Kelet-Magyarország, 1962. február (22. évfolyam, 26-49. szám)

1962-02-04 / 29. szám

Giicngái szombatra virradó éltei elszállítottál* Leopoldville bül LaopaldriLlle. (TMTI): Kalmár György, az MTI Leo- paSdvillebe kiküldött tudósítója jelenti: Ma délelőtt a kongói főváros­ban nagy megdöbbenést keltett az a megbízható. forrásból származó hír, amely szerint Antoine Gizenga miniszterel- nökbelyetteot szombatra vir­radó éjszaka a Leopoldville melletti ejtőernyős táborból Moan da városkába (Kitona mellett) szállították. Az elszállítás okáról és körülmé­nyeiről egyelőre nincs semmi ér­tesülés. Az újabb fejlemények­ről a kongói ENSZ parancsnokság szóvivője, szokásos reggeli sajtó- értekezletén nem volt hajlandó semmiféle felvilágosítást adni. Leopoldvilleben egyébként érez­hetően feszült a hangulat, s a jegvaeteU Fair plar ? legutóbbi napokban fokozódtak Gizenga híveinek kormányellenes tüntetései. Jól értesült források szerint a Lumumba-párti ifjúsági mozgalom nevében tegnap ulti­mátumot adtak át az Adoula-kcr- mányruik s ebben követelték, hogy négy napon belül bocsássák sza­badon Gizenga mi n isztereln ökh e- lyettest. Politikai körökben lehet­ségesnek tartják, hogy ezek az események késztették a kormányt arra, hogy Gizengát híveinek ha­tósugarán kívüli területre szállít­sák. Leopoldville haladó köreiben komolyan nyugtalankodnak, hogy Gizenga puccs-szerú eltávolí­tása. a kongói fővárosból elő­játéka leltet a miniszlcrel- nökhclycttcs ellen irányuló meg súlyosabb akciónak. Ez a/ aggasztó fejlemény ismétel­ten figyelmeztet arra, mennyin káros volt elhalasztani a Bizton sági Tanács kongói vitáját, : mennyire időszerű lett volna meg­tárgyalni a kongói helyzetet a: ENSZ fórumán, a legújabb ese mény ismeretében még nehezebl megérteni Adou’a minisztereiről álláspontját, aki az ENSZ köz­gyűlésében „a kongói helyze javulásáról” beszélt és felesle­gesnek mondotta a kongói kérdés napirendre tűzését a Biztonság Tanácsban. Mindenesetre jellemző tény hogy Csőmbe táviratilag biztosí­totta Adoula miniszterelnököt ál­láspontjának támogatásáról. A sürgöny, amelyet Csőmbe t Thant-nak is megküldött, tiltako­zik a Biztonsági Tanács ülése el len, s csatlakozva Adoulához, ki­jelenti: a vita zavarná a kongó1 helyzet kilátásban lévő megol­dását. Hangoztatja, hogy a Biztonsági Tanács ülésének összehívására tett szovjet kezdeményezés közvetlen be­avatkozás „országaink bel- ügyeibe'’ — szóról szóra így: országaink belügyeibe. Nyilvánvaló tehát, hogy Csőmbe továbbra is államfőnek tartja ma­gát, s hogy szerinte Kongóban még mindig több, de legalábbis „két ország” van s a Biztonsági Tanács vitája megzavarná az ál­tala „kedvezőnek” tekintett fej­leményeket Gizenga váratlan éjszakai el­szállítása Moandába, ebbe a világ- nyíl vánosügtó! elzárt városkába, egyre nagyobb aggodalmat kelt s feltárja azoknak a képmutató és célzatos jelentéseknek a való­di mivoltát, amelyek arról pró­bálják meggyőzni a vilógközvé- leményt, hogy „Kongóban minden rendben van”. Kfdár János üdvözlő távirata Ceylon miniszteredéhez Kádár János, a Minisztertanács elnöke Ceylon függetlenségi nap­ja alkalmából táviratban üdvö­zölte Szirimavo Bandaraike asz- szonyt, Ceylon miniszterelnökét. Aláírták az 1962. évi magyar— jugoszláv árucsere-iorgalmi megállapodást Budapesten befejeződtek, az 1962. évi magyar—jugoszláv áru­csere-forgalmi megállapodást elő­készítő tárgyalások, és szomba­ton, a Külkereskedelmi Minisz­tériumban aláírták a megálla­podás jegyzőkönyveit. Magyarország többek között gépeket, ipari berendezésieket, vasúti teherkocsi alkatrészeket, finommechanikai cikkeket, ko- hás-zati termékeket, vegj-i- és gyógyszeripari anyagokat, illetve késztermékeket, olajipari készít­ményeket, különféle fogyasztási cikkeket szállít Jugoszláviának. Jugoszláviából többek között vasúti teherkocsikat, gépeket, fű­részárut és egyéb fatermékelvet, kohászati és ásványi nyersanya­gokat, színesfémkohászati termé­keket, különféle elektromos és fémipari gyártmányt, mezőgaz­dasági termékeket és közfogyasz­tási cikkeket vásárol a magyar külkereskedelem. A magyar és jugoszláv kül­döttség tagjai megállapodtak ab­Egy fuzetke kering mostanában Nyugat-Europa diplo­mata ködeiben es a hidegháborús lapok szerkesztőségeiben. Ezt az angol „fair play”, a britt „becsületes” játszma igé­nyével zúdítják boldogra-boldogtalanra. Az angol külpoli­tika álláspontját fejtik ki benne Nyugat-Beriin és a német- békeszerződés kérdésében. Van e füzetkében térkép az Odena-Neisse határról s egy sor kijelentés arról, hogy bár „Nyugat-Beriin újabb háború kirobbantója lehet”, jelenleg mégis „a szabadság szigetecskéje”. Ez igen. Ez aztán „fair” play. Mert ugyebár: Ahol törik-zúzzók az NDK gyorsvasúti kocsiját, ahol 80 féle imperialista kémügynökség áskálódik a világbéke ellen, és ahol a legmagasabban lobognak a hi­degháború utálatos máglyái — az a „szabadság szigetecs­kéje”!^ Mi más ez — enyhén szólva —, ha nem bonni „táj- szólás”? Ila pedig az, mi egyéb lenne, mint az igazság durva lábbal tiprása? Igaz, a füzetke szerzői így védekez­nek: „Nem szabad megsérteni Bcnnt. mert ezzel gyengülne a N ATO." No és ha az igazságot sértik meg? Akkor nem gyengül semmi? Még a brit fair play sem? Aljas is* buta is „Brazília 61 millió lakosa közül öl) millió analfabéta. Ez az analfabetizmus mindeddig a leglényegesebb erőd a kommun izmus útjában. Aki ncn> tud olvasni, az a kom­munista jiropagandaíratokat sem érti meg. fis ítél-Amerika többi országaiban is hasonló a helyzet, mint Brazíliában.' A sorokat a klerikális osztrák Néppárt főtitkára, W itlvalm irta a katolikus pártok múlt ősszel Chilében tartott v (lág­ert ekezictéről az Österreichische Monasheftc Című hetilap­ban. Tehát a tudatlanság a klerikálisok legfőbb szövetsége­se és reménysége. Bár ezt eddig is tudtuk, de beismerés­nek azért ne>n rossz. Vigasznak az ő számukra azonban na­gyon sovány. Éppen a Withalm említette Brazília legszegé­nyebb vidékein van kibontakozóban az írástudatlan xze gényparasztok harcos szervezkedése és nem véletlen, hogy amikor a riode-jauelroi érsek a hadsereg reakciós tábor­nokaival szövetkezett Quadros elnök ellen, lépesét a pa­rasztmozgalom „v e&zélyével” indokolta. És itt elmondhatjuk, hogy Dél-Amerika többi országai­ban is hasonló a helyzet. Mert a szegénység ugyan vajéban nem ismeri a betűvetést, de annál inkább az élet ábécéjét És nem könyvből, hanem a valóságból ismeri a papi nagy­birtokot. az észak-amerikai kézen lévő bányákban vagy ül­tetvényeken folyó rabszolgaélctct. Könyvek nélkül is terjed Castro tetteinek híre. Többek között az a tette is, hogy két év alatt felszámolja az írástudallanságok A Punta elei Este fanul sásai I Moszkva, (TASZSZ); A Punta del Este-: amenka j közi értekezlet eredményeit kom-1 I mentáivá a Pravda havannai tu- [ l dósítója a következőket írja: nem I győzelemmel, hanem súlyos er­kölcsi és politikai kudarccal vég- 1 zodött Kuba ellenséged számára 4fi. Íz a mondat Hitler tetszha­lott!” viselkedésének is véget ve­tett, és magyarázatot követelt. Kalten brunner beszámolt a Ci- cero-okmáriyokröl, gondosan el­hallgatva azokat a részeket, amelyek túlságosan rózsás szín­ben állították be a szövetségesek helyzetét. Ribbentrop zavartan vé­dekezett és arra hivatkozott: nem bízhatnak a nagykövet ina­sában, könnyen lehet, hogy az angol kémszolgálat szándékosan iratokkal „eteti” Berlint A való­ságban Ribbentrop meg volt győződve az iratok eredetiségé­ről. Ha azonban ilyen irányban jár el, óhatatlanul Papén szemé­lyét erősíti, ez viszont nem tar­tozott céljai közé. Inkább meg­kockáztatta tehát a homályos magyarázkodást■ A vitának Hit­ler vetett véget, únottan, oda nem figyelve. Utasítást adott, hogy újra közvetlenül Kalten- brunnerhez fussanak be a jelen­tések, Ribbentroppot kapcsolják ki. — Rajtam altar túltenni ez a felfuvalkodott pezsgőügynök — mondotta a Mészáros poharaz.- gyúá« közben Schellen bergnek. Ebben tökéletesen egyetértettek, egyiküknek sem volt különösebb véleménye a külügyminiszterről. — A fontokat különben is mi szállítjuk — vigyorgott Schellen- berg. — Most először örülök — bó- Rntott rá Kalten brunner — hogy mégás belementünk ebbe a sok fejtörést okozó bankjegyesdi.be. Szerezzen Ribbentrop százezer fontokat. És Moyzisch jóleső érzéssel «RLET-MAGVARORSZAG ‘4 | Rarira'flr™ Réfi: TITKA kannal; valamelyikre’, pecsét ke­rül. rá, „Fefeifieation” (hamisít­vány) de ez nem mentesíti a pénzbe váltókat attól a gyanútól, hogy a következő példány sem eredeti. És a Cicero-íontok elju­tottak Svédországba, Spanyolor­szágba, Portugáliába, Svájcba is, mert a háború utolsó évében, amikor minkenki azt várta vol­na, hogy a nácik valutakészlete kifogy, egyszerre bővében lettek a fontnak. — Úgy adják a fontot — mor­mogta magában az F 18-as svéd­országi ügynök — minha ők gyártanák., És eltalálta az igazságot,. VII. A TÖRPEÁLLAM BÖRTÖNÉBEN No«, norvég, eddig azt mondo­gattam, hogy tíz pfenniget sem adnék az életünkért. Most mó­dosítom: már egyet sem. Krebs, a hannoveri gépmester1 kísérteties „árleszállítása” 'a 19- es barakkban beállott, hirtelen ős félelmetesen gyanús esendői követte. 1943 december végén, amikor a sachsenhauseni szeren­csétlenek arról beszéltek, hogy valahol „a világban” most kará­csonyfákat vásárolnak és gyere­kek készülnek boldog megle­petésekre, Kruger kiadta az uta­sítást Wegner főhadnagynak: — Azonnal leállítani a mun­kát. — Jól értettem, őrnagy úr?... Leállítani? — Megismétlem, főhadnagy: teljes leállás, a szerelők holnap reggel itt lesznek, a gépeket szétszedjük. Magyarázatot nem adhatok, a központ utasítása ez, ennyit tudok, magam sem isme­rem az intézkedés hátterét. (Éslytaíjtüi) a Punta oel Este-i értekezlet. Az Egyesült Államok küldött ségének, amely a befolyásolás é< a vesztegetés minden eszközét fel használta, nem sikerült olyan ha tározatot elfogadtatnia, amely diplomáciai és gazdasági szankció­kat tartalmaz Kuba ellen. Az el­fogadott határozatra, amely Ku­bának az AÁSZ-bóI való kizárá­sát követelj, csupán azok a latin­amerikai államok szavaztak, ame­lyek a legteljesebb függésben vannak az. Egyesült Államoktól és Latin-Amerika lakosságának kisebbségét képviselik. Ak ame­rikai határozatot megszavazó 14 küldöttség közül Hz diktotóriku« rendszert, képvisel. Emlékeztetve rá. hogy La.au- Amerika legnagyobb országai — Brazília, Argentina, Mexiko, Chile, Bolívia és Ecuador — megtagadták a Kuba- ellenes határozat elfogndásá' n tudósító nimutatt, hogy független állásfoglalásuk dührolia mot váltott ki Washingtonban Nem nehéz megérteni az Egyesült i Államok vezető köreinek" elégő ! detlenségét. A Punta del Este-i j értekezlet megmutatta, hogy bú: Amerikai Államok Szervezete olyan válságba került, amilyen! nem látott még a pánamerikain z- '"".ts története. Kórházi ágyán Jöttek agyon egy algériai kommunistát Párizs, (MTI): Algériában pénteken ismét ióbto gyilkosságot és bombamerényle­tet követett el az OAS. Or áriban egy fegyveres ultrákból álló csa­pat behatolt az egyik kórház^w és betegágyán agyonlőtte Muse- tafa Fodll algériai munkást, az Algériai Kommunista Párt tag­ját Fodil feleségét, aki férje mel­lett tartózkodott, ugyancsak több lövés érte és belehalt sérüléseibe. Algírban egy anab ügyvédet lőttek agyon irodájában a fasisz­ták. Algéria különböző városai­ban az elmúlt 24 órában 18 ha­lálé*! és iä sebesült áldozata voi* a merényletcdmak­ban, hogy a kot ország közötti árucsere-forgalom további növe­lése érclekében kölcsönösen erő­feszítéseket tesznek a beruházá­si javak szállításának fokozására. A kölcsönös megértés szelle­mében folytatott tárgyalások1 eredményéként létrejött jegyző­könyvet magyar részről Karádi Gyula, a külkereskedelmi mi­niszter első helyettese, jugoszláv részről Stanislav Kopcsok. a Jugoszláv Szövetségi Népköztár­saság külügyi államtitkárságának nagykövete írta alá. Az aláírá­son megjelent Ineae Jenő kül­kereskedelmi miniszter. Zágor György rendkívüli követ és meghatalmazott miniszter, a kül- ügJttiíHJSartéfium főosztáiyrezető- je, valamint a Külügyminiszté­rium és Külkereskedelmi Mi­nisztérium több vezető munka­társa. Ott volt az aláíráson Mirko Tepavae. a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság budapesti nagy­követe. vette kezébe azt a még biziama- sabb utasítást, amely közvetlenül Kaltenbrunnertöl érkezett és fel­szólította az attasét, hogy a „ha­za megmentése érdekében” az anyagot senkinek, még Papennek se mutassa meg. Örömmel nyug­tázta okosságát és előrelátását. Szorgalmas méhecskeként gyűj­tötte a mikrofilmeket, küldte Berlinbe az okmánymásolatokat és most már olyan célzási is megkockáztatott, hogy Götzöt haza kellene hívni. A Canaris ügynök-artistái közül többen le­buktak, egy önként jelentkezett a máltai hatóságoknál, rossz na­pok jártak rá, Moyzisch hallott azokról az ellentétekről is, ame­lyek Kaltenbrunnerék és Canaris admirális között fennálltak. Igaz, a hírforrások nem voltak egé­szen megbízhatóak, de hát nem zörög a haraszt... Moyzisch pedig Kaltenbrunnerre tett. Egy napon Moyzisch ügynöke, egy szerény, barna lányka, hiá­ba várta Cicerót, (Moyzisch az első találkozások után rég meg­szüntette már a közvetlen érint­kezést. Különösen is megbocsát­hatatlan könnyelműségnek tar­totta, hogy annak idején az inas a német nagykövetség épületét keresető £eU Cicero többét nem jelentkezett, nyoma veszett. Rej­télye máig sem oldódott meg. Valószínű, hogy a brit titkosszol­• gálát is felfedezte: Ankarából ; értékes információk szivárogtok ki, s a nyomozás az inashoz is elvezetett. Hogy Cicerót futár- gépen vitték-e Londonba, vagy . baleset érie-e valahol, egy anka- , mi, egy isztanbuli sikátorban — \ ezt csak. az Intelligence Service [ irattára tudná megválaszolni, ; Mikor már bebizonyosodott ! Cicero kiesése, Kaltenbrunner • beszámolt róla Schellen berkek ; is. Nem túlságosan sajnálta: — Sok hasznunk nem volt be- . lőle. Jelentéseinek nagy részét • még mindig páncélszekrényem í őrzi. Hiába, az az igazság, amit . a Führer szívesen hall. Schellenberg pontosan tudta, 1 hogy ez így van. Ebben az idő- ■' ben gondosan megszűrték már a szigorúan titkos jelentéseket is, , csak azt engedték tovább, ami • nem volt túlságosan kedvezőtlen . a Harmadik Birodalom számára. ... És a Cicero-ügy még máig sem zárult be. Törökországban, • Görögországban, de másutt is, • mindenütt a világon fel-feltűn- ; nek azok a hamis bankjegyek, ; amelyekét Ankarában Cicero- i fon toknak nevesnek, rábuk

Next

/
Thumbnails
Contents