Kelet-Magyarország, 1961. október (21. évfolyam, 231-256. szám)

1961-10-26 / 252. szám

XVHL ÉVFOLYAM, 252. SZÁM Ára 50 fillér 1961. OKTOBER 26, CSÜTÖRTÖK • MA: Külpolitikai hírek iz egri színház bemntatkozásárái A taggyűlések tapasztalatai Egy érdekes sportértekezleten Gorkij, (MTI): A területi pártbizott­ságon folytatott beszél­getés után Kádár Já­nos elvtárs megtekin­tette a helyi Kremlt, a Cskalov emlékművet, majd rövid sétahajózá­son vett részt a Volgán a ..Rakéta” szárnyas­hajón. A Magyar Szocialis­ta Munkáspárt első tit­kára helyi idő szerint fél 2-kor a Vörös Szor- movo Hajógyárba ér­kezett, ahol Pavel Csernoverszkij igazga­tóval az élükön, a vál­lalat vezetői fogadták. A gyár bejáratánál fel­irat hirdette: „Éljen a magyar és a szovjet nép megbonthatatlan, HH; örök barátsága!” Pavel Csernoverszkij ismertette a hatalmas vállalat fejlődését. A Vörös Szormovo nagy forradalmi múlt­ra tekint vissza. Erről tanúskodik egyebek kö­zött az is, hogy itt dolgoztak Gorkij Az anya című regényének hősei. A beszélgetés végén Cserno­verszkij igazgató megajándé­kozta Kádár elvtársat a gyár emlékalbumával. Ezután került sor a dolgozók gyűlésére, ame­lyen Kádár János elvtárs be­szédet mondott. A gyűlést Hazov elvtárs, az üzemi pártbizottság titkára nyi­totta meg. — Azért jöttünk össze, hogy üdvözöljük a magyar munkás- osztály, parasztság és értelmi­ség pártjának, a Magyar Szo­cialista Munkáspártnak vezető­jét — mondotta, majd hangoz­tatta, hogy a Szovjetunió egyik legrégibb gyárának dolgozói a Magyar Szocialista Munkáspárt első titkárán keresztül üdvözle­tüket küldik a magyar kommu­nistáknak, a magyar munkás- osztálynak és az egész dolgo-1 zó népnek. Ezután Kádár János emelke­dett szólásra. Beszédében ezeket mondotta: — Kedves Elvtársak! — Nagyon köszönöm a test­véri fogadtatást, amelyben ben­nünket részesítettek. Amikor küldöttségünk eljött a Szovjet­unió Kommunista Pártjának XXII. kongresszusára, meg volt győződve arról, hogy itt nem­csak a szovjet nép útját ha­tározzák meg, hanem egy­ben utat — mutatnak a szo­cialista tábornak, az egész emberiségnek is. Ez valóban így van: az önök dicső kom­munista pártjának kongresszu­sa történelmi jelentőségű. Nagy tisztesség a mi pártunk és sze­mély szerint küldöttségünk tag­jai számára, hogy részt vehe­tünk ezen a kongresszuson. — Nagy örömmel jöttünk el Gorkij városába is. Én már gyerekfejjel olvastam Gorkij regényét, Az anyát. Ez a regény Tanácskoznak a kammanizmus építői Kádár János elvtárs nagy beszéde a gorkiji hajógyár munkásgyütésén nekünk, akik a Horthy-fasiszta íehérterror-rendszer elnyomása alatt éltünk, sok erőt adott a harcban. Gorkij azt mutatta meg, hogyan harcol az elnyomott munkásosztály, az elnyomott nép a szabadságáért. — Az önök városa hírnevet szerzett a mai korszakban is. Ismerik Gorkijt, s a Vörös Szormovót nemcsak Moszkvá­ban, Kievben, de Budapesten is. A mi képzeletünkben úgy él ez a város, mint a szocialis­ta forradalom erődje, amelyre mindenki számíthat, aki a sza­badságért és a társadalmi hala­dásért harcol. — Mi önöktől több ezer ki­lométer távolságra élünk, de az önök testvéri szívét és segítő kezét éreztük és érez­zük ma is. Éppen öt esztendeje, hogy a világimperializmus, az ellenfor­radalmárok le akarták tiporni a magyar népet, el akarták te­metni a Magyar Népköztársa­ságot. Miért nem sikerült ne­kik? Mert a magyar munkás mellett ott állt a szovjet mun­kás! Ott álltak önök és nem engedték! S most, amikor személyesen találkozunk, hadd adjam át a magyar munkásoszály, és minden becsületes magyar dolgozó szívből jövő üdvöz­letét és baráti kézszorítását. — Elvtársak! — öt évvel ezelőtt Magyaror­szágon nehéz volt a jövőbe lát­ni. Ügy látszott, hogy a reak­ciós burzsoázia már-már felül­kerekedik. S mi van ma Ma­gyarországon? Egészen más vi­lág. Mi értelmesen használtuk fel az önök segítségét. Nem ad­ták hiába. Harcolni kellett az ellenforradalommal: akivel kel­lett, leszámoltunk, akinek lehe­tett, megbocsátottunk. Azt mondtuk: aki a népet elárulta és népköztársaságunk ellen támadt, annak felelnie kell. Aki egy ki­csit megzavarodott — emberek­ről van szó — azoknak időt ad­tunk arra, hogy észhez térjenek. És észhez is tértek. Elmondhatjuk, hogy az országot sikerült visszatérí­teni a maga helyes útjára. A magyar nép a szocializmust építi. Mindössze három év alatt 40 százalékkal növeltük az ipar teljesítményét és 12 százalékkal emeltük a mező­gazdasági termelést.' Emelkedett az életszínvonal, fej­lődött a kulturális élet, előre léptünk a társadalmi haladás útján. Nemcsak az ellenforra­dalmat temettük eL hanem volt erőnk a mezőgazdaság átszerve­zésére is, úgy, hogy ma már a haszonföld 95 százalékán szocia­lista gazdálkodás folyik. A szo­cializmus mind az iparban, mind a mezőgazdaságban teljes és végleges győzelmet aratott. — A Magyar Népköztársaság ma a szocialista tábor egyen­jogú. megbecsült tagja. A ma­gyar nép jogos bizalommal te­kinthet a jövőbe. Nálunk sem kevés a rendes ember. Amikor Hruscsov elvtárs, mint a szov­jet párt- és kormányküldöttség vezetője nálunk járt és gyárban, bányában, vagy falun találko­zott embereinkkel, nagyon elé­gedett volt benyomásaival. Amit mondott, arra büszkék vagyunk: „Ezek a magyar munkások, bányászok és parasztok nem rosszabbak a mieinknél. A törekvéseik világosak és őszinték: szabadon, rendesen, jó körülmények között akar­nak élni. szocializmust akarnak.” — Gondolják el, hogy ez mindössze egy és negyed evvel az ellenforradalom után hang­zott el. És így igaz, mert a népek nem akarnak ellenforra­dalmat, s különösen a magyar nép nem akar, mely már 1919- ben megvívta a szocialista for­radalmat és megteremtette ta­nácsköztársaságát. Azt a forra­dalmat az imDeriaüzmus lever­te. Aztán 1956-ban az imperia­lizmus ugyanezt akarta tenni velünk, de akkor már nem volt meg hozzá az ereje. — Milyenek is a mi embe­reink? Nálunk 720 ezer mun-1 kás van, alá brigádokban dol­gozik és szocialista kötelezett­séget vállal; közöttük kétszáz­ezren már a szocialista brigád címért küzdenek. Nagyon sok nálunk az értékes munkát vég­ző tudós, dolgozó . értelmiségi,1 aki hűségesen, becsületesen tel­jesíti kötelességét. A mi népünket is foglalkoz­tatja a háború és a béke kér- dése. A munkájából élő ember-í a világon mindenütt békét akar. Dolgozóink is jól megértik, hogy a német kérdésben ren­det kell teremteni. Alig két hete, hogy országgyűlésünk megszavazta a felhatalmazást a minisztertanácsnak a né­met békeszerződés aláírására. Nálunk is szükséges volt az erőnket egy kicsit összeszedni, hogy az imperialisták ne provo­kálhassanak. Ezen intézkedések egyike volt, hogy a kiképzett és idejüket letöltött katonákat visszatartottuk a hadseregben. Népünk és hadseregünk meg­érti, helyesli és támogatja eze­ket az intézkedéseket. Kádár János elvtárs a továb­biakban rátért az SZKP XXII. kongresszusa munkájának mél­tatására. — Teljesen egyetértünk az önök kongresszusával — jelen­tette ki. — Népünk minden ere­jével azon van, hogy sikeresen befejezze a szocializmus építé­sét és a közeli évtizedekben fel­zárkózzék önökhöz, mert remé­li, hogy országaink együtt jut­nak el a kommunizmushoz. — A kongresszus politikai kér­dései közül csak egyet említek: — Az SZKP vezetői Hrus­csov elvtárs irányításával felszámolták a személyi kul­tuszt. Önök, mint munkások, nyilván jól össze tudják ha­sonlítani a személyi kultusz idején uralkodott körülmé­nyeket a maiakkal. össze tudják vetni, hogyan él­tek 1953 előtt és hogyan élnek most? — Mi, magyarok is a XX. pártkongresszus irányvonalának hívei vagyunk. Azt talán feles­leges mondani, hogy az MSZMP Központi Bizottságának tagjai | személy szerint is hívei ennek az irányvonalnak, hiszen sokan közülük a XX. kongresszusnak köszönhetik, hogy’ egyáltalán él­nek és nem lettek végül is a személyi kultusz politikájának áldozatai. A magyar nép meg­szenvedett mind a revizionista árulás bűneiért, mind a szek- táns hibákért. Népünk a véré­vel fizetett a személyi kultu­szért és ezt esze ágában sincs megismételni. — Tulajdonképpen arról van szó. hogy nekünk van egy gyö­nyörű eszménk, a kommuniz­mus, amelynek igazsága, tiszta­sága, humanizmusa magával ra­gadja az emberiséget. Ezen az eszmén ejtett foltot a szemé­lyi kultusz. Hruscsov elvtárs és a többi szovjet vezető ezt a fol­tot ' letörölte. Persze, akadnak — Ua keve­sen is — akiknek tetszett a személyi kultusz, akik legszí­nesebben úgy vezetnek, hogy nem adnak semmit az embe­reknek, csak engedelmes hallgatást követelnek tőlük. Hiszen az emberek meghallga­tásához türelem; a róluk való gondoskodáshoz pedig ruha. ci­pő és élelem, vagyis munka kell. A személyi kultuszban vi­szont csak parancsolni kell tud­ni. — Sajnos, jelenleg ilyen rend van Albániában. Gyakran vet­tem részt ünnepségeken, nem­zetközi találkozókon, amelyeken az albán vezetők, Enver Hodzsa és Mehmet Shehu is jelen vol­tak. Ilyen alkalmakkor üdvöz­lő beszédek hangzottak el. Míg a többi delegáció tízperces, ad­dig az albán delegáció vezetői másfélórás, vagy ennél is hosz- szabb üdvözlő beszédeket mond­tak. Ezekben az egekig dicsérték a Szov­jetuniót és jelenlegi vezetőit, személy szerint Hruscsov elv­társat. És most ugyanezek az emberek sárral dobálják azt a kommunista pártot és azt a Hruscsovot. akit esztendőkön át körülhízelegtek. Hát milyen véleményünk legyen az ilyen emberekről? De nem is ez a legfontosabb. Van egy alapvető kérdés, amit nem lehet figyelmen kívül hagyni. Amióta Lenin megalapította a Szovjet­unió Kommunista Pártját, aki e párt ellen volt, az soha nem volt internacionalista. A Szovjetunió immár több, mint négy évtizede áll fenn, mint a nemzetközi munkásmoz­galom bástyája. Aki ellene volt, az soha nem lehetett interna­cionalista. Lenin pártja mindig a kommunizmusért harcolt, a Szovjetunió mindig a kom munizmus zászlaját vitte elő­re; lehetetlen, hogy aki a Szovjetunió ellen van, az a kommunizmust akarja. Kádár elvtárs így fejezte be beszédét: — Meggyőződésem, hogy a XXII. pártkongresszus megsza­vazza a párt új programját és önök feiépítik a kommunizmust. Az MSZMP és minden magyar dolgozó azt kívánja, hogy önök mihamarább érjék el ezt a célt. Éljenek boldog, békés életet, él­jenek úgy, ahogyan csak a kom­munizmusban lehet élni. Szeretnénk együtt menni önökkel, együtt érkezni el ehhez a jövőhöz. Ezt a jövőt persze csak munkával lehet elérni. Az önök munkája is nagyon fontos ahhoz, hogy a kommunis­ta építés programja megvaló­suljon. — Még egyszer köszönöm a szíves fogadtatást és saeretném ismételten hangsúlyozni népünk szolidaritását önök iránt. Ha megőrizzük a nemzetközi kom­munista mozgalom testvériségét és egységét, akkor bármit tegye­nek is az imperialisták, nem tudják megakadályozni a kom­munizmus győzelmét — fejezte be Kádár elvtárs beszédét, ame­lyet többször szakított félbe a dolgozók lelkes tapsa és ünneplé­se. Ezután a gyár kollektívája ne­vében Botov brigádvezető át­nyújtotta Kádár elvtársnak a gyár \rörös zászlaját és egyik legújabb tartályhajójának mo­delljét. A Vörös Szormovo gyárból Kádár elvtárs a Lenin emlékmű­höz hajtatott, majd megtekintet­te a városi szovjet műemléknek számító nagytermét és a Gorkij emlékmúzeumot.

Next

/
Thumbnails
Contents