Kelet-Magyarország, 1961. november (21. évfolyam, 257-281. szám)
1961-11-28 / 279. szám
Amiből több is elkelne Az záhonyi háziasszonyok az ellátásra panaszkodnak. Elmondják, hogy például tej hol van, hol nincs, rendszertelenül szállítják. Vaj viszont inkább nincs, mint van. Kevés a piaci felhozatal is és ezt kihasználják a spekulánsok. Túróhoz például csak borsos áron juthatnak hozzá, mert nagy belőle a kereslet. Hiányolják azt is, hogy a hentesüzletben nincs vágott baromfi, holott úgy tudják, másutt ebben nincs hiány. Nagy a kereslet zöldségfélékben is. Nemrégiben elkészült egy új, korszerű zöldségbolt, de nem nyitották meg, mert nem hoznak bele elég árut. A háziasszonyok javaslata, hogy az illetékes kereskedelmi szervek legalább úgy lássák el áruval ezt a rohamosan fejlődő központot, mint például az utasellátót, mert a kenyérhez, hentesáruhoz, zsírhoz, az ipar- ; cikkekhez és italféleségekhez j még másra is szükségük van a záhonyiaknak. Űj könvv | A TANÁCSOK SZEREPE A SZOCIALISTA MEZŐGAZDASÁGBAN A Kossuth Könyvkiadó egyik legújabb kiadványa A tanácsok szerepe a szocialista mezőgazdaságban címmel jelent meg. A közei száz oldal terjedelemben megírt könyvecske hasznos útmutató elsősorban a mezőgazdasággal közvetlenül foglalkozóknak, de mindenki másnak is, mert egy sokat vitatott kérdésben foglal állást: mi is a szerepe a taná- | csóknak a megváltozott, szocia-1 listává vált mezőgazdaságban. A könyv a következő fontosabb ! témakörökkel foglalkozik: a ter- rn elősző vetkezetek állami irányítása, a megyei, járási tanácsok szerepe, a községi irányítás, a termelés állami befolyásolása, a tanácstagok és testületi szervek | szerepe. Elégedett keresetével Vég Barna bácsi, a jánkmajtisi Dózsa Tsz juhásza. November elsejéig' közel 17 000 forintot tesz ki jövedelme. Együttműködés az MHS és az SZMT között Közös rendezvények, találkozók A közelmúltban együttműködé- j sí tervet készített a Magyar Hon- i védelmi Sportszövetség megyei elnöksége és a Szakszervezetek Megyei Tanácsa. A honvédelmi tömegmunka továbbfejlesztése érdekében ebben a tervben rögzítették az 1961/62-es időre a két szervezet együttes munkáját. En- I nek alapján a szakszervezet és az MHS közösen segítik egymást, közös erőfeszítéseket tesznek a honvédelmi munkában. Többek között a kéthetes szak- szervezeti propagandista tanfolyamon az MHS megyei elnöke két előadást tart a szakszervezeti aktivistáknak, hogy a szakszervezeti bizottságok megismerkedjenek a honvédelmi tömegmunkával. Az MHS megyei elnöksége előadásos anyagot juttat a későb- j biek során az SZMT oktatási felelősének. A falusi szakmaközi bizottságok létrehozásával lehetőség nyílik arra, hogy a bizottságokban honvédelmi felelőst is I válasszanak. A szakszervezeti művelődési házak a téli program keretében honvédelmi jellegű előadásokat is tartanak. Az MHS propaganda-kocsija viszont segíti a szakszervezetek munkáját, filmvetítéseket, közös rendezvényeket bonyolít le. Hasonló az együttműködés sportvonatkozásban is. FALUSI ASSZONYOK LASSAN OLYAN LESZ A HATÁR, mint a megkopasztott fa. Pedig nem is olyan régen még zöldellt a kukorica, pirosán mosolygott a jonatán az almáskertekben, s nagyfejű napraforgók integettek a Nap felé. Ellepték a földet a szorgos asszonyok, s vidám nótaszóval, a férfiak hűséges segítőtársaiként dolgoztak, hogy ez az esztendő is mindnyájunk megelégedésével záruljon. Csak az elvakultak nem látják, mit köszönhet a szocialista útra lépett falu a nőknek, asz- szonyoknak. Ök álltak helyt a demecseri Dimitrov. Tsz gyümölcsösében, kaszát fogtak Napkoron, megmentették a kukoricát Ibrányban. Ha a szükség úgy hozza dohányt csomóznak, vetnek, gondozzák a jószágot, ezerszámra nevelik a csirkét, s ők anyák, feleségek is. Nem frázis: a szabolcsi és szatmári földek közel hetven százalékán a nők végezték el a tavaszi és őszi munkákat, s ezárt elismerés illeti őket. Nekik köszönhető elsősorban, hogy a párt felhívására áttörték a ..frontot”, az ellenállást, ami nem kevés helyen mutatkozott. Ennek eredménye, hogy ebben az évben több mint egymillió csirkét neveltek fel a közös gazdaságok. Tavaly még csak 90 szövetkezetünkben foglalkoztáik aprójószág nevelésével, most 215-ben. s ezek száma egyre több lesz. NÉHÁNY ÉVE ALIG VOLT NŐ a munkacsapatok élén, s fehér hollónak számított, ha akadt itt-ott egy-egy asszony a vezetőségekben. Örvendetes a fejlődés. Jelenleg 320 női munka- csapatvezető végzi a munkáját, s hatszáz azoknak a száma, akik a szövetkezeti intézőbizottságok, pártvezetőségek tagjai. Ezek az asszonyok nemcsak beszéltek az előrehaladás feltételeinek megteremtéséről, hanem annak tevékeny részeseivé is váltak. Az „Egy tyúk mozgalom" keretében 10 ezer jószágot adtak össze, hogy megteremtsék a törzsállományt a szövetkezeteik. Igazán örvendetes, hogy a falvak asszonyai mindjobban megtalálják helyüket az új viszonyok között, s a nőtanácsok ezt figyelembevéve végzik munkájukat. Nagy feladatok várnak e mozgalomra az ötéves tervben, a falu új rendjének kialakításában. Az idén hatvan faluban szerveztek a nőtanácsok találkozókat a régi és az új .tsz tagok részére. Nyolcvan nőbizottság is működik a tsz-ekben. Ezek megbeszéléseket folytattak az asszonyokkal. Mi a tapasztalat? Az, hogy még erősebb a tegnapi énjük, magatartásuk, ítélőképességük, s ahogy a férfiaknál, úgy a nőknél is észlelhető a megkülönböztetés: te középparaszt felesége voltál, te meg földnékülié. S a nőtanácsok teendője itt van: ledönteni a válaszfalat, tenni és minden nap cselekedni a súrlódások ellen. AKADNAK VOLT KÖZÉPPARASZT ASZ- SZONYOK, akik így gondolkodnak: „Van még a kamrámban 3—4 évre való” Igen, de mi lesz ezután? Mert visszafele már hiába tekintgetnek Csak előre lehet nézni. S ezt magyarázzák meg türelmesen a nőtanácsok, a kommunista asszonyok. Ne mondjanak könnyen ítéletet, mert abból csak kár származik. Lényeges, hogy a telet szakmai, politikai képzésükre fordítsák. Örvendetes, hogy egyre több azoknak a nőknek a száma ma már falun is, akik idősebb fejjel nem szégyellenék ú j bőr iskolapadba ülni. De- mecserben 16 nő tagja van az ezüstkalászos tanfolyamnak. Nagyhalászban 15 asszony végzi az általános iskola VII. osztályát. Sok helyen a kézimunka és egyéb szakköri foglalkozások mellett a munkaegységszámítás is tantárgy lett. Látják, érzik, hogy tanulni kell, mert a fejlődés, a haladás ezt kívánja, szinte parancso- ióan követeli meg. Jól képzett baromfinevelőkre, sertéstenyésztőkre, fejőkre, kertészekre van szükség. Ma már egyre több ezek között is a nő. Segítésük minden tsz és pártszervezet elsőrendű feladata. Szabolcs megyének a másodikötéves tervben vágósertésből 22—23, tejből 25 _ 27 százalékkal kell többet adni a népgazdaságnak mint 1960-ban. Sok-e 1500 vagon baromfi? Nem kevés. Csekélyen számítva 15 millió rántottcsirke. Vajon hány rántottat lehetne sütni 144 millió tojásból? Mert öt év alatt ennyi megyénk előirányzata. Ezek előteremtésében a főszerep a nőké. Rajtuk nagyon sok múlik, hogy a terv e része is megvalósuljon. CSUPÁN NÉHÁNY SZÁMOT EMLÍTETTÜNK. Vajon közömbösen vizsgálhatja-e ezek után egyetlen szövetkezeti vezető Is a nők problémáit? Nem! Jogaikat biztosítani kell. Értékmérő a munka legyen. Ezt vegyék figyelembe a háztáji földek juttatásánál is, ha a nőkről van szó. Helyes, ha már most gondoskodnak a szükséges óvodák és napközi otthonok megszervezéséről, s nem a munka dandárjában, amikor az asszonyok dolgoznának, de nem tudják kire hagyni gyermekeiket. Ismertessék családonként is a gazdasági terveket, hogy az anya előre tudjon tervezni. Legyenek ott az asszonyok a zárszámadás előkészítésénél, s mindenütt, ahol gazdasági kérdésekről, a szövetkezet vezetéséről, munkájáról van szó. Hűséges segítőtársak a falusi asszonyok. Bebizonyították, hogy a legnehezebb időben is számítani lehet rájuk, s ezért nekik joguk, a vezetőknek pedig kötelességük, hogy meghallgassák őket, hogy szavuknak foganatja, nekik és tetteiknek pedig becsülete legyen. Farkas Kálmán. Az a szoros gyűrű, amelyet a közeledő front a Belváros köré font, ezen a hajnalon még szorosabbra szűkült össze és a gyűrűbe szorult utolsó Wermacht és SS-egységek, a Luftwaffe sárga- parolis légvédelmi géppuskásai és az acélkék egyenruhás Flak-tüzé- rek nekikeseredetten szórták a tüzet az egyre sűrűbb rajokban érkező, darázsként dongó és a bombák apró mennyköveit vető szovjet csatagépekre. A Corsomozi előtt mély, ugató üvöltéssel dongott egy Tigris-tank ágyúja, a mozi tetején kétcsövű légvédelmi gépágyú hosszú-vissz- hangű sorozatai csatlakoztak az őrült hangzavarhoz. Magyar honvédségi egységről itt már nem lehet beszélni. Néhol feltűnik egy-egy karszalagos, katonaruhás férfiakat terelgető nyilas — még mindig valami utolsó csapásról beszélnek, de már önmaguk sem hiszik. Könnyű Szálasinak valahol a Kőszeg-környéki bunkerben — de itt, ahol a „kitartás” életbe kerül, ahol az aszfalt megolvad a becsapódó bombák forróságától, ahol a Keletről jött páncélosok hernyótalpainak csörgése már át-áthallatszák egy-egy csendesebb negyedóra hangfátylain, itt most megkeserednek a szájban az üvöltő jelszavak. És Mihalkovics mester, aki a hallban állva — mint annyiszor — most is stratégiai leckét ad a „szerkesztő urat” néma derültséggel hallgatóknak, ma először tesz célzást arra, hogy a hadiszerencse forgandó és hogy a legerősebb hadsereget megverhetik, mint ugyebár, például Napóleont. „— De ne felejtsük el, uraim, hogy nincs minden remény veszve. Mert ugyebár van egy angol—amerikai koncepció is.. . Magyarország régi tradícióit éppen az angolok, a másik tradíció-hű nép nem hagyhatja veszni. .. Nálunk még királyságra is van kilátás. Ez eldöntött kérdés. Ottó tudja, mit csinál.. De a társaság már sohasem fogja megtudni, mit tud Ottó és mit csinál, mert ebben a pillanatban egész közelről félelmetes, mély dörrenés hallatszik és egy másodperc múlva üres a hall. Azután a dörrenések közelebb jönnek és a pince úgy táncol, mint valami különös, vasgerendákkal megtámasztott tetejű mentőcsónak a viharos tengeren. Csend van: csak a gyerekek sírnak fel és az anyák húzzák magukhoz őket, mintha a törékeny test védelmet adhatna a nehézbombák és aknák ellen. A villany pislog, azután kialszik. S ebben a beálló csendben tisztán hallatszik a sosem hallgató, most is szókimondó Ho- moródy doktor hangja: — Persze, mert muszáj volt nagyfiúnak lenniök akkor is, amikor már torkukon volt a kés. Mert ezek még a parlamentereket is lelőtték, mert ezeknek semmi se szent. A végén meg mi következnénk... A mi utolsó csepp vérünkig... Adják ide azt a rumot! Mély, hörgő zúgás. Még itt, az óvóhelyen is hallatszik. A repülőgépek teljesen leereszkedve, mélytámadásban bombázzák a légvédelmi ütegeket, a szűk belvárosi utcákba húzódott vas- keresztes tankokat. Valami rögtönzött benzinraktár kaphatott bombát, harsogó, zengő dörrenéssel repül a levegőbe. Most fordulhatnak a rajok, mert vékonyul, magasodik a gépek motorhangja, aztán újra, még közelebbről orgonái, sivítóan és mennydörögve. Péter Marika keze után nyúlt a sötétben. A kéz ujjai ernyedten, a rémülettől szinte bénultan próbálják visszaadni a bátorító szorítást. Ez mi volt? Alulról nem kaphat bombát az épület! És mégis, mintha a pince betonfenekét lökte volna meg valami acélkalapács, rettenetes, sújtó erővel. Azután idegekig ható, mélységes, reccsenő roppanás és nyomába nehéz, sorozatos zuhanások. Az egész pince veszett)] táncol. — Ezt mi kaptuk — mondja egy hűvös hang a sötétben. Nem kell látni hozzá a hang tulajdonosát, hogy Péter tudja: Tamás „rögzíti” a helyzetet. Nyomban utána már mondja a többit is: — Nem kell nyugtalankodni, kétszer egy helyre nem vág. Hanem Tamásnak sincs mindig igaza. Mert most egy könnyebi) bombasorozat találja derékban a szállót. Az előző az ötödik emeletet vitte el — ez a második a lépcsőházat szakítja le, azután gyújtóbombák hullnak és egyszerre felrántja az óvóhelyajtót a pizsamás, kisfiúsán rémült Padlizsán, mögötte Arany Dénes, ezúttal fölény és magabiztosság nélkül, viszont futtában összekapkodott kisbőrönd- del, panyókára a vállukra vetett irhabundában és Padlizsán torkából lihegve és alig érthetően tör elő a szó: — Ég a ház! Tűz van, gyerünk, gyerünk! A Hotel Hungária vadéban ég. (Folytatjuk) ^ ^ Bállá Íídön w Baklai Ferenc tíoieí HUNGARIA" 14. Tűz van!
