Kelet-Magyarország, 1961. november (21. évfolyam, 257-281. szám)

1961-11-12 / 266. szám

Húsz év múlva Néhány adat a Szovjetunió mezőgazdaságának húsz­éves távlati tervéből. (jj lakásépítkezések kezdődtek megyénkben az utolsó negyedévben A megyei Építőipari Vállalat dolgozói még az idén átadják rendeltetésének a záhonyi 30 új lakást. és az Arany János ut­ca környékén újabb 35 lakást. Ebben a negyedevben a válla­lat számos új lakásépítkezésbe zán a Bocskay-utcai 84 lakás, az Ér-patak partján háromszor 15 és egyszer 16 lakásos házak épít­kezéseit, valamint Fehérgyarma­ton, a kórháznál 31 lakás felé­pítését. Az építőipar dolgozói j mindent megtesznek, hogy a la- J kásokat a kitűzött időre átadhas- j kezdeti: megkezdték Nyíregyhá­sák a lakosságnak. TSMi mint 20000 kg vasat, sok papírt és rongyot gyűjtöttek a mólt vasárnapén a nyíregyházi áttörök Az elmúlt vasárnapon 10 nyír­egyházi iskola úttörői rendeztek hulladékgyűjtési napot Nyíregy­haza területén. A szorgos úttörők 20 970 kg vasat, 615 kg papírt, 422 kg rongyot és sok üveget, egyéb hasznosítható hulladékárut gyűjtöttek össze. A legjobb eredményt a VI. sz. iskola úttörői érték ei: 1749 lorint értékű hulladékot gyűjtöttek. Má­sodikok az V. sz.. harmadikok a IV. sz., negyedikek pedig a XII. sz. iskolák úttörői lettek. A MÉK-től kapott pénzt a hul­ladékokért az úttörők sátorpark létesítésére fordítják. Meghosszabbítotték a határidő«: november 15-ig lehet jelentkezni a Zakopanéi útra Meghosszabrtotta az IBUSZ a december 26—30 között lebonyo­lításra kerülő Nyíregyháza—Za­kopane-! út jelentkezési határide­jét. Ezek szerint az öt napos au­tóbuszkirándulásra november 15-éig lehet jelentkezni az IBUSZ nyíregyházi irodájánál. A részvé­teli díj 1020 forint. Költőpénz 80 korona, illetve 200 zloty. Az előbbire 112,—, az utóbbira 214 forintot kell befizetni. cÁ nyíri rOalétuL M m, A-Hc-f : van egészséges, ihaió víz, furott kutakból való. Meg tavaszokon szépen zöldellö fasorok, ame­lyek tisztítják a levegőt a moz­donyokból, kéményekből „pihe szárnyon szálló" koromtól. SZÉP EZ A KÜLSŐ csinoso- dás, éppen úgy, mint a gondo­latok. a lelkek tisztulása. Ez utóbbira a kultúrházba járnak a telepiek. Mert, lám. ma már az is van. mozival, televízióval. Az idén 92-szer vetítettek fil­met, 12 301 néző előtt. De Hajduné, Szekeresnc, Sashalmi- né, meg a többi asszony szíve­sen eljár az irodalmi estékre is. ahol Petőfivel, Adyval, József Attilával ismerkedik. Pótolják az elmulasztottal, ami végre meg­adatott. Pankolai Barnánéról már még az újság is írt, szépen megdi­csérték a tanító nénit. Ő a te­lep cigány-iskolájának a veze­tője: öröm nézni, ahogy okosít­ja a kis fénylő szemű aprósá­gokat. Jeles, kitűnő tanuló is akad közöttük... Nem Htok már a cél: eljön az idő, amikor a Ságvári telep valamennyi gye­reke együtt issza magába a tu­dományokat. És köztudomású a fáradozás a cigányok munkába- állitásának elősegítésére. Hogy ne legyen megkülönböztetés, még a gondolatban sem. CSAKHOGY MINDEHHEZ idd és erő kell még. Hiszen van kultúrház, de kinőtte azt reg a Ságvári telep. Ha bált tartaná­nak benne, ki kellene rakni « székeket a szabad ég alá. Pedig itt is viszket a fiatalok talpa... És az ég alatt mérik a tejet, mert nincs rá bolt; a zöldség részére is csak most lakóinak egy valamiféle helyiségei. El­kelne egy cukrászda is: nyáron már a telep szélén kifosztják az apróságok a fehérruhás, tri- ciklis fagylaltost. Mert sok itt a gyerek, egyik falánkabb, mint a másik, nyúlnak is, híznak, öröm rájuk nézni __ Gondok? Igen. Csak ezek már azért kellemesebb gondok a Va­lériáénál. Emberhez méltó gon­dok, melyeket az ember is fog megoldani. MERT MEGOLDJA. Biztosan. Lehetősége van rá. Angyal Sándor, SKODA-OKTÁVIaT es SIMCÁT nyertek gépkocsi nyeremény betétkönyvük kel — FIGECZKINÉL ÜJBŐL vil­logott a kés! Sűrűn végigfutott ez a hír túl a vasúton, amikor Nyíregyházá­nak azt jelentette a Friedmann- telep, mint Budapestnek Angyal­föld és Valéria együttvéve. Szo­morú volt az itt lakó rongyos bicskások dicsősége, kiábrándító a szegénysége. Proli-negyed. Csak ezzel a jelzővet illették a ha­talmasságok a települést, s ti- j tokban talán hálát adtak a j mindenhatónak, hogy a vasút elbarrikádolja a belvárostól Nyíregyháza szégyenfoltját. Meri az volt. Ki tagadhatja le, hogy sárral bemázolt, vékony deszka­falú fabarakokban fagyoskodták itt át a telet a népes családok; hogy a Figeczki-féle kocsma je­lentette itt a kultúrát a fillére­ken tengődő család&knak; a pe­rifériára húzódott cigányokra meg csak a csendörök néztek, ha éppenséggel razziázni akadt kedvük? Dehát fordult a világ. Igaz, a nyíri Valérián bombatölcsérek tátongtak nyomában, — de vál­tozott. És formálódik már min­den nap szebbé, kedvesebbé. PÉTER BÁCSI — hadd mond­jam csak így, hiszen Torna Pé­ter nyugdíjas tanácstagot ekként I szólítja, tiszteli a telep — azt . újságolja legelőbb, ami már nincs. A barakokat. A helyük­ben most szép. nagy. tágas ab­laki! iker lakóházak sorakoznak, utcára-valóan. És ez nagy do­log, hiszen az új világban egy- harmaddal lett nagyobb az egy­kori Friedmann, — ma Ságvári telep. Felépült iskolája, modern, napfényes, napközis óvodája, ahová 30 gyereket visznek reg­gelente a munkásszülők. Néha nem érdemtelenek az ilyen „száraz" dolgok, felsorolá­sok. Hiszen ahol régen trágyá­val, csutkaízikkel „aszfaltozták” a hepe-hupás utat, ott most más­félkilométernyi hosszan maka- dám kígyózik. Aztán a közvilá- \ gilds. A telep központjában j olyan, akár a belvárosban, má- ! suti meg minden második osz­lopon körte világot. Aszfaltjár- I dát is építettek már a repülő- | hídig, a villamosfelszállpig. És Két helyre is bekopogtatott a szerencse megyénkben a gépkocsi- nyeremény betétkönyvek sorsolá­sánál. Az egyik szerencsés nyertes Molnár Sándor nyíregyházi fod­rász-kisiparos, aki a 14-es soro­zatszámú, 000 035-ös, 10 000 forin­Kerámia-és porcelándiszmü kiállítások megyénkben November 15-től a nyíregyházi, mátészalkai és kisvárdai üveg­boltokban vásárral egybekötött kerámia és porcelándíszmű-kiál- lítások nyílnak. A kiállításokat és vásárokat az Iparcikk-kiskereske­delmi Vállalat a hagyományos névnapok és a közelgő ajándéko­zási hónap alkalmából nyitja meg. Ebben az időszakban a szaküz­letekben nagy nyakkendő-, sál- és tos nyeremény betétkönyvével új SIMCA-gépkocsit nyert. A másik szerencsés nyertes egy kisvárdai dolgozó, aki 14-es soro­zatszámú 003 964-es. 10 000 forin­tos betétkönyvével új SKODA- OKTÁVIA tulajdonosa lett. Fotoszakkörök versenye vállalaton belül Érdekes versenyre került sor a közelmúltban Debrecenben. A TITÁSZ Vállalat, három, szolno­ki, debreceni és nyíregyházi üz­letigazgatóságainak fotoszakkörei rendeztek közös kiállítást. A ki­állítás versenyszerűen történt, díjazásokat adtak. Harmadik dí­jat az egyik nyíregyházi vállalati dolgozó nyert. És íejkendővásárok is lesznek. kaid Bállá Ödön és Bakud Ferenc riportregénye Budapest felett kék az ég. Arany sugarakban fürdik a part. A Belváros kis utcái fölött szikráznak a téli napsu­garak. Valahol nyitva egy ablak, talán takarítanak; azon tisztán hallani a rádiót. Nem zenét ját­szik. Kemény, unos-untig ismert szavak pattognak a hangszóró­ból: ..Légiriadó elmúlt. Légiria­dó elmúlt. Budapest, Veszprém. Győr”. A férfit, aki az utcán, a si­mogató napfényben látszólag cél nélkül őgyeleg. nem zavarja se a Krokodil, se a felbőgő sziré­nák egyenletes üvöltése. Nézi a kis utca felélénkülő forgalmát. Az Arkansas felől már a harma­dik csoport igyekszik, aktatás­kával, kis csomaggal, nagy cso­maggal. Két legény-forma su­hanó közösen cipel egy bőrön­döt. A vén koffer oldala szinte re­ped. úgy megtömték a nagy bizsu­boltban. A saroknál, amikor for­dulnak, kattan egyet a zár, le- billen a bőrönd fedele, borul be­lőle a járdára a sok cigaretta- tárca. könyvjelző, dohányzókész­let. Még egy ragyogó koktél- »haker is, amilyennel a bárok­ban keveri a mixer a jóféle te­véket. Már megint egy plakát! Akármerre jár, ez a plakát néz vele szembe. „Mindazok a honvédek és sorkötelesek, akik nem jelentkeznek alakulatuk­nál. .. felkoncoltainak.. Aláírás: Nidosi, városparancs­nok. A férfi nézi a plakátot, a dátumot — 1944. december 10. „Felkoncoltainak!” Micsoda os­toba kifejezés. Hanem Soós Péter lartalékos hadnagynak, aki két hete „el­szakadt alakulatától”, nincs oka, hogy mosolyogjon, akármilyen ostoba is a plakátszöveg. Ott­hon, a budai házban már nehéz megmaradni: Kohanek, a ház- mester-légóparancsnok csendes célzásai „életerős, fiatalemberek­ről, akik ki tudja miért, itt­hon üldögélnek” — egyre köze­lebb járnak a veszélyesség ha­táraihoz. Kohanek fia géppisz­tollyal szaladgál. És Soós Pé­ter járja az utcákat és töpreng: hol lehetne valami kiutat talál­ni? Nem jó katonaszökevénynek tenni 1944 decemberében. És Soós Péter amúgy sem alkalmas a Nagy Kalandra. Csendesebb kis tervezőmérnököt nem szült nála a föld. Anyu befőttjei és a nagy kőszegi kert diófái vet­ték körül addig, amíg a kol­légiumba nem került. . . Aztán a tervezőasztalok csendje. .. Az­tán egyszerre a katonáskodás, de az is csak úgy, mérnökmód­ra, tervezőintézetben... Amíg el nem jön a parancs: reggel hat­kor indulás Németországba. De Soós Péter nem megy. És most itt áll a plakát előtt: „Felkoncoltainak. ..” Egy kéz nehezedik a vállára. Megfordul, ideges, kapkodó for­dulással. (Hányán fordulnak iiyen idegesen most minden han­gos szóra, minden gesztusra...) — Hát veled mi van. öregem? Csücsteös Bocskay sapka alól hideg, nyugodt szürke szem néz rá. Tiszti bőrkabát, rangjelzés­sel. Gyíkbor bilgericsizma * — nincs belőle talán két pár se az országban. Főhadnagyi csil­lagok. És tábornoki magabiztos­ság. — Tamás! — fut át az öröm Soós Péteren. Valóban örül: az osztálytárs, a gyerekkori barát, akit immár négy éve nem látott, úgy bukkan fel tanácstalanságá­nak sivatagában, mint valami jótékony oázis. S már kalauzol­ja is. főúri, tessékelő mozdulat­tal. A kocsi felé. Vajsárga, szép Opel-JKapitän áll a járda mel­lett. , Péter eddig észre sem vette. — No, szállj be. megiszunk va­lahol egy konyakot. Péter all a kocsi előtt és szinte hipnotizáltan mered a szélvédőüvegre. A szélvédőn fe­hér papírlap, a közepén sasos- horogkeresztes pecsét. Német nyíltparancs. De aztán legyint erre is. mert minden mindegynek látszik. Ülnek a Negresgo vörösbár­sony plüss székein. — Te mi az istennek vagy ilyen levert? — töri meg a csendet Tamás. — Miért? Minek örüljek? Nincs mindenkinek némel-pasz- szusos kocsija. — Ez a mondat nagyon keserűen csendül. És kis­sé vad is. Tamás szeme előbb összeszűkül, aztán elkerekedik. Nevet. — Hat ez a bajod, te hülye? Hány ilyen riyíltparan- csot akarsz? Magam csinálom. . . Csak írógép kell hozzá. Hányat akarsz? Igen. ez már mintha mégis a régi Tamás. A jóbarát. Az Opel- Kapitän nélküli, okos. müveit, fölényes és ugyanakkor a maga­biztosságon túl is kalandvágyé Tamás, Neki- már ei lehet mon­dani, mi a baj. A „lelépést”, a házmester-ügyet. Tamás nevet az egészen, legyint. — Bár ez lenne a legnagyobb bajunk, fiú. Pénzed van? Szabadkozó mosoly. — Ne légy gyerek... Mennyi kell? Százpengősök. Kölegnyi. csak úgy. zsebből. A kis mérnök még mindig értetlen. — Honnan van ennyi pénzed. Tomi? — Élni tudni kell, öregem —* zárkózik el udvariasan a rész­letes válasz "elől. Tamás mór rendelkezik is: — Hazamész a csomagodért és bejössz a Hun­gáriába. A portásnak megmon­dod. én kéretem, adjon szobát. Megnyugtatlak, jó szobát kapsz. Ha beköltöztél, a többit elin­tézzük, iratokat meg a többi marhaságot. És este hat óra tájban egy kis kofferrel Soós Péter megáll a Grand Hotel Hungária már­ványoszlopos halijában. Az egyenruhás portás beidegzett pil­lantással méri fel. Nagyon ki­csi az a koffer. De a hangja udvarias, bár megadóan emeli fel a karját: — Szobánk, sajnos, nincs uram. .. — Romhányi. főhadnagy úr. — kezd rá Péter. — Ja, már tüdőm. , . kérem, el van intézve — hangzik a válasz. És már csőrré!) is a táb­láról leakasztott nehéz kulcs. A 216-os. (Folytatjuk) te H U MG ÁRI A"

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents