Kelet-Magyarország, 1962. január (22. évfolyam, 1-25. szám)
1962-01-19 / 15. szám
at töi'£$ (j(U'd(i etitfí' f Uj főzőház a Soproni Sörgyárban Xégytxázun kapták meg az elmúlt évben a törzsgárda jelvényt ■ Kisvárdán, a Fémszerelvénygyár egyes számú üzemében. Ennyien viselik azóta büszkén az elismerés és a megbecsülés jelképét, de az övék, hármójuké mintha jobban csillogna, szebben ragyogna. .. Még tavaly áprilisban történt, amikor a munka ünnepére készült az üzem. A tisztasági verseny során le kellett meszelni az öntödei csarnok mennyezetét is. A helyi építőipari lctsz el is vállalta a munkát. Felállították az állványokat. de tíz négyzetméter lemeszelése után otthagyták. Ök hárman jelentkeztek, hogy befejezik: Smajda János, Tim- ku József és Krámos Mihály. Mindhárman közelebb állnak a hatvanhoz, mint az ötvenhez, mégis az éjszakájukat is feláldozták, hogy ne akadályozzák napközben a munkát, hogy idejére elkészüljenek. Fiatalokat megszégyenítő ügyességgel dolgoztak a kilenc-tizenegy méter magas mennyezet megszépítésén. Egyik sem ismer lehetetlent. Ha kell öntenek, formáznak, fűiének, vagy rámolnak. Amerre mennek, ott nem heverhet anyag, vagy szerszám a földön. Azt mondják, ha egy szeg akad útjukba,, még azt is felveszik. Igazi jó gazda gondosságával dolgoznak, olyan rendszeretők, hogy sokan otthon sem különben. Sajátjuknak érzik az üzemet. Krámosra még nyolc öntö- tanuló szakmai nevelését is rábízták. Kóla mondták el a következő történetet: A karácsonyi ünnepek előtti szombaton este történt, amikor már úgyszólván csak a portás tartózkodott az üzemben. Szabó István művezető is otthon volt már. s a családi körben készült az ünnepekre. Kisvártatva kopogtak az ajtón. Krámos Mihály volt, aki aznap nem volt benn az üzemben, mert szabadságát töltötte. — Baj van Szabó elvtárs — adta elő. 4 főművezető meglepetten kapta fel a fejét. Először arra gondolt, hogy beosztottja családjánál van valami baj, vagy tűz ütött ki a gyárban. Alig tudott szóhoz jutni. — Mi az a nagy baj Krámos elvtárs? Mondja csak gyorsan... — Nincs megszervezve az öntödében az ünnepi, fűtés — bökte ki a váratlan látogató. Szabó István megkönnyebbülten lélegzett fel: — Nyugodjon meg, gondoskodtam róla. Igaz, hogy magát kihagytam, mert szabadságon volt, de Smajda és Tim- ku elvállalták. Maga meg pihenjen csak nyugodtan, nem fog megfagyni az öntöhomok... Ha ugyanis lehűl az öntőcsarnok és megfagy a homok, akkor hiába dolgoznak a for- mázók és az öntők, mert csak I selejt lesz belőle. Szó sincs arcó', hogy a négyszáz törzsgárda jelvény tulajdonosa között nem akadna j még. aki ugyanezt megtenné. ' de nekik nemcsak kenyéradó j munkahely az üzem, hanem I igazi második otthonuk is. Mindhárman nyugdíj előtt j állnak már. de példájukból sok i fiatal tanulhat... Tóth Árpád j Érdekeltebbé teszik a termelőszövetkezetek vezetőit a közös gazdálkodás eredményében A Földművelésügyi Minisztérium szövetkezetpolitikai főosztálya még az ősszel javaslatot dolgozott ki a termelőszövetkezeti vezetők javadalmazási rendszerének módosítására. A javaslat lényege, hogy a termelő •'övetke- zeti elnökök, főkönyvelők, agro- nómusok javadalmazása az eddiginél szorosabban függjön össze a közös gazdaságok jövedelmének alakulásával. Az eddigi javadalmazási rendszer ugyanis nem ősz tönözte eléggé a termelőszövetkezeti vezetőket a gazdaságosabb Újfajta húsvéti toiásdrazsú a Csibi ményt készítenek mint tavaly, ezt a íutószalagrendszerű gyártás bevezetése tette lehetővé. 25 munkaszervezésre, az új, jó módszerek alkalmazására. A tervezetet az ország különböző vidékein dolgozó termelőszövetkezeteknek megküldték tanulmányozás végett. A javaslat véleményezésére felkért termelőszövetkezeti vezetők a Földművelésügyi Minisztérium szövetkezetpolitikai főosztályának munkatársaival megvitatták a1 tervezetet. Megállapodtak abban, hogy a termelőszövetkezeti vezetők egyrészt a területnagyság, másrészt a gazdaságossági eredmény és az áruértékesítés szerint részesüljenek a közös jövedelemből. A tanácskozáson részvevő termelőszövetkezeti vezetők beszámoltak tapasztalataikról, és I számos hasznos javaslattal egészí- | tették ki a tervezetet. A Soproni Sörgyárban megkezdte próbaüzemelését egy új, korszerűen felszerelt sörfőző ház. Ezáltal a gyár a múlt évi 1 • J ezer helyeit ez évben 216 ezer hektoliter sört készít. Képünk a korszerűen felszerelt új főzőházat mutatja be. tj lehetőségek keresése Kékesén Harmatit—lieft • A húsvéti édességek kozott minden évben keresett cikk volt az apró tojásdrazsé cukorka. Számolva a finomabb áruk iránti igények növekedésével, a Győri Keksz- és Ostyagyárban az idén nemcsak töltetlen, hanem töltött tojásdrazsét is készítenek. A Csibi nevú újfajta tojásdrazsé a pi- rosszínű cukorburokban finom nugát tölteléket tartalmaz. A kereskedelem megrendelésére a hat vagon töltetlen tojásdrazsén kívül, ami megfelel a tavalyi meny- nyiségnek, még külön hat vagon Csibi drazsét gyártanak húsvét- ra. Készülnek a csokoládényuszik és tojások is, a tavalyi 110 mázsával szemben 150 mázsát meghaladó mennyiségben. Még ebben a hónapban megkezdik a húsvéti édességek szállítását a kereskedelemnek. A Győri Keksz-és Ostyugyárben az idén kétszer annyi teasüteTanulnak a brigádvezetök A kisvárdai járás termelőszövetkezeteinek állattenyésztési brigád vezetői hétfőn kezdték meg tíz napos tanfolyamukat Nyírtasson, ahol a járás és az állami gazdaság szakemberei tartanak előadásokat. A tanfolyam tervezete szerint a brigádvezetők a Nyírtass! Állami Gazdaság állattenyésztésével is megismerkednek. A Nyírtassi Állami Gazdaságban, illetve a községben már volt egy tanfolyam a szántóföldi növénytermelő brigádvezetök részére, a következő alkalommal pedig a termelőszövetkezeti kertészek készülnek itt fel feladataik eMátáeám. 25. A tizenötödik karcolás nem követte már a többieket. A deszka- kapu lendülettel megnyílt, és SS- katonák csoportja lépett be rajta, három tiszt vezette őket. Kettőt közülük nem láttak még soha, a harmadik, egy százados ismerősnek tűnt. Krebs gondolatban végigvette az elmúlt napok rejtélyes eseményeit, és ha nem állt volna vigyázzban, talán fel is Idái to tt volna: ez a százados faggatta gépmester múltjáról, amikor számból emberré vedlett. A;; egyik tiszt odalépett a századoshoz, halkan beszéltek egymás között, foszlányát sem tudták elcsípni a tárgyalásnak. A tiszt azután papírlapot vett elő, és két számot olvasott fel, szinte kurjantva hozzá: — Kilépni! Kit takar a két szám? A másodperc töredékéig érintetlenül e.s ingathatatlanul állt a sor, azután előlépett a Ivét Fayermann. A tisztnek egy szava sem volt hozzájuk, csupán intett drapp bőrkesztyűs jobb kezével. Két S3- katona hozzájuk lépett — parancs nem hangzott el, úgy látszik, előre tudták, mit kell cselekedniük — vastag fehér kendőt vettek elő, és bekötötték azzal szemüket. Azután kifelé kezdték őket ta- szigálni, de a két testvér sután lépdelt, összeakadt. Erre a katonák megragadták ökot, karjukon, és valósággal vezették őket kifelé, mint a világtalanokat. Kétoi- dalról rövid megjegyzés, parancs hangzott el, a szavak rezegtek a levegőben, de a legkifinomultabb mica HüiBSiÉfiiiiÜfl mondotta, hogy a különböző nemzetiségű foglyok jól érthessék: Arbeit macht frei! — Ennek a különleges tábor- , részlegnek a parancsnoksága az én kezembe fut össze. Bernhard Kruger százados vagyok. A szakmai irányítást Wegner főhadnagy úr végzi — mutatott rá a baloldalon álló alacsonyabb, barna emberre, aki észrevehetően húzta jobb lábát. Igyekezett mindenben Göbbels mozgását utánozni, és Krebsből majd kibuggyant a gúnynév, amivel a propaganda minisztert illették: utóbamult. sorvadt germán. — A tábor rendjére helyettesem, Bohrens főhadnagy ügyek A munka holnap reggel kezdődik, ma még várunk egy szállítmányt. A szükséges utasításokat Wegner főhadnagy úr kiadja majd. Végeztem. A százados nyugodt, kimért léptekkel kifelé indult, Bohrens lépett a helyére és emelt hangon, jó hangosan, hogy még a távozó százados is hallja, így szólt: — Ez a munka a Bernhard- akció kenetében folyik. Az a megtiszteltetés ért minket, hogy a Führer a mi parancsnokunkról nevezte el ezt a fontos tevékenységet. Kroger megtorpant, hátranézett, és Bohrens ijedten kapta el pillantását, r.em tudta hirtelen« jót tett-e a kiegészítéssel, vagy sem. Kroger hideg szavai csengtek. fülébe. Az első szárpú követelmény: semmi bizalmaskodás befelé, semmi fecsegés kifelé ^ofyíaf 5 fülek sem voltak képesek értelmét felfogni. Miért? Mire való ez? Kivégeznék őket, fehér gyolcsot nem diktált a halálra ítélteknek a koncentrációs táborok divatja. Hová viszik a két fivért? A százados végignézett a felsor akozottakon, rövid bőrbotját felemelte, gyengén ütögette vele jobb kezét, úgy szólt: — Négy nap alatt mindenki elgondolkodhatott rajta, vajon mi készül itt a falak mögött. Megnyugtatok mindenkit: a találgatásért kár volt. Úgysem találta el senki. — Megállt, a színészek azt mondanák, hatásszünetet tartott. Újra végigmérte a felsorakozott társaságot. Faarccal néztek előre, s csak szemük fénye bizonyította: élő emberek állnak előtte. A szemekből egy szó sugárzott: beszélj. akármit, de beszélj! A százados azonban tempósan sétált fel és alá, lépteinek taktusára ütögetve a bottal. A pillanatok éveknek tűntek, míg foytatta: — Itt, a tizenkilences tábor- részlegben különleges feladat végrehajtására kerül sor. Pénzt fognak gyártani. Angol fontot! Az invázió napok kérdése, és a Führer nem akarja, hogy a megszállt Nagy-Britannia lakossága nélkülözze régi pénzét Tehát, amint mondtam, angol fontot fognak gyártani. Aki rendesen dolgozik, nem bánja meg. Jobb élelmezés, könnyebb munka, mondhatnám, szakmunka — váltott át szava enyhe gúnyra, és a bottal a deszkafalra mutatott — biztos védelem. Ha valaki mégsem teljesítené kötelességeit, akkor... — gondolkodott a megfelelő kiie- jézen, de nem mondta ki, vagy nem akarta kimondani. Bőrbotjával tompa ütést mért tenyerébe és mindenki érthette, mit jelent az „akkor...” — Remélem, nem lesznek ösz- szetűzéseink, és nem kényszerítenek arra, hogy ugyanezt még egyszer, nyomatékosabb eszközökkel elismételjem. Ne feledjék, csak a munka tesz szabaddá, a szabotázs és a káosz... — ismét megállt és tenyerébe csapott. Azután hangsúlyozva, szótagoiva
