Kelet-Magyarország, 1961. október (21. évfolyam, 231-256. szám)

1961-10-01 / 231. szám

Párizsi manekenek

Arcképek közelről

Pista, a mi ilúnK

virágcsokorral kedveskednek egy szovjet manekennek a párizsi szovjet kiállításon. (MTI Külföldi Képszolgálat)

Múzeum a szófiában

Avagy a Váncza sütőpor elmélete

Ne tagadjuk: a TV műsoráról van szó. Vagyis még közelebbről a filmekről. Az utóbbi hetekben remek filmcímek örvendeztették meg a TV-tulajdonosokat, a műsor előzetes tanulmányozása alkalmával.

Aztán következett a műsor.

Eként: (ahogy egy házaspár beszélgetését rögzítettem egy mozi előcsarnokában.)

FÉRJ: — jó ez a film. De tegnap este, ami a tévében volt... (

FELESÉG: — Mit akart tulajdonképpen az az orvosprofesszor? Végülis szerette a lányt? S ha szerette, miért fogadott hozzá szeretőket?

FÉRJ: — Azért, hogy jobban szeresse őt a lány.

FELESÉG: S megoperálta az artistát.

FÉRJ: — No és emlékszel arra a másikra, ahol két pasi egyforma volt? És a másik tulajdonképpen betörő.

FELESÉG: — Aztán ez átvette a rablott vagyonát s boldogan «lt a másik szeretőjével.

FÉRJ: — No és no. Gerard

Philip is leugrott az ablakból, mert az utolsó szeretője nem akart a szeretője lenni. Mi is volt a címe?

FELESÉG: — Nézd csak már egyiknek sem tudom a címét a három film közül.

FÉRJ: — Látod, ezek nagy filmek voltak a maguk idejében.

FELESÉG: — Komolyan?

FÉRJ: — Híres szereplők, híres szerepek.

FELESÉG: — Már akkor inkább csak haladjunk a korral, s ne süssünk Váncza sütőporral.

FÉRJ: — Becsüld meg szívem ezeket a filmeket. Muzeális értékűek.

FELESÉG: — Helyes, de akkor a műsoron is illő lenne feltüntetni.

FÉRJ: — Mit?

FELESÉG: — hogy este a TV múzeális adása.

FÉRJ: — És minek?

FELESÉG: — Mert akkor inkább eljövök a moziba. Én filmet szeretnék látni!

F —

Balkarján női fej kék vonalai rajzolódnak ki, alatta tűvel rótt írás: ERZSIKÉ 1953. Félszeg mozdulattal el akarja takarni, de már késő.

— Ej, csak lehetne eltüntetni! Fiatalkori hóbort!

Nézi pirulva, lassan beletüze- sedve a tetoválótű nyomát sza- gatottan lácolódnak szavai:

— Akkor... Pesten... dolgoztam... öntődében...

Felnéz, talán a súlyos terheket cipelő emelődaruk járását vigyázná, mint egykor, de csak egy távoli gémeskút nyaka emelkedik a magasba.

— Később beteg lettem. A nagy gáz, a sok emelgetés...

Gyógyszer, kórház, kényszerpihenő. Majd egy napon a folytó gáz helyett üde falusi levegő. Néhány cikkcakkos vándorút után nyonrta le az otthoni ház kilincsét Kiss István, Űrben. Egy darabig a közeli Mátészalkai Állami Gazdaság gyümölcsösébe járt, majd felhagyott a kerékpározással. Otthon is kívánták a

gondozót a gyümölcsfák. |

— Azóta itthon vagyok a tsz-' ben, ennyi az egész.

Ennyi. S ebben benne van az is; a metszőollótól „azóta'’ eljutott a tsz elnökhelyettesi posztig; Azonfelül ő az őri Petőfi Tsz párttitkára. Mindössze huszonnyolc éves.

— Pista, a mi fiunk. Eszes, komoly ember. Nem sajnálja a lábát, ha valamit végig akar vinni. Pedig ennyi emberrel bánni? — Idős ember foglalta össze véleményét . a fiatal Kiss Istvánról. Talán sokak nevében. Utolsó mondata némi önbírálatnak is beilik. Hiszen hányán nem akarták megérteni, hogy szaporítani kell a burgonyavetésnél a tőszámokat, úgy többet terem a föld, több jut mindenkinek .

— „Öbölütést kap”. ..Többet kellesz kapálni” —vetették ellen. Nem is sikerült elvetni a 22—24 ezres tőszámot, csak 20—21 ezret. De még ez is nagy haladás. Bezzeg most a burgonyaszedésnél igent mondanak, akik azelőtt szembeszálltak az újjal:

Követendő példa

A múlt évihez hasonlóan az idén Kölesén, Jánkmajtison és Fehérgyarmaton rendeztük meg a szokásos községfejlesztési an- kétokat. A megbeszélésekre meghívtuk a környező községek Hazafias Népfront elnökeit, a községi tanácsok vb titkárait, a gazdasági állandó bizottságok elnökeit, valamint egy-egy népfront- aktívát, akik a legtevékenyebben részt vesznek a községfejlesztési munkában. A fő téma az volt, hogy az év hátralévő időszakában hogyan tudnánk biztosítani a községfejlesztési tervek maradéktalan teljesítését.

A jelenlevők örömmel fogadták azt a hírt, hogy a fehérgyarmati fürdő építése fúrási munkálatainak előkészületei már megkezdődtek. Ezzel kapcsolatban Török Gusztáv, a milotai Hazafias Népfront elnöke felajánlotta, hogy a fürdő építéséhez 50 köbméter folyamkavicsot szállítanak be Fehérgyarmatra a Tiszáról társadalmi munkával. A vállalás érdekessége az, hogy a termelőszövetkezet a fuvarozáshoz a holtfuvarokat használják fel, vagyis ha áruért jönnek Fehérgyarmatra, akkor nem jönnek üresen, hanem kavicsot hoznak.

A felajánlásra reagáltak a többi elnökök is. A tiszakóródiak, a kisariak és a nábrádiak egyenként 40—40 köbméter sóder beszállítását vállalták hasonló módon.

Német Sándor HN. járási titkár.

— Igaza volt Pistának, meg a vezetőségnek. Valóban gazdagabban fizet a föld.

Megesik, hogy később adnak igazat, hónapok, évek múltán. De- hát ez velejár az emberek nevelésével. Az aszályt sem akarják megérteni sokan, pedig arról se a vezetőség, se a párttitkár nem tehet. Sok álmatlan éjszakát okoz Kiss Istvánnak, hogy még mindig kerül tüske a régi és új tsz-tagok közé. Az is bántja, hogy egyesek rossz szemmel nézik, amikor igazságot akar tenni, mint a háztáji földek esetében.

Ami ma fáj, az holnap beheg- ged, tisztulnak a fejek, kevesedik a meg nem értés. A kézszorítások, a tekintetek beszédesek. Hányán állítják meg egyéni bajukkal, mint Czövek Sándorné, akinek a férje operáción eset át. és nem dolgozhat. Kiss István javaslatára napi fél munkaegységet szavazott meg a közgyűlés a bajbakerült családnak. És még mennyi emberi gond oszlik el észrevétlen?

De jut-e ereje, hogy saját maga gondjaival is törődjön. Baj, gond náluk is akad. A „karba

♦etovált” Erzsiké, a- felesége már két gyereket szült, az öthónapos kicsi csipőficamos. ..sínbe” fogják tenni, ez kiadást ,ieIent a családnak és nem kevés szomorúságot. Talán azért néz néha a pohár fenekére az. apa. Saját betegsége is izgatja. Vigaszt keres... Csakhogy rá fog jönni, a vigaszt nem az italtól kapja meg, sokkal inkább az emberektől, ha megosztja bánatát, örömét. Mindig közöttük jár-kél, egy sót egy kenyeret eszik velük. így mindig kap valamit, ami pótolhatatlan, megértést, jóakaratot, szívességei. S hogy továbbra is a „mi fiunk” maradjon, könnyebben viselje az élet kisebb-nagvobb terheit, nem kell mást tenni, mint apránként visszaadni abból egy keveset, amit az emberektől kaoott...

Páll Géza

Ä MUMKAEGYSÉGKGMYV

A dolog úgy végződött, hogy Kovácsné elrohant a tanácsházára. Nyakába csúszott keszkenője, megszaggatott blúza és hadonászó öklei nagy veszedelmet sejttettek. Csak rohant végig az úton s egyre hajtogatta:

— Majd én most megmondom nekik a magamét, hogy az a nemtudom micsodás micsoda rakja őket a micsodába.

Az emberek kiszaladtak a kiskapuba, összenéztek s vono- gatták a vállukat. Mi történhetett ezzel a csendes Márival? Csak nem bolondult meg? Egyedül vén Kónyeláné maradt a lelki jelenléténél s már a markába is nyomta egyik gyereknek a karaj zsíroskenyeret, hogy fusson utána s nézze meg, vajon hova megy Kovács Mari Ilyen megháborodottan.

Varga elnöknek csüngve maradt az álla, úgy pislogott ki a drótkeretes szemüvege mögül, amikor Kovács Mári csak úgy kurtán-furcsán rálökte az elnöki ajtót.

— Azt hiszik maguk, hogy félek én maguktól? Tönkre tették az egész családi boldogságomat. Jaj, jaj megbolondult, teljesen megbolondult. Most meg már a drága kislányomnak sem hagy békét. Még éjjel sem. Jaj, nekem uram-te- remtőm. Megmondta a drága jó főtisztelendő úr is, hogy vonakodjunk a tiltott könyvektől. Hát most itt van. Maga az oka, érti?... Maga hát. Hiába pislog úgy rám — böködött hegyes új javai az elnök felé Má- rl.

— Ualgass már, a ménkű a kerepelődbe, mert mindjárt rendre utasítalak, ha nem tudod, hogyan kell viselkedni hivatalos helyen.

Mári megszeppent a kemény szótól s olyan csend lett egyszerre a szobában, hogy még az ablakhoz verődött dongólégy is behúzódott a firhang mögé.

— Na. most mondd, mi a

panaszod?

— Megütött az istentelen. Húsz év óta először emelte rám a kezét.

— Szóval Kovács Mihály, a-z urad rád emelte a kezét?

— Meg le is engedte azért a rohadt könyvért — kapta el a szót Mári néni.

— Osztán milyen könyvért?

— A tszcs-s könyvért, amit maga hozott oda neki két hete. Azóta se nappala, se éjjele, mindig azt bújja, mint a pap a bibliát. Két óráig is égeti éjjel a drága petróleumot. Meg a leányt sem hagyja aludni. A drágát teljesen elidegenítette tőlem azzal a könyvvel.

— Ha jól értem, a munkaegység könyvről van szó, ugyebár?

— Ügy hát, hogy a tűz pörkölné meg a kitalálóját. Este, amikor megjön a földekről, előveszi a pepita-füzetét s már kajabál is a lánynak. Behúzódnak a szobába, oszt egész éjjel számoltatja a kislányt. Én mintha nem is lennék a világon. Tetszik tudni, avval taníttatja magát, a lánnyal, hogy hány százalék ez, meg hány százalék amaz, meg hogy hány munkaegység jár Nagy Petinek, hogy a franc ütné meg azt is, mért nem számolja ki maga.

— No, ez eddig rendben van, de hogyan jutott a dolog odáig, hogy Mihály felemelte a kezét?

— Ügy, hogy én leütöttem fejéről a kalapját.

— Aha... no és miért csele- kedted ezt?

— Mert eliökött a tűzhelytől.

— Ez bizony nem volt szép tőle. No és mi indította erre az uradat?

— Be akart nyúlni a tűzbe a munkaegység-könyv után.

— No., hát az meg hogyan került oda? — kérdezte tovább Márit az elnök.

— Kikaptam a kezéből és és bevágtam... brühühühü... meg be is vágom, akár mennyit is hoz oda, mert vagy én, vagy a munkaegységkönyv.

Az elnök egy ideig az ablaküvegen zümmögő legyet figyelte, majd lassan odafordult az asszonyhoz:

— Most aztán mit csináljak veled, Mári?

— Vegye el tőle a könyvet — kapott a kérdésen az asz- szony.

— Ha egyszer elégett, hogyan vegyem el? — meglepett képett vágott az elnök.

— Nem egészen, mert kikotorta a piszkavassal, oszt ráadásul a kötélen száradó blúzommal oltotta el a tüzet.

— Nehéz ügy. nehéz ügy — sóhajtozott magában az elnök, majd mint afféle hivatalos

ember, kihúzta magát s meghozta a határozatot.

— Nézd Mári, a te uradat a tsz tagság tisztelte meg brigádvezető funkcióval. Az pedig munkaegységkönyv nélkül any- nyi, mint a pap biblia nélkül. Menj szépen haza és békéij meg az uraddal.

— Inkább világgá megyek — sírt ismét Mári s még a kezét is tördelte lelki fájdalmában.

Az elnöknek nem volt mit tenni, vette a kalapját, maga után szólítva az asszonyt, elindult Kovácsékhoz. A falu vénasszonyai nem voltak restek, kertek alatt gyorsan ott termettek. Kovácsék házánál s bekukucskáltak a léckerítés résein.

Odabent Kovács rozslisztből kovászt kevert s új fedőlapot készített a könyvnek. A kislánya segédkezett neki. Amikor meglátta a szobaajtóban megálló elnököt és feleségét, villámzó szemeket meresztett rájuk.

— Te, te istenverte asszony, te.

— Te meg, te meg egy, egy... nehezen jutott eszébe az asz- szonynak, mígnem kibökte... egy funkciós ember vagy. De ezt már Kovács nem hallotta, mert az elnököt invitálta beljebb.

— Eredj, hozz fel egy kancsó bort — szolt rá az asz- szonyra, csak úgy kurtán s máris szedte elő a pepita füzetét.

— Mert figyeljen csak ide. elnök etotárs. Tegnap tízen levágtak 15 hold lucernát. Egy hold egy munkaegység. A tízből Kiss Józsi meg Nagy Peti fél napot, Gál András pedig háromnegyed napot dolgozott. Hány munkaegység jár a két egész naposnak, hány a két félnaposnak és hány Gál Andrisnak, aki uzsonnakor otthagyta a munkát, mert a lisztjét vitték haza a malomból

Az elnök ceruzát vett elő s a homlokán látszott, hogy nagy gondba merült.

— Mert aszongya — s írta. írta a számokat s már majd egy oldal tele lett vele, amikor a kislány odadobta az orruk elé az eredményt. Az egész naposak 1,7. a félnaposnak 0,9 a háromnegyed naposok pedig 1.3 munkaegységet kapnak.

— Az árgyélusát osztán hogyan számoltad ki ilyen gyorsan te leány?

— Hát csak úgy egyenlettel — vont egyet a vállán, kifejezést adva annak is, hogy lehet ilyen kis dolgon ennyit törni a fejet. A két öreg egymásra nézett, egy kicsit talán rös- tellkedve is, mígnem Kovács ütötte el a dolgot.

— Komám, a mi korunkban talán még a mester sem tudott ennyit, mint ezék a gyerekek. Hallod-e meg is enné a fene a funkciómat, ha ez a kislány nem lenne. De már nemsoká — nyomott egy barackot a kondri fejre — mert egy-két hét, oszt eltanulom a tudományát.

Az elnök visszaindult a ta- nácsházára s a kis kapuban úgy cinkosan közelhajolva Kovács füléhez, megjegyezte:

— De azért egy kicsit többet foglalkozz az asszonnyal, is. komám.

(Bogár Lajos)

4