Kelet-Magyarország, 1961. november (21. évfolyam, 257-281. szám)

1961-11-09 / 263. szám

AZ MSZMP 1957 NYARÁN megjelent agrártézi­sei szellemében egy nagy hord­erejű kormányhatározat szüle­tett, amely a 3004-es számmal vonult be szövetkezeti moz­galmunk történetébe. Azóta az ötödik gazdasági évet kezdjük, ötödször készítenek éves tervet a termelőszövetkezetek és ez a rendelet azóta is gerince a szö­vetkezetek gazdasági életének. • A fejlődésnek megfelelően min­den évben — némi módosítás­sal — újra és újra kiadta kor­mányzatunk ezt a határozatot. Az új változat most jelent meg — 1962. évre érvényes — 3004/4- es számmal. A határozat bevezető részé­ben megállapítja, hogy a ter­melőszövetkezetek megszilár­dulásuk terén — a tagok jó munkája eredményeként — az 1961. évben is számottevő elő­rehaladást értek el. Fejlődésük­höz jelentősen hozzájárult a 3004-es kormányhatározatok alapján nyújtott állami támo­gatás. Az állam továbbra is nagymértékben támogatja a ter­melőszövetkezeteket, hogy mi­előbb korszerű, sok árut ter­melő szocialista gazdaságok le­gyenek. Hosszú lenne felsorolni is, hogy milyen kedvezményeket élveznek a jól gazdálkodó szö­vetkezetek, csak néhányat a legjellemzőbbek közül: talajja­vításnál a gépi munkát 50 szá­zalékos kedvezménnyel kapják, csemegeszőlő telepítésénél 10— 30 000 forintos hitelkedvez­ményben részesülhetnek hol­danként, a kiselejtezett tehenek utánpótlásán felül beállított minden darab leellett előhasú üsző után 2500 forint hitelelen­gedésben részesülhet, az áru- terv túlteljesítése után 100 szántóegységenként 6000 forint kedvezményt kaphat a szövet­kezet. A jelentősebb beruházá­sok üzembehelyezésekor — istál­lók, halastó, csökút, növényház és így tovább — ugyancsak kedvezményeket élvezhetnek. A Z ÖTVENES ÉVEK ele- jén is kaptak állami tá­mogatást a termelőszövetkeze­tek. Miért emlegetjük hát po­zitív példaként csak a 3004-es rendeletek nyomán nyújtott tá­mogatást? Igen, kaptak, de ak­kor legtöbb esetben nem azok jártak jól, akik eredményesen gazdálkodtak, hanem azok, akik olyan rosszul gazdálkod­tak, hogy hivatalosan nem volt I mit osztani a tagok között. Az ilyen munkaegység-kisegítések egyáltalán nem ösztönözték jobb munkára az amúgy is ha­nyag szövetkezeteket. A 3004-es határozatok a jó munkát, a jó áruértékesítést jutalmazzák. Nagy kedvez­ményt kap például az a szövet­kezet, amelyik a jövőre gon­dolva szőlőt telepít: egy hold termőreforduló csemegeszőlő után 30 000 forint kedvezményt is kaphat a termelőszövetkezet. Nagy a kedvezmény a sajátne­velésű üszők után. Amelyik szövetkezet túlteljesíti áruérté­kesítési tervét, az több ked­vezményt kap, mint amely csak a tervet éri el. Ez az állami támogatás ösztönzi a szövetke­zeteket a jobb munkára. Az jár jól, aki jobban dolgozik. \ JÖ MUNKÁT olyan elő­*feltételekkel is biztosítja államunk, hogy a még meg nem erősödött szövetkezetekbe minden esztendőben a szakem­berek százait küldi. A legújabb határozat szerint 1962. évben újabb 500 szakember megy át a termelőszövetkezetekbe a népgazdaság más ágaiból. A sokoldalú állami támoga­tás mellett továbbra is első­rendű és fő módja a felemel­kedésnek a tagok szorgalmas munkája, a nagyüzem adta le­hetőségek kihasználása, a több árutermelés. A mostani tervek­nek így kell ráépülni a közel­múltban megjelent 3004 4-es kormányhatározatra és ha ez így lesz, akkor jövő ilyenkor újra elmondhatjuk: szövetke­zeteink nagyot léptek előre. Csikós Balázs Koszorúzást ünnepségek voltak november 7-én Nyíregyházán •ft Ünnepségek a megye községeiben KISZ városi bizottsága, vala­mint az üzemek és termelőszö­vetkezetek képviselői koszorúz- ták meg a hazánk felszabadítá­sáért hősi halált halt szovjet katonák sírját. Ugyanekkor meg­koszorúzták az 1956-os ellenfor­radalom idején hősi halált halt Csályi Ferenc sírját is. Az 1962-es évre tervezték b* Szabolcsveresmart, Tiszakanyát, Ramocsaháza, Nyíribrony és Nagyar községek bekapcsolását a villanyhálózatba. A TITÁSZ dolgozói vállalták, hogy év géig az öt községet 75 százalékig bekapcsolják a villanyhálózatba Építők jutalmazása november 7. alkalmából J S lövész kiváló dolgozója“ kitüntetést napiak az almatároió építői Versenyben 17 megye építőipari vállalatai Az ÉM Szabolcs megyei Épí­tőipari Vállalat kezdeményezésére, a Csongrád- és Hajdú-Bihar me­gyei vállalatokkal együtt indított versenyt az ÉM II. számú Igaz­gatóság 17 vállalata között. A második félévre szóló ver­senyszempontok alapján Ígé­retet tettek ^ szerződésben vállalt átadási határidő csök­kentésére és a lakásépítési terv teljesítésére. Vállalták, hogy túlteljesítik az előírt termelékenységi tervet és csökkentik a baleseti napok szá­mát. Terv szerint használják fel a megadott béralapot, csökkentik az önköltséget és túlteljesítik az egy összegű utalványozás előírt szintjét. Az év végén sorra kerülő ér­tékelést. megelőzően a Szabolcs megyei Építőipari Vállalat veze­tősége és szakszervezeti bizott­sága — figyelembe véve az ed­dig elért eredményeket — no­vember 7. alkalmából jutalomban részesítette a legjobb munkát végzőket. Az igazgatói alap ju­A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 44. évfordulójának előestéjén — mint arról már elő­ző számunkban beszámoltunk — a Móricz Zsigmond Színházban rendezett díszünnepségen emlé­kezett meg a megyeszékhely la­kossága a történelmi jelentősé­gű eseményekről. Ugyanekkor, illetve másnap délelőtt megyénk járási szék­helyein, nagyobb falvaiban hasonló bensőséges ünnepsé­geken méltatták a 44 év előtti napokat. Nyíregyházán kedden délelőtt az emlékezés és a hála koszo­rúit, virágait helyezték el a Malinovszkij emlékműnél, a Szovjet Hősi Emlékműnél és az Északi Temetőben. Az MSZMP megyei bizottsága, a megyei tanács, a Hazafias Nép­front megyei bizottsága, a KISZ, az SZMT, az MSZBT városi bi­zottsága, a város párt-alapszer- vezeteinek képviselői a megyei pártbizottság előtt gyülekeztek, innen indultak el 10 óra előtt néhány perc­cel a Malinovszkij emlék­műhöz. Az élen a honvédzenekar ha­ladt, amely a Malinovszkij em­lékműnél a magyar és a szov­jet Himnuszt játszotta. Ezt kö­vetően koszorúkat, friss virág­csokrokat helyezték el az em­lékmű talpazatánál, majd az In­ternational hangjaival, ért, vé­get a koszorúzási ünnepség. Az • Északi Temetőben az MSZMP városi bizottsága, a vá­rosi tanács végrehajtó bizottsá­ga, a Hazafias Népfront és a talomkeretéből összesen 11 ezer forint került szétosztásra. .Az almatároló építésénél vég­zett jó munkáért, az almatároló részleges átadása és november 7. tiszteletére a SZÖVOSZ is meg­jutalmazta az építőket. A SZÖVOSZ kiváló dolgozó­ja oklevelet kapott Knoll- máyer János főépítésvezető, Rusznyák Mihály művezető és Molnár László technikus. Ezen kívül 20 ezer forintot osztottak ki a legjobb dolgo­zók között. Pénzjutalmat kapott a válla­latnál többek között a jelenleg is az almatároló építésénél dol­gozó Királyfalvi Elek kilenc ta­gú vasbetonszerelő brigádja, to­vábbá a Nyárádi Vilmos vezette 16 tagú vasútépítő brigád, ezen­kívül a Bujtos előregyártó, a Badarász betonszerelő, a Magyar Gombos és Kriston segédmunkás brigádok tagjai. Külön 200—200 forintos ju­talmat kaptak Kovács Antal, Gáli László és Krexa József la­katosok is. Elkészült a távolkeleti bálnavadászok vezérhajója: a Szov- jetszkaja Rosszija nevű bálnafeldolgozó úszó gyár. A hájó hossza 217,8 méter, szélessége 27,8 méter, magassága 19 mé­ter, vízkiszorítása 44 900 tonna. A bálnavadászati idény megkezdéséig a hajó legénysége megismerkedik az új hajó berendezésével. (MTI Külföldi Képszolgálat) Ma már a legkisebb faluban is szinte szó nélkül veszik tudomásul az emberek, ha egy-egy sátortetős, ikerablakos, kőalapra rakott ház meg­épül. Inkább azt szá­molgatják már, hogy ki nem építette még át 1945 óta a házát. Ami Tiszaszalkán épült, amel­lett azonban nem falu­beli, de még idegen sem megy el szó nélkül. Itt létesült a járás legkor­szerűbb szövetkezeti üz­letháza. Az L-alakú épület egyik utcára né­ző szárnya önkiszolgáló fűszer-csemege üzlet, a Tiszaszalkai pillanatkép másik utcai front pedig a „Bereg” cukrászda. A tükrös pultok kö­zött olyan otthonosan mozognak a tiszaszalkai szövetkezeti parasztok, mintha gyermekkoruk­ban is itt tanultak volna vásárolni. A nylon szatyrokba egymás után rakják a leves- és hal­konzerveket. Falun ez előtt üzletben soha nem látott dolgok sorakoznak a polcokon: sűrített pa­radicsom, a’ gyümölcsbe­főttek egész sora, váj, szalámi és ami még igen ritka nálunk, tejet is mérnek ennek a telje­1 a nár ú r k érem sen mezőgazdasági köz­ségnek az üzletében. Szeptemberben, amikor megkezdték a tejárusí­tást, csak 25 litert mer­tek rendelni, egy hó­napra rá már 75 liter fogyott el naponta. A cukrászdában 50 szémély tud ülve fo­gyasztani. Szombat—va­sárnap minden hely . foglalt. Sokan vannak már olyanok, akik ko­rábban a kocsma pult­jára dűlve trágár sza­vak közepette itták a íéldeciket egymás után, most itt ülnek és kul­turáltan, egy-egy limo­j skolások lettünk, ez a tény. Kétszer annyian, mint a tavalyi elsősök. Ezt a növekvő érdeklődést egy kis rejtett csodálkozással vet­te tudomásul szeptemberben, mintha kérdezni szerette vol­na: — Mi lelte magukat, jó em­berek, mindnyájan érettségiz­ni akarnak? Valóban sokan indultunk el ezen az úton és zsúfolásig megtöltöttük az iskola pad­jait, a folyosókat az első na­pokban. Valamennyiünkben ott élt a vágy: pótolni azt, amit ifjúságunkban okkal, vagy ok nélkül elmulasztot­tunk. Az ám! Csakhogy e szent elhatározás lélekemelő perceiben magunk sem gon­doltuk, hogy ez nem is olyan egyszerű feladat. Most lát­juk, mennyvéildozatot, lemon­dást, fáradságos munkát igé­nyel. Mert )nem könnyű a mindennapi fárasztó munka, utazás után : összpontosítani a figyelmet, értelmes, okos fe­leleteket adni! De Tanár Űr sokat segít­het! Hozzásegíthet ahhoz, hogy a tananyagot könnyen, vagy legalábbis könnyebben megtanuljuk. És ezért mond­juk el véleményünket mód­szeréről, amivel nem értünk egyet. j 'T'úlságosan nagyvonalú, 1 Tanár Ür! Ebből kö­vetkezik, hogy vagy egész vázlatosan. ■— ötletszerűen —, vagy eltékozolva az, időt, a kevésbé lényeges anyagok magyarázatával tölti el az órát. Ha ugyan őriről lehet beszélni, mert sokszor bizony az utolsó negyedórában fut be. És amikor az ilyen „órák” végetérnek, keserű sóhajként szakad fel belőlünk a meg­állapítás: — Megint ném lettünk oko­sabbak semmivel! Nem mindig sikerül lep­leznie, hogy élvezettel uralja a helyzetet. Nem tud átvál­tani, és úgy viselkedik velünk szemben is, mintha „éretlen kis diákok” lennénk. Mintha elfelejtené, hogy a felnőttek iskolájában más pedagógiai szempontok érvényesülnek. És még egyet... Higgye el, mi is fáradtak vagyunk már estére és ha olyan unottan magyaráz, a harmadik padban Kiss Péter — aki az előző fél éjszakái végigutazza, hogy meghall­gassa óráját — és az ötödik padban Kovácsné. aki egyéb­ként háromgyerekes család­anya létére is lelkesedik a tanulásért — elalszik. És hiá­ba bökdössük őket a könyv­vitel órán, a Tanár Űr hang­ja újra álomba ringatja, mint valami kiváló bódítószer. Eb­ből az unalomból következik azután, hogy gyógyíthatatla- nul megunjuk egymást... sőt, a gyengébb „szervezetitek” még az iskolát is— T J gye belátja Tanár Űr kérem, hogy ez egyi­künknek sem válik hasznára? öreg diákjai nevében r- — Sebők — s Év végéig még 5 községben gyűl ki a fény nádé, vagy kávé mellett szórakoznak. Ä nyitás hónapjában több, mint 12 ezer forin­tot árultak — csak sü­teményből. (A lakosság száma alig haladja meg az ezret.) A legutóbbi szombaton is 30 darab tortát vittek el. lakoda­lomba és névadó ün­nepségre. A fiatalok is szívesen járnák ide szórakozni. A munkaegységükre előle­get ad a szövetkezet. Van mire, az aszály el­lenére is 40 forint körül fizetnek egységenként. Cs. B.

Next

/
Thumbnails
Contents