Kelet-Magyarország, 1962. január (22. évfolyam, 1-25. szám)
1962-01-12 / 9. szám
ZARSZAKADAS ELŐTT 9 9 a kállósemjéni Uj Elet Termelőszövetkezetben Szobarend a kollégiumban Az 1961-es esztendő nem volt könnyű. A tavaszi belépésekkel 740 kai. holdra . (ebből 500 hold szántóra) és 70 családra, tehát kétszeresére fejlődött fel a közös gazdaság és az aszály, meg a jégkár jelentős terméskiesést okozott — Akkor hát ismételten a mérleghiánnyal kell vajon számolni, mint az előző esztendőben? — Nem, erről szó sincsen! — tiltakozott hevesen Székely György. Ki gazdáik od tűk a hiányt. A tagság megértette miről van szó és keményen kivette részét minden munkából. A dohány és az alma mintegy 630 000 forint bevételt eredményest. A bor és a cukorrépa is jelent valamit. Az aszály legjobban ártott a burgonyának. A kukorica 13—14 mázsás átlaggal fizetett Nagy kiugró eredményekkel nem dicsekedhetünk, de tagságunknak nincsen semmi oka az aggodalomra 30 forintos munkaegység volt betervezve erre az esztendőre. — Ügy számítottuk ki, hogy 28 forint a nehézségek ellenére is meglesz. Még a március—április óta dol- gloiaó új tagok is szépen részesednek a jövedelemből. Terdik János családja pl. 600 munkaegységnek megfelelően a háztáji jövedelmével együtt mintegy 20—22 ezer forint értékben, Jánik László pedig 510 munkaegység és a háztáji együttes jövedelméből mintegy 18—20 000 forint összegű részesedésre számíthat — Termelőszövetkezetünk, mint azocialéefca mezőgazdasági nagyüzem ■Míg fejlődésben ▼nn, de így is megmutatkozott nagy teljesítőképessége és szilárdsága — folytatta Székely György a tájékoztatást — Miben lehet ezt lemérni? Például abban is, hogy Sem- jénben van 4 csoport, összesen mintegy 6 ezer hold földdeL Az Oj filet 500 hold szántóval rendelkezik, mégis 200 mázsa szabad termést adott el az államnak, a község pedig csak 140 mázsát Burgonyából holdanként 12—13 mázsát adtunk be. Ka az egész község ilyen arányban tudna árut termelni, nem volna gond az ország ellátásában. Hosszú a sora annak, ahogy Székely György tsz-elnök felvázolja a termelőszövetkezet évi gazdálkodásának képét Végül is Ben- ke László agronómussal együtt rakják össze azokat a tapasztalatokat, amelyekről a tagság körében egyre több szó esik. Az egyik ilyen tapasztalat, hogy a tagság jól összekovácsolódott, elsősorban a munka alapján becsülik meg egymást Ebben 3 fontos tényező jó hatását látják az Oj Életben: 1. Jó a gazdasági vezetés. Rendszeresen és egyetértőleg intézkednek, folyamatosan szervezik meg a munkákat és törődnek az intézkedések ellenőrzésével, valamint az emberek ügyes-bajos dolgaival. Székely György 9 éve elnök. Jól ismeri a gazdaságot, az embereket, még azt is tudja, hogy melyik háztáji portán hány csirke van, hol vásároltak új cipót stb. ö maga azt tai -ja, hogy a jó munkafegyelmet — ami tagadhatatlanul uralkodó volt egész éven át — elsősorban nem a drákói szi-1 górnál érte el, hanem a jó elvtársi és emberi kapcsolatok révén. 3. Igen jól tevékenykedik a 13] tagú pártszervezet. A kommunis-] ták példát mutatnak a termelő-] munkában és a jó szót sem saj-3 nálják, amikor arra szükség van.] 3. Végül jó hatása volt a premizálásnak és az ezzel kapcsolatosan kialakult versenyszellemnek. A tagság szorgalmas munkájára tehát hasonló körülmények között lehet számítani. Számítanak is az új tervben, mert abban még nagyobb erőfeszítést igénylő célokat tűztek ki, mint a múltban. így például a növénytermesztésben a dohánytermesztés eddigi méretét megtartva növelik a burgonya területét 30 holddal, a kukorica termésátlagát pedig 14 mázsáról 18 mázsára emelik. Nyilván ehhez a legújabb tudományos agrotechnika is szükséges, ami biztosítva van az új agronómus személyében és a tagság téli oktatása is segíteni fog ebben. A kukorica és más takarmányok termelésének fokozását különben szükségessé teszi az állattenyésztés fejlesztése, amelynek keretében a hizlalás méreteit megkétszerezik Vonmarozat jelenik meg az ősi mesterségekről, a mai magyar lépi iparmfivészetrői A Népi Iparművészeti Tanács és a Képzőművészeti Alap Kiadóvállalata a máig is fennmaradt legősibb mesterségek, a népi iparművészet új alkotásait könyvsorozatban ismerteti. A 12 könyvből álló sorozat feltárja a fafaragás, a fazekasság, a népi bútor, szőtteskészítés, a tojásfestés és pingálás, valamint a hímzés művészetének csinját-binját. Az egyik könyv ismertetőt ad az ország különböző részén működő népművészeti tájházakról is. A sorozat első kötete, amely a faragásról szól, már megjelent a könyv- és népművészeti boltokban. A múlt évi 40 darab hízó sertéssel szemben például jövőre 80— 100 darab sertés meghizlalása a cél. A gyümölcstermelésben az eddigi 16 hold termőállomány mellett lassan sorba nő a 23 hold újtelepítés. Ehhez elő kell készülni. Ezért itt is történik változás az alkalmazandó módszerek tekintetében. Erre alkalmat ad a tagság megnövekedett öntudata is. Ebben az évben például 1200 mázsa almát idegen segítség nélkül takarított be a tagság. Nem volt állandó munkacsapat a gyümölcsösben s ez bizonyos fokig érződött a gyengébb minőségben. Most állandó munkacsapatot szerveznek és prémiumot csak export- minőség után fizetnek. Néhány tanulság ez és a belőlük levont következtetés csupán. Mégis megnyugtató ezeket tudomásul venni, hiszen arra vallanak, hogy a semjéni Űj Életben minőségileg új fordulat állt be a számszerű fejlődés után, nem pedig megtorpanás, mint 59-ben. A zárszámadás és az új jóváhagyott termelési terv majd teljes képet ad a változásról, amely végeredményben több részesedést ígér a tagságnak. Remélhetőleg a kommunisták, a gazdasági vezetők és a tagság hű lesz önmagához és valóra váltja a szép terveket. Zajtai Antal. iiizouy csak a kollégiumokban élő diákság tudja, mit jelent rendet tartani a hálótermekben, szekrényekben, otthonukban. Odahaza e teendők rendszerint a mamára várnak. A diákotthonok lakói megszokják, szívesen végzik környezetük rendbentartását. Képünk a Bessenyei Kollégiumban készült akkor, amikot a karácsonyi szünidő végén újra elfoglalta helyét a több, mint száz diák, s a magukkal cipelt nagy bőröndök tartalmát rendezgették szekrényeikben. ( Hammel József felvétele) A Kisáilalleiiyésztés a jövőben ismét Baromfi tenyésztés címmel jelenik meg. Az eddigi sokirányú feladat helyett a jövőben csak két fontos ágazat — a baromfi- és házi- nyúltenyésztés — problémáival foglalkozik részletesebben. Ez vonatkozik a tenyésztésre, takarmányozásra, tartásra stb. egyaránt. Annak a jogos követelésnek is helyt ad a lap, hogy jelentős terjedelemben külön rovatban foglalkozik a háztáji baromfitartás kérdéseivel. E rovat feladata az alapvető ismeretek propagálása mellett a háztáji tenyészetekben is alkalmazható új módszerek elterjesztése. A BAROMFITENYÉSZTÉS az eddiginél nagyobb gondot fordít a külföldi tapasztalaitok közlésére is. Megjeleni« ugyancsak havonta, évi előfizetési díja változatlanul 36,— Ft, egyes szám ára 3,— Ft. Kedvezményes szerződés január 15-ig A MALOMIPARI ÉS TERMÉNYFORGALMI VÁLLALAT január 6-ig a kenyérgabona értékesítési szerződést a tervezett mennyiségnek mintegy 75 százalékára kötötte le. A 10 forintos sserződéses felár-kedvezmény csak a január 15-ig leszerződött menynyié* után jár. 20. Este, takaródékor Gütig hiaba kereste Krebset Még valamikor délután szakadtak el egymástól, azóta nem volt nyoma. Hivatták — közölte közömbös hangsúllyal a Kapó. De miért hivatták? Gü- tignek először az ötlött eszébe, hátha Leó is tud hegedülni? De nem, mondta volna... Álmatlanul hánykolódott a priccsen ezután hirtelen lezuhant a sötétbe. Reggel, amikor felriadt, a gépmester már ott ült a deszkán. Gütig hunyorgott egyet szemével, szüksége volt néhány másodpercre, hogy Krebs ottlétében felfogja előző esti távolmaradását. Könnyezni kezdett, úgy borult esetlenül, suta mozdulatokkal Leo nyakába. Még így is ágaskodnia kellett, hogy elérje. — Pythia vagy Gütig —mondta enyhe szeretetteljes hátba- vágásokkal kísérve Krebs. — Mi az? — Híres görög jósnő. Tudod, az ókori mondavilág albumát mindig a mi nyomdánk készítette. Ennek a Pythiának egy temploma is volt. — Kit érdekel most ez az izé? Veled mi történt? Igazán hivattak? Leo Krebs bólintott. — Wützdorf? — tolult a kérdés a törpe szájára. — ö is ott volt. Néhányan az SS-tisztek közül, meg egy... meg egy százados. Még sohasem láttam. Valami nagykutya lehet, mert a má őrnagyunk úgy hajbókolt előtte, mintha tábornok lenne. — És? Harmatit—Réti : A Tóimmá TITKA — Most már én is azt mondom, valami történik. — Mi történt? — Azt mondták, hogy Leo Krebs, gépmester. — Hagyd már a játékot. Mit mondtak volna: I. Ferenc József császár? — Nem, Gütig ehhez te fiatal vágj-. — Három évvel vagyok idősebb nálad. — Itt vagy fiatal. Én hét esztendő óta az A—18694-es vagyok. Lehetett béke és vérbe borulhatott a világ, tél. vagy nyár, Dachau vagy Sachsenhausen, megmaradtam ennek a számnak. És most, hét esztendő után először Krebsnek neveztek. A Leót is hozzárakták. Kérdezték, gépmester voltam-e? Mondom, igen. Erre a nyomdászatról csevegtek velem, velem, az A—18694-essel. — Lehet, hogy elvisznek? — Ne félj. — Félek. — Kérdezték, ki van még szakmabeli? Mondtam, hogy te is nálunk dolgoztál egy darabig, Gütig ránézett annyi érzést kifejező szempárjával a gépmesterre, s a meghatottságtól mukkanni sem tudott. — De ha valami rosszba rángattalak bele, ne szidj — tette hozzá Krebs — tudod, hogy ezeknél sohasem tudni. Emlékei között bányászgatott, azután folytatta: — Dachauban néhány fogoly kék keresztet kapott a ruhájára. Fél éven át kergették egymást a találgatások. Kombináltunk. Jó-e a kék kereszt, vagy nem. Azt mondták, hogy ezekért jönnek majd a svédek. Nem jöttek. Tudtuk, mit jelent a fekete négyszög, a zöld kör, a sárga csillag. De a kék kereszt?... — Megtudtátok? — Meg. Az kapott kék keresztet, akinek a szájában aranyfog volt. Hogy ne kelljen a kivégzés után minden halott szájában váj- kálni. A birodalmi vezetés mindig nagy súlyt helyezett a higiéniára. — Hivattak, vagy nem hivattak? Olyan volt a tábor, mint a bolydult méhkas. Emberekért jöttek, embereket elvittek, s ami a legcsodálatosabb volt: az embereket visszahozták. De miért? Neveket említettek a számok előtt, foglalkozást a földtúró vakondok előtt, az agyak változást sejtettek, csak éppen nem tudták, mi lesz az. Jó-e. ha valakit hivatnak, vagy nem? Leo Krebs után hivatták a Feyermann testvéreket. A varsói nemzeti bank büszkeségei voltak* két fivér és mind a kettő a deviza-szakmában. Tapintásról ismerték meg, fogásáról a hamis pénzt. Finomrajzolású ujjaik megkeményedtek a kőtörésben,- úgy néztek kezeikre, mintha idegen ujjak és tenyér tűnnének fel előttük. Most egy SS-százados a pénzről beszélget velük. Beszélget, nem ordít. Hivatták Ge- rardot, a francia grafikust is. Ott volt a sorban Sziljanov, az orosz pénzhamisító. Ismert figurája volt a berlini alvilágnak. Eleinte, még a huszas évek elején fehérorosz nagyhercegnek adta ki magát, gondosan fésülte szürkés szakállát, novgorodi birtokairól beszélt, szeretett muzsikjairól, közeli visszatérésérőL És kölcsönöket vett fel. Azután leáldozott a nagyherceg-üzlet*; pénzt nem adtak, maga gyártott. Készített lírát és márkát, frankot és pesetát, egyszer a dollárral is megpróbálkozott, csak a megfelelő papír hiányzott hozzá. Kétszer járta meg a moabiti-bör- tönt, még a porkolábok is szerették fanyar humoráért. Harmadszorra — háború volt — a táborba küldték. Gyakran sóhajtotta, ha még egyszer kijutna azi életbe, hagyná a pénzt, élelmiszerjegyeket hamisítana.
