Kelet-Magyarország, 1962. január (22. évfolyam, 1-25. szám)
1962-01-11 / 8. szám
Egészségügyi előadásekat szerveznek — Felülvizsgálják a táppénzes betegek helyzetét—Eüenifrzik az orvoson munkáját; Elkészítette munkatervét a mátészalkai egészségügyi állandó bizottság Naev sikere van... ... a napokban Nyíregyházán megnyitott fodrász iparitanuló tanműhelynek. A Lenin téri kis-TÜZÉP mellett lévő filléres fodrászüzletben’' tíz leendő figaró bodorítja a tincseket. szabadítja meg az arcot a szakádtól. Képünk: Kelemen István oktatómester figyeli egyik tanítványa munkáját. (Hammel felv.) Ötezer élő fogoly került hálóba Megyénk vadásztársaságai meg- gyénk vadásztársaságai, amelyoi wer esen végezte el az elmúlt év feladatait a mátészalkai járás egészségügyi állandó bizottsága. Már összeállították jövő évi terveiket, kitűzték az 1962-es év legfontosabb feladatait. A téli hónapok alatt alkalom nyílik arra, hogy a mezőgazdasági üzemekben egészségügyi felvilágosító előadásokat tartsanak. Az előadások megtartására a járás ismertebb orvosait kérik fel. A tél folyamán ellenőrzik a termelőszövetkeztek, állami gazdaságok és a gépállomások egészségügyi és szociális viszonyait. Tervbe vették például: hogy .január és február hónapban a nagyecsedi és a nyírcsaho- lyi tsz-nél, valamint a Mátészalkai Állami Gazdaságban külön csoport ellenőrzi a dolgozók egészségügyi és szociális helyzetét. Már az év első hónapjában hozzákezdenek a tisztasági hónap megszervezéséhez és sikeres előkészítéséhez. Megállapították, hogy sokszor iiletéktelenek jutnak a táppénzhez és viszont az orvosok gyanakvása miatt beteg emberek kénytelenek dolgozni. Az év első ülésén, amelyet január 24-én tartanak meg, a legfontosabb napirendi pont a táppénzes betegek ügye ‘esz. A bizottság nagy gonddal ellenőrzi az orvosi munkát, a rendelőket. Erre először a hodászi és a nagydobosi körzeti rendelőknél kerül sor. A járás területen lévő szociális otthonokba — Fülpösda- rócra és Györtelekre — is kiszállnak, amelyről a járási tanács v. b. ülésén számolnak majd be. Az első félévben három aika- j lommal tartanak ülést, ahol ál- i landó napirendi pontként szere- j pel az általános közegészségügyi 19 helyzet megvitatása, a közegészségügyi és járványügyi határozatok végrehajtásának ellenőrzése. ! A május 23-án tartandó ülésen a mezőgazdasági munkák egészségügyi megszervezésével kívánnak foglalkozni. A nyári csúcsmunka idején, a cséplésnél és az aratásnál fordul elő a mezőgazdasági balesetek mintegy 70 százaléka. A bizottság feladatának tekinti a munkabrigádoknál az elsősegélynyújtás szervezését, ' ■ p annak ellenőrzését. A helyszí- ' j nen is megvizsgálja, hogy a ■. kötelező .egészségügyi szabá- j ' lyokat betartják-e? , , Ebben az időszakban nagy gon-J j lot okoz a jó ivóvízellátás. Sok-!! szór régi rosszvízű kutakból hord-1 ’ ják az ivóvizet. Ennek megszün-I ! tetése érdekében minden mun->1 kahely közelében lévő kutat fe-J! lülvizsgálnak, és ha kell, meg-' > felelő intézkedéseket foganatosí-j; tanak. • — takáts —'' ! kezdték a fogoly hálóval történő ■ befogását. Évek óta még csak va- ' dászni sem volt szabad e hasz- j nos mezei madárra, mert számuk i nem volt kielégítő. A gondos i munka, vadvédelem és őrzés ered- ' ményeként 1961-ben azonban már meghatározott számban vadászni is lehetett a fogolyra, s mivel kedvezően alakult számuk az utóbbi években, megyénk homokos területen gazdálkodó vadász- társasággal élő fogoly szállítására kötöttek szerződést. összesen kilencezer darab élő' fogoly szállítását vállalták mének darabjáért 40 forintot fizet a MAVAD. Megyénkben ilyen nagyarányú élő fogoly befogás még nem volt. Érthető, hogy egyes vadásztársaságok féltek a befogástól, most azonban örömmel tapasztalták: ahol bőven van fogoly, nem nehéz élő foglyot fogni. A leszerződött 9 ezer darabból eddig mintegy ötezer darabot szállítottak el a vadásztársaságok. A székelyiek 1100, az orosiak 800, a baktalórántháziak 700, a nyíregyháziak 350, a rohodiak 500, a ti- szavasváriak 500, a nagycserke- sziek 350 és a kemecseiek több mint 300 darab élő foglyot szállítottak el eddig. Mivel azonban a területen még igen sok fogoly maradt, számos vadásztársaság kéri: a tervezettől több élő foglyot szeretne befogni, értékesíteni. Az illetékes szervek egyes vadásztársaságoknak máris engedélyezték a többletfogást és szállítást, erre azonban csak akkor kerülhet sor, ha előbb minden vadásztársaság eleget tesz szerződésben vállalt kötelezettségének, nehogy kötbérezzék a mulasztásért. S amikor minden társulat teljesíti kötelességét, a fogoly-befogó háló ismét visszakerül azokhoz a társulatokhoz, ahol sok a fogoly és terven felüli mennyiséget kívánnak eladni. m m --------------Képkiállítás Mátészalkán Nyíregyháza után Mátészalkán is bemutatásra került az a képkiállítás, amely Soltész Albert egyéni kiállításának anyagát foglalta magába. Három nap alatt csaknem ötszáz név került a vendégkönyvbe s ez a szám már önmagában is jelentős. Minden korosztály és a nép minden rétege képviseltette magát. Itt történt meg az a kedves epizód, amikor két egyszerű parasztasszony nézegette a képeket, és az egyik halkan megjegyezte: — Ez ám a piktor! Érdemes kicsit elidőzni ennél a szónál. Bár sablonosnak tűnik a múlt idézése, arra kell gondolnia az embernek, hogy csak ma van arra mód, hogy színvonalas, szép kiállításban gyönyörködjön a falu embere is, S tovább fűzve a gondolatat: másutt és számos helyen kellene megrendezni ezeket a megyei kiállításokat. A művelődési oiflionolt i<£»£«• silókat kapnak!! a háromexer lakodnál nagyobb köznevek ben;; A Művelődésügyi Minisztérium > lezó lanl'olyamot is indítanak. A Közművelődési Főosztálya javas- i következő évek egyik megt%lósí- Iatot állított össze kétéves könyv- j tandó feladata ugyanis, hogy aj táros és népművelőképző iskola háromezer lakoson felüli közsé-' • felállítására. I gekben függetlenített művelődési! A kétéves nappali tagozattal otthon igazgatók irányíthassák ai > egyidejűleg két és féléves leve-1 falvak kulturális életét. Európa egyik legmodernebb vezénylő terme, lepárló működését irányítják. ahonnan a 19. Vándorcirkusza volt, apró lovacskák húzták a dülöngélő kocsikat, és egy ketrecben két girhes oroszlán, az éhségtől, nem a vadságtól ordított. Az attrakció azonban maga volt: „Gütig, Németország legkisebb embere!” Keresztneve? Amikor született azt hitték, hogy úgy fog felcseperedni, mint annyi más millió. Franznak keresztelték. Ahogyan megállt a növésben, amint szervezete nem akart ágaskodni a többiekkel, csontjai nem polcolták egymásra a mész-emeleteket, törpének csúfolták és a csúfságból foglalkozás lett. Gütiggévált, a bohóccá, akinek keresztneve elsüllyedt — valahol az emlékezet előtti időkben. Jött a háború. A férfiakat behívták. A levegő királyát agyonlőtték fenn a norvég Északon. Narviknál, az ikúriai játékok bemutatói a nyugati íront lövészárkaiban feküdtek, a lovak erősebbje utánpótlást szállított, a kimustráltakat „népélelmezési célokra” vették igényije. Oroszlánból az állatkerteknek is fölöslegük volt, kegyelemlövés végzett velük. A reflektorfényben flitteresen tündöklő szőke asszonyok muníciógyárakba kaptak behívót és megcsalták a fronton lévőket. Gütiget is behívták, először a Wehrmachthoz. Harsogott a nevetés a kaszárnyában, ő volt az egyetlen, akit örökre alkalmatlannak nyilvánítottak. A második behívó a gyárból érkezett, de nem érte fel a munka- padot Segédmunkásnak gyenge volt az irodában protekciósok ültek, «teára tették. Nem volt Harmatit—Réti: IITKi IIIIBIÜIÜII allasa, közveszélyes munkakerülőként, csavargóként és miegymásként vitték a bíróságra. Le sem tárgyalták ügyét, küldték a táborba. Talán az mentette meg az életét, hogy Wützdorf őrnagy, a lágerparancsnok annyira szerette a hegedűjátékot és Gütig valaha zeneparodista is volt. Egyszer a fogságban is játszhatott, valahogyan odakeveredett egy hegedű és amikor a táborba küldték, a fogházparancsnok, aki azelőtt helyettese volt Wützdorfnak és ismerte ezt a gyengéjét, elküldte ajándékba. Ajándékba, ahogyan a rabszolgákat kínálták fel. Egy éve sem múlt. hogy belökték a tábor kapuján. Ezért jött egyedül, nem transzporttal... A hegedű mentette meg a fogyatékosok. testi hibások azonnali pusztulásától. Néha-néha megjelent egy SS-őrmester, nyakon ragadta a kis emberkét és Wützdorf elé citálta. Játszania kelle Lágyan, finoman, — ez volt Wützdorf kedvére. Az őrnagy ilyenkor behunyta szemeit, zümmögte a dallamot, azután kezeivel ő is hegedült, utánozta a bohóc mozdulatait úgy a levegőben. Nagyon szerette a hegedű játékot. Hegedülni sohasem tudott. Mesterhegedűje volt, egy másik tisztelője adta, zsákmányolta egy nem megfelelő származású zenetudós lakásán. A zenetudóst lelőtték. Amikor legfájdalmasabban zengett a húr, az őrnagy felállt, végigmérte a szobát szikár lépteivel, azután... azután pofonütötte Gütiget. Az először meghökkent. később már várta, szeretett minél előbb túlesni rajta. „Takarodj!” — kiáltotta ekkor Wützdorf és Gütig szedte az irháját. Egyszer, egyetlen egyszer mert csak visszapillantani. Az őrnagy a hegedűre borult és zokogott. A hegedű mentette meg Gütiget, mert amíg ezek a hívások az őrnagyhoz szólították, nem vitték a kivégzőhedyre. Mostanában ritkábbak lettek a hívások. Lehet, hogy Wützdorfnak nőtt meg a munkája... A hegedű csak a kivégzőosztagtól mentette meg. Nem elég, ha valaki nem hal meg, élnie is kall. Az élete Leo Krebs barátságii volt. Amikor először kinevették a táborban — szerencsétlen emberek nevettek a még szerencsétlenebben — odahúzódott a gépmester-óriás mellé. Az rátette kezét jellegzetes mozdulatával a vállára, ujjai még le is maradtak róla és ezzel védelmébe vette Gütiget. A vérszerződés megköttetett. Attól kezdve senki sem nevetett rajta, nem bántották. Az ételelosztásnál is csak egyszer próbálták megrövidíteni s amikor Krebs kérte helyette a répalevest, egy gondolatnyival talán több is csurrant a kopott edénybe. — Wützdorf jön — súgta Gütig, és még egyszer hozzányomta: — valami történni fog. Az őrnagy elhaladt mellettük, együgyű dallamot dúdolt, a taktust lovaglópálcájával verte bőrcsizmáján. Ügy nézett rajtuk keresztül, mint a levegőn. De tudták, hogy aki egyszer elmulasztja a köszönést, jaj annak. Egy lengyel fiút ezért korbácsoltak meg az Appel-platz előtt. „Csür- he!” — üvöltötte Wützdorf és a megszólítottak egyáltalán meg- tisz'.elésnek vehették, hogy beszélnek velük. — „Nem köszönünk?! Maholnap azt fogjátok követelni, hogy én vegyem le előttetek a süvegem!” Wützdorf elhaladt mellettük és ők fellélegeztek. Különösen Gütig. Az életben — csak így beszéltek arról, ami valaha történt, s ami talán még most is történik odakint — az az érdekes, ha valami különös adódik, megtörik a hétköznapok szürkesége. A táborban az volt a legnagyobb öröm, ha elmúlt egy újabb nap minden különleges ismertetőjegy nélkül «Folytatjuk.)
