Kelet-Magyarország, 1961. október (21. évfolyam, 231-256. szám)

1961-10-14 / 242. szám

NEM FURCSA? Két lányt leváltottak 200 hízott sertés — 100 mehesalád a tiszafától! Dózsa Tsz-ben A tfadai Dózsa Tsz tagjai meg­kötötték a szerződést 1962. évre: 200 hízott sertés átadására. Alá­írták a megállapodást 650 má­zsa házára, 35 hold őszi burgo­nyára, hász hold mákra, tíz hold zöldborsóra, hét és fél hold bab­ra és 5 hold vöröshagymára is. A nyárt® vettek nyolcvan méh­családot is, melyet időközben 100-ra fejlesztettek. Igaz, hogy most csak 8 mázsa mézet ter­meltek, de az elkövetkezendő években ezt bőségesen pótolják. Ugyanis a mézet visszahagyták a méheknek az átteleltetéshez. Hol van már az izgalom, a drukkolás, amely még a nóta­szótól hangos vasúti kocsiban is nyugtalanítani próbálta va- lamennyiüket? Mert ki tudja: milyen lesz, hogyan bánnak velük, s hogy tényleg olyan szép-e a katonaélet, mint ami­lyennek beszélik? Kedves volt a fogadás a pályaudvaron, s reményen felül emberséges, szí­vélyes a helyőrségi parancs-, nokhelyettes elvtárs pár sza­va, ahogy üdvözölte őket. Silány mázolmánnyal házalt egy dologkerülő asszony Gulá- cson. A tsz baromfi-telepére is bekopogott a jó szerencse re­ményében. A két baromfine­velő: Sz. Borbála és Sz. Er­zsébet sokáig nézegette a „fest­ményeket”. — Talán jó lenne megvenni egyet! Mennyiért adja? — kér­dezte az egyik lány. — Hát amit tudnak adni... — érkezett a gyors válasz. Szikra művészet se rejlett a házaló asszony portékájában, a két fiatal lány mégis úgy látta, a szépség mosolyog rá­juk a képekről. Kellette is az óraja „katonák”, és máris ta­pasztalják a gondoskodást. Meghallgatják újból a családi körülményekre panaszkodókat — számuk feltűnően kevés — s aztán sorjázzák a sportolási, tanulási, kulturális lehetősége­ket, amelyek megszépítik a mai katona életét. S ők fogad- koznak: teljes erejükkel szol­gálják a hazát... Szép búcsúztató asszony, forgatta, dicsérte. Vé­gül kimérték az árát, 3 kiló baromfitakarmányt, a közös­ből. Ez az előzmény. És a követ­kezmény? Fülébe ment a tsz vezetőségének az „elspórolt” 3 kiló baromfieledcl, s levál­tották beosztásukból a két lányt. Nem hasznot akart a két lány, annyi szent. A szép­nek, az általuk művészinek hitt képeknek hódoltak, igaz nem rendes úton. Hibát vé­tettek. Mégis, az első botlás után nem furcsa, hogy nyom­ban leváltották őket? páll g. j • • Összevont tsz-vezetoségi üléseket tartanak ti tissuliiki járásban! A legégetőbb gazdasági prob-1 lémák megoldása érdekében ősz-1 szevont tsz-vezetőségi megbeszé- j léseket tartanak ezekben a na­pokban a tiszalöki járás közsé­geiben. Részt vesznek ezen a brigádvezetők, agronómusok, a községi tanácselnökök, a tsz párttitkárok és társadalmi szer­vek vezetői. Ott van az üléseken a járási pártbizottság titkára és a járási tanács elnöke, valamint pénzügyi szakemberek a bank részéről. Azoknak a problémák­nak a megoldását segítik együt­tesen a járás, a község és a tsz vezetői, amelyek gondot okoz­nak egy-egy tsz-ben. Elemzik az őszi betakarítási munkákat, az esetleges akadályokat elhárítják. Eddig Tiszavasváriban, Tiszada- dán és Tiszadobon tartottak kö­zös megbeszélést. A következők­ben Tiszaeszláron és Tiszalökön kerül sor a tapasztalatok kicse­rélésére. Búcsúsó sorkötelesek kösött Könyvesbolt a szüreteli Érdekes „vendég” látogatott a napokban a záhonyi Üj Föld Tsz almáskertjébe. Az Állami Könyvterjesztő kocsija gör­dült a fák közé, s az ebédszünet alatt gyors vásár indult. Koponovics Jánosné az „így főzzünk” című könyvet vette meg. Mező Józsefné egy Balzac-művct, Szanyi Irén mese­könyvet vásárolt. Sokan egész sorozatot vettek. Rövid idő alatt többezer forint áru könyv talált gazdára. (Hammel József felv.) Most itt ülnek, öten félkör­ben, s nyugalmukat csak az egymás szavába vágás cáfolja: nehéz igazságot tenni, melyi- kőjük „diktálja le” előbb a katonaélet kapujában őszinte, szívből jövő nyilatkozatát. „Tudja, miért örülök?“ Aranyos Mihály nyíregyházi fiú az élelmesebb: — Tavaly már korengedéllyel akartam menni, csak akkor ki­maradtam. Most sikerült! Tud­ja, miért örülök a legjobban? így hamarabb teljes értékű férfi leszek. Meg ide a bökőt, jó dolgom lesz. Hiszen már másfél éve gépkocsit vezetek... Kosa Imre olcsvai fiú is na­gyon várta már ezt a napot s mostani nagy öröme amiatt van, hogy távozása után nem lesz megélhetési probléma a családban, jól bírja magát az apja, az Új Életben meg ma­radt jónéhány fiatal... Hanem Gavallér Laci miért nem pa­naszkodik? Hiszen ő már egy évet kimaradt, s most újból itt van, holnap már egyenruha fe­szül rajta. — Csak köszönettel tartozom, tavaly még iparitanuló voltam, és azért hagytak ki, hogy fel­szabaduljak. Sikerült, s hä jól jönne is most már a kereset Budapesten, biztos vagyok, hogy leszerelésem után még szebb lehetőségeim lesznek. ...abban nem lesz hiba! Kinevetnek valahányan, ami­kor azt kérdezem, tényleg nem félnek? A korengedélyesek, a 43—44-esek még sértve is ér­zik magukat. „Nem olyan mu­mus. .. Csak a kezdet nehéz... Mások is jól érezték magukat katonáéknál...” Ilyeneket mon­danak, meg azt, hogy — Ba­logh Gyula Ibrányból, Papp Tamás Űjfehértóról — tisztes­iskolára jelentkeznek, megta­nulják ők úgy a fegyverforga­tást, hogy abban nem lesz hi­ba! Hajnal Feri ezentúl mást is remél. A demecseri fiúnak tavaly halt meg az édesanyja, apja megnősült, otthagyta. A kérvénye végén ezt írta: „Azt szeretném, ha az elveszett ott­honomat a honvédségnél talál­nám meg”. A többiek biztat­ják: „Biztosan megtalálod, Fe­ri. ..” Hiszen még csak néhány Félmillió forintnál is több jövedelmet hoznak a halak a tiszavasvári Munka Tsz-nek S közben énekesek, zenészek, fürgelábú táncoslányok jönnek, szűnni nem akaró a taps, úgy tetszik . az ajándékműsor. Ké­ső délután a hozzátartozók is feljönnek a Tiszti Klub nagy­termének karzatára, a búcsúz­tatóra, amikor gimnazista és munkáslányok piros virágokat tűznek a sorkötelesek gallér­jára, s a pattogó indulót ját­szó zenekar után együtt in­dulnak ki az állomásra a hol­nap katonáival, népünk béké­jét vigyázó hadseregünk leg­fiatalabb tagjaival. —gyal. Megérte a fáradságot a halak­kal való törődés a tiszavasvári Munka Termelőszövetkezetben. A tervezettnél több tízezer forint­tal nőtt meg a jövedelem. Csak a nagy tó lehalászásakor 300 ezer forint bevétellel számoltak el, s még hátra van két kisebb tó lehalászása, mely a tapaszta­latok szerint mintegy 2—300 ezer forint jövedelmet hoz. A ha­lászatot szakavatott emberek végzik; a napokban is 2—3 óra alatt 70 mázsa halat fogtak és élőszállítmányként továbbítottak Budapestre a halcsarnoknak. A tiszavasvári Munka Terme­lőszövetkezetben a tervezett 25 forint helyett már most 37 fo­rintot ér egy munkaegység, s ebből 22 forintot tudnának kész­pénzként kifizetni. Az őszi be­takarítási munkákkal jórészt vé­geztek, még 70 hold kukorica tö­rése és 60 hold vetése van hatna, melyet a héten elvégeznek. • • / í nkéntelenül is az éveket kezdtem számolgatni, ami­kor beléptem a Nyíregyházi Kossuth Lajos Gimnázium diákotthonába. Hány éve már annak, hogy utoljára diákott­honban jártam? Elég régen volt. Nem is diákotthon volt a neve, hanem internátus. De va­jon valóban csak a név vál­tozott? A másodikos Takács Ferenc fogad udvariasan, kérdezi, kit keresek. Ö ma az ügyeletes. Szilencium van. Csend honol az egész épületben. — Egy napost és egy ügye­letest osztunk be minden nap­ra, — ezt már Juhász Ervin, a diákotthon igazgatója mond- | ja. Aztán a tanulási rend ke- ] rül szóba. Tanulócsoport, mun- \ katermi közösség, ezek vezetői és felelősei — első hallásra nem sokat mondtak ezek a szavak. Azt tartottam a leglé­nyegesebbnek az egészből, hogy nevelők nélkül, maguk a kije­lölt diákok ellenőrzik társaikat tanulás közben. Annak idején általában ab­ban a ,pillanatban felbomlott a rend, amikor a felügyelő tanár j kilépett a tanulószobánkból. Váratlan a látogatásunk, de ta­nári felügyelet nélkül is teljes a csend és a rend minden te­remben. Megszólal a csengő, vége a szilenciumnak. A tanulók pil­lanatok alatt megtérítik maguk­nak az asztalokat és már fo­gyasztják is az ízletes vacsorát, a kolbászos lecsót. Néhány perc alatt véget is érne az egész, de most feláll a napos es je­lentést ad. Elég unalmas, sab­lonos szövegnek tűnik előbb, de aztán váratlanul izgalmas lett. Felolvasták az aznap szer­zett jegyeket. Nem hiszem, hogy akadt volna egyetlen diák is, aki ne figyelt volna oda. Egy- egy gyengébb, vagy éppen elég­telen osztályzat után nem ma­radt el a rosszalló sziszegés. Csakhamar kiderült aztán, hogy nem marad ennyiben az elégtelenek közlése. A három „egyesnek” elő kellett állnia és úgy végighallgatni a „fejmo­sást’'. Pótdolgozat-írás és kime­nő-megvonás az eredmény. (Én bizony még a saját osz­tályzatomat is csak ritkán tud­tam meg.) Juhász Ervin igazgató és Kus- miczki Gyula bentlakó nevelő nem nagyon takargatja a te­regetni valót. Akik megérdem­lik, megkapják a magukét, sú­lyosabb mulasztásról azonban nincs szó. Közben elmondják a falon függő hangszóró rendeltetését is. Minden reggel hét órától negyed nyolcig közös rádióhall- gatás van, hogy a diákok tá­jékozottak legyenek a friss na­pi eseményekről. (Saját diákkoromból egyetlen hasonló esetre sem emlékszem.) Hutás László, negyedikes ta­nuló a sajtófelelős. Alig győzi sorolni a diákotthonba járó na­pilapokat, folyóiratokat. Tud az egyéni megrendelőkről is. Nép­sportból például soha nem len­ne elég. 0 a legfőbb szervező­je a szombatonkénti sajtó-meg­beszélésnek. Az itt felmerült kérdéseket aztán havonkénti vi­tákon beszélik megJ (Velünk bizony még nem na­gyon törődtek, hogy olvasunk-e újságot. Ha járt is egy-két lap, nagyon kevesen néztek bele.) Benézünk a politechnikai mű­helybe is. Igaz, ha az iskolaival hasonlítanánk össze, még pót- mühelynek is csak jóindulattal nevezhetnénk. Nem az a lényeg azonban, hogy gyérebb a fel­szerelés, hanem az, hogy a mun­kanaplóban szinte minden natp szerepel valami beírás. Bogányi Péter és Szűcs Ist­ván éppen most fejezték be egy szék javítását, itt van az egyik legnépszerűbb szakkörnek, a foto-szakkörnek a felszere­lése is. Lefekvés előtt van a kikér­dezés. Kusmiczki Gyula tanár úr éppen egy „önkéntes” ne­gyedikest faggat. Sója Gyula, e> diáktanács titkára talán most döbben rá arra, hogy nem it olyan könnyű a történelem, mint eddig hitte. A kapitaliz­mus fejlődésének főbb szaka­szai, jellemzői, kartell, szindi­kátus, tröszt> a kapitalista és szocialista tröszt közötti különb­ség. Sok mindennel lesz most tisztában néhány perc alatt r fiatal titkár. (Tőlem soha senki nem kér­dezte ki a leckémet középis­kolában.) — Lesz háború, vagy nem lesz háború? Ezt már kint halljuk az ud­varon Juhász Ervinnel, búcsú- zás közben. — Hogy milyen erőteljes han­gon politizálnak ezek a gyere­kek, — célzok a diadalkiáltásra. — Nem politizálnak most ezek, hanem verekednek, — vá­laszolja kissé bosszúsan, d© azért mosolyogva Juhász Ervin és határozottan beszól az ab­lakon, eldöntve a vitát: — Nem lesz itt semmiféle háború, feküdjetek csak le gyorsan'. Ezt viszont talán nti is í&f csináltuk valahogy... GéA &Mm 3

Next

/
Thumbnails
Contents