Kelet-Magyarország, 1961. november (21. évfolyam, 257-281. szám)

1961-11-25 / 277. szám

Halmeteorológiai kísérletek Gödöllőn A Gödöllői Kisállattenyésztési Kutató Intézet halgazda­ságában a nemesítési kísérleteit után rátértek a halmeteo­rológiai kutatásra, melynek célja a halak biológiai meg­nyilvánulásai és az időjárás közötti összefüggés vizsgálata. Ez a kísérlet például takarmányozási szempontból is fon­tos, mert összefüggést figyeltek meg az időjárás és a halak étvágya között. (MTI Foto — Mikó László felv.) Kevés az Sdeggyógyászafllag képzelt ápolónő A Világegészségügyi Szervezet megállapítása szerint egész Euró­pában nagy hiány van ideg- és elmegyógyintézetek számára kü­lönlegesen kiképzett ápolónőkben. A szervezet összeállítást közölt amely szerint különösen Ausztriá­ban rendkívül kevés az ilyen ápolónő. Míg Írországban 1060 la­kásra jut egy ideggyógyászatilag képzett ápolónő, addig Ausztriá­ban mindössze 365 ezer emberre jut egy. Hogy mekkora szükség van ilyen képzettséggel bíró ápo­lószemélyzetre, ez kitűnik a szer­vezetnek abból a megállapításá­ból, hogy a legtöbb európai or­szágban minden 250 lakos közü! egy részesül ideg vagy lélekgyó. gyászati kezelésben. Tatárfalva újra példát mutat Törpe vízmű társulatot alakítottak a község dolgozói Hírül adni a megyében — pusz­tán csak az eseményt — talán ennyi is elég lenne: 1961. novem­ber 23-án este Szamostatárfalva dolgozóinak több mint hetven százaléka összejött a kultúrház- ban, hogy megalakítsák a törpe­vízmű társulatot. Dr. Serly Fe­renc, az Országos Vízügyi Főigaz­gatóság revizorának gyűlést leve­zető elnökletével, Dalmy József vízügyi társulati főmérnök is­mertetője után egyhangúlag úgy döntöttek, hogy megalakítják a lörpevízmü társulatot. Megválasz­tották az intéző és ellenőrző bi­zottságot, az ismertetett alapsza­bályt elfogadták és megalakult a Szamosi-ítárfalvi Törpevízmű Társulat. Ennél azonban ez az esemény többet kíván. A tatárfalviak büszkék arra, hogy az ő községük túlélte a ta- tárdúlást, de még büszkébbek ar­ra, hogy már 13 éve van termelőszö­vetkezet a községben és né­hány hónap múlva 10 éve lesz, hogy a község dolgozói­nak többsége szövetkezetben dolgozik, tehát Szamostatár­falva a megye legöregebb szö­vetkezeti községe. A mostani cselekedetük is az utóbbi tényből, a szövetkezet ad­ta jólétből fakad. A felszabadulás előtt nem volt a községben kövesút, járda, vil­lany — ma ez mind megvan. Nem azt számolják már, hogy hány új ház van, hanem ki nem épített még — így már kevesebb portát kell számontartani. Most, hogy villany ég a szép lakásokban, új igény támadt — víz kellene. Nincs jó ivóvize a községnek, de a mostani aszály következtében az udvax'ok több­ségén semmilyen víz nincs. A termelőszövetkezet majorjában furattak egy kutat, ami olyan bő­vizű, hogy a szövetkezeti szük­ségleten túl a lakosságot is kielé­gíthetné és még így is csak öt­venszázalékos terhelésű lenne. Ez a kút tehát a jövőv fejlődését fi- gyelembevéve is számításba jö­het. így találkozott igény és a lehe­tőség. Az egész község területére a vízhálózat kiépítése 900 ezer forintba kerül, aminek két­harmadát az állami és taná­csi szervek magukra vállal­ták. A társulat tagjai pedig fizetik a fennmaradt 300 ezer forintot, amiből egy-egy lakóházra 3000 forint körüli összeg jut és ezt tíz év alatt fizetik be. A szövetkezet tagjai elmondták a gyűlésen, hogy nemcsak pénz­A májgyulladás és az agyvelőgyulladás vírusának izolálása N. F. Stanley, a nyugat-auszt­ráliai Perth egyetemének mikro­biológiai professzora jelentős eredményt ért el a hepatitis (máj- gyulladás) és az encephalitis (agy­vei ögyuiladás) kutatási területén. Az ausztráliai professzornak si­került izolálnia az úgynevezett reo-virus csoport egyik ágát egy ■iyan 6 éves gyerek véréből, aki mindkét betegségben egyszerre szenvedett. Az izolált vírus-fajtáról meg­állapította, hogy azonos azzal a vírussal, amely korábbi kísérle­tek alkalmával májgyulladást és agyvelőgyulladást okozott egerek­nél. Stanley professzornak sikerült tíz évvel ezelőtt első ízben izo­lálnia a reo-virusnak nevezett vi- rus-csoportot, amely igen gyakori kórokozó. zel, de munkájukkal is hozzájá­rulnak a vízvezeték építéshez. A földmunkát, a csövek kiszállítá­sát vállalták. Ezzel is olcsóbb lesz a vízmű. Ez év decemberében már minden társulati tag 100 fo­rintot be is fizet, hogy a tervezés megindulhasson. A további rész­letfizetésekkel pedig a termelő­szövetkezetet bízták meg. Elmondták, hogy ők bátran kezdeményeznek minden újat. Jól jártak a villannyal is, hogy az el­sők között igényelték. Akkor né- hányan húzódoztak a hozzájáru­lástól, ma már ezek az emberek a legnagyobb dicsérői a villany­nak. így lesz ez a víz lakásba va­ló vezetésével. A lakásoknak legalább 20 szá­zaléka már úgy épült, hogy ott minden átalakítás nélkül fürdőszobát lehet berendezni, ha meglesz a víz. Versenyezni fognak majd az em­berek, hogy minél előbb elké­szüljön a lakásba való bevezetés is. „Az asszonyok nem hagynak majd nyugtot nekünk — mondta az egyik férfi — ha meglátják a szomszédban, hogy egy csap megcsavarásával, a konyhában, fürdőszobában a víz”. ★ Tatárfalva újra példát mutat. Az első község lesz a megyében, ahol minden utcában ott lesz a vízvezeték. Ezt nyújtja a 10 éves szövetkezeti múlt. Van miből ki­elégíteni az egyre növekvő igé­nyeket is. Szamostatárfalva a töb­bi községek előtt a jövőt példáz- za — ez a parasztság útja, ezt a lehetőséget rejtegeti minden községben a szövetkezeti gazdál­kodás. Csikós Balázs Vécseynek nemcsak mestersé­ge van. Magánélete is. Erről az életről Soós Péter is tudomást szerez, akarva-akarat- lan. Mert a szoba fala nem lett vastagabb az elmúlt napokban és az új szomszéd nagyon moz­galmas életet él. Ajtócsapkodás, izgatott hangú tárgyalás — né­ha egy nyekergő gramofon mu­zsikája, borotválkozás idején nó­taszó, a fürdőszobából: jelzi, hogy Vécsey itthon, sót nagyon is itthon érzi magát. Meg keLi adni: kétméteres termete és nagy hangja ellenére élég gyáva egyén, ha a tüzérségi tűz erősö­dik, ő az első, aki egy kis bő­rönddel elhagyja az emeletet — de mégsem ez az, amiről is­merik. Mégcsak két hűséges „ha­verjáról”, vagy testőreiről, in­kább cinkosairól sem... Hanem a nőügyekről. Mert es­het olyan sűrűn a bomba és az akna, hogy Vécsey fel ne figyel­ne, ha az óvóhelyre belép egy valamennyire is csinos nő. Tele- szájjal henceg sikeres kaland­jaival és közmondásokat ter­jeszt önmagáról, amelyek férfias ságát vannak hivatva propagál­ni. És vele, vele esik meg, hogy Lujzika, a harmadik emeleti kis szobalány, visszautasítja a köze­ledését. .. Visszautasítja? Ha fel­érné, talán pofon is ütné — de így csak egyszerűen elkül­di a fenébe és megmondja ne­ki, kivel kezdjen ki. S most Vécseyben fellángol a dac, meg a hiúság. — Neked nem kel­lek, te kis vacak? — mondja mérhetetlen magasról — aki után Pest legszebb női futnak? Hát vedd tudomásul, hogy ma este idehozok egy olyan nőt. akit te még moziban láttál csak... És az sem mond nemet! Ritkán tartja meg a szavát Vécsey — most megtartja. Egy óra múlva két „testőrével'’ (gép­pisztoly a vállán) ott állnak a Galamb utcai lakás ajtaja előtt és valami előállítási parancsot emlegetnek. A mélyhangú dizőz elszürkül a határozott hangra: volt már baja a nyilas ható­ságokkal „liberális magatartása” miatt, zsidószármazású titkára miatt — most meg ez a nagy­hangú zászlós... Elindul, s sápadtan csomagol össze minden értékét egy kis táskába, rejti a rekamié alá. Azután már az utcán figyel fel a hórihorgas géppisztolyos ba­rátságosabbá váló szavaira. — Ha okos, nem lesz semmi ba­ja... S a 215-ös szoba ajtajához ér­ve már tudja, hogyan kell okos­nak lennie. Csak azt nem tud­ja persze: hogy az előállító „pa­rancsnoknak” annyi joga sincs ehhez a kizsarolt szerelemhez, akár a zászlósi rendfokozathoz. S amikor „emlékül” otthagyja az arany karóráját is Vécsey Mátyásnál, az álmatlan éjszaka üres konyakosüvegei és feldőlt poharai között, azt hiszi, így érzi: nagy-nagy veszedelemtől menekül, viszonylag olcsón. A nagy hódító lekíséri a haliig. S visszafelé fütyörészve, párosá­val veszi a lépcsőket. Az utcára már nem kísérte le, mert ak­náztak az előbb. Kockáztatni — no, egy nőért? S a fordulóban rákacsint az ágyazni siető Lujzikára: — No kedves, nem látta? Most ment el tőlem a Halálos Tavasz. Nem kellettem, maga kis buta. — Tartsa meg a Karádyját — néz rá szemtelenül a fitos kis Lujzi és Vécseynek megint ke­serű lesz a szájaíze. Mert min­dig az a gyümölcs az érdekes, amely magasan lóg a fán, ame­lyikért kapaszkodni kell. Ha­nem üsse kő, van most egyéb dolga is. Mindenekelőtt egy jót aludni. Hanem az bajos lesz, mert odalent a hallban éppen most vonul be egy kis csoport fekete­egyenruhás nyilas. A haláltánc éjszakái egyre zordabbak lesz­nek — ma éjjel két találat ér­te a szállodát, az ötödik emele­ten két halott. És a hajnalok egyre ki józanítóbbak: most az egyik tüzér fekszik holtan, szi- lánktól-találtan a kapu előtt. Am a razziázni érkező nyilasok veze­tője úgy lép rajta keresztül, mintha valami összegyűrődött lábtörlő lenne. És már pattog­nak is a vezényszavak. Az egyik „testvér” az első emeletet veszi sorra. A másodikon Csiz­madia „testvér” igazoltat. aki afféle rajongó hungarista, egy prófétikus suszter lendülete ke­veredik benne egy kis tolvajé­val. Vécsey szobájában gyana­kodva szimatol körül és az első szava: — Testvér, igazolja ma­gát! Itt tivornyáznak, miközben mi vérzünk... Nem élünk olyan időket, testvér, mi már akasz­tottunk is azért, mert valaki ti- vornyázott! — Eredj az anyádba — inti rendre hajnali kábulatából alig ocsúdva Vécsey a rendkarszala- gos őrét — Itt az igazolvá­nyom, nézd meg, aztán kuss. Éveken át harcoltam a fronton és most ez a köszönet, a hunga­rista hazától? (Ha dumáról van szó, abban holmi Csizmadia testvér a bokájáig sem ér Vé­cseynek. El is hallgat hát ha­mar.) És megy. De félóra múlva visszatér — valami fejes nyilassal. Százados karszalaggal. Ennek három fajta kézigránát hintázik az övén — de a fellépése nyugodt, biztos. És azt mondja: — Vécsey test­vér, velünk jössz. Megállapítot­tuk, hogy méltatlan itt tartózkod­nod. .. Régi frontkatona vagy. közénk való, parancsom van, hogy a Városház utcában kap­csoljalak be a munkába. A Hun­garista Légiónak szüksége van rád. Remélem érted, hogy a vo­nakodás — szembeszállás a nem­zet akaratával. És Vécsey érti... Hogyne érte­né. .. Amikor levenul a lép­csőn és a hallba ér, gyorsan eszébe jut, hogy szerencsére nincs itt a portás. Fizetni so­sem szeretett. Mögötte egy két­ségbeesetten síró asszonyt kí­sérnek a nyilasok, két kislány­nyal. És egy evikkeres. ősz fér­fi szinte zokogó hangja hallat­szik: — De kérem, mi október 15. után is kivételezettek va­gyunk. .. Kérem, nekem arany vitézségi érmem van.... — Arra mi fütyülünk — mondja könnyedén egy tizenhat éves forma suhanc. — Hol van az már, te biboldó. Na, gye­rünk, amíg szépen beszélek. És intőén emeli meg a gép­pisztoly csövét. A kis menet kifordul a Ho­tel Hungária szilánkokra zúzó­dott ajtaján. fi j> jgt, _ Bállá Ödön A* és * W Baktai Ferenc Uotd HUNGÁRIA" 8 12. A vendég: a „Halálos Tavasz”

Next

/
Thumbnails
Contents