Kelet-Magyarország, 1962. február (22. évfolyam, 26-49. szám)

1962-02-23 / 45. szám

Hozzászólás a „Vessünk borsóval lucernát“ című cikkhez l Kedet-Magyarország f. évi ' * február 10-i számában Do- I bay Károly főagronómus cikket közölt a lucerna telepítések bor­sóval történő vetéséről. Ezt az eljárást, ha ez még nem terjedt el megyénk termelőszövetkeze­teiben, a legmesszebbmenőkig csak javasolni- lehet. Több éves gyakorlati tapasztalat igazolta e módszer helyességét. Első és leglényegesebb ered­ménye ennek a módszernek, hogy az új telepítésű lucerna nem gyomosodik el, ugyanakkor igen jól fejlődik, amihez va­lószínűleg hozzájárul a borsó­nak. mint nitrogéngyűjtő nö­vénynek a hatása. A másik igen fontos tényező, hogy az első évben már nagy mennyisé­gű fehérjedús takarmányt biz­tosíthatunk állatállományunk számára. Lényegesnek tartom, hogy a vetés minél korábban, lehetőleg márciusban megtörténjen, így a termés már május végén beta­karítható, lucernánk pedig még a nagy szárazságok előtt újra sarjadzásnak indul és megerő­södik. . Tovább fűzve a gondolatot, a j takarmánybázis és főleg a fe­hérje takarmányok nagyobb I mérvű előállítása érdekében ja­vaslom tavaszi takarmánykeve­rékként a napraforgós borsó ve­tését. Március elején vethető egyszerre a tíz—tizenkét kg nap­raforgóból és 90—100 kg borsó­ból álló keverék. A két növény igénye jórészt megegyező, a napraforgó pedig támasztónüvó- nyül szolgál a borsónak, nehogy a nagy zöldtömeg kifejlődése előtt megroggyon. ’1"' ápanyagban gazdagabb és jobb vízgadálkodású tala­jokon javasolnám még a nap­raforgós-borsó keverék felülve- tését kh-ként 20 kg édes szu- dánicirokfűvel. Ez esetben a fő­termény betakarítása után az édesszudőni-cirokfüvet szarvas- marhákkal legeltethetjük. sőt kedvező időjárás esetén a legel­tetés után újra sarjadzik, amit ismét legeltetéssel hasznosítha­tunk. Sovány, rossz vízgazdál­kodású talajokon azonban nem ajánlatos a rávetést alkalmazni. Takarmánybázisunk növelése érdekében megfontolandó a ku­korica vetésterületeknek előter- j menyekkel történő hasznosítása. Ezek a területek rendszerint I auguaztól áprilisig (8 hónap) hasznosítatlanok. Szeptemberben ezek a területek bevethetők szöszös—rozs, ősziborsós árpa, pannonbükkönyös búza takar­mánykeverékekkel. A gazdaságokban rendelke­zésre álló istállótrágyát jó­részt a kukorica vetésterületek alá adják. Az őszi takarmány- keverékekben leve bükköny és borsó nitrogéngyűjtők, így ta­lajgazdagító hatásúak. Ezek sze­rint nem kell tartanunk attól, hogy a kukorica gyengébb táp­erőben levő talajba kerül. A ku­korica vetésének optimális idő­pontja is betartható, mert a korai vetésű őszi takarmányok már áprilisban nagy zöldtöme­get biztosítanak és betakarítha­tok. így a kukorica talajelőké­szítése megoldható. Az említett két módszerrel egységnyi területről kétszeres terméshozam biztosítható, to­vábbá a takarmánybázis megte­remtéséhez nem kell további szántóterületet igénybevenni. Szűcs István igazgató Kertészeti Vállalat Nyíregyháza. Változás a fiatalon hu turáiis életében Fejlődik az olvasómozgalom, javul a művészeti csoportok műsorpolitikája... A KISZ Központi Bizottsága az idén is meghirdette a kul­turális ' .szemlét. Célul tűzte ki. hogy K1SZ- szervezeteink az önművelés és , oil túrái Is szórakozás érdekében a művelődési otthonok, olvasó­termek, könyvtárak, klubok nyújtotta lehetőségeket messze- j menően kihasználják. Arra töre­kedjenek, hogy a hagyományos művészeti ágak fejlesztése mel­lett idén a különféle szakkörök számszerű emelkedésében is jó eredmények szülessenek. Az üze- j mi, tsz és középiskolai ifjúság ! kapcsolatának kialakítása érdé- j kében, közös rendezvényeket, ta- j lálkozókat szerveznek. Itt meg­ismerik a fiatalok egymás mun- j katerületeit, s jobban megszere­tik és megbecsülik a fizikai > munkát. A középiskolások vi-1 szont jobban felismerik a fiatal j falusi értelmiség fontos 'szere­pét. 1961-ben a József Attila olva- # íómozgalomban megyénkből 6500 • fiatal vett részt. Idén különösen* » a tsz KlSZ-szervezetek töreked- < nek e mozgalom fejlesztésére.' veltségét segíti elő. Erre legal­kalmasabb a klubélet, Idén is meglhirdetik a tavaly . már bevált mozgalmat a közsé- ; gi művelődési házak építésére, 1 karbantartására. Egy-egy klubestre meghívják , a községben élő diákokat, vagy a közeli honvédségi egységek ki- szistáit. Fontos feladat a szakmai mű- ; veltség fejlesztése is. Ezért a ; KISZ ismeretterjesztő előadáso­kat is rendez, különösen a ter­melési módszerek, zoo- és ag­rotechnikai eljárások meghono­sítása érdekében. Szellem' ötf-usa, kiátfításo1' Az ismeretterjesztő munka ke­retében a fiatalok közt mozga­lom indul „Ismerd meg megyé­det, ismerd meg hazádat” el­nevezéssel. Ennek érdekében meghatározott célú kiránduláso­kat, országjárásokat szerveznek. Idén minden alapszervezet legalább egy-egy csapattal ren­dez szellemi öttusa játékot. A cél az, hogy a megfelelő segít­ség és propaganda eredménye­képpen megyénkben mintegy 350—400 öttusa-csapat versenyez­zék. Idén is megrendezik a kép­zőművészeti, foto és népi díszítő művészeti kiállítást. Az előző évhez viszonyítva te­hát az idén változás tapasztal­ható a KISZ kulturális életében. Reméljük, hogy ez a változás és fejlődés tartós is lesz... Győri Illés György. Közel 900 művészeti \ csoport a szemlén i A beszámoltatások során a kő- e. zépiskolai KISZ-szervezetek se- £ gítséget nyújtanak a tsz fiatal-c jainak egy-egy mű feldolgozása- J ban, értékelésében. i Az öntevékeny művészeti moz- ‘ galom területén fontos feladat «■ a csoportok műsorpolitiká jónak £ megjavítása. A KISZ-t ebben ae népművelési szervek, a műve- * lődési házak is segítik. c Növelik a művészeti csopor- ‘ tok számát is. Az idén a kul-' turáiis szemlén már mintegy^ 850—870 művészeti csoport veszt részt. A csoportok által beta- £ nult darabokat cserelátogatások-c kai sok esetben bemutatják. J Pezsgő klubélet J • A KISZ-szervezetek kulturális * életét elsősorban a helyi műve- £ lődési otthonokban szervezik e • meg, A rendszeres, tartalmas • kulturális és szórakoztató alka-* loro a fiatalok általános mű-J Vifrvázz, megdoblak. . ! (Foto: Hammel József.) Farsang a tűz mellett Még él az ősrégi népszokás Bükkalja kis falvaiban. Dédes- *tapolcsányban, Tardonán, Má­• lyinkán. A lakodalmait, farsan- Jgi mulatságok vendégei a haj- Snalig tartó vígasság után nótá- J zással az udvarra vonulnak, s jszalmatüzet gyújtanak. Ez a haj- J nalégetés, a hajnalporkolás! A • lobogó lángokat nótaszóval kö- Jrültáncolja a társaság öregje, »fiatalja. Megy a móka, a csípős •rigmus. A hamvadó tüzet egy­• mással versenyezve ugrálják át Ja táncoló párok. A hagyomány »eredetét egyesek pogány tálto- Jsok, sámánok szertartásaival, • mások a közelgő nap üdvözlé- Jsévet magyarázzák. • ----— — l Szonáta 1 ha never env est • J ..Legyen a zene mindenkié’ • címmel az Állami Zeneiskola J hangversenysorozatának negye- » dik előadása, következik február J 25-án. vasárnap délután 6 óra- » kor a TIT helyiségében (Zríny • Lon a utca). A hangversenyen » fellépnek: Szálkayné Györffy • Judit (zongora), Pécsi István » (hegedű). Közreműködnek: Ági­• né Bocskay Ibolya (ének) és 2 Valkai János (klarinét). Műso­• ron Händel, Weber, Schubert ét> • Mendelssohn művek szerepel­• nek. A műsort Vikár Sándor is­« merteü. felmegyek a miniszterhez NEM FUKARKODTAK az országos lapok az új magyar filmszatíra kritikáival, illetve méltatásával. Nehéz dolog vala­mi újabbat mondani, miután sok-sok írás elemezte már a film erényeit, s egyúttal nem feled­keztek meg a hibák megmuta­tásáról sem. Az emberben a film megtekintése után mégis annyi gondolat marad: ha nem is szabályos kritikát, de ezeket a gondolatokat kénytelen el­mondani. Mint ahogy tették azt tegnap is a díszelőadás vendé­gei, amikor még mindig jóízű mosollyal elhagyták a nyíregy­házi Dózsa-mozi helyiségét. Ér­dekes volt hallgatni a megjegy­zéseket, amelyekkel a film né­zése közben is akarva, akaratla­nul megismerkedett a néző, hi­szen lehetetlen volt meg nem állni a sorokban ülő termelő­szövetkezeti dolgozó parasztok­nak, hogy közbe-közbe ne ves­sék: így volt ez, így igaz- ez! A közönségsiker már önma­gában is eldönti egy film rang­ját, sokszor még akkor is, ha egy-egy kritika több kifogásolni valót talál a filmben, mint ér­demet. Egy-egy kritikus téved­het, az igazi közönségsiker azon­ban feltétlenül igazol valamit. Lehetnek annak a filmnek hi­bái, — mint ahogyan ennek is vannak, — de valamiben mégis csak az emberekhez szól, a köz- érthetőség nyelvén beszél, s ezért értékes. A „Felmegyek a miniszterhez” azok közé a fil­mek közé tartozik, ahol mind a kritika, mind a közönség véle­ménye egy ponton találkozik: tetszik a film. PEDIG A FŐSZEREPLŐ Ba­logh Bódog nem éppen tipikus, általános személy. Ö az az egyedüli ember, aki kimarad a termelőszövetkezetből. Általáno­san érvényes azonban az, hogy vannak emberek, nem is keve­sen, akik nem értették meg, s tálán még ma sem értik meg azt az egyszerű tételt, hogy az idővel csak együtt haladni, de szembe haladni nem lehet!... S Balogh Bódog személyében a szatíra minden eszközével si­kerül összpontosítani egy olyan figurát, akit aztán ugyancsak ismer a falu, ismerik a terme­lőszövetkezeti -tagok, ismerik azok a városi emberek, munká­sok, értelmiségiek, akik részt vettek a termelőszövetkezeti át­alakulás idején a falusi munká­ban! De még mennyire ismerik ezt az embert, ezt az embertí­pust, aki minden szalmaszálban megkapaszkodott, csakhogy kí­vül maradhasson a közösön, s saját, vélt igazát nem engedte volna jottányit sem megcsorbí­tani. Ez az ember jól látta, mex-t kereste a lehetőséget a ki­búvóra, hogyan maradhat kívül a falu közös akaratán? De kép­telen volt meglátni azokat a dolgokat, amelyek mind azt bi­zonyították, hogy ez a kívülre- kedés amilyen nevetséges, olyan tragikus is egyéni életének ala­kulásában. Hát igen ... Szívből derülünk, nevetünk a film szinte minden kockáján, de eb­ben a nevetésben van valami sajnálkozás is, s ezt a sajnálko­zást fedeztem fel a közelben ükí icimelöszöNJetkezeii dolgozó parasztok szavaiban, akikről sejtem, hogy nem olyan régen tapossák még a közös utat. Igen sok mély igazság rejtőzik a gyakran felcsattanó kacaj mö­gött, a film humora ezért nem olcsó, kávéházi humor, nem a megszokott magyar filmvígjáté­kok sekélyes, szavakra és hely­zetekre szorított humora, ha­nem végre nagyon is az élet mélyében halászik ez az ügyes háló, amelynek anyagát Gala- bárdi Zoltán író szőtte Markos Miklós segítségével. Bán Frigyes rendező kiváló munkát végzett A humor ne­héz műfaj, s a nagyszerű szak­ember ezzel a filmmel megta­lálta a jóízű, tartalmas, vidám magyar film útját. Azt hiszem ez a film igen nagy közönség- sikert fog elérni, s ezért nagy öröm, hogy ez a film megszüle­tett, mert reméljük, nem első és nem utolsó lesz ezeknek a filmeknek a sorában. a film Úgyszólván min­den szereplője karikírozott fi­gura, akit a humor torzító len­cséjén át láthatunk. Talán kü­lönös világ ez a néző számára, aki egy mai magyar falu ke­resztmetszetét kapja, de ebben a mai magyar faluban egyéni és tsz-paraszt, tanácselnök és agi­táló munkás* mind, mind vala­miféleképpen nevetséges, vagy legalábbis nevetséges dolgokat művel. Nem hiszem, hogy még­is valaki megbotránkozna ezen, mert hiszen egyéni és termelő­szövetkezeti paraszt, tanácsel­nök és mi mindannyian embe­rek vagyunk, akiknek hibái vannak. S mivel lehetne jobban küzdeni a hibák ellen, ha nem azzal, hogy a humor céltáblá­jába állítjuk, s a nevetés nyilait lődözzük beléjük? Lehetett vol­na Balogh Bódog, a kívül re­kedt egyéni paraszt sorsát tra­gikus eszközökkel is megrefor­málni. Megmutathatta volna a film alkotó gárdája, hogy mi­lyen sötét és komor az a sors, amelyet egy közösségen kívül rekedt embernek — a magányt — vállalnia kell. De higyjük el, az élet maga sem ilyen komor színekkel festi a hétköznapo­kat. Valóban inkább a szatíra, a humor tudja megmutatni még torzító tükrével tó azt a való­ságos képet, azt a ferde és furcsa helyzetet, amelyet egy szűklátókörű ember a józan többség véleményével szemben, saját magának teremt. E szán­dékot a film írói, a rendező, a film alkotói töretlenül megvaló­sították. Nagyszerű szerepek és jó sze» replők keltették életre egyéb­ként ezt a sablonosnak tűnő fa­lusi történetet. Páger Antal, az önfejű Balogh Bódog alakítója olyan jellemet formált, amelyet nem könnyen felejtenek majd el falvainkban. Bizonyára sok faluban ismerik majd fel élő képmását. S ha elismerő neve­tés csattan fel a mi megyénk kis falusi mozijaiban is, akkor ennél elismerőbb kritikát nem írhat senki. Sipkay P> -.a, | 5 K ELET-mCiYAKOR SZAG

Next

/
Thumbnails
Contents