Kelet-Magyarország, 1961. december (21. évfolyam, 282-306. szám)

1961-12-03 / 284. szám

Kádár János elvtárs beszéde a Csepel Vas* és fémművek

pénteki nagygyűlésén

ffolytaíás az 1. oldalról).

törvényesség megsértése — fékezi, akadályozza a szocialista, kommunista fejlődést, bomlasztja a pártot, rontja a párt és a tömegek kapcsolatát.

— Aligha tudjuk teljes mértekben felbecsülni, milyen érdemeket szerzett a Hruscsov elvtárs vezette Központi Bizottság, amely 1953 óta harcol a személyi kultusz teljes és gyökeres felszámolásáért. Ezzel — mint ismeretes — nem mindenki ért egyet, önök tudják, hogy az albán vezetők, Enver Hodzsa és Mehmet Shehu nem értenek egyet Sztálin személyi kultuszának elítélésével, s általában a személyi kultusz elítélésével.

Elsősorban azért nem értenek egyel, mert náluk jelenleg is virul a személyi kultusz és mindaz, ami vele jár.

Hogy a személyi kuLtusz mit jelent egy párt és egy nép életében, azt önöknek nem ecsetelem, hiszen az ötvenes évek elején saját maguk is láthatták, s ítéletet alkothattak róla. Az albán vezetőknek nem tetszik a személyi kultusz elítélése, de a nemzetközi kommunista- és munkásmozgalom egyetértett a Szovjetunióval, a Szovjetunió Kommunista Pártjának Központi Bizottságával, amikor az albán vezetőket nyilvánosan megbírálta és elítélte, mert nem tudtak megszabadulni a személyi kultusztól. Meg kell említeni azt is, hogy a kongresszuson részt vett 80 küldöttség között volt egy, a kínai testvérpárt küldöttsége, amely szerint nem volt helyes

nyilvánosan megbírálni az albán vezetőket.

— Mi, magyar kommunisták, s a nemzetközi kommunista mozgalom óriási többsége, a testvérpártok majd mindegyike azt az álláspontot képviselte, hogy igenis szükség volt a nyilvános bírálatra.

— Pártunk Központi Bizottsága nevében mondhatom, hogy párttagságunk, a magyar kommunisták, miként az egész magyar nép, már megismerte a személyi kultuszt, s abból nem kér többet! Az embereknek teljesen elegük volt a párton belüli önkényből, s abból az állami életben is lábrakapott gyakorlatból, amely nem tisztelte és nem tartotta be a törvényeket.

Mi a személyi kultuszt felszámoltuk. A pártban és az állami életben egyaránt normálisan mennek a dolgok.

Azt hiszem, ezt önök mindnyájan érzik és tudják. Aki részt vesz a pártéletben, vagy a közéletben, saját tapasztalatából tudja: olyan helyzet alakult ki nálunk, a munkásosztály forradalmi pártjában épp úgy, mint a közéletben, amilyennek szocialista államban lennie kell. A törvényesség a nép számára a legfontosabb dolgok egyike. Ez alatt persze nemcsak azt értjük, hogy senkit nem csuknak be olyasmiért, amit nem követett el, hanem azt is, hogy a kém csak reszkessen, s aki lopott, az féljen, mert az is hozzátartozik a szocialista törvényességhez, hogy a bűnös rettegjen a törvény erejétől.

— Mi felszámoltuk a személyi kultuszt, s mindig is meg fogjuk gátolni annak

visszatérését!

Harcot a még meglévő rossz szellem ellen

_ Milyen problémáink vannak

a személyi kultusszal, ha már azt egyezer felszámoltuk? — vetette fel a kérdést Kádár János. — Létezik egy olyan natározat, hogy nálunk sem utcát, sem gyárat nem szabad élő személyről elnevezni. Ezt a határozatot öt évvel ezelőtt hoztuk, s azóta be is tartjuk. Viszont korábbról még megmaradtak ilyen elnevezések és ezeket bizonyos idő alatt megváltoztatjuk. De

nem a név a döntő, hanem az, hogy az üzemben, vagy szövetkezetben milyen a szellem, Sokkal inkább ügyelnünk kell arra, hogy az emberekben még meglevő rossz szemléletet leküzdjük.

Ma már nincs ugyan személyi kultusz, de vannak még dogmatikus, 6zektós módon gondolkodó emberek. Harcolunk ezeknek az embereknek a szemlélete ellen, mert az igen nagy kárt okozhat.

— Hét-nyolc évvel ezelőtt sok ember gondolkozott úgy nálunk: mindenki gyanús, aki él. Emlé- keaiefc még erre? Olyan emberek voltaik ezek, akik legszívesebben tíztagú pártot szerveztek volna az országban, mert a végén talán már önnön magukban sem bíztak. Hogy volt ez annak idején? Vegyenek elő egy embert és kezdjék neki mondogatni: te gyanús vagy, te az imperialisták felé kacsintgatsz. Először megijed, aztán remeg. Az ilyen módszereikkel addig taszigálták az ellenség odalára, amíg végül is némelyiket valóban sikerült odalök- doaií.

— Az efajta káros szemléletet leküzdöttük.

— Most jó alkalom nyílik arra w, hogy kissé jobban szemügyre

vegyük, hogyan viselkednek az emberek a közügyekben, hogyan gazdálkodnak a köz javaival. A tisztség-viselők általában normálisan dolgoznak. De még mindig jelentkezik az önzés, a harácso- lás hajlama. Ha az ilyen hajlam vezető beosztással párosul, az közveszélyes.

Vigyáznunk kell arra, hogy senki se élhessen vissza beosztásával.

Vannak nálunk bizonyos szolgáltató vállalatok, például a vízvezetékszerelők, a villanyszerelők. Manapság — s ezt meg kell mondani — még mindig előbb megy ki a szerelő, ha egy,vállalati igazgató mennyezete ázik be, mintha egy vállalati segédmunkás lakásában romlott el valami. Mindenki tudja, hogy ez így van.

— Ezért mi azt követeljük a vezető beosztásban lévő, hatalmat gyakorló emberektől, hogy

inkább még azzal se éljenek, amihez joguk van, semmint visszaéljenek befolyásukkal és azokkal a lehetőségekkel, amelyek beosztásukból adódnak.

— Hogyan képzeljük el a régi nézetek elleni harcot? Most ne azért vegyenek elő egy embert, mert nyolc évvel ezelőtt szektás volt. Azt már elfelejtettük neki. Azért vegyék elő, ha még ma is szektás nézeteket vall. Mi ugyanis

nem fogjuk megtűrni a pártban azt az embert, aki a párt egész tevékenységét nem úgy fogja fel, hogy az a tömegekbe vetett bizalomra épül. Mi csak a tömegekkel együtt tudunk előrehaladni. (Nagy taps.) Nagyon fontos, hogy állandóan és folyamatosan erősödjék a párt és a nép kapcsolata.

Az SZKP erős eszmei fegyvert adott

— A Szovjetunió Kommunista Pártja isimét nagy segítséget nyújtott a világ valamennyi kommunista és munkáspártjának azzal ’ a határozottsággal, amellyel a huszonkettedik kongresszuson fellépett a személyi kultusz maradványai ellen. Ezzel kapcsolatban különböző kérdések is felvetődnek. Mi azt valljuk, hogy a Szovjetunió Kommunista Pártja az a párt, amelynek történelmi múltja következtében óriási tapasztalata halmozódott fel, tehát az a párt, amelyiktől minden kommunista és munkáspárt ta- nulhat.

— Nos, felvetődik a kérdés: i van-e vezető párt a nemzetközi

I.kommunista mozgalomban, van-e i esetleg több vezető párt? A nemzetközi kommunista mozgalomban most világszerte teljesen önálló és egyenjogú pártok tevékenykednek. A nemzetközi kommunista mozgalomban tehát nincs sem fölé, — sem alárendelt párt.

— Felvetették azt is, köLelező-c egyik párt kongresszusának határozata egy másik pártra: kötelező-e például a Szovjetunió Kommunista Pártja XX. vagy XXII. kongresszusának határozata más pártra? Az igazság az, hogy ilyen igénnyel soha egyetlen párt sem lépett fel. Magától értetődik, hogy egy párt kongresszusi határozata csak a saját tagjaira kötelező.

— De úgy tartjuk, hogy

mi, magyar kommunisták kötelesek vagyunk minden nálunk alkalmazható forradalmi tapasztalatot tanulmányozni és saját pártunk gyakorlatában hasznosítani.

Ha a Szovjetunió Kommunista Pártjának XX. vagy XXII. kongresszusa adott olyan eszmei fegyverzetet, amely segíthet a mi harcunkban, azt kötelesek vagyunk tanulmányozni és saját viszonyaink között értelemszerűen alkalmazni. így fogjuk fel mi ezt a kongresszust is. Meggyőződésünk, hogy a Szovjetunió Kommunista Pártjának XXII. kongresszusa nagyon erős eszmei fegyvereket adott a világ valamennyi kommunista és munkáspártjának, így a Magyar Szocialista Munkáspártnak is.

Ki legyen a párt tagja?

— Saját érdekünk, hogy a jó tapasztalatokat figyelembe vegyük és érvényesítsük előrehaladásunk meggyorsítására pártunk harcában.

— Vannak persze. akik most okoskodnak. Egyesek így: íme, Sztálin koporsóját kivittek a mauzóleumból — tehát új szezon következik a jobboldal számára. Olyasmit is hallottam, hogy rehabilitálni kellene azokat, akik nálunk Sztálin szobrát ledöntötlék. Ne haragudjanak, hogy most erről beszélek, de ez igen fontos dolog. Én a következőket mondom: ha az a szobor ma is ott állna, akkor most hoznánk egy határozatot, hogy decemberben vagy januárban el kell távolítani. Akik nálunk a Sztálin szobrot ledöntötték, nem azért tették, mert Sztálinnak hibái voltak, hanem azért, mert nem szeretik a kommunizmust, őket tehát sohasem rehabilitáljuk.

— Olyasmit is hallani mostanában, hogy azoknak a revizionistáknak talán nem is volt olyan nagy bűnük, hiszen ők is a eze; mélyi kultuszt szidták. Nem kevés olyan ember is van, aki 1956 után nem jelentkezett a pártba, s most azt gondolja, hogy valamilyen liberális folyamat következik a kommunista pártokban, így nálunk is. Ez persze tévedés.

A mi pártepítési elveink a XXII. kongresszus után is ugyanazok maradnak, mint az elmúlt öt évben voltak.

Önök tudják, ki lehet a mi pártunk tagja.

— Nem akarom ezt most részletezni, de egy nagyon egyszerű

meghatározást azért tudnék mondani. Azt ajánlóm, hogy a következőkre ügyeljenek: minél

több olyan pártonkivüli legyen — érre kell törekednünk, így kell dolgoznunk, — akit szívesen látnánk a párt tagjai között. Ez az egyik célunk. A másik minél kevesebb olyan ember legyen a párt tagjai között, akit szívesebben látnánk a párton kívül. (Nagy

taps.) Ezen az alapon jól eligazodhatunk.

A mi politikánk alapján ítéljük meg az embereket és mindig azt mérlegeljük: crö- södik-c a párt, ha az az ember bekerül a párt tagjai közé,

vagy talán attól erősödik a part, ha másokat ki teszünk. Ez a pártépítés legfontosabb követélménye.

Magasabb szinten folytatjuk a munkát

Kádár elvtárs ezután aláhúzta: A XXII. kongresszus eszmei fegyverzetét fel kell használnunk saját építőmunkánk meggyorsítására.

Az eddigi eredmények nagy erőt adnak a további feladatokhoz. Pártunk — éppen a XX. kongreszszus tapasztalatainak hasznosításával — öt év alatt nagy győzelmeket aratott. Most az a feladatunk, hogy magasabb szinten folytassuk a munkát.

— Az utóbbi évben sokat lehetett hallani arról, hogy vannak nehézségeink, vannak feszültségek a népgazdaságban. Mi az igazság? Nehézségeink vannak és mindig is lesznek, mert a szocializmus építése mindig megkívánja az erők megfeszítését.

— Olyan nehézségeink is vannak, amelyek bizonyos általános elmaradásból adódtak. Gondoljanak arra, hogy 1953 nyarától 1957 nyaráig cikkcakkban haladt a fejlődés, hol balra fordították az ország hajójának orrát, hol jobbra. Azokban az években elmaradtunk az iparfejlesztésben és a mezőgazdaságban is. Ugyanezt mondhatjuk az iskolaépítésre. Nem fejleszthettük a honvédséget sem. Mindezt pótolnunk kellett.

Öt cv alatt rengeteget pótoltunk az elmaradásból. Rengeteget!

Talán a legnagyobb részét pótoltuk, de még nem az egészet.

— Most ebből adódnak a feladataink. Önök nagyjából ismerik az idei eredményeinket. Tudják, hogy az ipari termelést 12 százalékkal növeltük a tavalyihoz képest. Az első tíz hónapban túlteljesítettük a tervet. S ami talán ennél is sokkal fontosabb: a termelés növekedésének 70 százaléka a termelékenységből adódott. Nagyot léptünk előre a mezőgazdaság szocialista átszervezésében

is. Sok tekintetben fejlesztettük a termelést. Sajnos, az idén megnyomott bennünket az aszály, amely elvitte a takarmány egy részét, Ebből különböző nehézségek és bajok származnak. Az év első nyolc hónapjában a piaci árak alacsonyabbak voltak a tavalyinál. Az aszály miatt a krumplival, a hagymával és még néhány más cikkel nehézségek vannak Októberben—novemberben a piaci árak magasabbak, mint tavaly ilyenkor voltak. Az aszály tehát nyom bennünket. Ilyen körülmények között

kénytelenek vagyunk bizonyos élelmiszereket— burgonyát és hagymát is — behozni, hogy az aszály okozta nehézségeket leküzdjük.

Mást nem tehetünk. A szocialista mezőgazdaság ereje

— A mezőgazdaság szocialista átszervezése azonban még ilyen aszályos évben is meghozta a maga eredményét. Ha nem lenne szocialista mezőgazdaság, az idei aszály miatt az egyéni parasztok tízezrei mentek volna tönkre, úgy, hogy 15 évig sem tértek volna magukhoz. Most pedig, mint tsz-tagok, nem mennek tönkre, együtt dolgoznak, s az idei mezőgazdasági termés — hála a jó gabonatermésnek és az állatállomány növekedésének — az aszály ellenére is eléri a tavalyit! Ez pedig az átszervezés, a szocialista mezőgazdaság első nagy vizsgatétele és eredménye. Az évi felvásárlás összes értéke szintén eléri a tavalyit, ami nagyon jó eredmény ilyen súlyos aszály után.

— A szocialista mezőgazdaság ereje mutatkozik meg abban, hogy most az őszi munka — ami már a jövő évi kenyeret, takarmányt, állattenyésztést szolgálja

Nyugodtan élhetünk — jól dolgozhatunk

— Sem barát, sem ellenség előtt nem titkoljuk — folytatta a továbbiakban Kádár János —, hogy mi a magyar—szovjet barátságra támaszkodunk.

Támaszkodunk a Varsói Szer ződés szervezetére, támaszkodunk a szocialista táborra, a nemzetközi kommunista mozgalomra, a bé- kemozgalom erejére. (Nagy taps.) S ha ilyen erőkre tudunk támaszkodni, — mint népünk egyetértése, a szocialista tábor összefogása, s a világ békemozgalina — akkor

— sokkal jobban megy, mint tavaly. A kenyérgabona vetésében

99,6 százaléknál tartunk, a mélyszántás pedig 53—54 százaléknál. Más szóval a jövő évi kenyér, a jövő évi takarmányalap jó előkészítést kapott.

— Vannak eredményeink, még hozzá igen szépek és vannak gondok is. Ilyen körülmények között élünk és dolgozunk, s ami a legfontosabb, az eddigi helyes politikát folytatjuk tovább.

— Elvtársak! A huszonkettedik kongresszus után azt szeretném mondani, hogy a mi politikai irányvonalunk nagyon hosszú időre stabilizálódott.

Lehet tehát nyugodtan élni és dolgozni s tanulmányozni, hogyan lehet ezt a politikát még jobban végrehajtani. Pártunk hetedik kongresszusa helyes irányt szabott. Van ötéves tervünk, amely megfelel szocialista építésünk céljainak. Ezt a tervet valóra váltjuk, a nehézségeket pedig leküzdjük.

minden nehézséget leküzdhetünk, minden feladatot megoldhatunk. Hazánkban befejezéséhez közeledik a szocialista társadalom alapjainak lerakása. Meggyőződésem, hogy a következő években meggyorsul előrehaladásunk. Nemzetközi viszonylatban megoldjuk a német kérdést, s megvédelmezzük a békét. Meg vagyunk győződve arról, hogy a kommunizmus, a béke ügye az egész világon győzedelmeskedni fog. Ez a mi perspektívánk, ezért dolgozunk. Tőlünk függ, milyen gyorsasággal megyünk előre.

2