Kelet-Magyarország, 1961. október (21. évfolyam, 231-256. szám)

1961-10-01 / 231. szám

Párizsi manekenek Arcképek közelről Pista, a mi ilúnK virágcsokorral kedveskednek egy szovjet manekennek a pá­rizsi szovjet kiállításon. (MTI Külföldi Képszolgálat) Múzeum a szófiában Avagy a Váncza sütőpor elmélete Ne tagadjuk: a TV műsoráról van szó. Vagyis még közelebbről a filmekről. Az utóbbi hetekben remek filmcímek örvendeztették meg a TV-tulajdonosokat, a mű­sor előzetes tanulmányozása al­kalmával. Aztán következett a műsor. Eként: (ahogy egy házaspár beszélgetését rögzítettem egy mo­zi előcsarnokában.) FÉRJ: — jó ez a film. De teg­nap este, ami a tévében volt... ( FELESÉG: — Mit akart tulaj­donképpen az az orvosprofesszor? Végülis szerette a lányt? S ha szerette, miért fogadott hozzá szeretőket? FÉRJ: — Azért, hogy jobban szeresse őt a lány. FELESÉG: S megoperálta az artistát. FÉRJ: — No és emlékszel arra a másikra, ahol két pasi egy­forma volt? És a másik tulajdon­képpen betörő. FELESÉG: — Aztán ez átvette a rablott vagyonát s boldogan «lt a másik szeretőjével. FÉRJ: — No és no. Gerard Philip is leugrott az ablakból, mert az utolsó szeretője nem akart a szeretője lenni. Mi is volt a címe? FELESÉG: — Nézd csak már egyiknek sem tudom a címét a három film közül. FÉRJ: — Látod, ezek nagy fil­mek voltak a maguk idejében. FELESÉG: — Komolyan? FÉRJ: — Híres szereplők, hí­res szerepek. FELESÉG: — Már akkor in­kább csak haladjunk a korral, s ne süssünk Váncza sütőporral. FÉRJ: — Becsüld meg szívem ezeket a filmeket. Muzeális ér­tékűek. FELESÉG: — Helyes, de akkor a műsoron is illő lenne feltüntet­ni. FÉRJ: — Mit? FELESÉG: — hogy este a TV múzeális adása. FÉRJ: — És minek? FELESÉG: — Mert akkor in­kább eljövök a moziba. Én fil­met szeretnék látni! F — Balkarján női fej kék vonalai rajzolódnak ki, alatta tűvel rótt írás: ERZSIKÉ 1953. Félszeg mozdulattal el akarja takarni, de már késő. — Ej, csak lehetne eltüntetni! Fiatalkori hóbort! Nézi pirulva, lassan beletüze- sedve a tetoválótű nyomát sza- gatottan lácolódnak szavai: — Akkor... Pesten... dolgoz­tam... öntődében... Felnéz, talán a súlyos terhe­ket cipelő emelődaruk járását vi­gyázná, mint egykor, de csak egy távoli gémeskút nyaka emelke­dik a magasba. — Később beteg lettem. A nagy gáz, a sok emelgetés... Gyógyszer, kórház, kényszerpi­henő. Majd egy napon a folytó gáz helyett üde falusi levegő. Né­hány cikkcakkos vándorút után nyonrta le az otthoni ház kilin­csét Kiss István, Űrben. Egy da­rabig a közeli Mátészalkai Ál­lami Gazdaság gyümölcsösébe járt, majd felhagyott a kerék­pározással. Otthon is kívánták a gondozót a gyümölcsfák. | — Azóta itthon vagyok a tsz-' ben, ennyi az egész. Ennyi. S ebben benne van az is; a metszőollótól „azóta'’ elju­tott a tsz elnökhelyettesi posz­tig; Azonfelül ő az őri Petőfi Tsz párttitkára. Mindössze huszon­nyolc éves. — Pista, a mi fiunk. Eszes, ko­moly ember. Nem sajnálja a lá­bát, ha valamit végig akar vinni. Pedig ennyi emberrel bánni? — Idős ember foglalta össze véle­ményét . a fiatal Kiss Istvánról. Talán sokak nevében. Utolsó mon­data némi önbírálatnak is beilik. Hiszen hányán nem akarták meg­érteni, hogy szaporítani kell a burgonyavetésnél a tőszámokat, úgy többet terem a föld, több jut mindenkinek . — „Öbölütést kap”. ..Többet kellesz kapálni” —vetették ellen. Nem is sikerült elvetni a 22—24 ezres tőszámot, csak 20—21 ezret. De még ez is nagy haladás. Bez­zeg most a burgonyaszedésnél igent mondanak, akik azelőtt szembeszálltak az újjal: Követendő példa A múlt évihez hasonlóan az idén Kölesén, Jánkmajtison és Fehérgyarmaton rendeztük meg a szokásos községfejlesztési an- kétokat. A megbeszélésekre meg­hívtuk a környező községek Ha­zafias Népfront elnökeit, a köz­ségi tanácsok vb titkárait, a gaz­dasági állandó bizottságok elnö­keit, valamint egy-egy népfront- aktívát, akik a legtevékenyebben részt vesznek a községfejlesztési munkában. A fő téma az volt, hogy az év hátralévő időszaká­ban hogyan tudnánk biztosítani a községfejlesztési tervek maradék­talan teljesítését. A jelenlevők örömmel fogadták azt a hírt, hogy a fehérgyarmati fürdő építése fúrási munkálatai­nak előkészületei már megkez­dődtek. Ezzel kapcsolatban Tö­rök Gusztáv, a milotai Hazafias Népfront elnöke felajánlotta, hogy a fürdő építéséhez 50 köbméter folyamkavicsot szállítanak be Fe­hérgyarmatra a Tiszáról társadal­mi munkával. A vállalás érde­kessége az, hogy a termelőszö­vetkezet a fuvarozáshoz a holt­fuvarokat használják fel, vagyis ha áruért jönnek Fehérgyarmat­ra, akkor nem jönnek üresen, ha­nem kavicsot hoznak. A felajánlásra reagáltak a többi elnökök is. A tiszakóródiak, a kisariak és a nábrádiak egyen­ként 40—40 köbméter sóder be­szállítását vállalták hasonló mó­don. Német Sándor HN. járási titkár. — Igaza volt Pistának, meg a vezetőségnek. Valóban gazdagab­ban fizet a föld. Megesik, hogy később adnak igazat, hónapok, évek múltán. De- hát ez velejár az emberek neve­lésével. Az aszályt sem akarják megérteni sokan, pedig arról se a vezetőség, se a párttitkár nem tehet. Sok álmatlan éjszakát okoz Kiss Istvánnak, hogy még mindig kerül tüske a régi és új tsz-tagok közé. Az is bántja, hogy egyesek rossz szemmel nézik, amikor igaz­ságot akar tenni, mint a háztáji földek esetében. Ami ma fáj, az holnap beheg- ged, tisztulnak a fejek, kevesedik a meg nem értés. A kézszorítá­sok, a tekintetek beszédesek. Há­nyán állítják meg egyéni bajuk­kal, mint Czövek Sándorné, aki­nek a férje operáción eset át. és nem dolgozhat. Kiss István ja­vaslatára napi fél munkaegysé­get szavazott meg a közgyűlés a bajbakerült családnak. És még mennyi emberi gond oszlik el észrevétlen? De jut-e ereje, hogy saját ma­ga gondjaival is törődjön. Baj, gond náluk is akad. A „karba ♦etovált” Erzsiké, a- felesége már két gyereket szült, az öthónapos kicsi csipőficamos. ..sínbe” fogják tenni, ez kiadást ,ieIent a család­nak és nem kevés szomorúságot. Talán azért néz néha a pohár fenekére az. apa. Saját betegsége is izgatja. Vigaszt keres... Csak­hogy rá fog jönni, a vigaszt nem az italtól kapja meg, sokkal in­kább az emberektől, ha megoszt­ja bánatát, örömét. Mindig kö­zöttük jár-kél, egy sót egy ke­nyeret eszik velük. így mindig kap valamit, ami pótolhatatlan, megértést, jóakaratot, szívességei. S hogy továbbra is a „mi fiunk” maradjon, könnyebben viselje az élet kisebb-nagvobb terheit, nem kell mást tenni, mint apránként visszaadni abból egy keveset, amit az emberektől kaoott... Páll Géza Ä MUMKAEGYSÉGKGMYV A dolog úgy végződött, hogy Kovácsné elrohant a tanácshá­zára. Nyakába csúszott kesz­kenője, megszaggatott blúza és hadonászó öklei nagy veszedel­met sejttettek. Csak rohant végig az úton s egyre hajto­gatta: — Majd én most megmon­dom nekik a magamét, hogy az a nemtudom micsodás mi­csoda rakja őket a micsodába. Az emberek kiszaladtak a kiskapuba, összenéztek s vono- gatták a vállukat. Mi történhe­tett ezzel a csendes Márival? Csak nem bolondult meg? Egyedül vén Kónyeláné maradt a lelki jelenléténél s már a markába is nyomta egyik gye­reknek a karaj zsíroskenyeret, hogy fusson utána s nézze meg, vajon hova megy Kovács Mari Ilyen megháborodottan. Varga elnöknek csüngve ma­radt az álla, úgy pislogott ki a drótkeretes szemüvege mögül, amikor Kovács Mári csak úgy kurtán-furcsán rálökte az elnö­ki ajtót. — Azt hiszik maguk, hogy félek én maguktól? Tönkre tet­ték az egész családi boldogsá­gomat. Jaj, jaj megbolondult, teljesen megbolondult. Most meg már a drága kislányom­nak sem hagy békét. Még éj­jel sem. Jaj, nekem uram-te- remtőm. Megmondta a drága jó főtisztelendő úr is, hogy vo­nakodjunk a tiltott könyvek­től. Hát most itt van. Maga az oka, érti?... Maga hát. Hiába pislog úgy rám — böködött he­gyes új javai az elnök felé Má- rl. — Ualgass már, a ménkű a kerepelődbe, mert mindjárt rendre utasítalak, ha nem tu­dod, hogyan kell viselkedni hi­vatalos helyen. Mári megszeppent a kemény szótól s olyan csend lett egy­szerre a szobában, hogy még az ablakhoz verődött dongó­légy is behúzódott a firhang mögé. — Na. most mondd, mi a panaszod? — Megütött az istentelen. Húsz év óta először emelte rám a kezét. — Szóval Kovács Mihály, a-z urad rád emelte a kezét? — Meg le is engedte azért a rohadt könyvért — kapta el a szót Mári néni. — Osztán milyen könyvért? — A tszcs-s könyvért, amit maga hozott oda neki két hete. Azóta se nappala, se éjjele, mindig azt bújja, mint a pap a bibliát. Két óráig is égeti éj­jel a drága petróleumot. Meg a leányt sem hagyja aludni. A drágát teljesen elidegenítette tőlem azzal a könyvvel. — Ha jól értem, a munka­egység könyvről van szó, ugye­bár? — Ügy hát, hogy a tűz pör­kölné meg a kitalálóját. Este, amikor megjön a földekről, elő­veszi a pepita-füzetét s már kajabál is a lánynak. Behú­zódnak a szobába, oszt egész éjjel számoltatja a kislányt. Én mintha nem is lennék a vilá­gon. Tetszik tudni, avval ta­níttatja magát, a lánnyal, hogy hány százalék ez, meg hány százalék amaz, meg hogy hány munkaegység jár Nagy Petinek, hogy a franc ütné meg azt is, mért nem számolja ki maga. — No, ez eddig rendben van, de hogyan jutott a dolog odáig, hogy Mihály felemelte a ke­zét? — Ügy, hogy én leütöttem fejéről a kalapját. — Aha... no és miért csele- kedted ezt? — Mert eliökött a tűzhely­től. — Ez bizony nem volt szép tőle. No és mi indította erre az uradat? — Be akart nyúlni a tűzbe a munkaegység-könyv után. — No., hát az meg hogyan került oda? — kérdezte tovább Márit az elnök. — Kikaptam a kezéből és és bevágtam... brühühühü... meg be is vágom, akár mennyit is hoz oda, mert vagy én, vagy a munkaegységkönyv. Az elnök egy ideig az ab­laküvegen zümmögő legyet fi­gyelte, majd lassan odafordult az asszonyhoz: — Most aztán mit csináljak veled, Mári? — Vegye el tőle a könyvet — kapott a kérdésen az asz- szony. — Ha egyszer elégett, ho­gyan vegyem el? — megle­pett képett vágott az elnök. — Nem egészen, mert kiko­torta a piszkavassal, oszt rá­adásul a kötélen száradó blú­zommal oltotta el a tüzet. — Nehéz ügy. nehéz ügy — sóhajtozott magában az elnök, majd mint afféle hivatalos ember, kihúzta magát s meg­hozta a határozatot. — Nézd Mári, a te uradat a tsz tagság tisztelte meg brigád­vezető funkcióval. Az pedig munkaegységkönyv nélkül any- nyi, mint a pap biblia nélkül. Menj szépen haza és békéij meg az uraddal. — Inkább világgá megyek — sírt ismét Mári s még a kezét is tördelte lelki fájdalmában. Az elnöknek nem volt mit tenni, vette a kalapját, maga után szólítva az asszonyt, elin­dult Kovácsékhoz. A falu vén­asszonyai nem voltak restek, kertek alatt gyorsan ott ter­mettek. Kovácsék házánál s bekukucskáltak a léckerítés ré­sein. Odabent Kovács rozslisztből kovászt kevert s új fedőlapot készített a könyvnek. A kis­lánya segédkezett neki. Ami­kor meglátta a szobaajtóban megálló elnököt és feleségét, villámzó szemeket meresztett rájuk. — Te, te istenverte asszony, te. — Te meg, te meg egy, egy... nehezen jutott eszébe az asz- szonynak, mígnem kibökte... egy funkciós ember vagy. De ezt már Kovács nem hallotta, mert az elnököt invitálta bel­jebb. — Eredj, hozz fel egy kan­csó bort — szolt rá az asz- szonyra, csak úgy kurtán s máris szedte elő a pepita fü­zetét. — Mert figyeljen csak ide. elnök etotárs. Tegnap tízen le­vágtak 15 hold lucernát. Egy hold egy munkaegység. A tíz­ből Kiss Józsi meg Nagy Peti fél napot, Gál András pedig háromnegyed napot dolgozott. Hány munkaegység jár a két egész naposnak, hány a két félnaposnak és hány Gál And­risnak, aki uzsonnakor ott­hagyta a munkát, mert a liszt­jét vitték haza a malomból Az elnök ceruzát vett elő s a homlokán látszott, hogy nagy gondba merült. — Mert aszongya — s írta. írta a számokat s már majd egy oldal tele lett vele, ami­kor a kislány odadobta az or­ruk elé az eredményt. Az egész naposak 1,7. a félnapos­nak 0,9 a háromnegyed napo­sok pedig 1.3 munkaegységet kapnak. — Az árgyélusát osztán ho­gyan számoltad ki ilyen gyor­san te leány? — Hát csak úgy egyenlettel — vont egyet a vállán, kifeje­zést adva annak is, hogy le­het ilyen kis dolgon ennyit tör­ni a fejet. A két öreg egymás­ra nézett, egy kicsit talán rös- tellkedve is, mígnem Kovács ütötte el a dolgot. — Komám, a mi korunkban talán még a mester sem tudott ennyit, mint ezék a gyerekek. Hallod-e meg is enné a fene a funkciómat, ha ez a kislány nem lenne. De már nemsoká — nyomott egy barackot a kondri fejre — mert egy-két hét, oszt eltanulom a tudományát. Az elnök visszaindult a ta- nácsházára s a kis kapuban úgy cinkosan közelhajolva Ko­vács füléhez, megjegyezte: — De azért egy kicsit többet foglalkozz az asszonnyal, is. komám. (Bogár Lajos) 4

Next

/
Thumbnails
Contents