Kelet-Magyarország, 1962. február (22. évfolyam, 26-49. szám)

1962-02-08 / 32. szám

Adenauer elutasítja az FDP által óhajtott közvetlen tárgyalások gondolatát Mernie — ncjjT áfiamtUkári poszt főjébe« — ismét megliáirálí* * m kancellár előli * Külpolitikai jegyzetek PU ANIM BONN, (MTI): Bonn ismét elutasítja azt a le­hetőséget, amelyet a legutóbbi szovjet emlékirat nyújtott szá­mára. tudniillik, hogy kétoldalú tárgyalásokkal igyekezzék rendez­ni kapcsolatait a Szovjetunióval és a szocialista tábor országaival, — ezt a véleményt hangoztatják diplomáciai körökben azok után a tanácskozások után. amelyeket Adenauer kedden a koalíciós pár­tok frakcióinak vezetőivel, Bren- tanóval és Mendével folytatott. A tanácskozásokról kiszivárgott ér­tesülések szerint a kancellár ugyan amellett foglal állást, hogy válaszolni kell a szovjet em­lékiratra, de magáévá tette Bren­tano véleményét, hogy e válasz ..csupán az NSZK eddigi állás­pontjának ismertetését tartalmaz­za”. A kancellár ugyanakkor ha­tározottan elvetette az FDP-nek közvetlen diplomáciai eszmecsere megindítására vonatkozó javasla­tát. A tanácskozás eredményeként abban is megállapodtak — je­lenti szerdán a Die Welt —, hogy a kormánykoalíció képvise­lői a jövőben ,,nagyobb tartózko­dást tanúsítanak majd a Kelet irányában folytatandó politika kérdéseinek megtárgyalásában". Ezen természetesen az értendő, hogy Mende megígérte a kan­cellárnak: igyekszik majd szájko­sarat rakni azoknak az FDP kép­viselőkre, akik a Szovjetunióval való tárgyalások mielőbbi felvé­telét sürgetik. Mende tehát — akárcsak ősszel a kormányalakí­tási tárgyalások során — ismét meghátrált Adenauer előtt, a kü­lönbség legfeljebb csak abban van. hogy az FDP akkor öt mi­niszteri tárcát kapott a kapitulá­ció lejeben, most pedig Adenauer* négy államtitkári posztot juttat* — a meghátrálás díjaként — a* Szabad Demokrata Pártnak. + ..Bár a világban sok változás* történt — írja kommentárjábanJ a Westdeutsches Tageblatt —.* Bonnban továbbra is az a nézet* urakodik, hogy az NSZK-nak * nincs szüksége .a Kelettel valói kapcsolatra és — bizonyos mér-* téliben saját számlájára — to-* vább folytathatja a hidegháborút.* Nyilvánvaló azonban, hogy ez a* számítás alapvetően hamis. Ele-* gendő egyetlen pillantást vetni* az amerikai elnök fáradozásaira* s máris meggyőződhetünk róla,* hogy eljött az idő Bonn számára* is a Kelettel való viszony nor-* realizálására. Hiszen végül is arrólí van szó: vajon a normalizálás út-* ján nem találhatunk-e lehetősé-J get a berlini feszültség enyhítő-* sére, sőt talán egy későbbi újra-* egyesítésre? Amerikai részről ho-J. napok óta nemcsak óhajtják, ha-* nem egyenesen sürgetik is, hogyí Bonn ilyen irányban fáradozzék...* Sajnos attól kell tartanunk, hogy* Bonn ismét elszalasztott egy'*'’ esélyt arra, hogy a Kelettel való kapcsolatait ugyanolyan baráti alapra helyezze, mint ahogy az a Nyugattal sikerült.” __________________ s Sokat írnak, mostanában a burzsoá lapok Nyugat-1. ánrol. amelyet régebben Üj-Guineának neveztek. Cikkez­nek az egészségtelen éghajlatról, a trópusi lázról, a dzsun­gel mocsarairól, a hósipkás hegyekről, a 700 ezer főnyi pápua őslakosságról. No meg a holland kolonialistákról, akik sokévtizedes áldásos uralmuk alatt 30 ezer pápuát elemi iskolába írattak és ezek közül egy eljutott még az egyetemre is. Egy, kérem. Nem kettő. nem három. Egy. De még ez az egy sem kedvelte meg a besózott halat. Pe­dig ezt a csemegét a derék holland gyarmatosítók buzgón ajánlgatják a pápuáknak, hogy civilizálod janak. Cserébe mindössze némi kőolajat, uránt, szenet, vasat és más egyéb lim-lomot kérnek. Ezek után világos, hogy Indonéziának nem lehet jussa ősi földjéhez. Először is azért, mert a hol­landok közismerten jó civilizátorok. Másodszor: már kul­turális atomhaditámaszpontokat is átengedtek a jenkiknek. Harmadszor: önként távoznak majd a világnak e második legnagyobb szigetéről, ha ott az abszolút civilizációt meg­valósították. Csak az a baj, hogy az oktondi pápuák nem akarnak civilizálódni. Gyermeki ártatlanságukban pu ani­onoknak nevezik a hollandokat. A pu anim — lövöldöző embert jelent. Nos, a szelíd lövöldöző pu animok eddig olyasféle rendet teremtettek Nyugat-Iriánb&n. mint Csőm­be zsoldosai Kongóban. De a rend még nem elég nagy. Ezért a jámbor lövöldöző pu animok koncentrációs táborba zárnak minden pápuát, amelyik nem akar függetlenséget és szabadságot. Ezért aztán Nyugat-Irián egy es vidékei már egészen elnéptelenedtek. A pápuák fejvesztve mene­külnek a függetlenség, a szabadság és a besózott hal elöl. Ebből is látható, hogy nevelni kell még őket. Egészen vi­dám • dolog ez, csak ne lenne oly szörnyen — szomorú... ***************-K**-K-l‘-t<*******-*-*-*r-K-fc-*:**:***-**-*+-M Aláírták a Bolgár Népköztársaság és a Magyar Népköztársaság közötti 1962. évi árucsereforgaim és fizetési jegyzőkönyvet Szerdán Budapesten aláírták a Bolgár Népköztársaság és a Ma­gyar Népköztársaság közötti 1962. évi árucsereforgalmi és fizetési jegyzőkönyvet. A most aláírt jfgjrzőkönyv az 1961. évi forga­lomhoz viszonyítva a két ország közötti árucsereforgalom további bővítését irányozza elő. A meg­állapodás értelmében a Bolgár Népköztársaság szerszámgépet, elektromos targoncát, elektromos futómacskát, vasúti teherkocsit, ólmot, horganyt, kőszenei, vegy­szert, rádiókészüléket, bútort és egyéb árut szállít a Magyar Nép­köztársaságnak- A Magyar Nép- köztársaság saerszámgépet, kábel- gépeket, tehergépkocsit, autóbusz- alvázad), hengerelt árut, alumini- umtomböt, acélcsövet, vasúti ke­rékpárt, csapágyat, különféle mű­szert, gyógyszert, kenőolajakat, televíziós készüléket és egyéb árukat szállít a Bolgár Népköz­társaságnak. Rz Egyesült Boáméit katonai költségvetése nyele százalékkal növekszik New York, (TASZSZ): Baldwin, a New York Times katonai szemleírója szerint az Egyesült Államok katonai költség- vetése az előző évihez viszonyít­va 1962—1963. pénzügyi évben nyolc százalékkal növekszik. Baldwin értesülései szerint a költségvetési tervezet ..Minute- maft” típusú interkontinentális rakéták kezelésére négy póthad- osztály alakítását; irányozza elő. A katonai program ezenkívül magában foglalja 13 Atlas típusú rakétahadosztály és 12 Titán min­tájú rakétahadosztály kiegészíté­sének befejezését is. Ily módon a szárazföldi támaszpontokon elhe­lyezett interkontinentális ballisz­tikus rakéták száma mintegy 1100—1200 lesz. A tervezett költségvetés a hadi­tengerészeti flotta kiépítésére még hat, Polaris rakétával ellátott tengeralattjáró építését írja elő. Jelentős összegeket költenek az amerikai hadsereg új felszerelés­sel, főképpen új tűzfegyverekkel, tüzérséggel, repülőgépekkel és harckocsikkal való ellátására. Szabadságot Antoine Gizengának! Az Országos Béketanács Elnök­sége nyilatkozatot tett közzé An­toine Gizenga kongói miniszter­elnökhelyettes törvénytelen fog- vatartásával kapcsolatban. — Táviratok, levelek százai és ezrei érkeznek hozzánk — hang­zik többek között a nyilatkozat —, amelyekben mély felháboro­dással, a magyar nép legkülön­bözőbb rétegei ítélik el a gyar­matosítók kongói politikáját, újabb jog- és törvényellenes mesterkedéseit. Ez késztet ben­nünket is arra, hogy felemeljük szavunkat a kongói nép szabad­sága, függetlensége mellett, s az igazság, az emberiesség ne­vében követeljük Antoine Gi­zenga szabadonbopsátását, vala­mint a rend és biztonság hely­reállítását. A jelenlegi esemé­nyek kísértetiesen hasonlítanak azoknak a napoknak történeté­hez, amelyek alig több mint egy évvel ezelőtt a törvényes kongói miniszterelnök, Patrice Lumum­ba tragikus halálához vezettek. Antoine Gizengát Mobutu zsol­dosai őrzik, s minden jel arra mutat, hogy életére törnek. A magyar munkások, értelmiségiek, dolgozó parasztok nevében köve­teljük a kongói miniszterelnök­helyettes elleni mesterkedések azonnali megszüntetését. Vesse­nek véget Kongóban 1 a gyarma­tosítok és kiszolgálóik uralmá­nak, törvénysértéseinek. Szabad­ságot a kongói nép hű fiának- Antoine Gizengának — fejező­dik be az Országos Béketanács nyilatkozata. ti ász esztendeje éppen: 1942 elején az öröm és a bizakodás derűje enyhe pírral vonta be a szegedi Csillagbörtönben ra­boskodó kommunisták sápadt arcát. Horvát Imre, az egyes számú cella lakója lépett ki reggelen­ként elsőnek a folyosóra — az őr nála kezdte a nyitást —, tekintete megszokottan közömbös volt, mint hosszú esztendők óta. Vigyázott, hogy ne áruljon el semmit, megváltozott hangulatát ne lássa a porkoláb. És később, amikor peregni kezdtek a rokkák a börtönfolyosón, az elvtársak között halkan szárnyra kelt a hír: a fasiszták­éra kiigazították az arevonalat, újabb helysége­ket adtak fel. Moszkva alatt súlyos csapásokat mértek rájuk. Lám, véget ért a vülámháborúk korszaka, a Szovjetunióban nem megy a dolog... — A szovjet föld a nácik temetője lesz, —. mondta Horváth, s bátorítóan megszorította az elvtársak kezét. Honnan szerezte értesüléseit? Milyen úton- módon jutottak el hozzá a hírek, amelyek segí­tettek, hogy a néma falak között élő kommunista közösség töretlenül megtarthassa nehezebb, még rosszabb időszakokra is — a győzelembe vetett hitét, harcos szellemét? Horváth Imre, több mint tízesztendei íe- gyencélettei a háta mögött, a felszabadulás után mint a diplomáciai testület tagja, — később népköztársaságunk külügyminisztere — baráti körben sokszor emjegette azt a parányi detekto­ros rádiót, amelyet egy ügveskezű idősebb elv­társ — Novoszád bácsi — épített be cellája asz­talfiókjának oldalába. Ezt hallgatta a háború éveiben éjszakánként a napközben szalmazsák­jában. rejtőző fejhallgató segítségével, titokban, lélegzetét visszafojtva, hogy társai, Fock Jenő. a kőbányai vasas, Baksa Jóska, a kalocsai kő­műves, Kovács Pál, a kecskeméti földműves, a debreceni Tótfalusi Sándor, a nyíregyházi Resán Mihály, Dömötör Ferenc, az érsek újvári szoba­festő, Keleti Ferenc, a losonci nyomdász és né­hány más „felvidéki” kommunista, megtudhas­sák tőle, mi történt ott, ahol ezekben az eszten­dőkben a világ és se. emberiség sorsa dőlt el. A húsa évvel ezelőtti kicsi detektoros rádió jutott eszembe a minap, amikor a far­kasréti temetőben körülállták Nóvoszád Júno® s*aB«6 rewafcdát _ Yteboeaiil áwefc-élt. Gasctac éte­le volt, sok mindent megért. A forradalmi mun­kásmozgalomban szerzett érdemeiért — sok év­tizedes küzdelméért, — amelyből hét esztendő a szegedi Csillagbörtönben telt el — élete utolsó éveiben több magas Kitüntetést kapott. A többi között, a Munka Vörös Zászló Érdemrendjét. Koporsója mellett eszembe jutott az is, hogy mennyi mindent nem mondott el magáról No­Rádió a börtönceitában v aszód elvtárs, mennyi szép, tanulságos és di­cséretes tettének elmondásával maradt adósunk. AI agas korára csak fehér haja utalt. Nem * hitte volna senki, hogy már a század- forduló esztendejében inaskodott egy könyvkötő műhelyben. 1904-ben, tizennyolc éves korában, bérharcban vett részt. Rásütötték homlokára a bélyeget: izgága, renitenskedő hajlamú, s azon­mód feketelistára tették a nevét. Ettől kezdve a. századeleji szakszervezeti mozgalom sok más részvevőjével együtt munkahalyről-munkahely- re vándorolt. Mert a bátor, jogát követelő mun­kást a mesterek nem szerették. Békéscsabára kerüli, a játékgyárba, doboz­szabásznak. A városban Achim L. András em­berei ezidőtájt választási hadjáratban edződtek. Bennük lelt társakra Novoszád János, az esz- mélkedő iparoslegény mindaddig, míg katonának hívták Kontáromba, a szülővárosába. Ez 1908- ban volt. Leszerelése után tovább küzködött. hogy munkához, keresethez jusson. Aztán jött a „különös nyáréjszaka”, a hadüzenet, a mozgó­sítás és az egy’ időre megoldott mindent. Novo­szád János végigharcolta az orosz és az olasz frontot, megsebesült. De a Tanácsköztársaság talpraállította: verekedett, dolgozott, szervezett. A tatatóvárosi forradalmi törvényszék tagja lett. * 1819 július eteejóa ««a» báíigasgtaútoiMtTOé»n wi Császár községbe küldték, szétverni az ellenfor­radalmi zendülök fegyveres csoportját. F.gy hó­nap múltán, amikor lehanyatlott a proletár-zász­ló, Magyaróvárra ment, hogy átlépje az ország határát. De nem tudott elmenni: Magyarorszá­gon maradt, erőt gyűjtött. Arra gondolt: lehet, hogy a nehéz körülmények ellenére is tud még valami jót, hasznosat cselekedni. C’ zzel a gondolattal élt egy évtizedig vi- déken, aztán újra Budapesten. Bejutott a .székesfőváros házinyomdájának könyvkötésze­tébe. A szakszervezetben mindig a baloldaliak­kal tartott. Gyűlölte a megalkuvást Nyíltsága sokszor veszélyes helyzetekbe sodorta. Társai szerették, kiálltak mellé, védték. Egyszer aztán — 1931-ben — egy áruló lebuktatta. Névtelen leveiet írt a rendőrségnek... A győri ötöstanács 6 évi fegyházra ítélte. A M. Kir. Kúria kevésnek ta­lálta a büntetést, megtoldotta még egy eszten­dővel. Negyvenöt éves korában szürke darócban. töretlen lélekkel állt be a szegedi Csillagbörtön kommunistáinak közösségébe. Itt lett belőle évek múltán „Novoszád bácsi”. De ez a jelző sosem illett rá egészen, inkább kedveskedő beoézésnek számított. Ö élete végéig fiatal maradt. IV em mondta el Novoszád bácsi — egyet­1' len szóval sem említette — hogy ő volt az, aki szakmai ismereteit ötletesen haszno­sítva, a kiolvasott és a börtönből a hozzátarto­zóknak visszaküldött könyvek fedelébe láthatat­lanul: és észrevétlenül bekötötte társai leveleit, Poll Sándor, Karikás Frigyes, Kilián György és a többiek üzenetét amelyben beszámoltak hely­zetükről. jelentést küldtek sorsukról hozzátarto­zóik útján a pártnak. Nem mondta el Novoszád elvtárs azt sem, hogy az ő segítségével hasonló módon juttatták ki a börtönből Révai József egyik könyvének kéziratát Nem mondta el ezeket a dolgokat Novoszád elvtárs. Mert egyszerű volt, feltűnést kerülő, sze­rény, mint minden igaz, tisztaszívű forradalmár. Ilyen volt az élete, ilyen volt a búcsúja is. Ezért lelt, ezért marad a magyar munkásosztály egyik példaadó hőse. Vadas* Ferenc

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents