Kelet-Magyarország, 1962. január (22. évfolyam, 1-25. szám)

1962-01-21 / 17. szám

\ annak még „urak44

Furcsa beszélgetésnek toltam fültanúja a napokban. A gépkocsi szinte korcsolyázva haladt előre a. síkos országúton, s bár alaposan igérhybe vette a vezető idegeit, ö mégis gyermekkori élményeiről beszélt, a mellette lévő utasnak.

— Soha nem felejtem el az élményemet. Nagyon megrázott amit láttam. Tudja az én apám gróf Kállay Mikósnál, Horthy egykori miniszterelnökénél szolgált. Itt nevelkedtem én is. Egyik alkalommal láttam, amint a méltóságos úr kirohant, felugrott a hintájára, előkapta az ostort és végigvágott a parádéskocsison. ..

Az esetet elmeséltem apámnak is, aki szomorúan, lehajtotta a fejét, s csak ennyit mondott magyarázatképpen:

— Mérges volt a méltóságos úr, -fiam. A kocsison töltötte ki a bosszúját.

— De ezt olyan természetesen mondta, hogy bosszantott. Később már tudtam, hogy az ilyesmi nem újság, hétköznapi eseményszámba megy.

Utastársam egy ideig hallgatta, majd ironikusan megjegyezte; '

—: Vannak még most is „urak”. Csak ezek nem kézzel, ostorral ütnek, hanem sokkal finomabban. S ez talán még fájóbb, veszélyesebb.

Elgondolkodtam. Nem kellett sokáig találgatnom mire, pontosabban kikre célzott. Eszembejutott néhány, mondhatni vezérelv századunk nagy eseményéről, a . XXII. kongresszusról, « szemétdombra vetett káros szubjektivizmusról, s ennek az embernek igazat adtam. Igen dm, csalc az a baj, hogy hiába ítélték halálra a párttól idegen és sok bajt okozó szemléleti módot, képviselői — akiket társam ,yuraknak” nevezett — még most is tevékenykednek, fertőzik a légkört, s igyekeznek gátat vetni annak az egészséges folyamatnak, amelyet a .XjC. kongresszus indított el, s a XXII. kongresszus koronázott meg.

Kétségtelen máról holnapra nem változnak meg az emberek, legyenek azok ■ vezetők, vagy dolgozók. Annyi azonban joggal elvárható a kommunistáktól — különösen, ha azok vezetők is! —, hogy a tanulságokat vonják le a nemzetközi munkásmozgalomban hat év alatt történt eseményeiből, és a realitás talaján állva ítéljék meg az élet különböző jelenségeit. Nem arról van szó, hogy nem lehelnek az embereknek érzéseik, gondolataik. A saját egyéni vélemény azonban csak akkor helyes és szolgálja a közügyét, ha az egyezik a párt helyes, igazságos álláspontjával, politikájával.

Meglehet, hogy talán erős volt az „urak”-címzés a szubjektív elvet' vallók 'részére - társam részéről, de tény, hogy aki e talajon. „állva” végzi párt- gazdasági „és kulturális munkáját, az tctúól áll az igazságtól, a komraútusta szemlélettől, a lenini normáktól. Az ilyen párt- titkár, vagy igazgató saját óhajaiból, elképzeléseiből indul ki, s nem veszi figyelembe a valóságos életet, a környezetét, s előbb vagy utóbb eltávolodik az emberektől, csalhatatlannak képzeli magát, ami megvetéssel jár. Az ilyen emberre aztán nem kis iróniával mondják: „urat játszik”. De legyünk csak őszinték. Találkozhatunk ma ilyen jelenséggel? Igen!

A szubjektivizmus elv, amely kifejezésre jut a munkastílusban. Számos levél is ezt bizonyítja, amelyet egyes üzemekből, vállalatoktól és termelő- szövetkezetektől kapott a párt megyei bizottsága, S. E. párttitkárra azért panaszkodnak, mert magát szinte azonosítja a párttal, s ha valamilyen bírálat éri, megfélemlítést keltve válaszolja, hogy a pártot sértették meg. A maga elgondolásait tűzön vízen át keresztül viszi. Még akkor is, ha az káros. Akadnak olyanok is, akik jogtalan előnyöket élveznek, mert hisz a szubjektivista gondolkodási mód megrészegítette őket, elbizakodtak, s csak úgy „nagyvonalúan” intézik el saját dolgaikat, azt képzelik, hogy nekik mindent szabad.

Nem a legjobb jel, hogy az utóbbi időben szaporodtak a névtelen levelek, panaszok, bejelentések. Kétségtelen, hogy ezek mögött akad elfogult vélemény, de megtalálható benne a jószándékú figyelmeztetés is. A sikerek, a gazdasági eredmények bizonyosfokú elbizakodottságot és önteltséget váltanak ki. Ez talaja a szektásság- ból táplálkozó sztibjektivisták- nak. Ezért is hívta fel nyomatékosan figyelmünket a XXII. kongresszus, hogy az ellenük

28.

— Fent a dúcban, a kis házam tetején galambokat neveltem. — Leó ajkaira bizarr mosolyt varázsolt a visszaemlékezés — Kisfiú koromban a legjobb galambászok közé számítottam, azután elhanyagoltam repülőpostásaimat, de négy mindig hű maradt hozzám. Ha az ezüstszárny is itt lenne velem, repülne már haza az üzenet.

— Express-levél egyszerűbb lenne. Wintson Churchill úrnak. Nagy-Britannia miniszterelnökének, London. Downing street 10. Sürgős ajánlott.

— Talán nem is hinne a levélnek. ..

...Elkészültek! Öt héten át bukdácsoltak gyengén sikerült kísérletek között, amíg végre kikerültek a gépek alól a tökéletesnek számító próbanyomatok. Kruger megtapogatta a bankókat. Elővett két valódit — kon- kurrense. az Angol Bank nyomtatta őket —. s mint a kártyás, aki egymásra tett lapjait csúsztatja lassan, hogv szemébe tűnjék értékük, vonalról vonalra, karcról karcra hasonlította a bankókat.

Wegner árgus szemmel figyelte a mozdulatokat, de biztos volt dolgában:

— Nos. főnök?

— Első látásra megfelelnek.

— Ezeket nyugodtan mikroszkóp alá tehetik.

Amennyire örült a százados a sikernek. ■ annvi'-a bosszantotta helyettesének túlzott magabiztossága, s a szerény szavak mögül kibuggyanó öndicsérete. Wegner félreértette Kruger hallgatását, ismét rákezdte:

— Az eredmény nem lehet kétséges. , a szervezettséget siker koronázza. Me” lenyelném, hogy időben sem csúsztunk el.

való küzdelem legyen állandó és rendszeres. Igaz nem köny- nyű, mert részükről hiányzik a nyílt színvallás. Akadnak azon- j ban olyanok, akik megmond-!: jak: nem tudunk az új szel-1 lem szerint dolgozni. Mi van i e gondolat mögött? Az. hogy nem azonosítják maqukat az MSZMP VII. és az SZKP XXII. kongresszusának politikai irányvonalával. Az ilyenek vagy rózsaszín vagy sötét szemüvegen keresztül szemlélik a világot, s a szocializmus építésének az útját, vagy túl simának, vagy ellenkezőleg, túl göröngyösnek látják.

Ebből adódik, hogy nem tudnak józanul ítélkezni az üzem, a vállalat fontos ügyeiben, az emberek problémáinak megítélésében. Még mindig előfordul, hogy egyes vezetők még most sem tudják túltenni magukat szubjektív benyomásaikon. s előítéletük, vagy szimpátiájuk alapján döntenek. Emberek. ! sorsok, életek, családi harmóniák függnek tőlük.

S ha nem a párt lenini normái szerint, az objektív igazságosság alapján ítélkeznek, hanem az egyéni szemléletük, elfogultság vezeti őket, akkor abból csak károk származnak az üzemnek is, az embereknek is. Ma ezekre az egyénekre mondják: „urak”. Igaz nem a régi értelemben használják e kifejezést, hisz a mi világunk i más, törvényei is újak. Az szükséges, hogy ezeket az élet és pártalkotta paragrafusokat mindenkor és mindenkivel szemben helyesen alkalmazzák, minden elfogultságtól mentesen, úgy, ahogy erre az SZKP XXII. kongresszusa tanít valameny- nyiünket.

Farkas Kálmán.

Fejér József az országos silózási verseny győztese

Tegnap, január 20-án ünnepélyes keretek között osztották ki a silózási verseny legjobbjainak a kitűzött díjakat. Megyénkből a díjkiosztás helyére, a Nagybereki Állami Gazdaságba Fejér József, a Deine cseri Gépállomás traktorosa utazott, még hozzá nem is akármelyik, hanem az első díjért.

A járva-silózója E—065-ös NDK gyártmányú gép volt, amivel a nagyszerű teljesítményét elérte és a német cég egyhetes ingyenes utazásra hívja meg Fejér Józsefet a Markkleebergi Mezőgazdasági Kiállításra.

Aki silót kézzel, illetve kaszával takarított be valaha, az tudja igazán értékelni Fejér József teljesítményét. O az őszi idényben 146 katasztrális hóidról vágta le és aprította fel a silókukoricát. A betakarított siló súlya 6144 tonna. Az eredményét még szépíti, hogy 11 termelőszövetkezetben érte el ezt a kiváló teljesítményt. Ilyen teljesítmény után megérdemelten pihen egy hetet az NDK-ban.

(Csikós—Hammel.)

Harmatit— Réti :

/l Táftlite-U

— Azért lassan a testtel. Még- egyszer nem akarom megütni a bokámat. Emlékezzen csak az első klisé-ügyre. A próba most következik. A táborirodába! Az őrségen kívül mindenki a táborirodába. és vezessek oda azt a két lengyelt is.

A Fayerrpann testvérek, miután kikerültek a 19-es barakkból, újra egyszerű táborlakókká váltak. Szerencsének, a sors különös kegyelmének tartották, hogy köny- nyebb munkahelyre küldték őket, s valahogy az ütlegeléseket is elkerülték. Nem tudták, hogy „őrangyaluk" kü-önös feladatra tar- togaíja őket. Az újabb hivatás — hetek múltán — megzavarta mindkettőt, de már indulniuk is kellett, A kísérők még a két fivér összeszokott suttogását is letorkolták.

Az a százados, akivel egyszer már találkoztak, beszélt hozzájuk a táborirodán:

— A varsói bankban dolgoztak?

— Igen. A. . . a devizaforgalomnál.

— Akkor adok egy feladatot — a százados íróasztala fiókjába nyúlt és egy bankjegy köteget vett elő. A testvérek úgy néztek rá. mintha csodát láttattak volna velük.

— Ismerős pénzek — bizalmaskodott vigyorogva a százados, aki természetesen nem volt más, mint Bernhard Kruger — angol fontok. Vannak közöttük valódiak és hamisak. Osztályozzák. Adok rá két órát, válasszák ki a valódiakat és a hamisakat. Mint a Hamupipőke. Ismerik a Hamupipőke meséjét? — kérdezte katonásan Kruger.

A két fivér vigyázba vágta magát, úgy dadogta egyszerre:

— Igenis, ismerjük a. Hamupipőkét.

— Ide a tiszta szemet, oda a többit. Ide a szemet, oda a többit, értették?! Valódit, hamisat, valódit, hamisat. De figyelmeztetem magukat — a Fayermann testvérek észre sem vették a nagy izgalomban, hogy a tegezés helyett magázzák őket, — ha hibát vétenek, súlyos büntetésben részesülnek. Ahány hamisat találnak, annyi cigarettát kapnak. De ha valódit mondanak hamisnak, akkor korbács lesz a szívni- való...

Két óra múlva, a nyárfalevélként reszkető fivérek hét bankjegyet tettek le Kruger elé és körülményesen magyarázták, miért, éppen azok nem valódiak. A százados biccentett Wegnernek.

Az egész köteg a 19-es barakkban készült.

— Milyen cigarettát óhajtanak? Erőset, gyengét? — nyitotta ki hosszúkás aranytárcáját Kruger és odatolta a foglyok elé- Egyik sem mert először venni, nyeltek egy nagyot. Csak szemükben iz- zott a szenvedélyes dohányosok nikotin-éhsége, amelyet feltüzelt a közeli beteljesülés. Kruger tárcát tartó keze egy darabig még előttük táncolt, aztán mintha félt volna a tisztátalan ujjak érintésétől,, leszámolt hét darabot, és kitette a fehér rudacskákat az asztal szélére. Odalökött egy doboz gyufát is. Boldogan kapták fel a kincseket és Kruger intésére az ajtó felé hátráltak.

— Mi legyen velük? — kérdezte Wegner, amikor már elhagyták a szobát.

— Likvidálni.

— Likvidáljuk őket? — csodálkozott Wegner. Ügy látszik, még keveset látott, hiszen néhány hete foglalta el csak beosztását.

A mór megtette kötelességét. A feladatot elvégezték, tanúkra nincs szükségünk — mondotta szárazon Kruger.

— Ezek a hasonlatok, mindig olyan találóak — tette hozzá kényszeredetten Wegner, mert nagyravágyó félesége minden nap fejmosásban részesítette. Tegnap is lelkére kötötte, szavát vette, hogy udvarias lesz főnökeihez.

Kruger tudta, hogy helyettese hízeleg, de most jól esett:

— Az ember legyen olvasott, i 1

... Másnap Kruger jelentést

tett Schellenbergriek. Egyszerű, tárgyilagos szavakkal mondotta:

A fontok elkészültek.

Legalább tízszer elpróbálta, otthon a tükör előtt, miközben feleségét és a gyermekeke1 családi látogatásra zavarta el.

(Felyfafjnk.)

5