Kelet-Magyarország, 1961. december (21. évfolyam, 282-306. szám)
1961-12-10 / 290. szám
A br&tetoT felborult a emi- - szás domboldalon. Nem teljesen; egyik nagy kereke a levegőben, a másik o felvájt földnek támaszkodik. A gépész lezuhant; már néhány órája ennek. Az éjszakában a gé-ppel küzd, szeretné felállítani, mert szántani kell. Felesége és kisfia motorkerékpáron hozták az ebédet, ami egyben vacsora is. A három ember, a gép és egy zseblámpa — ez minden itt, a dombon, a sötét, permetcs, hideg éjszakában, messze a falutól. A férfi mind jobban elkeseredett. A hülő testű Zetor félelmesen koromlik felette, mozdulatlan. Valamit titkol a gépész, de egyszer nem bírja tovább. Kitör: — Értsd meg. Verőn, fel kell állítani a gépet, szántani kell, mert fogadtam... Igen, fogadtam, Verőn, ötezer forintba, ötszáz ellen! Én most ...elvesztem, Verőn nem értij csak annyit kezd sejteni, hogy itt ötezer forintot veszít, ötezer forint pedig rengeteg pénz! Hogy miért veszít ötezret, hogy mi köze lehet a férjének ehhez, azt még csak hallotta, de nem jut el a gondolataihoz. — Érted most már, Verőn? Fogadtam. Hogy ha én ülök az átkozott Zetoron, hát felszántom az egész istenséget. És nem szánrom. — Fogadtál? Mit csináltál, te? Fogadtál. Forgatja a szót. Annyira idegen, annyira érthetetlen Sándor fogadott. Sohasem telte ezt azelőtt. Fogadott, hogy ötezer forintot elveszít, ötezret. Élvesz tőlük ötezret, s odaad valakinek, de kinek? — Kivel fogadtál? — Kövér Kocsis Imrével. Veront valósággal mellbevágja a név. — Vele... hát eszednél vagy? ,..mit csináltál, te...? Sírni kezd. Jajdulva, fájdalmason, reménytelenül— Mindegy; hogy vele, vagy mással! ö állta, hát vele. — A gépész nehezen vall. — Körülfogtak vagy tízen, gúnyolódva, röhögve. Mondom, ötezret teszek ötszáz ellen, hogy felszántom. Ö állta. De bolond voltam, atyaúristen... — Vele kellett... — sírja az asszony halkan, elesetten. — Tudod, hogy kirázza a pénzt magából... pénzt ráz az ingéből... az ujjasából... vele kellett fogadni neked... — Nem érted, hogy mindegy? Akárkivel fogadtam volna, ha nyerek, ötszázat kapok, ha vesztek, ötezret... vesztek, — Miért tetted, miért tetted ezt velünk?! A gépész felemeli kezét, mintha a nagy kiáltást akarná elfogni. De az végigszáguld az , éjszakán. — Ki számolt azzal, hogy borulok? Gondoltam, ötszáz forintot nyerek, s megveszem neked... A kinézett cipőt, táskát. Tudja Verőn. Se cipő. se táska, hanem öt' ezer forint...! A fiú hallgatja a halk, szenvedélyes vitát. Rajongó szeretettel közeledik az apjához, leül mellé, sarkára, még az anyját is clhallgatattná, ha tudná. Minek bántani édesapát? Jót akart. És igenis," felszántotta volna az egész dombot, ha nem csúszik meg a Zetor. Valahogyan ezt tudtára kellene adni az apÁVtk, de hogyan? — He sérjon már — szól rí az any jar a végül, — inkább segítsen! — Na. itt nincs már segítség — áll fel a gépész. — Majd eladom a csépel motoromat, megkapok érte ötezret. Szédül. Most jön ki rajta a nagy esés. Verőn háttal fordult a gépnek, ujjait gyömöszöli a szájába, mereszti a szemét a sötétbe. Sokára látja is a domb alján húzódó fasor koronáit. Ezért van mindez, a fogadásért. Szintje látja Verőn a gúnyolódó embereket, közbiil a férjét, sápadtan, haragtól feszülten, $ hallja Kövér Kocsis vékony, lányos kacagását. -.Hogy mennének a lovak arra a dombfa, amikor kitörne a lábuk?” Kitörik ott a traktor lába isT SIPKAY BARNA a dű tub ö ti ,,Az nem törik, a gép előtt nincs akadály”. Ötezer forint, Mikor vehetnek ismét motor- kerékpárt? Annyi minden kellene... s ahelyett, lwgy gyarapodnának... a hideg éjszaka párája furakszik a kabát alá. Miért jött szántani, felborulni? Csak, hogy megmutassa, hogy ó nem fél semmitől? És fogadni! De konok, kemény ember ez. Fel se. veszi, hogy soha nincs otthon. Fát nem vág. nem kérdezi, tart e még a konyhapénz? Ebédet se kér. Semmit sem kér. csak jár éjszaka, belehull az ágyba, s haj- nalonta eltűnik, sarat és olajszagot hagyva maga után. Élet ez? Ott, túl a fasoron, a messziben. a gyár világíthat. Ott még nem volt ennyire zord. a férje. Mi történt velük? Verőn mindjobban érzi az éjszakát. Elszakadnak a gondolatai, szálanként kapkod utánuk. — Eladod a Csepelt, köny-j nyű megoldás. Megvenni nehezebb. Beledobod a Csepelt a 'Tiszába. ezt tudod. Most már csak állítsd fel a traktorodat, ha fogadtál, hogy felszántod a dombot, —■ Verőn. Az asszony is meghőköl, saját szavaitól. — Kidobni könnyebb ötezret, mint ötszázat megkeresni! — Verőn! —■ Szájjal! Férfi vagy te? Hösködni otthon, hát itt van! Most megmutattad. milyen vagy. Most majd kacagnak rajtad, de könnyen keresett Kövér Kocsis Imre ötezret rajtad! Kereshet más is. csal: piszkáljon beléd! — Verőn!!! 4. gyerek fogja anyja börze-kéjét, rángatja De Verőn folytatja: — Vendég vagy otthon! Mert te megmutatod! Tudom, hogy ezért csinálod, mert kényes vagy magadra! S ha kell. megölöd magad, de neked elől kell lenned! Elébed, senki sem vághat! Hát üss agyon engem is, de nem engedem a Csepelt: Megmondom mindenkinek, hogy nincs fogadás! Nincs ötezer forint! Jöjjön ide, alti bolond, törje össze magát! A gyerek hüppögve, félve dörzsöli a szemét, le nem véve a zseblámpa fényét szüleiről. Verőn hirtelen megsajnálta a férjét. — Sándor., te nem vagy az. aki voltál!... Hová lettél? Miért vagy ilyen könnyelmű? Miért nem törődsz csak egy kicsit velünk? Mikor jössz egyszer délután haza? Mikor ebédelsz velünk napfényes asztalnál? Mikor leszel már igazán a férjem, Sándor? Soha?! A gépész rekedten káromkodik. Kétségbeesve, részegen a dühtől, s ráordít a fiára. — Eredj a gépre! Induljunk, nincs itt mire várni!!... Verőn átöleli. Rákapaszkodik. — Állj meg Sándor!! Mit akarsz?! A fiad is megölöd?! Rátok zuhan a Zetor! Nem. engedem!! 1 •4 férfi ellöki. Verőn lebukik a láda mellé, a csuklója hozzáverődik a vasrúdhoz. Hirtelen felkapja a rudat. A gyerek már fennül a nyeregben, fekete mozgó kis árnyát látja égen. — Sándor'! A gépész kénytelen az asz- szonyra nézni, a zseblámpa felborult tétova fényében látja Veront, kezében a vasrúl, ütésre emelve. A gyerekei nem hagyom! ! Lihegnek, zihálnak, mozdulatlan. Aztán a férfi kifújja az ; orrát, s a köznapi l eng maguk- ; hoz téríti őket. — Nem. Igazad van, Verőn. ' Ez gyilkosság. A Zetor fenyegető hallgatás- ! sál tornyosul föléjük. | Mint valami ősi átok. Verőn szakadozva kapkodja ! a levegői. Ernyedten ejti lé a ! vasat. J — Péter kell ide. Meg a hé- J Vér. < A gépész megkeresi a sárba í tiport kabátot. LehajUk érte. < de inkább ráül. Bámul Ve- < ronra. < — 4 hévér? Igaz. A hévér. ! Verőn nézi a férjét. A gé- ; pész lábával húzza közelebb J a zseblámpát, de az beleesik a < szántás gödrébe. Ügy esik, ) hogy a fény most véknyan « érinti az arcát, s felfut a J gépre. Verőn nézi ezt az ar- < cot, a megkínzott, sovány, bo- j rostás férfi arcot, amelyből < most alig látszik valami a sá- J ros olaj alatt. Szeme sötét, < csak. halántékán, födetlen fején \ világít egy szürke csík. « — Sándor — mondja Verőn « felindultan. — Rajtad csak ne J röhögjön Kövér Kocsis Imre. i Mert ilyen ember nincs több, ] mint le. Tudom én, hogy nem i a fogadásért teszed. Azért is, 1 de nem csak azért. Tudom. j A gépész ajka mozog. Alig J hallani, amit mond: — Veronka. « — Jó. jó. Megcsináltad ne- 4 kém. De nagy bolond is va- 1 gyök. De bolondok vagyunk, j mind a ketten. • 4 fiú ügyesen lecsúszik a j nyeregből. Verőn izzó szeretet- \ tel néz most rá. i — Dezső! Eredj, mondd meg j Péternek, megháláljuk. Hozd * a hévért is. Ne rohanj. J A gyerek viszi a lámpát, i Sír. ahogy szalag, a domb al- i jóig csak úgy magában, de j ott nem. bírja tovább. Boldo- « gan ordít, csörgő könnyei, alig J tudja bedugni a slusszkulcsot J a motorlámpa fejébe. * Opera bemutatók a nyíregyházi szinházb&a Szép színházunk megnyitása óta a Táros «íiiKáá Huai- túrájának, fejlődését szolgálják azok 32 opera fléxtiMit melyeket a Debreceni Csokonai Színház kitűnő együttes* mutatott be Nyíregyházán. Szántszándékkal hangsúlyoztuk ki a Csokonai Színházi*' mert sem a miskolci, sem az egri, még a Budapestről ven- dégszerepló művészegyüttesek sem nyújtották művészi trüts- vonalban azt. amit elvár a mi színházat szerető közönségünk. Ha visszatekintünk néháuy forró sikerű színházi estre, arra is gondolunk, hogy a bemutatott Rigolettó, Szöktet» a szer áj bői. Carmen, Faust, Varázsfuvola és Traviáta e. operák előadásai mind-mind egy újabb állomása ennek a sikersorozatnak. December 2. és ö-án újabb zenei élményben volt részé a nyíregyházi közönségnek. A Debreceni Csokonai Színház operaegyüttese Puccini vidéken eddig még két ismeretlen kétfelvonásos operáját mutatta be. A köpeny zenei mű ismertetésénél el kell mondanunk, hogy Puccini 1914- ben Párisban egy Grand Guig- nol színházban látta Gold darabját, ,.A kj>peny”-t. Azonnal felismerte, hogy a dráma jó anyagot szolgáltathat egy egyfelvo- nósos opera szövegkönyvéhez. Adatni. Puccini irányításával ügyesen alakította át a dárabot opera librettóvá. A mű szélesebb, igazibb távlatot kapott. A játék háttere a Szajna part. ahol rakodómunkások, rongyszedők, csavargók, kintornászok, olyan emberek elevenednek meg előttünk, akiknek a „fényvárosában' csak a sötétség, a nélkülözés, a bizonytalanság jut osztályrészül. Puccini szövegírója ebbe a környezetbe helyezte a mesét és drámai képet alkotott, melyben három ember tragédiáján túl a szegények Párisa, a Szajna-part elevenedik meg. .,A' köpenyű-ben az olasz dal*e lám és az impresszionista zene koloritja olvad össze. Puccini kitűnően használja a nagy zenekar adta lehetőséget és így nemcsak a szöveg, hanem a gazdag muzsika is elénk vetíti az alkonyba boruló Szajnapart, a lámpafém-eket ringató viz, a háttérből íelködlő Paris színeit. A darab egy uszály fedélzetén játszódik. A rakodópartnál horgonyoz a bárka. Marcell a bárka gazdája sejti, hogy íeleségének titka van előtte és ezt a gyanakvást az asszony is érzi. A keserű, íojtott indulat csak mardosó szavakban lappang köztük A liatalok megbeszélik, hogy Georgette megvárja míg férje elalszik, aztán a fedélzeten találkozik szerelmével. Az asz- szony helyett azonban a férjjel találja magát szemben, s a két férfi között halálos párbaj kezdődik. Marcell a késsel támadó fiatal rakodómunkás kezéből kicsavarja a gyilkos fegyvert és megfojtja Henrit. A hirtelen megjelenő felesége elől köpenye alá rejti. Az asszony ijedten közeledik, teleimében meg akarja engesztelni férjét, aki széttárva köpenyéi a halott férfit lábai elé dobja. Az előadás rendezése, zenéi felkészültsége, a szereplők tudása és ének kulturáltsága maradandó élményt jelentett. Virágos Mihály Liszt-díjas operaénekes szép baritonját, Szellő Lajos szárnyaló tenorját, ét Balogh Sva Liszt-díjas művésznő csilingelő szopránját hálásan hallgatta a színház közönsége. Bán Elemér. Halmi László, Tessényi János, Tibay Kriszta mind-mind részesei voltak a sikernek. Vámos László Jászai-díj-c rendezte a kitűnő előadást. A stílusos díszleteket Csónyi Af- pád Jászai-díjas, a jelmezekei Gregus Ildikó tervezte. A siket nem kis része fűződik a debreceni MÁV. Filharmonikus Zenekar szerepléséhez. Gianni Schicchi Puccini egyfelvonásos vígoperája Firenzében történik 1299. körül. A darab arról szól. hogy Buoso Donáti gazdag patrícius olyan végrendeletet hagyott hátra, amellyel a pénzsóvár rokonság nem volt megelégedve. Ezért Gianni Schicchit fektették be a halottas ágyba, majd elhivatták a jegyzőt, aki az elsötétített szobában nem ismerte fel a személycserét és írásba foglalja az álhaldokló végakaratát. Gianni Schicchi azonban kijátssza a rokonokat is és a vagyon nagy részét saját magára hagyományozza. Alig csukódik be az ajtó a jegyző és a két tanú után, „tolvaj, rabló” ordítással az egész rokonság Gianni Schicchira támad, aki azonban mint a ház ura, kiveri a pénzéhes rokonságot. Igen szellemesen a közönség felé fordulva a következő monológgal zárja Gianni Schicchi a darabol— Mondjátok csak nagy ;ió uraim, el tudnátok-e jobban osztani a Buosó örökségét? És ezért a kis huncutságért engem lekergettek a pokolba! Ám legren! Dante atyánk el fogja nézni, hogy ma este jut mulattatok S"avcny fejemnek megbocsássa'ok! A vígopera szereplői nagy kedvvel és felkészültséggel, énektudással vitték sikerre Puccini egvfolvonásosál. Főszerep-^ lök Tessényi. János Liszt-díjas! Varga Magda. Mensáros Péter! Szigeti László, Kolláré M gda, Siklós György. Tibay V. ' zta tudásuk legjavát nyújtották. A darabot Vámos László rendezte* a zenei kíséretet a MÁV Filharmonikus Zenekar adta. Külön 1 kell megemlékeznünk Rubányá Vilmos karmesterről. akinek) nevéhez már olc sok siker fűd ződik. * (Fa rfcSS «7
