Kelet-Magyarország, 1961. november (21. évfolyam, 257-281. szám)
1961-11-25 / 277. szám
Halmeteorológiai kísérletek Gödöllőn A Gödöllői Kisállattenyésztési Kutató Intézet halgazdaságában a nemesítési kísérleteit után rátértek a halmeteorológiai kutatásra, melynek célja a halak biológiai megnyilvánulásai és az időjárás közötti összefüggés vizsgálata. Ez a kísérlet például takarmányozási szempontból is fontos, mert összefüggést figyeltek meg az időjárás és a halak étvágya között. (MTI Foto — Mikó László felv.) Kevés az Sdeggyógyászafllag képzelt ápolónő A Világegészségügyi Szervezet megállapítása szerint egész Európában nagy hiány van ideg- és elmegyógyintézetek számára különlegesen kiképzett ápolónőkben. A szervezet összeállítást közölt amely szerint különösen Ausztriában rendkívül kevés az ilyen ápolónő. Míg Írországban 1060 lakásra jut egy ideggyógyászatilag képzett ápolónő, addig Ausztriában mindössze 365 ezer emberre jut egy. Hogy mekkora szükség van ilyen képzettséggel bíró ápolószemélyzetre, ez kitűnik a szervezetnek abból a megállapításából, hogy a legtöbb európai országban minden 250 lakos közü! egy részesül ideg vagy lélekgyó. gyászati kezelésben. Tatárfalva újra példát mutat Törpe vízmű társulatot alakítottak a község dolgozói Hírül adni a megyében — pusztán csak az eseményt — talán ennyi is elég lenne: 1961. november 23-án este Szamostatárfalva dolgozóinak több mint hetven százaléka összejött a kultúrház- ban, hogy megalakítsák a törpevízmű társulatot. Dr. Serly Ferenc, az Országos Vízügyi Főigazgatóság revizorának gyűlést levezető elnökletével, Dalmy József vízügyi társulati főmérnök ismertetője után egyhangúlag úgy döntöttek, hogy megalakítják a lörpevízmü társulatot. Megválasztották az intéző és ellenőrző bizottságot, az ismertetett alapszabályt elfogadták és megalakult a Szamosi-ítárfalvi Törpevízmű Társulat. Ennél azonban ez az esemény többet kíván. A tatárfalviak büszkék arra, hogy az ő községük túlélte a ta- tárdúlást, de még büszkébbek arra, hogy már 13 éve van termelőszövetkezet a községben és néhány hónap múlva 10 éve lesz, hogy a község dolgozóinak többsége szövetkezetben dolgozik, tehát Szamostatárfalva a megye legöregebb szövetkezeti községe. A mostani cselekedetük is az utóbbi tényből, a szövetkezet adta jólétből fakad. A felszabadulás előtt nem volt a községben kövesút, járda, villany — ma ez mind megvan. Nem azt számolják már, hogy hány új ház van, hanem ki nem épített még — így már kevesebb portát kell számontartani. Most, hogy villany ég a szép lakásokban, új igény támadt — víz kellene. Nincs jó ivóvize a községnek, de a mostani aszály következtében az udvax'ok többségén semmilyen víz nincs. A termelőszövetkezet majorjában furattak egy kutat, ami olyan bővizű, hogy a szövetkezeti szükségleten túl a lakosságot is kielégíthetné és még így is csak ötvenszázalékos terhelésű lenne. Ez a kút tehát a jövőv fejlődését fi- gyelembevéve is számításba jöhet. így találkozott igény és a lehetőség. Az egész község területére a vízhálózat kiépítése 900 ezer forintba kerül, aminek kétharmadát az állami és tanácsi szervek magukra vállalták. A társulat tagjai pedig fizetik a fennmaradt 300 ezer forintot, amiből egy-egy lakóházra 3000 forint körüli összeg jut és ezt tíz év alatt fizetik be. A szövetkezet tagjai elmondták a gyűlésen, hogy nemcsak pénzA májgyulladás és az agyvelőgyulladás vírusának izolálása N. F. Stanley, a nyugat-ausztráliai Perth egyetemének mikrobiológiai professzora jelentős eredményt ért el a hepatitis (máj- gyulladás) és az encephalitis (agyvei ögyuiladás) kutatási területén. Az ausztráliai professzornak sikerült izolálnia az úgynevezett reo-virus csoport egyik ágát egy ■iyan 6 éves gyerek véréből, aki mindkét betegségben egyszerre szenvedett. Az izolált vírus-fajtáról megállapította, hogy azonos azzal a vírussal, amely korábbi kísérletek alkalmával májgyulladást és agyvelőgyulladást okozott egereknél. Stanley professzornak sikerült tíz évvel ezelőtt első ízben izolálnia a reo-virusnak nevezett vi- rus-csoportot, amely igen gyakori kórokozó. zel, de munkájukkal is hozzájárulnak a vízvezeték építéshez. A földmunkát, a csövek kiszállítását vállalták. Ezzel is olcsóbb lesz a vízmű. Ez év decemberében már minden társulati tag 100 forintot be is fizet, hogy a tervezés megindulhasson. A további részletfizetésekkel pedig a termelőszövetkezetet bízták meg. Elmondták, hogy ők bátran kezdeményeznek minden újat. Jól jártak a villannyal is, hogy az elsők között igényelték. Akkor né- hányan húzódoztak a hozzájárulástól, ma már ezek az emberek a legnagyobb dicsérői a villanynak. így lesz ez a víz lakásba való vezetésével. A lakásoknak legalább 20 százaléka már úgy épült, hogy ott minden átalakítás nélkül fürdőszobát lehet berendezni, ha meglesz a víz. Versenyezni fognak majd az emberek, hogy minél előbb elkészüljön a lakásba való bevezetés is. „Az asszonyok nem hagynak majd nyugtot nekünk — mondta az egyik férfi — ha meglátják a szomszédban, hogy egy csap megcsavarásával, a konyhában, fürdőszobában a víz”. ★ Tatárfalva újra példát mutat. Az első község lesz a megyében, ahol minden utcában ott lesz a vízvezeték. Ezt nyújtja a 10 éves szövetkezeti múlt. Van miből kielégíteni az egyre növekvő igényeket is. Szamostatárfalva a többi községek előtt a jövőt példáz- za — ez a parasztság útja, ezt a lehetőséget rejtegeti minden községben a szövetkezeti gazdálkodás. Csikós Balázs Vécseynek nemcsak mestersége van. Magánélete is. Erről az életről Soós Péter is tudomást szerez, akarva-akarat- lan. Mert a szoba fala nem lett vastagabb az elmúlt napokban és az új szomszéd nagyon mozgalmas életet él. Ajtócsapkodás, izgatott hangú tárgyalás — néha egy nyekergő gramofon muzsikája, borotválkozás idején nótaszó, a fürdőszobából: jelzi, hogy Vécsey itthon, sót nagyon is itthon érzi magát. Meg keLi adni: kétméteres termete és nagy hangja ellenére élég gyáva egyén, ha a tüzérségi tűz erősödik, ő az első, aki egy kis bőrönddel elhagyja az emeletet — de mégsem ez az, amiről ismerik. Mégcsak két hűséges „haverjáról”, vagy testőreiről, inkább cinkosairól sem... Hanem a nőügyekről. Mert eshet olyan sűrűn a bomba és az akna, hogy Vécsey fel ne figyelne, ha az óvóhelyre belép egy valamennyire is csinos nő. Tele- szájjal henceg sikeres kalandjaival és közmondásokat terjeszt önmagáról, amelyek férfias ságát vannak hivatva propagálni. És vele, vele esik meg, hogy Lujzika, a harmadik emeleti kis szobalány, visszautasítja a közeledését. .. Visszautasítja? Ha felérné, talán pofon is ütné — de így csak egyszerűen elküldi a fenébe és megmondja neki, kivel kezdjen ki. S most Vécseyben fellángol a dac, meg a hiúság. — Neked nem kellek, te kis vacak? — mondja mérhetetlen magasról — aki után Pest legszebb női futnak? Hát vedd tudomásul, hogy ma este idehozok egy olyan nőt. akit te még moziban láttál csak... És az sem mond nemet! Ritkán tartja meg a szavát Vécsey — most megtartja. Egy óra múlva két „testőrével'’ (géppisztoly a vállán) ott állnak a Galamb utcai lakás ajtaja előtt és valami előállítási parancsot emlegetnek. A mélyhangú dizőz elszürkül a határozott hangra: volt már baja a nyilas hatóságokkal „liberális magatartása” miatt, zsidószármazású titkára miatt — most meg ez a nagyhangú zászlós... Elindul, s sápadtan csomagol össze minden értékét egy kis táskába, rejti a rekamié alá. Azután már az utcán figyel fel a hórihorgas géppisztolyos barátságosabbá váló szavaira. — Ha okos, nem lesz semmi baja... S a 215-ös szoba ajtajához érve már tudja, hogyan kell okosnak lennie. Csak azt nem tudja persze: hogy az előállító „parancsnoknak” annyi joga sincs ehhez a kizsarolt szerelemhez, akár a zászlósi rendfokozathoz. S amikor „emlékül” otthagyja az arany karóráját is Vécsey Mátyásnál, az álmatlan éjszaka üres konyakosüvegei és feldőlt poharai között, azt hiszi, így érzi: nagy-nagy veszedelemtől menekül, viszonylag olcsón. A nagy hódító lekíséri a haliig. S visszafelé fütyörészve, párosával veszi a lépcsőket. Az utcára már nem kísérte le, mert aknáztak az előbb. Kockáztatni — no, egy nőért? S a fordulóban rákacsint az ágyazni siető Lujzikára: — No kedves, nem látta? Most ment el tőlem a Halálos Tavasz. Nem kellettem, maga kis buta. — Tartsa meg a Karádyját — néz rá szemtelenül a fitos kis Lujzi és Vécseynek megint keserű lesz a szájaíze. Mert mindig az a gyümölcs az érdekes, amely magasan lóg a fán, amelyikért kapaszkodni kell. Hanem üsse kő, van most egyéb dolga is. Mindenekelőtt egy jót aludni. Hanem az bajos lesz, mert odalent a hallban éppen most vonul be egy kis csoport feketeegyenruhás nyilas. A haláltánc éjszakái egyre zordabbak lesznek — ma éjjel két találat érte a szállodát, az ötödik emeleten két halott. És a hajnalok egyre ki józanítóbbak: most az egyik tüzér fekszik holtan, szi- lánktól-találtan a kapu előtt. Am a razziázni érkező nyilasok vezetője úgy lép rajta keresztül, mintha valami összegyűrődött lábtörlő lenne. És már pattognak is a vezényszavak. Az egyik „testvér” az első emeletet veszi sorra. A másodikon Csizmadia „testvér” igazoltat. aki afféle rajongó hungarista, egy prófétikus suszter lendülete keveredik benne egy kis tolvajéval. Vécsey szobájában gyanakodva szimatol körül és az első szava: — Testvér, igazolja magát! Itt tivornyáznak, miközben mi vérzünk... Nem élünk olyan időket, testvér, mi már akasztottunk is azért, mert valaki ti- vornyázott! — Eredj az anyádba — inti rendre hajnali kábulatából alig ocsúdva Vécsey a rendkarszala- gos őrét — Itt az igazolványom, nézd meg, aztán kuss. Éveken át harcoltam a fronton és most ez a köszönet, a hungarista hazától? (Ha dumáról van szó, abban holmi Csizmadia testvér a bokájáig sem ér Vécseynek. El is hallgat hát hamar.) És megy. De félóra múlva visszatér — valami fejes nyilassal. Százados karszalaggal. Ennek három fajta kézigránát hintázik az övén — de a fellépése nyugodt, biztos. És azt mondja: — Vécsey testvér, velünk jössz. Megállapítottuk, hogy méltatlan itt tartózkodnod. .. Régi frontkatona vagy. közénk való, parancsom van, hogy a Városház utcában kapcsoljalak be a munkába. A Hungarista Légiónak szüksége van rád. Remélem érted, hogy a vonakodás — szembeszállás a nemzet akaratával. És Vécsey érti... Hogyne értené. .. Amikor levenul a lépcsőn és a hallba ér, gyorsan eszébe jut, hogy szerencsére nincs itt a portás. Fizetni sosem szeretett. Mögötte egy kétségbeesetten síró asszonyt kísérnek a nyilasok, két kislánynyal. És egy evikkeres. ősz férfi szinte zokogó hangja hallatszik: — De kérem, mi október 15. után is kivételezettek vagyunk. .. Kérem, nekem arany vitézségi érmem van.... — Arra mi fütyülünk — mondja könnyedén egy tizenhat éves forma suhanc. — Hol van az már, te biboldó. Na, gyerünk, amíg szépen beszélek. És intőén emeli meg a géppisztoly csövét. A kis menet kifordul a Hotel Hungária szilánkokra zúzódott ajtaján. fi j> jgt, _ Bállá Ödön A* és * W Baktai Ferenc Uotd HUNGÁRIA" 8 12. A vendég: a „Halálos Tavasz”
