Kelet-Magyarország, 1961. november (21. évfolyam, 257-281. szám)
1961-11-23 / 275. szám
A buji Táncsics kertészetében Az idő halad Gyulaházán is — Csak meg lenne már a TV! Adná a műsort! Mindjárt köny- nyebb lenne összefogni az embereket a művelődési házban — így sóhajtott fel a gyulaházi művelődési otthon igazgatója, Mészáros József, amikor a falu művelődési életéről esett szó. Mert a készülék már ott van, de nincs hozzá antenna, (ahogyan akkor álltak a dolgok). S mostanában indulna a téesz akadémia. Hogyan hívják össze a dolgozó paraszt embereket, ha nincs TV, amely vonzaná? Megindult a dolgozók iskolája is, és be kellett szüntetni, — így mondta Mészáros elvtárs, — mert estéről estére kopott a létszám. Magi nem sok zavart okozott az aszályos idő. Öntözéses kertészetük nagyszerű eredményeket hozott. A képen: megkezdték a káposztatermés betakarítását. ( Hammel József felvétele) Miéri kétszeres a létszám az olesvaapáti KISZ taníolvamon ? November 14-én megyeszerte megindultak a KISZ téli politikai tanfolyamai. Olcsvaapátiban 17-en jelentkeztek az oktatáson való résztvételre. Az első előadáson jóval a jelentkezett létszám fölött, 38-an jelentek meg. A községben talán azért népszerű a tanfolyam, mert előadójukat, a 70 éves Honti Bertalant, aki az általános iskola igazgatója, nagy szeretettel és tisztelettel veszik körül a fiatalok. Az idős pedagógus a jövő évben ünnepli pedagógus- pályájának 50. évfordulóját. Utánpótlás hiányában... A Matthews-féle ismert angliai j bolhacirkusz beszüntette működését. Az igazgatóság a cirkusz feloszlatása előtt közleményt adott ki, melyben kijetwrtt: „A modern rovarirtó szerek 'torában sajnálatosképpen nem 4« módunkban művészgárdánk számára utánpótlásról gondoskodni” Áramütéstől elpusztult egy elefánt Hóma környékén egy elefánt, a j Hannibál film egyik főszereplője áramütésben elpusztult. Az ele-1 fánt a Palmiri-Benneweis cirkusz ! tulajdona volt és két társával 1 együtt szerepelt a készülő filmben. A balesett úgy történt, hogy az állat ormányával lerántott egy vezetéket és az áram halálra sújtotta. Két társa órákig tartó üvöltéssel gyászolta. ;v dőlő«? tehát a televízió Gyulaházán. Sajnos, hogy ennyire nagydolog. Miért? Próbáljuk megadni a választ, közösen, kedves Mészáros elvtárs. — Megkezdtük Kodolányi Földindulás című drámájának tanulását — sorolta ön az eredmények között. — Azonban abba kellett hagyni, a főszereplők személyes jellegű elmaradása miatt. Azóta csend van. A művelődési házban szombaton és vasárnap mozielőadásokat tartanak. Igen jók a filmek! Az olvasóterem néhányszor nyitva van, s olyankor fűtött szoba is rendelkezésre áll. Az emberek könyveket cserélnek. S aztán... mást nem igen tudott mondani Mészáros elvtárs. Tehát mozi van a művelődési házban, s nagyjából ez biztosítja, hogy minden héten megnyílik az ajtó, ha a könyvtári cserét leszámítjuk. — Dehát ez így van másutt is! — érvel ön. — Nagyon nehéz a falusi embereket összefogni egy egy ismeretterjesztő előadásra. Nos, pei s/e. sok helyütt van ez így, de nem mindenütt. Korántsem mindenütt! De éppen elég helyen csak mozi a művelődési ház, s ezért kell említeni a gyulaházi helyzetet is. Mert ez bizony nem egészséges dolog. S hogy nem az, annak nem csupán a művelődési ház vezetője az oka. Mert a művelődési ház igazgatója csak egy ember, s nem is oldhat meg minden feladatot. Hát még akkor; amikor ez az egy ember amellett, hogy a művelődési ház igazgató, egyúttal népfront titkár is, úttörő titkár, MHS titkár és még más funkciói is vannak! T)h mondotta, hogy ha egyik feladatát jól akarja elvégezni, akkor le kell mondania a többiről. De melyikről? Ez az egyik oka, hogy hallgat a művelődési ház. Szép, dolog, hogy ennyi feladatot akar ellátni, Mészáros elvtárs, azonban be kell látnia, hogy ez minden munkájának rovására megy. A másik ok: nem működik a művelődési tanács, a művelődési ház társadalmi vezetése. Erről szó sem esett. Hol vannak az aktívák, akikre építeni lehet? Igaz, nemrég vette át a művelődési ház vezetését, de az első teendő ennek a cselekvő hálózatnak a kiépítése. Segítség nélkül , hogyan lehetne közösségi életet kovácsolni? A harmadik: maga a segítség elmaradása. Ha a község társadalmi, és állami vezetése is kellő segítséget nyújtana, ha egyik főkérdésnek tartaná a falu művelődésének ügyét, (hiszen a tanács megtárgyalta a falu népművelési tervét, de az még kevés) akkor nem szerepelne ilyen gyengén a dolgozók iskolája, és villanyfény gyulna gyakran a művelődési házban is! Anélkül, hogy ott lenne a televízió, amely kétségtelenül hozzá járul a népszerűséghez, de nem minden! Csak a televízióra építeni: éppoly kevés, mint belenyugodni abba, ami van, illetve — ami nincs Nfe baragudfon meszi* ros elvtárs, hogy ezeket ilyen nyíltan felveti e cikk, éppen azért, mert nemcsak Gyulaháza van így, (valóban, igaza van!) De vannak másfajta községek is, ahol éppen elég a siker, az eredmény. Fehérgyarmaton például nem kevesebb, mint kilenc színjátszó csoport kezdte, illetve kezdi meg működését. Nagyobb község, dehát a kilenc is nagy szám. S fel kell vetni azért, mert ön mondotta, hogy alig van fiatal Gyulaházán, a fiatalság jórésze elmegy iparba dolgozni, más vidékre, ön azt mondta, ezért nehéz a kultúrmunka. S hátha fordítva kell keresni az okot? Hogy azért megy el az ifjúság, mert nem találja meg az alapvető szórakozását? Nem mondom, hogy így van. De gondolkodni érdemes felette. Remél iuk. a dolgozók iskolája nem végleg maradt abba. (Helyes, hogy újabb próbálkozás van!) Néhány nap kiesés ut.án új erőre kaphat. A művelődési házba élet költözik, s a televízió is hasznos, igényes szórakozást, művelődést nyújt. Jönnek a téli napok, a hosszú esték. Ha gyűlésen határozna a falu vezetősége arról, hogyan kellene segíteni, az sem volna felesleges. Az idő halad, s az idővel együtt kell haladni Gyulaházán is. S hogy a hibákat felvetette, meglátta Mészáros elvtárs, az már jó kezdet, a művelődési ház részére. Bizonyos, hogy a folytatás sem marad el! SB. 4 világ legkisebb névértékű bankjegye A Bank of England-ban őrzik a világ legkisebb névértékű bankjegyét: névértéke 1 penny. 1828-ban nyomták — té- i védésből. Forgalomba is tévedésből hozták és a bank tisztviselői állítólag hetekig, hónapokig, sőt évekig „vadásztak” a minden létjogosultság nélkül forgalomba hozott bankjegyre. Évek múltán egy gyűjtőnél felfedezték a bankjegyet és 5 angol fontért megvásárolták tőle. A Bank oí England-ban őriznek egy 1 millió font névértékű bankjegyet is. Ezt a hatalmas értékű pénzt összesen 4 példányban nyomták. Az egyik — mint már említettük — a Bank of Englandban van, a másik Sir Samuel Ragers bankár birtokába került, a harmadik IV. György angol királyé lett, a negyedik a londoni Rot- schild-bankház tulajdonába jutott. öt perc múlva Bondi Zsuzsa sápadtan, de egyre lassabban lélegezve ott fekszik Marika ágyában és Béla bácsi — aki Homoródi doktorhoz irányította Pétert — elgondolkozva nézi a kislány lassan emelkedő-süllyedő paplanét. Még egy védence van immár. — Hanem látta magát valaki, mérnök úr? — adja fel a régóta (elkívánkozó kérdést a szerelő. — Látott, sajnos. — Kicsoda? — Müller. A nyilas. Tegnap este itt volt a mulatságon, az a szélhámos kis ürge, Mihalkovics, vagy hogy hívják, az hozta ide. Megkérdezte, nem zsidó a kislány? Otthagytam, azzal, hogy az utcán találtam láblövéssel, eltévedt golyó... — No, ez baj — mondja a foga közt Béla — de majd csak segítünk rajta. Van pisztolya, mérnök úr? ♦ Müller testvér ezalatt sétálgat a folyosón és a fogát szívja. Nem stimmel valami itt... Agyában nemcsak ez a gyanús sebesült ügy cirkál. Müller '-estvér agya nem forog gyorsan, Müller testvér sohasem számított a lángelmék közé a maga pártszervezetében, mindig csak nyalókák fslraragasztására küldték ki, olyasmiket ragaszgattak, hogy ,.Rebeke ki a Várból!”, meg „Ki nem hiszi, nem vallja — nem lehet magyar fajta”, aztán néha — már október 15. után — részt vett néhány piszkosabb munkában is és most tessék, ezek itt ebben a szállodában gúnyt űznek belőle. El lehet hinni, hogy tán még zsidót is rejtegetnének! Ez a szőke mérnök is milyen szemtelenül odébbállt azzal a lánnyal. Hogy emberéletről van szó. Hát aztán, hány emberéletről van szó mostanában, aki után a kutya sem ugat! Nem ártana a körmére nézni ennek a bandának. Odakint megint felhördülnek az ágyúk, s a havas Duna-parton végigszánt a tűz első acélsöprűje. Aknák sivítanak — dong, zeng az ég és a víz tükrén csattanva szalad tovább a visszhang. Itt figyelni kell! Ki kell nyitni a szemei. Lám, most is nyílik egy ajtó. Áh, semmi, nem lényeges, az a fűtő, vagy kicsoda, már látta egyszer. Valami Béla. Inkább valamelyik zsidórejtegető jönne. No de ezzel az emberrel lehetne beszélni. — Álljon csak meg. barátom — mondja éles, népgyűlési hangon. f — Tessék, kérem — mondja Béla bácsi udvariasan. — Jöjjön csak ide. — Hiszen itt vagyok, kerem. — No, szóval... figyeljen rám, testvér. Jó magyar ember maga? — Vagyok olyan, mint akárki más. — Valamire meg szeretném kérni. — Az meglehet. — Segíteni kellene. — Már miért ne, emberek vagyunk, segíthetünk, attul függ, miben. — Ez fontos, nemzeti ügy, testvér. A népünk megrontására törő zsidóság ügynökeinek, a bolsevista-plutokrata kútmérge- zőknek a megfékezéséről van szó. Érti? — Hogyne érteném. — No látja. Szóval van itt valami mérnök, olyan szőke fiatalember. Lehet, hogy valami zsidólányt rejteget itt a környéken, az alagsorban. Nézzen utána, érti? Egy óránként jelentse, itt van-e még a házban. Aztán én este intézkedem, szólok Ni- dosi testvérnek és elintézzük az egész társaságot. No, érti? — Minden világos. Én akkor mennék is, kérem. — Ez igen — állapítja meg önön szervezőkészségének magas színvonalát Müller testvér. És egész nap elégedett. Mert valóban kapja a jelentést: megvannak, még a házban vannak. Béla bácsi komorra, suttogóra fogja a hangját, mint valami színpadi összeesküvő, úgy közli a híreket MüUerrel. Délután négykor újra jön. Kihívja a „testvért”, s izgatottan suttogja a fülébe: — Jó lenne, ha most kijönne velem az utcára. .. Mondanék valamit, de nem Itt... Müller izgatottan indul. A sötét, néptelen utcán néha egy-egy kései akna huhog végig. Mint valami temető. — No, szóval mit akar mondani? A szerelő a zsebébe nyúl — de mi az? Pisztoly? Pisztoly. Egyetlen egyet dörren. Ki törődik egy pisztolylövéssel Budapesten? ★ — Köszönöm, mérnök úr — feszi vissza a kékes-acélfénnyel csillogó jószágot Péter éjjeli- szekrényére Béla bácsi. — Látta azt a kislányt más is „Müller testvéren” kívül? — Nem hinnén.,. — Hát akkor már nincs tanú — mondja a másik. Péter felkapja a fejét — idegenül, megütődött pillantással néz rá. Az megérti a pillantást is. — Ja, mérnök úr, háború van — mondja csendesen és kiballag a »»bából. «BMyfeitgaa» jé _ jgJ Ball« í >dön * * Baktai Ferenc ti JL í) riportregénye Hotel ——— HUNGÁRIA" 10. Müller testvér eltűnik S
