Kelet-Magyarország, 1962. január (22. évfolyam, 1-25. szám)
1962-01-04 / 2. szám
Először Egész na p moziban A kocsordi mozi üzemvezetőjét, Erdei Károlynét és férjét példaképül lehetne állítani talán az egész megye üzemvezetői elé: nem csak a vetítést, az előadás megtartását tekintik feladatuknak, hanem a mozilátogatók táborának állandó fejlesztését is. Nagy kedvvel, szívesen szervezik az új látogatókat. Nem riadnak vissza attól sem, ha közben áldozatot kell hozni egy-egy új látogató kedvéért. Így jártak az egyik 72 éves kocsordi nénivel is, aki még soha életében nem volt moziban, legfeljebb csak hallott az előadásokról. Nagyon sokat kellett beszélgetniük vele, amíg végül hajlandó volt kötélnek állni, vagyis elmenni a moziba. De csakis azzal a feltétellel, hogy az üzemvezető egész idő alatt ott fog ülni mellette, merthogy ő nagyon fél a járművektől és nem szeretné, ha vénségóre érné közlekedési baleset. kr Ez is 1961-ben történt Ko- csordon. A történet hőse szintén egy olyan idős néni, aki először volt moziban. Neki azonban esze ágában sem jártak a járművek, a közlekedési balesetek. Ellenkezőleg, any- nyira beleélte magát az Egy kislány keresi az édesapját című film történetébe, hogy az szinte már valószínűtlen. Amikor a kislány eltéved az erdőben és teljesen kiéhezve találkozik az erdész fiával, az öreg néni annyira megsajnálja, hogy a nézőközönség legnagyobb megdöbbenésére már áll is fel: „Várjál csak, gyermekem, hozok én neked enni, van otthon hurka, kolbász, sonka, ami kellP’ TJjíehértón más példával szolgált tavaly a mozi. Az ötven éves Sajti Imre, a Vörös Hajnal Termelőszövetkezet tagja már régebben megismerkedett a filmmel. És hogy ez az ismerkedés nem volt felületes, azt az is bizonyítja, hogy bár hét kilométernyire lakik a községtől, egy tanyán, minden vasárnap délelőtt bemegy egész családjával a matiné műsort megnézni. Utána bent ebédelnek meg a községben és délután ismét moziba mennek. Megnéznek minden filmet.-gálBoldog tij évet FB 68—15-ös kocsi Tezel^jéMek Három rakatna» asszony levelét hozta el a posta szerkesztőségünknek az ó-év utolsó napján. X következő áll benne: ..Paralizis elleni védőoltásra vittük a gyerekeinket a napokban. A felolvadt hó, a sáros víz nálunk is elborította az utat. S fő til mentén Rakamazon nincs járda, az úttesten toltuk a kisbabákat, a tiszta kocsiban, a tiszte ruhácskákban. Menetközben épp egy nagy víztócsa mellett haladtunk el, mikor egy nagy teherautó robogott felénk Tokaj felől. Nagy volt az ijedelem, Vége a tisztaságnak! — gondoltuk. De nem így történt. A gépkocsi vezetője fékezett és szép lassan haladt tova. Becsületes ember, biztosan neki is van gyereke — néztünk össze a többi asszonytársammal. A kocsi kisvártatva megállt a trafik előtt, megtudtuk, hogy a Balkányi Állami Gazdaság FB 68—15-ös rendszámú kocsija' volt. Örömünk nem tartott csak egykét percig, mert egy személy kocsi; CM 09—... (a többi számot nem láttuk) vagy 60 kilométeres sebességgel végigszáguldott az úton és tetötől-talpig belocsolt bennünket a gyerekkocsival együtt. A lélegzetünk is elállt! Mit mondhat az ember az ilyen eset láttán!, Kívánjunk neki boldog új évet? Igen, de olyan bosz- szúságot is, mint amilyet nekünk és még másoknak okozott. S még azt, maradjon figyelmes a CM 09—... kocsi tulajdonosa megértő ember a volán mellett Is. Az FB 68—15-ös rendszámú kocsi vezetőjének pedig boldog új esztendőt, jó egészséget kívánunk, s még. sok hasonló jó; tettet az életben, figyelmességet | a hosszú országutakon...” A levélben foglaltakkal bizonyára minden gyalogos és minden autósember egyetért. Mi is! Made in Hungary Pongrácz Kék vállalati könyetöt már nagyon kínozta a csuz. Nyögve járta az orvosokat, ki is írták szegényt táppénzre, mert ugyebár, ilyen fájdalmakkal ki is tud dolgozni? Otthon már a gyerekek sem mertek nyikkanni, s a családi csendet csak a családfői jajgatás törte meg olykor. A asz- szony gyászos arccal rakta a borogatásokat, az éjjeliszekrényen az orvossógos üvegcsék áradata várt vigyázái- lásban a szolgálatra. Egyszer aztán betelt a mérték. — Mit nekem az a sok hasznavehetetlen medicina! — kiáltotta a szenvedő és haragosan söpörte le az orvosságot az éjjeliszekrényről. — Nálunk egy tisztességes gyógyszert sem tudnak már csinálni, az ember felfordulhat, itt nincs segítség. .. Hiába, ha valami kell, csak külföldre érdemes fordulni. így történt aztán, hogy szenvelgő P'ina- szoslevelet cirkalma- zott a már elfelejtett svájci Amália nénihez a drága gyógyszer érdekében. S röpke három hét múlva .meg is érkezett a várva várt külföldi 'csomag, a jó Amália néni személyesen csomagolta eredeti külföldi műanyag-papirosba az egészet. Pongrácz úgy nyelte a pasztellkákat, mint az Ínyenc a kacsamájat — s csodák csodájára ki is állt a fájás a derekából. Daliásán vágtatott munkahelyére, az ámuló kollegák előtt pedig diadalmasan ! vágta: — Hiába, a külföld; csak külföld! Csak a svájci gyógyszerek érnek valamit. Nálad van az a csodagyógyszer? — okvetlenke-! dett Hiuz Emil, a! csoportvezetője. Pongrácz egy had- ■ vezér győztes fölényével húzta elő az üres orvosságos dobozkát. Hiuz tudálékosan olvasta a latin ákombáfcómokat. aztán .felkiáltott: —. Tényleg ragyogó gyógyszer! — Svájci — bigv-' gyesztette büszkén Pongrácz. — Valóban.. .Néző csak... Hiuz a dobozka aljára mutatott. OF állt keskeny, apró betűkkel: ..Made in Hungary”... j Sí- i. gy. SzenngespBszta? - Nem! óz már JiiiífíKu'i jtfalii.. A híres dohányosok Szabadság TSz szép vonalú épületei: formálódik, alakul már az új szövetkezeti központ, ahol ha az ember körülnéz, másfél évtizeddel előbbre láthat A téesz. Mióta megvan, egyn® büszkébbek rá a bennlévők. Hozzáértő emberek irányítják, s öröm nézni, hogy az egykori sivó homok miként válik az ember boldogulásának forrásává: az utóbbi két évben 250 holdnyi gyümölcsöst telepítettek s meghonosodott a mélyművelés. Jobban fizet a föld, s ma jobban élnek a művelői is, mint tegnap. Jut ruhára, élelemre, csinos kukásra, kultúrára A felszabadulás előtti egy kerékpárral szemben ma 200 van a településen, meg 7 motorkerékpár, televízió, 40 rádió... Szokott látvány, hogy a régi, szalma tetős házak helyére nagyfrontos családi házak emelkednek. így jó: családi házak, A -lány, aki nemrég került a településre, óvónőnek, ezt mondja: „Szégyenlek levelet írni a szüleimnek. Mert hogyan fest az a borítékon, a feladó után: . Szennyespuszta...? Hiába írom, hogy ez még régről maradt név,..” De nemcsak Gyulavári Katalin van így ezzel, hanem a faluvá terebélyesedett tanya mind a- 217 családja: reste- lik kiejteni a szájukon a lakóhelyüket... Mert jó, jó: szín igaz, hogy valamikor vizes, la- pályos, piszkos része volt ez a környéknek, s még akkor is rá- illett ez a szerencsétlen elnevezés, amikor a Gencsy család bírta a határt, amíg a szem ellátott, — de most...? Most azért már egészen más világ járja! Csak a közvetlen múltra kell visszapillantani: egy-két év alatt is hatalmasat fejlődött ez a világ nyüzsgésétől távolabb eső tanya. Felépítették a megye első, modern tanyai állandó óvodáját: nemrég elérte a villany Szeny- nyespusztát is; korszerű bekötőút kígyózik a házak . között, kinn a település szélén pedig szemet gyönyörködtetően ékeskednek' a Várépítők az első tanyai óvodában Egy a kétezerből , embernek valók, tágas szobákkal, üvegezett verandával, meg fürdőszobával. Csak 1961-ben 14 ilyen új lakás épült Szennyes- pusztán, másik huszonhetet átalakítottak, „kipofoztak”, megszépítettek. Állandó már az őröm Pintye János kanász arcán is: a regi, kis semmi ház helyén új néz > a kövesútra. Jól gazdálkodik a téesz, boldogulnak az emberek. Ezt bizonyítja az is. hogy a tervezett 14 mázsa baromfi helyett közel 130 mázsát adtak át az államnak. Besikerült a bronzpulyka „tálkájuk”: terven felül kétezer darab gazdagítja most a közöst. No, és a híres szennyespusztai dohányosok! Az idén is kitettek magukért, érthető a jókedvük... Közben megtudjuk, hogy már benn a kérvény a járásnál: adjanak szebb nevet Szennyespusz- ának. Rangosabbat. Olyat, amelyik megilleti őket. A legjobban a „Lugosújfalut” szeretnék. Angyal S. Lassan eltűnnek a szalmatetók. iUauMUiU JL Mte* fi
