Kelet-Magyarország, 1962. január (22. évfolyam, 1-25. szám)

1962-01-10 / 7. szám

Három fiatal és a művészeti vezető a fehérgyarmati színjátszók kézül Egy üzemgazdász, egy textil- bolti dolgozó, és egy kedves, szép, tizenkilenc éves leány be­szélget. Hárman egyik oldalt képviselik, szemben egyetlen fér­fivel, aki negyedikként sehogy- sem bír a három fiatallal. Mind a négyen a neves fehérgyarma­ti Színjátsizócsoport tagjai, ame­lyik olyan nagy sikert ért el Orosházán, a színjátszó vetélke­désen. A filmekről vitáznak. A realista francia filmek, a neo- realista olasz és a szocialista realista szovjet filmek kerülnek szóba, s amikor a vita negyedik tagja egyedül kevésnek bizonyul, nevetve feladja a harcot. Az egyetlen, amire nem tud érvet, a kislány kifogása: a francia filmek közül a legjobbak is „túl durvák”. Mert ott volt például a Tisztes üriház, — mi szükség volt az ízléstelen jelenetekre? A szovjet filmekben nincsenek ilye­nek! S ha most a vitához hozzá­tesszük, hogy a művelődési ház a színhely, s hogy a beszélgetés teljesen spontán, a szereplők csak éppen „benéztek”, mi új­ság? — akkor közelebbi képet nyertünk. A fehérgyarmati szín­játszók nem egyszerűen csak a játékot szeretik. A színjátszó­csoport egyúttal klub is, ahol szórakoznak, vitáznak, s nyilván előbbre jutnak gondolkodás- módban, műveltségben egyaránt. Színész leszek, de nem bohóckodom Ezt .válaszolta az egyik fehér- gyarmati fiatal, amikor a szín­játszócsoportba hívták. Felhábo­rodva beszél erről most a jelen­lévő' Korponai Joli. — Én talán bohóckodom? És bohóckodik a megye számtalan színjátszója? — És fogadom, hogy néhány kivételtől eltekintve egyik sem melenget magában színészi ter­veket — mondja Balogh Zsig- mond, a másik színjátszó. S maguk példáján bizonyítják, hogy mennyire más lenne az életük, ha évek óta nem érdek­lődnének a művelődési ház munkája iránt, ha magánéletük­ben is nem változott volna fi­gyelmük a szórakozás iránt. — Nagyon megszerettem a könyvet, a filmet — vall a ti­zenkilenc éves kislány. — Vala­hogyan másként látom az életet, mint hasonló korú lánytársaim. Nem érdekel úgy a felszínes mulatság, és tessék elhinni, szá­momra az a legszebb mulatság, ha érzem, hogy a színpadról va­lami szépet, komolyat tudtam ajándékozni idős parasztembe­reknek. Legkedvesebb szerepem egy öregasszony figurája. Nem volt könnyű! Hiszen majdnem gyerek vagyok... — De kitűnő volt! — erősíti meg Török László, a művészeti vezető. Két program Nemrégiben „tűz alá vettek” egy „kívülálló” ifjút: nem érzi-e tartalmatlannak az életét, nem akar-e a művelődési ház önkén­tes társadalmi munkása lenni? — Nem érek rá — volt a vá­lasz, — egész hetem foglalt. Hétfőn a vasárnapi fáradalma­kat pihenem ki, kedden a kis­lányhoz megyek, szerdán eset­leg moziba, csütörtökön a ba­rátaimmal, pénteken újra a kis­lány, szombaton a presszó, és vasárnap táncolni is kell vala­mit. .. A színjátszó program: tanul­ni a darabot, próba, mozi, ol­vasás, készülés a munkahelyen, és vidéken előadás. .. s közben persze szórakozás is, hiszen ok is fiatalok... Balogäi Zsigmond az ínsszt textilboltban dolgozik, arra is} készül, hogy néhány hónapon ? belül letegye a szakma ifjú mes- } tere vizsgát. Kajdi György a • gépállomás üzemgazdásza, van} tennivalója. Korponai Jolán ed- ♦ dig fizikai munkát végzett. Ti-} zennégy éves korától műveli} magát a művelődési házban. % A kétféle program között — * van hót különbség. Lij célok ♦ ♦ ♦ Sokan úgy látták az utóbbi} időben, hogy a színjátszó eso-1 portok értelmüket vesztik azál-} tál, hogy a hivatásos társulatok» eljutnak a kisebb falvakba is. • Csakhogy ez még igen kevés | alkalom! Sok-sok községünk | van még, ahol nem is járt hl- ♦ vatásos társulat, vagy ahol csu-} pán egy-egy alkalommal mutat-} koztak be. Ezeken a helyeken} nagy szükség van még a szín-} játszókra. « — Magunk ezt tapasztaltuk } — mondják a gyarmati színjét-1 szók. • S ezen túl, új célokat is ki- • tűztek. A színpadi játék mel- j lett felkarolják az irodalmi* színpadot is, ahol a költészet és* prózairodalom legjavát kívánják f bemutatni. Most készül el egy* a gyarmatosítás elleni irodalmi} csokor, a világ minden tájának} költőivel, íróival. Korponai Jo-} Ián és Balogh Zsigmond nem is* játszanak már az új darabban, • hanem csak az irodalmi szín- * padnak szentelik idejüket. * —- Ez talán még szebb lesz -- * mosolyognak.. }, Üj fiatalokat várnak a cső- * portba, lelkes, célokért harcolni , tudó lányokat és fiúkat. Ügy j hisszük: nem hiába! S.~ . NAPRÓI NAPRA tervszerűbben IJar hivatalos statisztikai jelentés még nem jelent meg a megye ipari üzemeinek elmúlt évi tervtel- jesiléséről. már tudjuk, hogy jelentősebb vállalataink zöme eleget tett tervkötelezettségének. Nem egy üzemben, mint például a nyíregyházi gépjavítóban, a tiszavdsvári alkaloi­dában, a megyei építőipari vállalatnál és még sok más helyen túl is teljesítették az éves tervet. y, Ha visszalapozzuk ezeknek az üzemeknek, vállalatuk­nak egy évvel ezelőtti napjait, könnyen megállapíthatjuk, hogy a tervszerűségben akkor scm állt rosszul a szénájuk. Már az év elején igyekeztek napról napra tervszerűen dolgozni, s a havi tervek teljesítésében előnyt szerezni. mint sem lemaradni. A tervszerűségnek, az igyekezetnek meg is lett az eredménye: év végi hajrá néVk'1 sikerült túlteljesíteniük a: éves tervet. Hogy mennyire előnyös napról napra eleget lenni a kötelességnek, azt talán legszemléltctőbben bizonyítja az ÉM Szabolcs Megyei Építőipari Vállalat példája. A korábbi évek mindig visszatérő, sokáig vajúdó problémája volt. hogy már az év elején felbomlott a rend, megszűnt a terv­szerűség. Közrejátszott ebben sok esetben a tervdokumen­táció hiánya, a szerződésmegkötések eltolódása, de nem utolsó sorban a termelési agitáció lebecsülése, a munkaver­seny jól bevált módszereinek mellőzése is. Az elmúlt évben döntő változás állott be, úgyszólván a munka minden területén. A pártszervezet vezetősége, a szakszer­vezeti bizottság és a vállalatvezetés immár együttes erőfe­szítése rétién megalakultak a komplex- és a szocialista címért versenyző brigádok. Végső soron olyan munkamorál alakult ki, amely lehetővé tette, hogy már év közben égés: sor lakóházat, iskolát, a termelőszövetkezeteknek' épült magtárakat tudtak átadni jelentős határidőmegrövidíléssel A vállalat már az első félévi eredmények alapján tíz ér után elnyerte az élüzem kitüntetést. i Nyugodtan elmondhatjuk tehát, hogy ott. ahol már ' az év elején mindent megtesznek annak érdekében, hogy napról napra töretlen legyen a munka lendülete, olt nem kell félni a havi. negyedévi, vagy éppenséggel az év végi zárástól. Csak ott hajthatja nyugodtan álomra fejéi az igazgató, a párttitkár, az üb. titkár, vagy éppenséggel agyár főmérnöke s a termelésben érdekelt minden egyes dolgozó, ahol adósság nélkül lépnek át egyik napból a másikba Mindinkább érvényesüljenek üzemeinkben a köz­mondás szavai: ..amit ma megtehetsz, ne halaszd holnapra". T.Á. Mai magyar dráma a miskolci társulattal Nyíregyházán formáló képességét bemutassa. A többi szerepeket is a miskolci tár­sulat legjobbjai alakítják, közöt­tük Maillé Éva, Polgár Géza, Somló Ferenc Jászai-díjas, Ham­vai Luci. Rendező: Lcner Péter. A színház következő előadása csak 25.-cn lesz, amikor a Csoko­nai Színház társulata érkezik, Shakespeare: Vízkereszt című víg­játékával. Lcííj üli Is bnrálságrosak embertársainkkal! j Bostoniban egy ismert ameri­kai pszichológus előadást tartott a barátságos magatartás iöntossá- | gáról a mindennapi életben. : A szónok intette hallgatóit, 1 hogy még a legkritikusabb hely- ; /.etekben is igyekezzenek meg­őrizni embertársaik iránti szí­vélyes magatartásukat. Ebben a pillanatban a közönségből valaki radirgumival célozta meg a szó­nok homlokát. A pszichológus dühtől eltorzult arccal kiáltotta: „Ki volt az az átkozott szamár”? E kis epizód után erősen meg­csappant a közönség érdeklődése az * előadás iránt. i kedvezőtlenebb feltételek -mellet t ■ | működő zenekarok oeteben is, -— . i egyaránt használható, és az ifjú- t; säg rendelkezésére áll.; Sztareczky Zoltán a hangszere­- j lést úgy végezte el, hogy a hege­dűre épített elsősorban, s u ozóla- i I mókát cserélhető hangszerekre I! írta. Így szóhoz juthatnak a köny­- i nyebben megtanulható hongsze- -; rek is. mint például a furulya. ; A gyűjtés Arató Kálmán, Bállá ■ Péter, Danes Lajos, Erdész Sün- j dór. Fekete Ferenc, Kodály Zol- | Ián né, Lajta László, dr., Mathia Karoly, Suskó János és Sztareczky ; Zoltán nevéhez fűződik., ************************* ! A SILÓ .* * A havas úton idősebb, tas­* fiún ballagó bácsi húzza a .* szánkói. Bizony eljárt - már * felette az idő, nehéz a te- í her, időnként meg-megáll, * hogy kifújja magát. Pedig csak a kis unokája ül, a * szánkón egy nagy kosarat * szorítva, félve, hogy leesik. * A sarkon egy autó áll és a } városi bundás sofőr mérge­it lödvc babrál a motorral, — •J vz bedöglött, * Az öreg a l:oct>i előli áll •J meg. hogy kipihenje magét. Érdeklődve nézi, mi baj le­* hét a masinával. * — Nem húz ez, akárcsak * én. * — Majd megcsinálom — * felel a sofőr. * — Azt 'meglehet, de én * már nem javulok, öreg ló * vagyok, nem megy a húzás, * a tsz szalmáján élek * A sofőr kíváncsiskodva * néz a kosárba. Ügy látszik * a füstölőbe mehet a bácsi * Mert teli a kosár kolbász { szál, szalonnával, * — És mit visz a kosár- .* bán öregapám? Talán ezM. * nem nr a siló? Rövidesen az érdeklődők kezé­be kerül a Szabolcsi 'Nevelők Könyvtárának negyedik kötete, amelynek címe: Társuszehe az ifjúság részére. Szerzője Szta­reczky Zoltán. A nevés népzene­kutató posthumus műve ez a kö­tet, amelyet még az elmúlt évben fejezett be, s ezután nemsokkal meghalt. Sztareczky Zoltán a Ma­gyar Tudományos Akadémia mun­katársa volt, fehérgyarmati szár­mazású, aki szívesen es sokat idő­zött megyénkben, kutatva a nép­dalokat. A kötet lényegében ifjúsági zé- nekaroknak ad segítsége;! azzal hogy könnyű hangszerelésben me­gyei népdalokat dolgoz-fel, s le­hetővé teszi, hogy kezdő zeneka­rok is eredményesen tanulhassák Harminchárom népdal és négy úttönődallam van feldolgozva ka­marazene formában. A munka lé­nyegében hézagpótló, mivel kevés az olyan anyag, amely mind vá­rosi, mind vidéki viszonylatban ­vw" wvvvyyvvy vyvvvvr > *• ■.» >? - WWWW> ...ami csak noteszlapon maradt avagy mi történt az óiléli mise alatt.*.? Ma este hét órai kezdettel Er­délyi Lukács: Családi ház című színmüvét ismerheti meg közön­ségünk a nyíregyházi színházban. Az előadást a Miskolci Nemzeti Színház társulata tartja. A dráma nagy sikerrel megy Miskolcon, megemlékeztek róla a fővárosi la­pok is. Témája főként az értel­miséget érinti, főszereplője egy vidékről városra került orvos, aki felesége révén olyan társaságba kerül, ahol a züllés útjára lépne. Barátja, a faluról hozzá látogatott agronómus állítja meg utján, hív­ja vissza a falura. A főszerepben Molnár Tibor Kossuili-díjas szí­nész játszik. Molnár Tibort jól ismerjük már, főként filmjei alap­ján. E szerepe igen alkalmas arra. hogy nagy tehetségét, karakter­- - . A V 15 « .. v *’ KELET-MAGY A KORSZAG A Magyar Szocialista Munkáspárt Szabolcs-Szatmár megye) olzottsága és a Megye] Tanács lapla. Felelős szerkesztő: Bálint Lajos Kiadja a Kelet-Magyarország Lap­kiadó Vállalat Felelős kiadó: Farkas Pál. Szerkesztőség: Nyíregyháza, Sztálin tér 21. Tel: 16-70. 16-71. 16-72. Kiadóhivatal: Nyíregyháza, Zsdánov u. 1. Tel: 30-00 Beküldött kéziratot nem órzünk meg és nem adunk vissza. Terjeszti a Magyar Posta. Előfizet­hető a helyi postahivataloknál és kézbesítőknél. Szabolcs-Szatmár megyei Nyomdá­inál! Vállalat. Nyíregyházai Dózsa eyögy o. s. 4 llezö<ipórlú /Éltei kiadvánv a megyei tanács Szabolcsi Nevelők Könyvtára sorozatában ; KARÁCSONYI TÖR- j TÉNET után kutattam. : Nem az emlékeim közt, hanem kint az emberek között. Valami kedves kis esetet szerettem vol­na megtudni valakitől, valami karácsonyra va­lót. I ; Egy idősebb pedagő- I gussal beszélgettem, aki ! már hosszú ideje foglal- I kozik színjátszó csoport j vezetésével. Mint peda - j gógusnak, színjátszónak és embernek, sok élmé­nye halmozódott fel. Mesélt a régi. megható, mezítlábas karácsonyok­ról is, de én valami mo­dernebbet kerestem. olyat, amilyet meg nem írtak meg. — Nem tudom, ki ho­gyan értékeli majd, de nekem éppen egy kará­csony esti esethez fűző­dik a legkellemesebb színjátszói élményem, — kezdte a rövidke kis történet elmesélését. — Ezerettük 11 környező községeket is megláto­gatni a műsorunkká!. Ekkor éppen az egyi, legtávolabbi községbe in­dultunk autóbusszal. Út­közben olyan baja esett az autónak. hogy azt hittük, nem is folytat- natjuk utunkat. És ráa­dásul éppen karácsony este volt, abba a faluba készültünk, ahol talán a legnagyobb szeretettel vártak mindig. Nem is tudom mi­lyen elgondolással, de a nyomott, rossz hangulat ellenére is .folytattuk utunkat, pedig már ké­se éjszaka volt, amikor sikerült a: autót kija­vítani. Pontosan emlékszem, i'.ogy fél tizenkettő volt. Mire megérkeztünk. Az előadás eredetileg hét órakor kezdődött volna, fém akartunk hinni a szemünknek, amikor ki­szálltunk: a. közönség türelmesen várt több Ti mint négy oral! Megvár-* tak, megnéztek, meghall-J gattak bennünket. Egy-* szerűen nem tudom ki-* fejezni, mit éreztem ak-* kor. Talán a világon semminek nem őrültem* volna jobban mint era-* nek az esetnek. •* Ennyi a történet £ amely karácsonykor tör-* lent, az éjfeli mtse ide-* jén, de úgy gondolom,-k hogy mégsem a kara-* csonyra jellemző, hanem* sokkal inkább az cgysze-* rü falusi emberek mai* világára, modern áhita-* tára. }- m»i

Next

/
Thumbnails
Contents