Kelet-Magyarország, 1961. december (21. évfolyam, 282-306. szám)

1961-12-06 / 286. szám

A Kár megtérült... Még januárban nagy vita volt Beregdarócon, a Haladás Terme­lőszövetkezet irodájában, a veze­tőség között. — Minek az a biztosítás? — (irtatta valaki. — Kidobott pénz... A tagság vagyonát nem kótyavetyélhetjük ei. S hogy mégis a biztosítás mellett döntöttek, az elnöknek köszönhetik, aki nem tágított. Szeptember 15-én, egy pénteki napon történt. A fiatal vízveze­tékszerelők délben befejezték a szerelést, amit a szövetkezetben végeztek. Egyikük lefeküdt a csö­vekre és elaludt. Társai elhatá­rozták, hogy megtréfálják. — Robbantunk egyet — jutott az egyik mókacsináló eszébe. Az­tán az egyik csőbe hegesztő-gázt engedtek és a végét lefolytották, majd ac egészet a hegesztő pisz­tollyal begyújtották. A „tréfa” túlságosan is jól si­került. Nagy robbanás reszkette meg a levegőt, tüzet kapott a növendékistálló. A lángok pilla­natok alatt csaptak az égre, a szél is segített nekik. így égett porig a száz férőhelyes növen- dékistálló negyven borjúval, a kézi felszerelés, a tejszeparátor, a ponyva, zsákok, takarmány és még sok minden. Amikor a kárt felbecsülték, az bizony közel két­százezer forintnyi volt. — Oda a zárszámadás, tönkre­mentünk! — siránkoztak az em­berek. De másnap már megje­lentek a tűz helyén az Állami Biztosító szakértői. Ugyanebben az évben vihar és jég is súlytot- ta a termést, s a beregdaróci Ha­ladás Termelőszövetkezet 400 000 forintos kártérítést kapott az Állami Biztosítótól. A legutóbbi közgyűlésen épp azok dicsérték meg az elnököt, akik ellenezték a biztosítást. A felelőtlen gyújtogatókat meg­büntették, mert a népgazdaság­nak nagy kárt okoztak. De a tag­ság kára megtérült... gr- «• gy. Ez nem Követendő példa öaktalórántházán, a község szívében áll ez az eléggé elha­nyagolt hirdetőszek- i-ény. A község ar­culatát több új lé­tesítmény: óvoda, tü­dőgondozó, iskola, szülőotthon szépíti, .ifiért tűrik e csúnya, elhanyagolt utcasar­kot? (Hammel J. felv.) Felsősimán is megindult az élet a művelődési teremben I Még 1959 nyarán felépült Fel- I sősimán a művelődési terem, de a szervezési munka nehezen in- I dúlt meg. Most ősszel végre si- / került a KISZ-szervezetnek és ) a művelődési otthon vezetőségé­nek közös művészeti csoporto­kat létrehozni. A 18 tagból álló színjátszó csoport másfél hóna­pos kemény munka után már be is mutatkozott három egyfelvo- násos színdarabbal a helyi kö­zönség előtt. A csoport mindjárt az első fellépésével elnyerte a közönség tetszését. A sikeren fel­buzdulva elhatározták, hogy mű­sorukkal ellátogatnak a szomszé­dos tanyákra is, hogy ezáltal közelebb vigyék egymáshoz a tanyabokrok ifjúságát. Folyamatossá akarják tenni a csoport munkáját. Rövidesen újabb műsor betanulásához kez­denek. Dicséret illeti Csertő Kálmánt, az általános iskola és a műve­lődési ház igazgatóját és Ki- szely János KISZ-titkárt szer­vező munkájukért, meg azért is, hogy maguk is felléptek a mű­sorban. Minden elismerést meg­érdemelnek a csoport többi tag­jai — a Béke Őre Tsz fiataljai — is. Az élet megindult — rö­videsen klubhelyiséget is ren­deznek be —, most már csak az a fontos, hogy a helyi szervek kellően támogassák a fiatalokat abban, hogy ők maguk alakít­sák ki szórakozási lehetőségeiket, hogy művelődhessenek, tanulhas­sanak. Előadás a nevelésről Füle Sándor, a Fővárosi Pe­dagógiai Szeminárium pedagó­giai tanszékének adjunktusa, december 4-én, délután fél 5 órakor Nyírbátorban tartott elő­adást Az erkölcsi nevelés alap­vető kérdései címmel. Az előadó az SZKP XXII. kongresszusa határozatának alapján világította meg a peda­gógusok feladatait az erkölcsi követelmények, a nevelés terüle­tén, kihangsúlyozva a közösségi nevelés fontosságát, nagy súlyt fektetve a szocialista hazafiság és internacionalizmus szellemé­nek kibontakoztatására. p'sett. Már előző este óta kitartóan paskolta a be­regi földet a hideg, nyálkás őszi eső. A hajnali sötétségben úgy tűnt, hogy az egész világ egy nagy fekete felhő, mintegy óriási szivacs, amelyből szaka­datlanul csurog, csöpög a ned­vesség. Szűcs Berti magára rángatta a kabátját. A nagyujjas most szokatlanul nehéz volt: még az este teleszívta magát nedves­séggel. A férfi kilépett a feke­te hajnalba, összébb húzta az ujjasát és elindult a síkos, la­tyakos úton a csereszeri ma­jor felé. Soha nem méricskélte milyen messze van lakásától a major, most azonban különösen hosszúnak tűnt az út. Öt órakor már ott volt az istállóknál. Bármennyire is jó lenne reggel kicsikét még pi­henni otthon, a meleg takaró alatt, nem teheti. Minden reg­gel várja a munkája. Mint ta- karmányos, kezdhetne valami­vel később is, mert este min­dig odakészíti a reggeli porciót a jószágnak. Dehát ő magára vállalta a tejszállítási is. Reg­gel, este. Százötven tehén után. Ennyi jószágnak biztosítja a takarmányt is. Hasznosnak bizonyulnak a takarmánytámogatási akciók Az állami felvásárló szervek — az ötéves terv előirányzatai­nak megfelelően — évről évre több hízott sertést és vágómar­hát vesznek át a termelőktől, elsősorban a hazai igények mind teljesebb kielégítésére. A szerző­déses állathizialási rendszer jól bevált. Mivel az aszályos nyár és ősz miatt az állattartó gaz­daságok, gazdák takarmánykész­letei a szokásosnál szűkösebbek, az állam takarmány-juttatási ak­ciókkal segíti a szerződést kötő termelőszövetkezeteket, a terme-: lőszövekezeti tagokat és az egyé- j ni gazdákat. A háztáji gazdaságokban és az egyéni állattartóknál le­kötött minden hízott sertés után 150 kiló abraktakar­mányt adnak állami áron. A takarmány-utalványokat folya­matosan, a szerződések megkö­tésekor kapják meg a termelők. Az egyes termelőszövetke­zetek támogatásának mértékét a megyei takarmánygazdálkodisí bizottságok az elmúlt napokban állapították meg, s rövidesen megkezdődik részükre szükséges takarmányok kiutalása is. A takarmány-támogatási akciók kedvező hatása máris megmutat­kozik a szerződéskötéseknél. Az Élelmezésügyi Minisztérium állat­forgalmi igazgatóságához érkezett jelentések szerint az 1962. első felében átvé­telre előirányzóéi hízott ser­tések 82 százalékára megkö­tötték a szerződést — s ez az elmúlt évekéhez ké­pest számottevő emelkedést je­lent — a még hátralevő 20 szá­zalék leszerződése a termelőszö­vetkezeteknél, a háztáf és egyé­ni gazdaságoknál továt óra is jó iramban folytatódik. Rövidesen megkezdődnek az év második felére szóló szerződéskötések is. cAz ei&k&fLzny, Sokszor ugratják is a tehe­nészek. „Berti, tán kastélyt akarsz, azért gyűröd úgy a melót?” Nem haragudott az ilyen kis csipkelődésekért. Visz- sza-visszadobta a tréfát, s ment tovább a dolga után. Nem, nem akar ö kastélyt. Miért akarna? Még innen a négy ikszen, jól bírja magát, és ha már belekezdett... Mi­előtt belépett a tarpai Győze­lem Tsz-be, feleségével együtt összerakosgattak néhány hold földecskét. Mert szorgalomban régen sem volt nála hiány. Miért legyen hát akkor most? Haladgat is. Nem tagadja. Azért vállalt kétszeres munkát, hogy legyen látszatja. Az idén nyárikonyhát, kamrát és pin­cét épített. A közösbeli építő­brigád csinálta. A munka, te­tőtől talpig nyolcezerbe sem került. A fedezet megvolt rá. Az asszony is besegíthetett nyáron a növényápolásnál va­lamicskét, így nyolcszáz körül alakul majd az idei munka­egység. A tejeskannákat felrakták a kocsira. Szűcs Bertalan elhe­lyezkedett az ülésen, s elindult a dágvány időben a község fe­lé. — Ekkor találkozott Esze Jóska cimborájával, az állatte­nyésztési brigádvezetővel. — Cudar idő van, Berti —> mondta a brigádvezető. — Az, hogy a ... — Nincs köpenyed? — Hát, ha lenne... De nines. — Hallod, itt az enyém. Mert latyakká ázol. — És te? Neked mi lesz? — Ne törődj vele. Vedd csak. Estére szerzünk neked egy szol­gálatit. Akad a raktárban. — Még melegít is, hallod — mondta nevetve Szűcs Berta­lan, amikor a kabátja fölé húzta az esőkópenyt. Es észre sem nett*, hagy még jobban mtgura&t az «6. mfetfce dmtmdeél étM&ék volna. «. A. s (3564) — Nagyszerű, elállította a csuklását!

Next

/
Thumbnails
Contents