megmaradt néhány holddal ő maga is belépett a termelőszövetkezetbe. Időközben a házát államosították, jelenleg a tsz irodája székel benne. Mi lett az asszony sorsa és mi most is? Megbélyegzettként kezelik: kizárták a tsz-ből azzal az indokkal, hogy kevés munkaegységet szerzett, háztájit gyakorlatilag nem kapott, (vagyis egy libalegelőt. amin semmi nem terem). Az asszony helyzete elszomorító. lakása nincs, hol ide, hol oda fogadják be, a napi ételről is mások gondoskodnak, kegyelemkenyéren él. Emellett beteg idegileg összeroppant. Elrettentő és nem általános az ilki példa. De figyelemreméltó. Ilken még azt sem engedték meg az asszonynak, hogy a tsz-irodát takaríthassa és abból megkeresse szűkös kenyerét. Mikor a népfront megyei bizottsága is tudomást szerzett a történtekről. a falu vezetői úgy vélekedtek; ők nem is tudták, hogy ilyen keserű helyzetben él az asszony, hozzájuk nem fordult segítségért. Ilk nem olyan nagy hely, hogy a párt és tanácsi, gazdasági vezetők ne ismer. ték volna az asszony kétségbeejtő helyzetét, hisz ismeri az egész falu. Ellenben az elavult és ma már tetemes károkat okozó nézetük nem engedte, hogy emberségesen és megértőén közeledjenek egy emberhez, akinek a férje egykor 40 hold földdel rendelkezett. Szerencsére az ilki vezetők rádöbbentek felfogásuk tarthatatlanságára, s megígérték, kenyérhez juttatják a beteg asszonyt. Tehát az ő ügye. remélhetőleg, rendeződni fog. fannak azonban szép számmal tsz-ek, falvak, ahol a közvélemény még mindig a hold földek számát, a rangok és címek sokaságát veszi tekintetbe, nem pedig az emberek kezét, eszét szorgalmát helyezi mérlegre. Ennek oka, hogy a párttitkárok, a kommunisták között is vannak viták a körül; egy ember múltját, vagy jelenét helyezzék előtérbe. Szavakban megértették, — de a tettekkel adósak maradnak _ hogy ma már nem az számít, ki honnan indult el az már a múlté — egyedül az a fontos ki hová tart, mennyire hasznos tagja egy-egy közösségnek. S ha igen, úgy megbecsülést, tiszteletet érdemel. Ihat-e a volt nagygazdával egy pohár bort a kommunista, vagy sem — erről elmélkedtek néhányan a kéthetes párttitkári tanfolyamon Vásárosnaményban. Kétségtelen néhányan járatlanságukról tettek bizonyságot mikor az osztályharc témája került sorra, avagy a kialakuló népi-nemzeti egység gyakorlati problémái szerepeltek a napirenden. Jó néhányan a titkárok közül sem tudták még áttörni a falat, melyet örökségül kaptak, s melyet ők is makacsul körülbástyáztak. Nem veszik észre, hogy változnak az idők, változnak az emberek, s a változásokat éppenhogy segíteni kell nekik is, nempedig hátráltatni. A népfronton belül a népi-nemzeti egység csak úgy fog igazában testet ölteni, minél előbb valósággá válni, ha érte a párttagok is megteszik a maguk tennivalóját. személyes állás- foglalásukkal buzdítják az embereket, a közvélemény egészséges kiteljesedése érdekében. 'J’éves ösvényre lépnek azonban azok, akik úgy képzelik, hogy a kommunisták „felülről” vagy „kívülről” legyenek az erjesztői a gondolatnak. Az emberek sűrűjében ötvöződnek csak össze az utak. itt dől él: ki hová tart, azaz kit milyen útra segítenek türelmes, megértő kezek. Pán Géza 6OO tsz-parasst fárt ősszel és télen külföldön Tovább fejlődnek a tsz biztosítási és önsegélyező csoportok Március 31-én befejeződik a Termelőszövetkezeti Biztosítási és Önsegélyező Csoportok üdülési, kirándulási szezonja. Az őszi mezőgazdasági munkák befejezése 6 a mintegy 600 tsz-paraszt járt külföldön, hatézren pedig hazai üdülésen, kiránduláson vettek részt. A csoportok, amelyeknek már jelenleg 250 ezer tagúk van, bevételüknek 25 százalékát fordítják üdültetésre, kirándulásra, 'közös szórakozásra. Kidolgozta az Állami Biztosító 1962. évi ingyenes külföldi társas utazások menetrendjét. Az ^ idén Moszkvába, Kijévbe. az NBKfba. . Lengyelországba ét»-: Csehszlovákiába mennek kinác- duló csoportok. Növelik a r@te- vevők létszámát is. összesen eaer tsz-paraszt utazhat díjmentepení az említett külföldi országdRü£’| Az őszi. téli üdültetési sanzonban is a tavalyinál többen kapnak ingyenes beutalót. A sítási és Önsegélyező CscfiorXotfj számítása szerint ebben az esz-] tendőben 10 ezer termejőszövel-, kezeti tag keresi fel az ország^ legszebb üdüSő és kiránduló helyeit. J s ^
