Kelet-Magyarország, 1961. november (21. évfolyam, 257-281. szám)

1961-11-03 / 259. szám

JMapirenden a községi népművelési munkatervek értékelése A baktalórántházi járási művelődési tanács tapasztalataiból A napokban ülést tartott a baktalórántházi járási művelő­dési tanács. Napirenden az 1961/62. évi községi népműve­lési munkatervek értékelése szerepelt. A soronkövetkező népműve­lési idényben tsz-akadémiák, politikai, tudományos, egész­ségügyi, ifjúsági és más elő­adássorozatok megtartása képe­zi a művelődési otthonok sok­rétű feladatainak alapját, ösz- szesen 428 ismeretterjesztő elő­adást rendeznek a járásban. Ez a szám a tömegszervezetek is- meretterjesztő tevékenységével mintegy 600-ra emelkedik. Az elmúlt évekhez képest örven­detes javulás, hogy a külön­féle előadássorozatok aránya megfelelő, egyre hatékonyab­ban segítik a közvetlen poli­tikai, gazdasági és kulturális feladatok megoldását. A műsza­ki ismeretterjesztés, sajnos, még mindig mostohagyermek a munka tervekben. A községi népművelési munkások nem is­merték fel, hogy a gépek egy­re szélesebbkörű alkalmazása a mezőgazdasági termelésben feltétlenül indokolja a műszaki ismeretek nyújtásának fokozá­sát. Súlyos fogyatékosságuk a munkaterveknek, hogy csak né­hány helyen gondoltak analfa­béta-tanfolyamok szervezésére. Eredményes népművelési mun­káról ugyanis bajos beszélni ott, ahol nem ritkák az olyan községek, ahol 40—50—60 em­ber nem tud ími-olvasni. A dolgozók iskolájának szervezé­se sem kap kellő hangsúlyt a munkatervekben. A népmű­velők — helytelenül — kizáró­lag oktatási feladatnak tekin­tik ezt a munkát. Az öntevékeny művészeti csoportoknál biztató, hogy a munkatervek — néhány kivéte­lével — kijelölték a vezetőket is. Sajnos, a községi művelő­dési tanácsok érdeklődését elkerülte a művészeti vezetők szakmai továbbképzése. Ebből arra lehet következtetni, hogy a művészeti vezetők többsége csak ideiglenesen vállalta a csoportok irányítását. Állandó vezetők nélkül pedig nem kép­zelhető el a csoportok tagjai nagymérvű fluktuációjának csökkentése. A legtöbb mun­katerv nem tünteti fel a be­mutatásra kerülő művek szer­zőit, címeit és elkészülésének határidejét. Ennek hiánya ar­ra enged következtetni, hogy a csoportok műsorpolitikája csak részben fogja szolgálni a mun­katervek általános célkitűzé­seit. Elgondolkodtató hiányos­ság, hogy egyetlen munkaterv­ben nincs törekvés a csopor­tok szakkörszerű működteté­sére. Egyetlen színjátszó cso­portnak sincs munkaterve, amelyben havi 8x3 óra foglal­kozást alapul véve megjelölnék, hogy egy-egy darabból melyik napokon tartanak olvasó, elem­ző, rendelkező, emlék és fő­próbákat, mikor foglalkoznak dramaturgiai ismeretek nyúj­tásával, beszéd és mozgást ech- nikával, jelmeztörténettel, egy- egy klasszikus mű megismer­tetésével, színház, mozi, tele­vízió, múzeum-látogatással, ezek vitáival, kirándulással stb. A könyvtári munka általában szerepének megfelelő helyet kap a munkatervekben. Köny v­kiállítások, könyvismertetések, ankétok, könyvbálok szerepel­nek a programban. Helyes az a törekvés, hogy a községi könyvtárosok segítik a klub­élet tartalmi színvonalát nö­velni, megfelelő művek biz­tosításával teszik hatékonyab­bá az ismeretterjesztést, a szakköri tevékenységet és a művészeti csoportok munkáját. Ófehértón és Vaján író-olvasó találkozókat szerveznek. A járási művelődési tanács — Apagy község kivételével — minden egyes munkaterv konkrét értékelése és a szük­séges változtatások utólagos pótlásának követelményével jóváhagyta a járás községi nép­művelési munkaterveit és ha­tározatokat hozott az eredmé­nyes tevékenység biztosítására. (Péter) Eredményes gépi segítség — Szállításra kész a vetöburgonya — fi kukoricaszárat 60 holdról silózták be — Megkezdték a dohány csomózását a császárszállási Uj Alkotmány Tsz-ben Nagyon sok jó idő volt az idei termés betakarítására, elrendezé­sére. Lehetővé vált, hogy a leg­több termelőszövetkezet most már csak a még szükségszerűség­ből hátramaradt őszi munkákat is gyorsan rendbetegye. Ezek közé tartozik a császárszállási Üj Alkotmány Termelőszövetkezet Már csak egy kevés cukorrépa ásatlan Egyáltalán nem rajtuk múlott, hogy vagy 18 hold cukorrépa még ásatlan a tsz határában: a gyár átvételi ütemezése sze­rint erre most kerühetett sor. De nem is várták kétszer az erre vonatkozó értesítést, hanem azonnal hozzákezdtek. Sőt, hogy gyorsítsák a munkát, az ásáshoz gépi segítséget alkalmaznak — igen eredményesen. Ez pedig le­hetővé teszi, hogy a többi ter­ményféleségeik betakarításához hasonlóan, a cukorrépától is „megtisztítsák” határukat. Különösen híres ez a termelőszövetkezet a kisvárdai kísérleti gazdaság ál­tal nemesített burgonya-fajta vetőgumóinak termesztésében. Ebben az évben is 90 holdon ter­melt szerződéses vetőburgonyát. Szedését pontosan az előírásnak megfelelő időben végezték el. Majd pedig a gondos válogatás után, teljesen szállításra kész állapotban helyezték prizmákba az értékes termést. Hol volt kukorica, napraforgó? A tanyaközpontból körülnézve bizony bajos ezt megállapítani, j bár határukban mindenfelé i messze lehet látni. Dehát éppen I ez az! A messzelátás, amit nem J akadályoz semerre kukorica- és napraforgószár. S nemcsak hogy [ levágták már ezt is mind egy szálig, hanem le is takarítottak a földről, amelynek jelentős ré­szén ugyancsak friss szántás „da­gasztja” a jövő évi kenyérnek való magját... Takarmány ennek a közös gaz­daságnak sem termett most any- nyi, mint más években. De nem vártak csodára, hanem cseleked­tek. A fővetésű silókukorica mel­f%eiii az anyagi érdek! r Úttörők szerepe a társadalmi munkában Mint járási ifjúsági vezető is örömmel olvastam a lap október 7-i számában megjelent „Hogyan lesz a hulladékból kirándulási alap és televízió?” című cikket, annál is inkább, mert járásunk két iskolájának kiemelkedő ered­ményével is foglalkozik. A cikk említést tesz ugyan a munkára-nevelés egyik fontos pedagógiai eszközéről, de sze­retném megemlíteni, a világné­zeti nevelésnek is igen fontos eszköze, amikor a hulladékgyűj­tést összekötjük a társadalomért, a közösségért érzett felelősség kérdésével is. Ismeretes, hogy a Magyar Úttörők Szövet­sége az elmúlt tanévben olyan nemes célt tűzött az úttörők elé, hogy gyűjtsék össze az új Erzsébet hídhoz szükséges hétezer tonna va- 1 sat. Az idén pedig azt a fel­Emelkedik az átlagos életkor Francia statisztikai adatokból kiderült, hogy az ország jómódú lakossága sokkal hosszabb élet­korra számíthat, mint a szegé­nyek, a francia paraszt átlagos életkora pedig alacsonyabb a vá­rosi lakosénál. Az átlagos életkor Franciaor­szágban az elmúlt 150 esztendő­ben állandóan emelkedett. Míg 1800 körül egy francia ember átlag 34 évet ért meg, az átla­gos életkor ma már 68 esztendő. A lakosság 84 százalékának van esélye, hogy megéri a hatvan évet, míg 150 évvel ezelőtt leg­feljebb 25 százalék számíthatott erre. Az adatokból kiderül, hogy az átlagos életkor Franciaországban vidékenként erősen változó. A legrövidebb Normandiában, ahol viszont az alkoholfogyasztás az egész országban a legmagasabb. adatot kapták, hogy teremt­sék elő a Barátság Olajveze­ték magyarországi szakaszá­hoz szükséges 12 ezer tonna vasanyagot. A nyírmadai úttörők azzal az elhatározással fogtak hozzá az elmúlt tanévben a hulladékgyűj­téshez, hogy a hídhoz egy lánc­szem elkészítéséhez szükséges va­sat adnak át a MÉH Vállalat­nak. Vállalásukat becsülettel tel­jesítették és így értek el szép eredményt. Hasonló vállalásból született az apagyiak anyagiak­ban is szépen érzékelhető ered­ménye. Hogy nem anyagi érdek vezeti úttörőinket a társadalmilag szük­séges munka végzésére, legyen erre példa a vajai úttörők mun­kája. Felismerve a burgonyabo­gár kártételének veszélyét, való­ságos hadjáratot indítottak az élősködők ellen. Az eredmény: három mázsa burgonyabogarat semmisítettek meg. Elismerésül elnyerték a növényvédő ál­lomás ezer forintos jutalmát. Pintér Árpád járási úttörőtitkár, Baktalórántháza. lett még külön 60 holdról silóz­ták be a kukoricaszárat és most azt mondják: habár nem dicse­kednek éppen takarmánykészle­tükkel, de kimérten, gondosan beosztva így elegendőnek mu­tatkozik. Amiben jó két hónappal előrébb járnak A lelkiismeretes szorgalom, a közös igyekezet annyira javára van a tsz-nek, hogy a tagság olyan munka végzését is elkezd­hette már, amit máskor decem­berben, januárban tudott csak csinálni. így vannak most a do­hánnyal, amelynek megkezdték az általános csomózását, átvéte­li előkészítését. Termelési tervü- ben 8 mázsa (száraz) holdankénti átlagtermést irányoztak elő, de becslésük szerint ténylegesen et­től még több is lesz valameny- nyivel. Ügy dolgozik, úgy serénykedik a szövetkezet tagsága, hogy idő­ben és rendben megtarthassák a zárszámadást. S még addig is1 minél többet tegyenek (a kenyérga­bona vetési tervének teljesítése, őszi mélyszántás stb.) a követke­ző esztendőért. A. B. Jó reggelt! Mint biológia-szakos tanár, Rakamazon a termelőszövetke­zetet patronálom. A nagy mun­ka mellett nem kerüli el a fi- I gyelmemet olyan, a pedagógus tevékenységét tükröző jelenség sem, amit „tiszteletadásnak” neveznek. Naponta többször já­rom Rakamaz utcáit, sok isko­lás gyermekkel, ifjúval találko­zom, de egyiknek az ajkáról sem marad el a köszöntés: jó reggelt — jó napot, — vagy jó estét kívánok. Ezek a gyermekek nem tud­ják, ki vagyok, mit keresek fa­lujukban, csak azt látják, hogy felnőtt vagyok — idősebb va­gyok, akit tisztelet illet meg. Szép szokás, ápoljuk is, mert a másik ember megbecsülését tükrözi. Csikay Miklós tanár Magyar gy ár talányok kiállításán Varsóban Varsóban a Kultúra és Tudo­mány Palotájában október 17-én kiállítás nyílt, amelyen magyai gyártmányú elektromos mérőmű­szereket mutatnak be. A képen: j Látogatók 9 kiállításon. (MTI Külföldi Képszolgálat) Köznapi történet Félúton, a hivatal­ba menet jutott eszembe, hogy a bölcsődébe való igyekezetem hevében, elfelejtettem beadni a tejesüveget a boltba. Hat óra lesz, mire hazaérek, s ha elfogyott a tej, a fiam vacsora nélkül marad, mert ugye­bár hol lehet este hat után tejet kap­ni? Nagy szurkolás közepette telt a nap, s ha Tamás fiam ét­vágyára gondoltam, egyenesen a hideg futkosott rajtam. Hi­szen a teázással nem megyek messzire vele, a tej a minde­ne, s hét hónapos létére úgy bevágja a három decit keksz­szel, piskótával, hogy morzsa sem marad a csésze aljában. A fiammal karo­mon negyedhét előtt néhány perccel ér­tem a Guszev lakó­telepi boltba. A zár­óra előtti finisben tömve volt az üzlet. Első pillantásom a pult végére esett, ahol a kikészített tejesüvegek szoktak sorakozni, a reggel beadott érkezési sor­rendben. Egy sem volt már ott. Na­gyon nekikesered­tem. Az asszonyra gondoltam, aki gya­nútlanul várja a va­csorának valót, hi­szen mindig előttem megy el hazulról, mit sem tudhat az egészről. — Félretettük a tejet. Gondoltuk, vagy elfelejtette be- . hozni az üveget, vagy nem volt ideje rá — ráz fel tépelő- désemből a fiatal kiszolgáló kislány hangja —, aki a vásárlók feje fölött mosolyogja felém a j megmentő mondatot. \ Aztán közelebb tes- j sékel és a jégszek-1 Tényből elővett te- \ jet kicsit még bo-! csánatkérően is nyújtja át: — Csak ez a kon- zerves üvegünk volt, \ de kimostuk, tudjuk, hogy a kicsinek lesz. Eddig a köznapi történet. A guszevi bolt dolgozói a ve­vők iránti gondos­kodásból jelest érde­meltek ki. Gregor Pál I

Next

/
Thumbnails
Contents