Kelet-Magyarország, 1961. október (21. évfolyam, 231-256. szám)
1961-10-05 / 234. szám
Gyerekek — őszi napfényben Pihenő a kaszálón L enn, a felhőtlen kékség a ' meleget lehelő tűzgolyóval. <t lenn pedig a természet dús, :öld asztala, megtérítve susogó kukoricatáblákkal, fejüket a súlyos tehertől csüngető napraforgótányérokkal, s a' lanyha szél simogatta fűtengerrel... | Esztárt Mihály, ez a halksza- vú ember csak „kényszerből” menekült a. rekeltyés bokor tövébe pihenni, hisz ha asszonya nem jön utána a határba, szusz- szanásnyi időt sem enged, sarkallja magát dolgavégeztéig... Szorgalmasan mérecskéli, lépegeti az ötven centiket, s így, ütemre lendül a kasza is kezében, hogy a kiszabott porciót ő is mihamarább levágja... De hát rátalált asszonya, s szíves szóval, me-' mosot.b. odaparancsolta az árnyékba maga mellé, enni, belédiktálni a — már maga sem tudja — reggelinek, vagy tízórainak szánt elemózsiát. .. Megbontotta a kendőt, megterített, s, hosszan elnézte, milyen jóízűen falatozik embere. pontban bicskacsattanásra érkeztünk, amikor az elégedettség mosolya rebbent át Esz- táriné arcán, jelezvén vele, hogy már vághatja tovább a sarjú- szénát férje, lendülhet a kasza J méregetheti tovább az ötven cen- ; tikét a titkár napestig is... — Aztán, hogy leltél rám? — Csak úgy... Mondták, hogy nem mentél Bátorba, s gondoltam, meglátogatlak, hozok enni. Esztári mosolyog. — Mert van rá eset, hogy napjában csak egyszer lát ételt... De akkor aztá -l. . Adj elém reggelit, ebédet, vacsorát, mindent, mindent, olyan éhes vagyok — leplezi le férjét. — Meg különben Oroszáé is kérdezte, hogy hazajött-e már Mihály? — fordul férje felé. — Szeretne veled beszélni, mert a gabona miatt veszedelem ütött ki közötte, meg a férje között... Megmondtam neki, hogy megnézlek a határban. .. A kötelesség még hajnalban ‘ kiparancsolta az ágyból Esztári Mihályt, a kislétai Rákóczi Tsz párttitkárát. Négyre eligazította az embereket az irodán, s kaszát akasztott ő is.. ■ Mert a példa így hatásos. Ha egyszer ö mondta, hogy nem állhat lábon tovább a sarjúszéna a száz holdon, akkor a rendfogás elsősorban neki szól. aztán a többieknek... Suhogott is_ a kaszája annak rendje és módja szerint. . . Igaz, ez már nem első eset. Megszokott, hogy Esztári első a sorban, ha arról van szó, hogy lenni kell a közért. .>. Rá is éppen úgy kiszabták a kapásokat, mint a többire. Négyezernégyszáz öl kukoricát, ezernégyszáz öl krumplit, meg a há- romszáznyi cukorrépát. S mellé állt asszonya is. Pedig héttagú a család, kettőtől tizenháromig úgy sorakoznak, mint az orgona- sípok. .. És követelőznek is! Ilyen ruha, olyan cipő, karóra. . . S Esztáriné azt tartja; az ö gyereke ne legyen alább való a másétól, . . Dolgozik ö is, hogy mindenük meglegyen... I / ég több is lehetne... Csak hát az én emberem nem olyan. Hiába mondtam, kértem, fogjunk a dohányból is. Hisz abban nőttem fel én is, ö is. De nem, és nem. Hadd keressenek a tagok — mondta ő... Pedig kétszáz egységet is elértek... Elő(Márton Gy. fclv.) szőr más. aztán is más. csak azután ő... Inkább a kapásokban tett-vett. amitől mások idegenkedtek. Nemhiába csodálkozik Gafzö Laci bácsi a mezsgyés. „Az Esztári kukoricájából csak az eget 'átni,.. A titkár komposztba vetette, s megadta a növénynek ami kell. Gazoló kapálást is végzett. Kiválik a többi közül. .. — Mennyit ad? — kérdezte tőle az öreg. i — Meglesz a harminckettő— harmincnégy szemesen. Csodálkozott. Hiszen a talaj 1 sem valami jó. Homok, s mégis megmutatta Esztári, mit lehel ihozni belőle, ha van akarat... penne pedig van. Még másba is jutna belőle. Ad is. Szí« vesen. És minden nap. Köteles- ■ ségből, mert jelleméből fakad így neveli a kommunistákat. a Rákóczi minden emberét.. . Kevés szóval, beszédes tetteivel... A földeken, itt a kaszálón is. És reggel a nap már ezért nem lát- ! háttá és a szél ezért nem simogathatta a fűtengert. Lassan a természet zötd asztala is azért festődik barnára, I 'lakul át. mert c, susogó kukoricatáblák és a bólogató napra- \ forgótányérok helyén az Esztá- ! riak példáját követve friss barázdákat húznak a traktorok, készítve az új év még gazdagabb zöld asztalát... Farkas Kálmán r()iU an atfeio étel Keresetlen portré egv tanácstagról tirdei Gyulánét, a KIOSZ adminisztrátorát már kétszer választották tanácstagnak: először 57 novemberében a 4-es körzet, majd a 13-as körzet lakói. S még most is gyakran előfordul, hogy régi körzetéből kopogtatnak be Közép utcai lakásába egy kis segítségért: — A háziúr nem csiiáltatjí- meg a lefolyót... — A gyereket nem veszik fel a bölcsődébe... S Erdeiné elintézi, a háziúr megcsináltatja a lefolyót, a gyereket felveszik a bölcsődébe. Nincs olyan kérés, amellyel ne hozzá fordulnának a lakók, még a heves családi vitákban is ő a békítő. Reggel hatkor, este kilenckor, vagy akár a munkahelyén is felkeresik, s akár ünnep, akár hétköznap van, ő mindig ráér, mindennek utánajár. — Persze, nein mindig sikerül úgy, ahogy szeretném — panaszkodik a kedvesarcú, szemüveges asszony. — A múltkor például a Közép utcából jelentette az egyik lakó, hogy becsorog a nádtető, a házinéni nem csináltat ja meg, pedig van -pénze. Felkerestem a házinénit, elbeszélgettem vele. ö el is mondta, hogy szívesen megcsináltatná, de beteg, s nem > tud utánajárni a nádnak. Szombaton hát magam mentem a piacra, hogy nádat szerezzek. Bejártam az egész piacot, mégsem tudtam nádat szerezni. Aztán mire nagynehezen sikerült, addigra már a házinéni is szerzett... A 13-as körzet képviselője sok minderre büszke lehet: még lakást is szerzett egy boldog, fiatal párnak, összefogta utcájának lakóit, s a házak előtt olyan parkosításba kezdtek, hogy meg is nyerték volna az általuk kezdeményezett parkosítási és tisztasági versenyt, ha nincs az idén a nagy szárazság. 1 lanác#a»a^*7onv nemiég epebántalmakkal kenuit kórházba. Ott tűnt fel neki, hogy egy asszony sokat sírt a mellette lévő ágyon. Néha a síró asszonyt egy helyes, tíz- évesforma kislány látogatta meg. s a kislány is sírt. Erdeiné kifaggatta betegtársát, aki elpanaszolta, hogy özvegy kilenc éve, s már hét hónapja súlyos máj és lépdaganattal íeksaak. Kislányát ismerősöknél helyezte el, akik rosszul bánnak vele, ütlegelik, éhezte- tik. Ö maga nem tud sokat segíteni, hiszen mindössze 240 forint táppénzt kap. A beteg tanácstag két röntgen 'zsgálat közben etké-ezke- dett az orvostól, s azonnal a tanácsra sietett. Felkereste Ben- kei Andrásnét, s együtt mentek el a gyámügyeshez. Ütközően összetalálkoztak egy másik tanácstaggal is, s magukkal vitték az oktatási osztály vezetőjét, úgy fordultak együtt az igazgatási osztályhoz. Az igazgatási osztályon valóságos kisröpgyűlést tartottak a kislány ügyében, s el is intézték, hogy állami gondozásba vegyék, míg édesanyja felgyógyul. A szegény egyedülmaradt kislánynak nem kell többet éheznie, szeretet, megértés veszi most már körül. A példákat (ov’ltb lehetne sorolni. Erdeiné saját, küzdelmes életéből tanulta meg, hogy a legokosabb szó a szív szava. A 13-as körzet lakói jól választottak... . Gyén Illés György — Jó reggelt! Itt a tej! — köszön be a tizenhatévesek bájos mosolygásával reggelenként Borbás Kati az állomás-környéki házakba. A j hozzá hasonló korúak jórésze még az iga- ! zak álmát alussza, amikor ő már talpon van, és igyekszik a Széchenyi utcai tejboltba, ahol felelős beosztása van. Mert ő legalább olyan ; felelősséget érez a I rábízott munkakörben, mint maga a ! boltvezető... I Kati feje valóságos élő lexikon. Jól ismeri a rábízott 20 család reggeli programját, munkabeosztását. Tudja, hogy ki mikor megy munkába, melyik család hány órakor indítja útba az iskolás gyerekeket. És időben ott van minden házban a friss, reggeli tej... Csak egy bánata van, kevésnek találja a megrendelők számát. — Még legalább húsz helyet tudnék elvállalni, — mondja. csak az a kár. hogy sokan nem is tudják, hogy van ilyen lehetőség. Nem tudják, hogy elő lehet fizetni, pedig sok könnyebbséget jelentene másnak is, ha reggelenként nem kellene sorban állni, szorongani a tej boltban... És gyorsabban menne a reggelizők kiszolgálása is... Míg rendezgeti a kis kupákat, megígérem, hogy segítek ennek a nagyszerű szolgáltatásnak a népszerűsítésében.-r- Csak azt ne tessék Ígérni, — jegyzi meg — hogy mindenkihez eljutok hét óráig, mert akkor rakétasebességgel kellene száguldanom... De kilencig... az biztos! Hiszen nem megy mindenki olyar korán el otthonról. És már fel is pattan a kerékpárra. — végét vetve ennek a kis reggeli interjúnak. — Amíg induláshoz készül, magáról is bevall annyit, hogy a tejhordás gondja mellett van még sok szép kötelezettsége... Szorgalmas tanulója az irodai szakiskolának és lelkes tagja a vasúti kul túrcsoportnak. Amikor a kis kupák kocogása egyre távolabbról hallatszik már, még mindig ott állok és egy kis irigységgel a szívemben bámulom a tizenhatévesek természetességét, leleményességét... Mert Kati mindent olyan egy-“ szerűen, magától értetődően csinál, mint a reggeli tejhordást... Sebők Jutalmazás, kilünletés az iskolai takarékooság legjobb pedagógusainak A Művelődésügyi Minisztérium az iskolai takarékosságban legkiválóbb eredményt elért iskolák illetékes pedagógusait, igazgatóit és az illetékes tanácsi dolgozókat jutalomban részesíti, valamint elismerő oklevéllel tünteti ki. Az 1960/61-es tanévre az alábbiak kapnak jutalmat és eá- ismerő oklevelet Szabolcs-Szat- már megyében: Szokol Károly. Nagycserkesz, Nadcsú-bokor; Papp Gyórgjuve, ■ Fényeslitke; Osváth Gáborne, Fehérgyarmat; Kiss László, Nyíregyháza, Vargabokor; Tamási Gyuláné, Nyíregyháza, Sóstóhegy; Révész Jánosné, Nyíregyháza, Tanítóképző Gyakorló iskola; Fazekas Gyula, Tunyogmatolcsji Hetei Zoltánná, Nyíregyháza, XIIJ sz. iskola; Hargitai Lajos, Nyíregyháza, III. sz. iskolai Halasi: Miklós, Tiszadob; Nagy Lászlói Razamaz; Kiss Ibolya, Kisvurda* Általános Leányginvnázim.-»as^n.ess-tl
