Kelet-Magyarország, 1962. február (22. évfolyam, 26-49. szám)
1962-02-23 / 45. szám
Lehetséges-e egy új világháború? Korunknak erre a rendkívül élesen felvetődő kérdésére a marxista-leninista pártok így válaszolnak: a háború nem végzetszerűen elkerülhetetlen, bár az imperializmus továbbra is megtartja rabló-jellegét. Az imperialista erők agresszív törekvéseit azonban már meg tudja hiúsítani egy másik erő: a szocialista rendszer ereje, a gyarmati rabságból felszabadult államok békeszerető politikája, a társadalom minden rétegét átfogó, mind nagyobb méreteket öltő békemozgalom. A háború veszélye mégis fennáll. Az SZKP XXII. kongresszusán szó volt róla, hogy napjainkban, amikor különösen nagyok a szocializmus sikerei, növekszik a világ reakciós erőinek vak gyűlölete. Elhervad az imperialistáknak az a reménye, hogy restaurálhatják a kapitalista rendet, hogy a szocialista országok valamiképpen „átalakulnak'! Az agresszív imperialista körök mindinkább afelé orientálódnak, hogy mint N. Sz. Hruscsov mondotta: „kívüli-öl mérjenek csapást a szocialista államokra, hogy háború útján ismét uralomra juttassák a kapitalizmust az egész világon, vagy legalább visszavessék a szocialista országok fejlődését. Az imperialisták által megteremtett háborús fenyegetéssel szembenézve nincs, de nem is lehet helye annak, hogy könnyelműen, ölhetett kézzel üljünk. N. Sz. Hruscsov az SZKP XXXI. kongresszusának jelentette: teljesen befejeződött a szovjet hadsereg nukleáris rakétafegyverekkel való újra- felszerelése és a Szovjetuniónak most olyan nagy erejű fegyver van birtokában, amely lehetővé teszi bármely agresz- sKor megsemmisítését. ★ De a kémentét, hogy bármely pillanatban megsemmisítőén visszavágjunk az ag- nesszomak, nemcsak azt jelenti, hogy új fegyvereink van- úáfc. Ez a készenlét a modem háború taktikájának és stratégiájának kidolgozását is jelenti. A nukleáris fegyverek megjelenése új korszakot nyitott a hadtudományokban. Az ellenfél megsemmisítésére szolgáló eszközök még soha nem voltak ennyire pusztítóak. Elegendő, ha arra emlékeztetünk, hogy egyetlen nagy erejű nukleáris töltet robbanásakor any- nyi energia szabadul fel, amennyi egyenlő a legutóbbi világháborúban felhasznán összes robbanóanyagokéval. A nukleáris fegyverek arra kényszerítették a szakértőket, hogy lemondjanak több megszokott elképzelésről a fegyveres harc módjait és formáit illetően. A nukleáris töltetek a rakétákkal együtt minden alapot megadnak arra, hogy a háborút, amennyiben a mai körülmények közöti az imperialisták kirobbantanák, nukleáris rakétaháborúnak fogjuk fel. A korábbi háborúkban ahhoz, hogy az ellenségre súlyos csapást mérjenek, nagy menv- nyiségű emberanyagát és technikai eszközét harcképtelenné tegyék, csak nagy létszámú csapatok egymást követő akcióira volt szükség. Ezeket a csapatokat össze kellett vonni, megfelelő csatarendben felállítani, s a hadműveletek közben szüntelenül feltölteni. A harci feladatokat teljesítő hadseregcsoportok harci rendje és felállítása tömör volt. mégpedig azért, hogy jelentős fölényben légyénél: az ellenséggel szemben a rámérendő csapás irányában, s hogy ezt a fölényt a hadműveletek során végig megőrizzék. A front, amelyen a bevetett csapatok iECV-T-M A riV .V RORSZÄG 2 j Az ellenségre vereség vár V rak ét hIüi ború laUiltája és stratégiája Irta: Sz. Kozlov ezredes, az APN katonai szakértője működték,, folytonos, megszakítás nélküli, monolitikus volt. Az emberek és harci eszközök nélküli szakaszok gyengítették a frontot, s módot nyújtottak az ellenségnek arra. hogy beékelődjék, és a támadó vagy védekező egységeket egymástól elszakítsa. \ tulaiilonhéirpeni hadműveletek azon a vonalon folytak, ahol a szemben álló felek közvetlenül találkoztak,, majd pedig a megsemmisítő' eszközök horderejének növekedésével egy körülhatárolt övezetben, néhány tucat kilométeren. Csupán a megfelelő hatósu g'arú légierők tudták a harcok zónáját mélységében kiterjeszteni. Mivel azonban azok a megsemmisítő eszközök, amelyeket a légierők alkalmaztak, nem voltak különösebben hatásosak, így még ezek ;i levegőből mélyen a front hátába mért csapások sem tudták lényegesen befolyásolni a háború menetét, s nem., .Vezettek az ellenség gyors vereségére. A nukleáris robbanófejeket hordozó rakéták megjelenésével a fegyveres harcnak ez a megszokott képe lényegesen megváltozott. „A modern viszonyok között — mutat rá N. SZ. Hruscsov, a háború lefolyása nem olyan lenne, mint amilyen régen volt, s ezek a háborúk aligha hasonlítanának a korábbiakra. Azelőtt az államok arra törekedtek, hogy hadseregüket határaikhoz minél közelebb állomásoztassák, azzal, hogy a kellő pillanatban a katonákból és ágyúkból mintegy élő sövényt emeljenek. Ha egy ország be akart hatolni egy másik ország területére, meg kelleti támadnia ezeket a határon állomásozó • csapatokat. Rendszerint így kezdődött a háború. Az első napokban az egymással szemben , álló államok határán lángoltak fel a harcok, s ide áramlottak a katonai egységek. Ma viszont, ha ’ kitör a háború, másként alakulnak a hadműveletek, mivel <az államoknak olyan eszközök állnak majd rendelkezésükre, amelyekkel ezer kilométerekre juttathatják el ’ a fegyvereket, A. háború elsősorban mélyen bent a hadbanállő országokban kezdődik majd. s nem. lesz egyetlen főváros, egyetlen nagy ipari vagy köz- igazgatási központ. egyetlen stratégiai körzet sem, amelyet nemhogy a háború első napjaiban. hanem első perceiben ne érne támadás. A háború tehát — ha elkezdődik — másként fog kezdődni, s másként is fog- kibontakozni". Napjainkban gyakorlatilag nincs otyan pontja a földnek, amelyet rakétával ne lehetne elérni. Ezzel összefüggésben a hadműveletek roppant térbeli arányokat öltenek. Annak szükségessége, hogy a front tömör, megszakítás nélküli legyen. elesik, de azt egyébként sém lehetne fenntartani, mivel a nagy erejű csapások képesek arra, hogy rést üssenek rajta. Emellett, a döntő eredményt sem ott lehet elérni, ahol a szemben álló csapatok közvetlenül találkoznak, hanem ott, ahol az ellenség főerőit és eszközeit összpontosította, ahol azok a legfontosabb objektumok vannak, amelyek meghatározzák, harcképességét és el- lenúllóképességét. V rendkívül pn?zlíló erejű csapások módot nyújtanak árra, hogy a támadást egy-egy irányban viszonylag kicsiny* de igen mozgékony had- seregvsoporfokkal hajtsák végre. Az ilyen csapásokhoz már nincs szükség hosszú időre, amely alatt kis területen összpontosítják az erőket, s tömör alakulatokat hoznak létre. Sőt mi több: az ilyen — kevéssé mozgékony és nehézkes — alakulatok csábító célpontot jelentenek a nukleáris csapások számára, s mindig súlyos veszteségek veszélye lebeg majd a fejük felett. A nukleáris rakétafegyverek alkalmazása tehát bármely méretű fegyveres harc menetére döntő befolyással van. Nem lehet azonban azt állítani, hogy a nukleáris töltetet hordozó rakéták képesek egy háborúban felmerülő valamennyi feladatot megoldarli. Étert szükség van más eszközökre és fegyvernemekre is. Csak ezek erőfeszítéseinek jó összehangolása hozhatja meg a kívánt eredményt: az ellenfél teljes megsemmisítését. Napjainkban a szovjet fegyveres erők valamennyi ágában a fő fegyverzet a rakéta. A legnagyobb hatósugarú interkontinentális rakéták a stratégiai rakétaegységek felszerelésében találhatók. Ezek csapásai döntő jelentőségűek lehetnek. A szárazföldi csapatok, a légierők, a haditengerészeti flotta alakulatainak egész tevékenységét — különböző mértékben — összehangolják a stratégiai rakéták csapásaival, s az ezek által a csapások által elért eredmények realizásá- ra irányítják. A szárazföldi csapatoknak, amelyekben nagy erejű tankés motorizált egységek vannak, operatív taktikai rakéták állnak rendelkezésükre. A tankés motorizált egységek feltartóztathatatlan előrenyomulásuk során együtt fognak működni azokkal az ejtőernyős egységekkel. amelyeket mélyen az ellenséges állásokon belül a nukleáris csapások után dobnak majd le. Egy az „ügyeletes-’ rakéták közül. A légierőknek olyan ra kétaeszközök állnak rendelke zésére, amelyek jelentős mértékben növelik a légierőknek azt a képességét, hogy a levegőben repülő gépeket semmisítsenek meg, s a szárazföldön és a tengeren súlyos csapásokat mérjenek az ellenségre. A légvédelmi egységek növekvő erejének ugyancsak az irányítható légvédelmi rakéták képezik alapját, amelyek az ellenség repülőgépeit nagy magasságokban semmisítik meg. így például az amerikai U—2 kémrepülőgépet, mint ismeretes. húszezer méter magasságban lőtte le az első ellene küldött szovjet rakéta. A modern haditengerészeti flottának olyan rakétái vannak, amelyek helyettesítik a hagyományos tüzérséget, amelyet pedig még nemrég is a nagy felszíni hajók megsemmisítésének főeszköze gyanánt tartottak számon. A tengeralattjárókat ma rakétákkal szerelik fel, aminek eredményeként megnőtt a tengeralattjáró flotta szerepe, mint szárazföldi objektumokra csapóst mérő stratégiai eszköz szerepe is. A rakétafegyverek rohamos ütemű fejlődése. felhasználásuk nagy területe és rendkívüli hatósugaruk igen élesen tűzte napirendre a rakétaelhá rítás kérdéséi. A ralíeuielhárítás természetesen felhasználja a légvédelem eszközeit fs. Ismeretes, hogy a szárnyas rakéták technikai adataikat tekintve (gyorsaság, repülési magasság, méretek) kevéssé különböznek a lökhajtásos repülőgépektől, tehát olyan eszközökkel is megsemmisíthetek. amelyek eredetileg a repülőgépek elleni harcra hivatottak (légvédelmi rakéták, különleges repülőgépek.) Ami a Szovjetunió rakéta- elhárításának helyzetét illeti. Malinovszkij marsall az SZKP XXII. kongresszusán elhangzott felszólalásában azt mon, dotta: „Külön jelentenem kell. hogy sikeresen megoldottuk a rakéták repülés közben való megsemmisítésének kérdését is”. A modern harci eszközök alkalmazása, a nukleáris rakétaháború viszonyai közepette lehetséges hadműveletek rendkívül magas követelményeket támasztanak a fegyveres erők személyi állományával szemben. Itt döntő jelentőségű a politikai öntudat, azoknak a harcosoknak a normális ereje, akiknek a modern harci eszközöket irányítaniok kell, szilárd meggyőződésük azoknak az eszméknek az igazságosságában, amelyeket védelmeznek. Ha az imperialisták kirobbantják a modern háborút, annak nehézségei és megpróbáltatásai hihetetlen szívósságot, bátorságot és akaraterőt követelnek majd az emberektől. Természetes. hogy ebben a vonatkozásban. akárcsak fegyverzetük tekintetében. a szocialista országok hadseregei sokkal magasabb színvonalon állnak majd, mint az imperialista hadseregek. Ezért semmi kétség, hogy a szocialista országok hadseregei fognak győzni. Ám a szocialista tábor amellett van. hogy ki kell iktatni a háborúkat a társadalom életéből, s azt javasolja, hogy a kapitalizmussal meglévő vitát békés versenyben. fegyverek alkalmazása nélkül kell megoldani. \ békés egymás mellett élés politikája a szocializmus oldalara állít több tucatnyi semleges országot, zászlói alatt tömöríti az emberiség nagyobbik felét. Ez pedig alapos okot ad arra a reményre, hog'y az imperialistáknak mégsem fog sikerülni ki- robbantaniok egy új világháborút, amelynek taktikája és stratégiája ilymödon megmarad Dapíron.
