Kelet-Magyarország, 1962. február (22. évfolyam, 26-49. szám)
1962-02-18 / 41. szám
Több mint 630 ezer forintot fizetnek ki £ Föld járadék címén a vencsellői Szabadság Tsz-ben Jól zárta az 1961-es esztendőt a vencsellői Szabadság Isz tagsága. Egy munkaegység értéke megközelítette a 23 forintot. Ha a természetbeni Juttatásokat pénzben átszámítjuk, akkor összesen közel négymilló forintot osztanak ki a tagok között. Megkezdték a földjáradék kifizetését is. Egy aranykorona után 14,56 forintot fizetnek, az öregek részére viszont 30,50 forintot. Összesen 633 ezer 857 forintot fizetnek ki 1013 tag részére. Pénteken este: Uira iárhatatlanokká váltak megyénk útjai i Pénteken délután és este prolongálta magát a rendkívül szeszélyes, szeles, hóviharos idő. Pénteki lapunkban részletesen beszámoltunk megyénk dolgozóinak arról a nagy küzdelméről, amelyet, a hóakadályok ellen vívott. Már kész volt a jelentés arról is, hogy megyénk valamennyi főközlekedési útja járhatóvá vált, — amikor megkezdődött a „második felvonás”. A péntek délután támadt hóvihar nyomán Szabolcs-Szatmár megye ismét elszakadt a nagyvilágtól, A sok fáradtsággal megtisztított utakon ismét méteres, vagy még nagyobb hóakadályok torlódtak. járművek akadtak el s újból meg kellett kezdeni a mentést, az utak járhatóvá tételét. Szombaton hajnalban mindenekelőtt a 4-es számú, Budapest felé vivő országút szabadításá- hoz láttak a KPM Közúti Igazgatóság gépei, dolgozói. Ezen az úton különösen Császárszállás és Üjfehértó között kellett nagy küzdelmet vívni a hótorlaszokkal Nem sokkal délelőtt 9 óra után azonban már elhangzott a jelentés: szabad az út a főváros felé. A pénteken reggél Nyíregyházáról kiindult motoros hóekék szombaton Nyíregyháza felé fúrták előre magukat a betemetett országutakon. Vásárosnaményból a 47-es úton indult el egy ZIL hóeke, ugyanekkor Nyíregyházáról Indították a másikat, amely egyúttal a Baktalórántházán defekt miatt vesztegelő harmadik hóeke megsegítésére is igyekezett. Tegnap délelőtt azt közölték velünk: valószínű, hogy ez az út a késő délutáni, vagy az esti órákra, — amennyiA 3ö óráig tartó ELSŐ FELVONÁS JV ézünk ki, az ablakon. L A meleg művezetői szobában az időjárás a téma még most is. A havazás, az újból feltörő szél, a jelentkező akadályok. Pedig lassan tizenkét órája a nagy menet végének. Csak hogy itt soha nem lehet azt mondani valamire, hogy ez volt. Inkább úgy: ez is... A csoportvezető, a parancsnok Bodnár Mátyás. A többiek csak Matyinak szólítják, bár deresedö hajú, meggondolt, révbeért ember. Igaz, még ő is fiatal. Mindössze 35 éves. Hogy is vgU akkor nap? — Nem azért, de mi négyen csak egy csepp voltunk aznap a tengerben. Félreérthetik, hogy mégis csak rólunk ír, Voltak ott még sokan mások: szaktársak, katonák, elvtársak... De aztán megered a szó, s teljesen köztük él az ember. — Váratlanul, hirtelen jött. Reggel 7-re bejöttünk a munkába. délelőtt már beszóltak, hogy elszakadt valahol a vezeték és áram nélkül maradt egy óriási terület Nyíregyházától egész Szatmárig. Akkor niég kocsival mentünk javítani, de este, amikor jöttünk volna vissza, elakadtunk egy nagy fúvósban, — Mondd meg röviden: ekkor kezdtük a txagy menetelést. ., SJservenak Zoltán csak mosolyog már a történteken Jó kedvvel meséli, hogy nem akárhogy gyalogoltak ám. Harminc kilónyi vezeték mindegyikük hátán, aztán pu- fajkában, szőrme-sapkában neki a tomboló viharnak. — Hazaértünk, be az irodába. Itt már a honvédség gépkocsija várt, csak ezzel juthattunk tovább. Elmentünk egy darabig, ott már ez a kocsi sem bírta. De a központunknak szólni kellett, hogy kapcsolják be a vonalat, s nem volt jó a telefon. Visszaindultak szólni — gyalog. Fagyos hócsomók vágódtak hozzájuk, arcukba, szemükbe vert a finomszemcsés ezernyi jég. — Két percen belül hóemberek lettünk... Este nyolc volt. ítéletidő, ekkor már járművek sora állt az országúti hóban. Nyíregyházán próbálták a hálózatot. A villamossági központban meghúztak egy kart, megnyomtak egy gombot, de nem gyűlt ki a fény. Mi csak azt tudtuk, hogy nem szól a rádió, füstöl és kormol a rég használt petróleumlámpa. A háziasszony ekkor nem vasalt, a televízióban megszakadt a színdarab. Kint tombolt a vihar. Az üzemben csak ennyit mondtak: baj van. Nyolcvan kilométeres sebességgel rohant a szél. Újabb utasítás. És nyolc ember — közöttük négy katona — súlyos terhével elindult a süvöltő éjszakában. Libasorban mentek, nyomot követve, elől felváltva, egyetlen elektromos keresőlámpával, r fejjel egy óra volt. Vajon hányszor kellett kihúzni lábukat a hóból... egy, kettő, egy, kettő... Reggel hatra értek Császárszállásra. — Megmerült a bakancsom, lemaradtam öt métert, hogy kiöntsem belőle a vizet. De már elvesztettem a nyomot. Kiabáltam, míg megtaláltam a többieket. Aztán tovább botorkáltunk a határban. Hányszor megmerültünk a hó alatti vizes gödrökben. . . A keresőlámpa eszükbe juttatta a meleget. Előjött az éhség, s nem volt ennivaló. Valamelyikük káromkodott. Muszka András most azt említi: „Cservenák Zoli izüle- tes. Sokat szenved miatta. Képzelheti, mit jelentett neki ez az út”. ők, nyolcán csak mentek. Végig a vonalon. A havazás megszűnt, de lent már elég volt belőle. Derékig is olykor. — Mentünk? Kapaszkodtunk egymásba, hogy odaérjünk. Egy közbeeső tanyánál még ránk is szóltak: „Van maguknak eszük, jóemberek? Ilyen időben a határban. Mit csinálnak maguk?” Sportolunk — válaszoltuk. Vajon mit mondhattak mást? Csak homályos foltokat láttak a végtelen fehérségen. Egy cigarettát szívtak öten. Kállósemjénben bekapcsolták az áramot. Munkábaállt a harmincötezer voltos vezeték, s a hátuk mögött hagytak harminc kilométert. De sokat érne most egy fél- deci. .. Még nem lehet. Van egy újabb állomás: Üjfehértó. Mire ott is végeztek, olyan lett a lábuk, mint az ólom. A ruhájuk pedig csupa víz. í^sütörtök este volt. A vá- rosban csilingelt a villamos, a szobában ragyogott a csillár. Szatmárban híreket hallgatott a vacsorázó család. — Mikor értek haza? — Nem volt annyi lelkierőnk, hogy megnézzük az órát. Harminchat óra telt el szerda reggeltől. Hárman, a családosuk mentek haza, megnézni az asszonyt, a gyereket, az ágyat. Mire elkészült a vacsora, Muszka András elaludt. Úgy, ahogy volt. Csizmában, Malakuczi György a legfiatalabb köztük: 26 éves. ő még pénteken sem volt otthon. Pa- zonyban lakik, oda nem járt most a busz. Megkérdem: mire gondoltak azon az éjszakán. A válasz ez: — Csak arra, hogy menni kell, legyen áram.. . Meg. hogy bírjuk tüdővel, hisz fiatalok vagyunk. Semmi másra, Az ablakon túl most is sűrűn szitál a fehérség. Nézik és ugyanarra gondolnak mind a négyen: „Jön a második felvonás”. 'j ekinte tűkben a fáradtság 1 alig érezhető vonása mellett megjelenik valami, amiből csak azok értenek, akik maguk is ismerik e hivatás ízét. .. Kopka János TAVASZ A TELBEN Gyönyörűek ezek a ciklámenek! Pirosán ragyognak a fehér nárciszok között, begóniák, primulák. hor.enziák s más kedves virágok nyílnak a fehrégyarmati Győzhetetlen Tsz melegházában A v ősi János öntözi a virágokat, nagy szeretettel. A saláták már kint vannak a melegágyban, a retek is kidugta levelét. Hatvanöt hold öntözéses kertészetben dolgozik a termelőszövetkezet, mintegy 700 ablak alatt várja a tavaszt virág és zöldség. A hí, még körülragyogja a melegágyakat vakító fehérséggel, de az üvegek felfokozzák mór a n ,p melegéi, s szépen zöldell az ügyes kezek munkája nyomán a növény. Sok pénz lesz ez! foto: Hammel ben az időjárás újabb meg- 5 lepetésekkel nem szolgál — £ járhatóvá válik. * Hasonló ZIL hóeke indult el* Kisvárda felől is szombaton^ hajnalban, míg a megyeszékhely-* ről is útra bocsájtottak egyet aj 4-es út tisztítására. Üjból meg* kellett kezdeni a Mátészalkát* Debrecennel összekötő ország-* úton is a hó eltakarítását, vala-* mint a Nyíregyházát Nyírbátor-* ral és Tiszavasvárival, vala-* mint Borsod megyével összekötő* utakon is. Amikor e jelentést^ kaptuk a Közúti Igazgatóságtól,* még nem volt összeköttetés Bor-* sód megyével, minden pillanat- J ban várták a Rakamaz felé in-* dított brigád jelentését. * * A legnagyobb küzdelemre * Kállósemjén és Nyírbátor kö- * zött került sor tegnap: itt £ olyan keménnyé fagyott a hó, * hogy gépekkel nem lehetett £ dolgozni, kézi erővel kellett * megszabadítani az útszakaszt. £ a vastag, néhol méteresnél is * nagyobb hótakarótól. * Dicséretre méltó igyekezettel se-J Ténykedtek a nyírbátori határőr-* ség lelkes katonái. Kisvándáról a 353-as számú* úton. — Dombrádon át — egy* Tátra nevű hóeke startolt1'.£ hogy mielőbb elérje a megye-* székhelyt. Lapunk zártáig nemj érkezett jelentés a munka sike-* réről. £ Tegnap délután még nem* kaptunk pontos választ, arra aj kérdésünkre, hogy vasárnap jár-* hatóvá válik-e a megye vala-J mennyi főközlekedési útja. Azt* viszont valószínűnek tartották.* hogy ha az időjárás is kedvezJ ma és különösen a jövő hét első* napjában nem lesznek komolyabbJ közlekedési zavarok megyénk-* ben. J (angyal)
