Kelet-Magyarország, 1961. november (21. évfolyam, 257-281. szám)
1961-11-17 / 270. szám
Emlékmű a Vosztok //. földreérése helyén A szaratovi területen, a Vosztok II. leszállási helyén emlékművet építenek. A képen: Helybeli iskolások az emlékmű helyét megjelölő kőnél. (MTI Külföldi Képszolgálat.) „Broitzrákbcsst" szentednek a velencei izeni Márk templom hires bronziovcti A négy hatalmas bronzló, amely a velencei Szent Márk templom kapuja felett áll, szakértők megállapítása szerint úgynevezett „bronzrákban” szenved. Vizsgálatokkal megállapították, hogy az oxidációs folyamat következtében a szobrok bronzanyagában apró repedések keletkeztek. A lovakat most le kell emelni talapzatukról, amelyen több mint ezer éve állnak és egy különleges elektrolitikus eljárással meg kell szüntetni a repedéseket. Számítások szerint a bronzlovak „kezelése”, valamint a templomban végzett más helyreállítási munkálatok összesen 730 millió lírába fognak kerülni. A bronzlovak egyébként jóval idősebbek, mint maga a Szent Márk templom, amelynek építkezése i. u. 830-ban kezdődött. A velenceiek annakidején Konstantinápolyból, a császári hippodromból hozták haza őket hadizsákmányként. Korukat több mint 1600 esztendőre becsülik. Ösztönzés Üzemi kultúrfelelős ismerősöm panaszolja, ő nem érti, mi lett a fiatalok egy részével. Húzódoznak a művelődési munkától, alig lehet rászedni őket egy színdarabbeli szerepre, szégyenlősek, vagy kényelmesek, ő nem tudja. Nem általános tapasztalat ez, de ilyen húzódozókkal, állítólagos „szégyenlősükkel” többhelyütt találkozhatunk. Kétségtelen: nyilvánosság előtt fellépni, otthonosan mozogni a színpad deszkáján, — kell ehhez egy kis bátorság. Aztán az sem mindegy, hogy az egyre igényesebb közönség miként fogadja a fiatal színjátszó mozgását, akinek volt „mersze” fellépni. Ezek mind a félénkség jelenlétét igazolják. Nem is cél az, hogy valakit mindenáron fel- cipcljünk a színpadra, még akkor is, ha nincs hozzá érzéke. Beszéljünk inkább az önbizalomról. Vajon hány öntevékeny együttes tagját bátorítottak már tekintélyes üzemi vezetők, részesítettek nyilvános dicséretben? Következésképp: megtörtént-e már valamennyi üzemben, szövetkezetben, hogy a KISZ szervezetek egyre divatosabb, filléres kirándulásaira az elsők között javasolják azokat, akik a napi munka után, szabadidejük feláldozásával azon fáradoznak, hogy egy ünnepséget, vagy egy estet emlékezetessé tegyenek három- felvonásosukkal, vidám, könnyed kabaréjukkal? Mert bizonyos az, hogy ha a fiatalok hallják: x-et szépen megdicsérte az igazgató az alakításért, vagy Y azért került az ingyen kirándulók közé. mert olyan hűségesen eljárt a szereppróbákra. — a többiek irigykedni fognak. S az ilyen irigykedés egészséges, csak jó származik belőle: sokkal kevesebb lesz azoknak a száma, akik bátortalanság, vagy kényelmesség miatt vonakodnak a kultúrmunkától. (a. s.) Jól sikerült n% első fogluíkosós A barabási általános iskola igazgatója tíz éve propagandista. Sok tapasztalatot gyűjtött egy évtized alatt a pártoktatásban, s ezt megalapozott fel- készültségével párosítva eredményesen hasznosítja. Az idei pártoktatási év kezdetére is alaposan felkészült: a kötelező irodalom tanulmányozása mellett sok olyan kérdést rögzített előadásvázlatában, amiről a tankönyvben nem olvashatnak a hallgatók. S mint az Időszerű kérdések tanfolyamának propagandistája, sokoldalúan elemezte előadásában a német kérdést, főleg a német békeszerződés megkötésének jelentőségét. Az előadáshoz gazdag szemléltető anyagot is használt. Iskolai térképeket, táblai rajzokat, hogy a hallgatók megértsék a Németországban kialakult helyzetet. Az előadást érthetően, a hallgatók képzettségének megfelelően ismertette, s ez nagyban hozzájárult ahhoz, hogy az emberek megismerjék feladataikat és megértsék a német Kérdést. Amikor a békeszerződés megkötésének szükségszerűségéről és jelentőségéről beszélt, elmondotta, hogy a hallgatók további jó munkával járulhatnak- hozzá eredményesen e fontos nemzetközi kérdés sikeres rendezéséhez. Bancsi Imréné tsz-tag ezzel kapcsolatban hozzászólásában elmondotta, hogy gazdaságukban igyekeznek jó munkát végezni, nincs is panasz rájuk, azonban egyesek megkárosítják a közös vagyont, s kérte: az Időszerű kérdések tanfolyamának hallgatói, különösen a propagandista legyen . segítségükre abban, hogy megszűnjön gazdaságukban a fegyelmezetlenség, a közös vagyon herdálása. Amikor a német problémával összefüggő kérdéseket megvitatták. néhányan abban kértek segítséget a propagandistáktól, hogy a túlzott italfogyasztás következtében duhajkodó fiatalokat fékezzék, s előzzék meg a botrányokat. Ez is bizonyítja, hogy a hallgatók felelősséget éreznek a fiatalokért, azok neveléséért. Tudják, hogy az ifjúság nevelésével nemcsak a propagandistáknak kell foglalkozni, hanem a hallgatóknak is. ígérték, többet foglalkoznak nevelési kérdésekkel is, s hasznosítják az időszerű kérdések tanfolyamán tanultakat. A tartalmas előadás, a propagandista megfelelő felkészülése és a hallgatók aktivitása mellett azonban a pártszervezet jobban segítse a propagandistát abban, hogy „telt házban” vezesse a foglalkozásokat. Mert ez azért hiányzott. N. T. Nemzetközi fodrász-szolgálat A frizurájukra kényes hölgyeknek ezentúl nem kell attól tar- taniok, hogy utazás közben valamelyik idegen országban egy ügyetlen fodrász „elrontja” a hajukat. Bécsben megszervezték a nemzetközi fodrász-szolgálatot, amelynek lényege, hogy a hölgy, mielőtt utazásra indul, állandó fodrászától „hajápoló-útlevelet” kap, amelyben részletes utasítások vannak hajának kezelésére. A fodrász egyúttal átnyújtja neki a nemzetközi fodrász-szolgálathoz tartozó fodrászok címét, abban az országban, ahová utazni készül. A szolgálat már 29 országban megkezdte működését. ^ 120-asban is kártyáznak. Csak itt a romi járja. Tizennégylapos. Tízfilléres alapon. A négy partner: Bessy, Marika a 215-ösből és a Winkler- házaspár. Az ötödik partner: apró pincsikutya, zöld-barna mellénykében. Winklernek, az inkább fizikatanárnak látszó valutaügynöknek egyetlen szenvedélye van. Minden tömény szesz. Talán az szárította ilyen szikárrá. Most azonban szeszmentes napja van és szinte családi életnek számít nála, hogy beleült a romi- partiba az asszonyokkal, méghozzá beteglátogatás ürügyén. Mert Tamás beteg, kínlódik a kiújult gyomorfekélyével, s Péter úgy ül mellette, mint régen, gimnazista korában, mikor az ilyen beteglátogatásokon sportújságot olvastak, meg a csinos nők képét nézték a Színházi Életben. Péter most is csinos nőt néz, csak nem képen. Rajtakapta magát, hogy nehezen tudja levenni tekintetét Marikáról, aki — kezében a színes lapokkal — valami felszabadul- tabb arccal, arannyal átszőtt fekete kimonójában szebb, mint először, szebb, mint... Szóval szép. És Marika arca kisiányosan- kedves ebben a percben: látnivaló, hogy komoly igyekezettel Hóid Bállá Ödön és Baktai Ferenc riportregénye HUNGÁRIA 5. Fontsterling és arpádsáv gyűjt valami jó lapot, győzni akar... Ám a parti megszakad, mert — kopogás és köszönés nélkül, izgatott hangulatban, besurran az ajtón egy emberi menyét, vagy talán inkább ürge, hegyes orr. az orr alatt pár szál bajusznak kinevezett szőr, olajosán sima hang, egy zsebtolvaj nyúlánk ujjai: ez Mihalkovics Andor, álújságíró, álközgazdász, álhazafi. Az egész emberen mniden hamis. Még a fontok is. amivel üzletel. De ezt nem , is mindig tudja. ' Winklerreí kezd gyors, izgatott párbeszédbe. — Nem tudtam többet szerezni, mint hetvenötöt... Meg nyolc napcsit... — Ez az egész? — Ugyan, hová gondol? Ezért is kétszer kellett kimenni az utcára... Én kockáztatom a bőrömet, nem maga, Winkler úr. És különben is, Radocsay hol- napra nagyobb tételt ígért, tudod már, honnan... — Hogyne tudná. . . Winckel- mann.. . mondja a foga köze a „főnök”, mert szűkebb üzleti körökben köztudott, hogy a Belvárosban forgalomban lévő fontsterling jelentős része a Gauleiter kasszáiból áramlik a piacra. Hogy honnan, ezt a jó isten tudja, vagy az se — állítólag kivégzett angol, meg amerikai repülőké volt, azt is mondják, hogy valahol a Hitlerájban gyártják futószalagon, — de ez nem is érdekel különösebben senkit. Lényeg, hogy keresni lehessen rajta. És lehet. De nem izgalmak nélkül. Mert a folyosóról valami nyüzsgés, lábdobogás szűrődik be, pergő vita foszlányai. Aztán eltelik öt perc és bedugja a fejét az ajtón — elég nagy fejét — egy rózsaszínbőrű, vizenyőstekintetű, szőke férfi. Világosszürke, kifogástalan ruhát visel, mégis úgy fest benne, mintha pizsamát hordana — de Daróczi Dezső akkor is löty- tyedt lenne, ha vigyázzban állna. (De még sosem állt és nem is valószínű, hogy valaha is fog.) — Razzia van, igazoltatás — mondja gyorsan körülpillantva. Kártyák lehullásának halk nesze hallatszik. Winklerné ejtett el néhány lapot, zavartan mosolyogva kap utánuk, de nagyon sápadt. — Maga, Szerén, jobb lenne, ha lemenne a pincébe most — mondja udvarias mosollyal, sokat sejtetően Daróczy és Winklerné, mint akit áramütés ért, gyorsan felocsúdva elbúcsúzik és már el is tűnt. Daróczy még mindig az ajtóban, hunyorítva int Winkler felé: — A testvérek a szobámban vannak... Behívtam őket egy pohár rumra... Van köztük egy kétméteres pasas, attól nem szeretnék pofont kapni. A folyosóról a félig nyitva hagyott ajtón át most izgatott szóváltás szűrődik be. Péter Máriára néz, aki egy folyóiratban lapozgat, valami képeslap, régi nagyon. Amint a lány az asztalra dobja, szétnyílik és ott marad nyitva, ahol egy zömök bástya-szerű torony művészfényképe tölt be egy egész oldalt. Péter megbabonázva nézi. A kőszegi Jurisics-vár tornya. Felkapja a lapot, nézi — úgy nézi, mintha ismerős, vagy távolba szakadt rokon képét nézné. — Látja? Kőszeg... Itt lakik az édesanyám... Nagyon drága kis város. — Szép lehet — mosolyodik el a lány. — Jó lenne látni még egyszer — mondja a fiú, egyszerűen, elhalkuló hangon. — Maga nem biztos benne? — Ugyan kérem, miben biztos az ember manapság? — nevet keserűen Soós Péter. A lány nem felel. A kis, rövid bundát a pongyola fölé terítve, kifelé indul a szobából. Péter utána. — Elkísérhetem? — Jöjjön, szomszéd úr — néz rá a gesztenyebarna szempár. Aztán, hogy a folyosó végére érnek és felfelé indulnak a lépcsőn, Marika Péter vállára teszi a kezét: — Maga nagyon szeret az édesanyját, ugye? , — Tudja, nagyon szeretném, ha maga megismerhetné az anyámat — mondja saját magának is váratlanul. (Folytatjuk) 5
