Kelet-Magyarország, 1961. október (21. évfolyam, 231-256. szám)
1961-10-04 / 233. szám
Néhány hét múlva kexdődik a megyei zenei ismeretterjesztő sorosat Ofcttíber második felében meg- keaefi a nyíregyházi zeneiskola saokásos zenei ismeretterjesztését. EJsősorbom a nemrég létrehozott kisegyüttes látogat el az iskolákba, üzemekbe, Liszt, Bartók, és a könnyű klasszikusok műveivel. Először a IV-es és az V-ös szánni általános iskolákban adnak műsort, előadás keretében. A próbák már végéhez közelednek. A TIT-ben szeretnék megrendezni az írókkal, képzőművészekkel közös rendezésben a ^Korok, zenék, művészetek” - című előadássorozatot. E sorozatban egy-egy kor jellemző zenéjét illusztrálnák zenekarukkal, szóMegbeszélést tart ma Nyíregyházán a Kulturális Szemlét előkészítő operatív bizottság. A megyei KISZ bizottság hivatalos helyiségében sorra kerülő tanácskozás során a szemlével kapcsolatos „Ütmutató” című kiadvány egyes kérdéseit beszélik meg, rögzítik a helyi és a járási bemutatók pontos idejét, valamint az irodalmi színpadok létrehozásának legfontosabb kérdéseit vitatják meg. Ez utóbbit annak jegyében tűzik napirendre, hogy a következő Kulturális Szemlén már az irodalmi színpadok is kellő számmal és színvonalas műsorral szerepeljenek. lóművészeikkel, ugyanakkor bemutatásra kerülne a kor jellemző irodalma, költészete, képzőművészete is. Természetesen mindez dióhéjban. Megkezdi a zeneiskola házi koncertjeinek sorozatát is. Elsőízben a megye újságíróit, rádióriportereit várják, zenés vitázóhangú klubestre. Már igazi ősz és szezonvége van a Nyírség legszebb kirándulóhelyén, Sóstón. Bezárták kapuikat a strandok, megtörtént a téliesítés. Ez a „holt szezon” jó lehetőséget kínál arra, hogy több apróbb és nagyobb, régóta vajúdó probNegyveii nyíregyházi és debreceni turista indult külföldre a hét első napján. A tiszántúli turistacsoport az öt napos csehszlovákiai út során Kas- j sát, Krakkót és Zakopánét látó-1 gatja meg. A út egyik érdekességét az adja, hogy a nyíregyházi I és a debreceni vízügyi dolgozók j negyven tagú csoportját az az; új nyíregyházi autóbusz szállítja, amelynek ez az első külföldi útja. Hasonló csoportok indulnak az említett útra még e hónap 14—15-én. léniát megoldhassanak, s hogy a legközelebbi nyitás után még jobban érezhessék magukat százak és ezrek. Az őszi színekben pompázó Sóstót jelenleg felkeresők kíváncsian figyelik azt a nagyobb méretű átalakítási munkát, amellyel Kffzei félmilliós horszcrflsifés Sóstón r Mityen lesz a konyha? — Óriás hűtőszekrény — Ritka dolog — Két határidő Újra a nyeregben a központi épületet csinosítják, modernizálják. A vendéglátóipari vállalattól nyert értesüléseinkből megtudtuk, hogy szeptember közepén egy közel félmillió forintos általános korszerűsítéshez kezdtek. A munkák közül az egyik legrégibb gond, a konyha felújítása, megfiatalítása emelkedik ki. Az átalakítási munka során előkészítőt, száraz áruraktárt és három fázisú mosogató helyisé- , get kap a konyha. — míg egy nagyteljesítményű, 1700 liter űrtartalmú elektromos hűtőszekrényt is üzembe állítanak. Nem furcsa ? Egy beteg masina kórlapja Történt pedig, hogy Turri- esen megbetegedett egy traktor. A helybeli „orvosok” nyomban konzíliumot tartottak, mi baja lehet a betegnek. Sikerült kipuhatolni a baj okát. a diag- zis a következő: szükség van egy gyújtómágnesre, egy dinamóra és egy lávszivattyúra, e nélkül a traktor nem tud lábra állni. Tüstént hozzá is láttak a gép gazdái a recept megírásához. Személyesen beutaztak Nyíregyházára a beteg masinák patikájába, az alkatrészellátó vállalathoz, innen Szolnokra, majd Budapestre, de a kívánt alkatrészeket nem tudták megszerezni. Jó fél év eltelt már a futkosással, levelezgetéssel. Sehol semmi! Végül gondoltak egy ^rneré- szet a turricsei emberek. Megírják a gép bánatát a készítőnek, a kijevi traktorgyárnak. Rátaláltak az U—28-as gép származási papírjára, találtak egy fordítót is, s elvitte a posta a turricsei tsz-tagok kérését. Alig aludtak néhány hetet, megérkezett az orosznyelvű válasz, vele a kért alkatrészek. Pénzbe se került, ingyen adták a szovjet munkások, csak a vasúti szállítás diját fizette meg a turricsei Béke Tsz, 18 forintot, s a vámot, 30 forintot. Féléves, fekvő betegségéből felgyógyult a jobb sorsra érdemes gép, nem bámulta már bénán, hogy hasítják a földet társai, s ön- tik a vetőmagot. Hej, az öröm kimondhatatlan volt... Mígnem az egyik napon pecsétes írást hozott a posta. Honnan? A külkereskedelmi minisztériumból, mely azt mondja, hogy: miért nem rajtuk keresztül kérték az alkatrészeket, juttassák el a kapott alkatrészek számláit, stb, hogy lehették... — így a hivatalos írás. A turricsei emberek csak hü- ledeztek, nem vártak külön dicséretet senkitől, de hogy még rosszalják is, amiért nem hagyták veszteg a gépet, s fél év után, megunva a kálváriát, írtak Kijevbe... Még ilyet! Talán épp a7, ő traktoruknak kellett elromlani ahhoz, hogy az illetékes külkereskedelmi szervek központilag joVj an gondoskodjanak az alkatrészek pótlásáról? Behat nem ez a furcsa? Páll G. Rendet a Iientesiizletlieii I A vevő pontos, figyelmes ki- szoígalast vár a kereskedelemtől. De ha ilyen igényekkel lép be a Húsipari Vállalat Kossuth téri szaküzletébe, kellemetlen csalódás éri. Mindenekelőtt az üres, elhanyagolt kirakat vonja magára figyelmét. Aztán azon hosszan- •budik, hogy a kiszolgálók rosz- szul számolnak. A legnagyobb kel lem etlen seg azonban már az utcán éri, amikor észreveszi, í hogy a vastag papírba csomagolt hús éktelen zsirfoltot hagyott a felöltőjén. Miért nem szakképzett, gyakorlott kiszolgálókat alkalmaznak a város egyik legforgalmasabb üzletében? És miért nem csomagolják a húst zsírpapírba? Ügy véljük, az illetékeseknek nem lesz szükségük több figyelmeztetésre, s csakhamar rendet teremtenek a Kossuth téri hentesüzletben... gyIgen kényelmetlen volt eddig, hogy a vendégek az épület teljes megkerülésével tudták csak elérni a mellékhelyiséget. Az átalakítások során ezt is megoldják: a terasz és a bárhelyiség között képeznek ki az igényeknek megfelelő mellékhelyiséget. Kiemelik az étterem és a bárhelyiség között eddig meglévő üvegfalat, a jövő szezonban egy kisebb ajtón lehet majd bejutni a bárba. A jelenlegi munkák amolyan kisebbfajta „felfordulást” idéztek elő, — ennek ellenére a szolgáltatás nem szünetel. A kellemes őszi időjárás következtében — kevés példa volt még erre, — többen a teraszra téríttetnék ebédre, vacsorára. Mindemellett rosszabb idő esetére is biztosítják a kielégítő körülményeket a vendégek ellátására. Azt már korábban közöltük, hogy a svájci lakba helyezték át a bárt s így a szórakozni' vágyókat sem érinti kellemetlenül a mostani „felfordulás”. Szépen haladnak az átalakítási munkálatokkal, decemberre elkészül a konyha és a jövő év április közepén az utolsó simításokon is túl lesznek (a. s.) Dohogó medveként fordul a kombájn a hepehupás, keskeny dűlöútról vissza a sorok közé. Terelő vitorlák helyett nagy lapátnyelvei furakodnak előre a kórórengetegben. Olyan, mint egy ókori szörny, amelynek hiányzik a felső állkapcsa, de még igy is mohó falánksággal veti magát áldozatára. Az „áldozat”: egy tengernyi napraforgó tábla. Éles, gyors fogaival pillanat alatt metszi el a napraforgó „nyakát”, pontosan a fej alatt, s az érett tányérok szétmarcangolva tűnnek el a gép feneketlen gyomrában. A kombájn megy, megyt fáradhatatlanul. A sor végére ér, fordul, visszafelé halad. Újra és újra. Szilágyi László elégedetten tekint visz- sza a kombájn ernyője alól a letarolt mezőre, ahol a forgószárak „fejetlenül”, földbeszúrt dárdaként meredez- nek az ég felé. Lacinak büszkeség feszíti a mellét. Nem csoda! A húsz esztendős, kiszista fiatal elsőnek kormányozta neki a gépét az idei őszön a napraforgó táblának. Azóta a penyigei Zöld Mező Tsz határában megközelítette a száz holdat a kombájn után hagyott „dárda-erdő”... Laci még tavaly a kenderest mezőgazdasági gépszerelő iskolában ismerkedett kedvenc gépeivel. Az idén került a gyarmati gépállomásra, s a nyáron már a kombájn nyergéből tekintett szét a gabonaföldeken. S nem is akárhogyan! Kétszáznegyvenöt holdon aratta le « kalászost. A gabonaaratásban megfáradt gépet rendbetették, átalakították, s most újra nagy kedvvel rója a köröket. Naponta hat—nyolc holdon vágja le a termést, csépeli el a magot — legalább negyven emberrel felvéve a versenyt. A kombájn-munkával elégedettek « penyigeiek. Mint Ifjú László, növénytermelési brigádvezető mondja, el is határozták, hogy megkétszerezik • gépnek eredetileg tervezett porciót. Jat a négyszázötven holdból... M-ert m munkája előtt — „le a kalappal?. A gépnek szánt eb- ismerésből bőven jut Szilágyi Lacinak* a szerény, fiatal kombájnosnak is. Megérdemli. S. A. A takarékos ember U ogy mit? Hogy tegyem a pénzem a takarékba? Hát mit képzel rólam? Nem vagyok én olyan könnyelmű fickó. takarékos ember vagyok én! — csapott mellére büszkén Léhai Döme, amikor felvette a nyereségrészesedést, a prémiumot és a túlórapótlékot. — Majd én megforgatom ezt a kis pénzecskét, bízzátok csak rám! — s hanyag eleganciával gyűrte a százasokat farzsebébe. S tekintve, hogy az ember sose tudja, na meg ez a feszült nemzetközi helyzet, az első üzletben egy mázsa sót vásárolt. — Ez a jó befektetés! — ragyogott az arca. mikor a zsákot a taxiba cipelték. A többi pénzért pedig mind tojást vásárolt. — Tudod anyjuk — magyarázta este az asszonynak — okos ember fiaztatja a forintot. Ma egyhatvan a tojás, de ha I jön az atombomba, egy tojásért j zongorát is vehetsz. De ha még- 1 sem jönne az az atom, tojás csak kell az embereknek, s majd hozzácsapunk valamit,.. I éhainé elragadtatott pillán- tást vetett okos férjére, s ezzel a prémium, meg a részesedés el is volt intézve. Közben telt-múlt az idő. s az atom csak nem jött, ellenben egy csintalan egérke a pincében megkóstolta a sós-zsák sarkát, de bizonyára túlságosan sósnak találta, mert miután jókora lyukat harapott belé, undorral félreköpte. S a só csendesen folydogálni kezdett, a zsák is megroggyant, s mint egy zsák, úgy dőlt a tojásos rekeszekre. Lett is olyan sós-rántot- ta belőlük, hogy minden svábbogár tízdekásra hízott azon- nyomban. 'I'* 1 orient ekkor, hogy Léhai 1 megkapta az írásos értesítést, melyben a „tanács értesítette, hogy leválaszthatja lakását a társbérlőétől, az amatőr bírkozóbajnokétól, ha az árát készpénzben még aznap 16- íizeti. De még aznap, mezt as anyag másnak is kell, $ ha fizet, másnak utalják ki. Tekintve, hogy a tázsbézM épp a napokban tépett ks egy darabot a takarékos Léhai füléből, derék hősünk kétségbeesetten csengetett be Logikán Vendelhez, a koHégájáboz egr kis kölcsönért. Vendel figyelmese* megtw# gáttá, majd így válaszolt: — Hát még n»t nemi Hűn- rákban tartom én a pénaemeáj. ott kamatozik is... Semmi MR" csőn, le is kapjál részesedést miért nem voltál okosabb*? I gy történt, hogy Léhai D&- i mét egy hét múlva súlya« sérülésekkel szállították a kisházba, mert akkor szenefte wt- na használni a fürdőszobát. Óbbkor társbérlője a lábak anÉRi- ta... s
