Kelet-Magyarország, 1961. szeptember (21. évfolyam, 205-230. szám)
1961-09-17 / 219. szám
ihatároaíi, ha lea még egyszer odaszemtelenkedjk a gépéhez, felpofozza. Torkig van vele. Émelyeg a gyomra, ha arra gondol, hogy ez a nő műszak után újra meg akarja várni, csalná majd be a Fácánba, még konyakot is fizetne, vastag, vakító vörösre festett szájaszélét fényesre nyalná, a szemével égetni kezdené, az asztal alatt hozzá nyomná a combjához a lábát folyton csak ingerelné... Nem, ennek vége. Még a gondolattól is hasog a húsa. ahogy meg-megvillan képzeletében a közeli napok történéseinek néhány képtöredéke. Nem, nem. Vége, nincs tovább... Lehet, nem tudja majd senki az okát, csodálkoznak, értetlenül néznek rá a műhelybeliek, a fiúk kiröhögik, bolondnak tartják. Nem baj. Ami azon az estén történt, kárpótol mindenért. Pedig fáj is, nehéz Is idézni pontosan az eseményeket. Rettenetes! Az utóbbi időben gyengül az emlékezése, nem ragadnak meg benne az élmények, mint azelőtt, diákkorában. ★ Az a nap is ivással végző- döt. Korcsek bácsi, aki biceg és mióta belépett a gyár kapuján, mindenes, alig érintette hozzá a töröttnyelű vaskalapácsot a dróton csüngő rézrud- hefe, valósággal megrohamozták a zuhanyozót. Jó vastagon beszappanozták magukat, fehér habbarázdák futottak az ujjuk után. — Ez ér legtöbbet az egész napból — csicsergett cérnahangján a lányos testű Somlai, és csiklandozott, meg ujjujjo- zott hozzá, hogy olyan jó. — Marha. A pénz se kutya. 1 zt Béres Feri dörmögte, az orra alatt, csak úgy magának, de visszhangzott a helyiség, akár a kürtő. Béres utálta Somjait, mert olyan nyafogó. nyimász, sumákoló alak, ráadásul puderozza is magát. Tudták ezt mindnyájan, ezért nevettek. Mint minden nap. Azon meg egyenesen meg kellett szakadni, amikor Könnyid Gabi hozzákezdett dzseszt óbé- gatni. Tip. táp bugi, Tip, táp, bugiii,.. Pipaszár lábaival, pucér testével esetlenül vonaglott afars daliamra, míg a szappanos, koszos víztől síkos lábrácson le nem huppant a fenekére. Gyorsan magukra kapkodták a vanottélű nadrágokat, a csa- tos sarukat, szandálokat, belebújtak a kockás, csíkos ingekbe, — ezt is úgy tették, mint mindig. Megszokottan. Aztán Biró Feri, aki az előkészítőben segédmunkás, kitalálta, ma egy éve van együtt a trup, erre inni kell. Általában minden műszak után inni kellett valamire. 4 Fácán olcsó hely, kicsit koszos, homályos, mindig tele füsttel. De a lebuj név amiatt ragadt a Fácánra, hogy vagy hat lépcsőn kell lebújni az igénytelen terembe, ahol a zenészek zsírfoltos ruhában nyekergetik a hangszerüket, rengeteget asztaloznak, vigyori arccal kedveskednek a része- gülöknek. Keringtek már olyan hírek, hogy kifüstölik, felszámolják a Fácánt, mint a többivel tették, mert manapság ez már csak szégyenfolt, — de messzi a város szíve, nem hai- lik el odáig, ha a részeg kitátja a száját itt a külvárostól is távol, ebben a tenyérnyi külön világban, a messzire futó országút oldalán. ő ide szeretett járni. Itt látta meg először Icát, amikor a trup már vagy két hónapja bejárt a Fácánba. Nem volt szép, de a nézése valósággal perzselt Könnyű volt elérni s miután megtudta, hogy elvaJt asszony, szerette volna megutalni. Nem sikerült. Ica hozzájuk szegődött, az előkészítőbe, s ha látta, hogy neki rosszabb a kedve, rendelt gyors egymásutánban, s 6 engedte, hogy a könnyű bódulás eltompítsa, maradék tudata csak arra volt élég, hogy érezze, milyen kellemes nem gondolni semmire... Máskor megszokásból volt vele. ti eültek. Most is a Fácánu ba. Béres mellett ült elől, balról, körben a többiek. Könnyid az ujjával idegesen ütemeket dobolt a pohártalpaktól karikás abroszon, látszott, hogy csak megmutatta magát a víznek, nagy fekete karéj húzódott az ujjai hegyén, a körme alatt. Béres most is borotválatlan volt, utálta a kaparót, mindig véresre sikerült lehúzni. Sok pif. Közben füstöltek, valósággal rágták a cigarettát. — Mi az, nem jön a nagysága? Könnyid kérdésére kicsit megrezzent. Mi köze hozzá? Biztosan irigyli, csorog a nyála utána. De nem válaszolt. Mi köze hozzá? Nem az ő dolga. Egyébként is, ma szólt anya, hogy ne maradjon ki. Ma időben haza megy. — Na, ürítsük, oszt uzsgyé. Béres unottan nézett rá. Fölényesen. — Ne lelkesedj. Inkább szólj valamit a pincérnek. Várt. Tudta, hogy Béres csak szünetet tart, még folytatja. — örülj, hogy ihatsz. Ki tudja. holnap itt ülsz-e még... Ezzel kezdődött. Biró kapta a szót, káromkodott, meg majd összeroppantotta a fogával a szipka végét. Béres közbén intett a prímásnak, nem szólt, hogy mit húzzon, rá se nézett, úgy gyömöszölte a húszast a zsebébe. — Szóljatok hozzá. Jön ma Kovács, a kiszes, azt mondja, Biró elvtárs, panasz van magára, miért iszik annyit. Mondom, ez magánügy, ha úgy tetszik szerelmi csalódott vagyok, a pénzemért megdolgoztam, legyen magára gondja. Méghogy engem elszámoltat, meg agitál, hogy lépjek be a káestébe. Bolondnak néz maga engem, vagy minek?... Na. Csak szóljatok hozzá... Hozzászóltak, ittak. Majd megőrülsz, hogy csomózod a pénzt. Mire, úgyis itt a háború... Ilyeneket mondtak, már kacagták is a dolgot, ami megtörtént. Könnyid meg egyenesen fulladozott a nagy nevetéstől, szaggatottan tudta csak Angyal Sándor: pattanás volt az arcán. A negyedik, Bíró Feri — aki Kör- tényfalváról hozta magával a gavallérságot — most is Zolit, az aprótermetű pincért leste, hogy aztán odakiálthassa neki: — Mozogjon főúr, mintha élne! — Kérem tiszteletettel, jövök, mozgok, élek. Ugyebár még nincs itt az atomháború... Így mondta a főúr, aztán mosolygott jó nagyot, mert ez viccnek készült. — Az tenné be neked az ajtót — lökte oda Zolinak Béres, ahogy a teli butelát az asztal közepére állította. Töltött a pincér, aztán szokása szerint ott állt, amíg az első pohárral végeztek. Nézte, ahogy az ádámcsutkák le fel szaladgálnak a nyakakon, s hogy kezükkel letörlik a szájuk széléről a fényes borcsep- peket. Akkor már nyúlt a sárgaréz gyújtó után, mert a fiatalurak így szeretik. Mástól a tüzet. Ittak, előbb szótlanul, ha beszéltek, akkor is csak annyit: — Na, isten, isten. [/ érült, fordult a főúr. gyorsan. ahogy ürült a butela. így szokták meg, mindig tal— Nincs mese. Lehet, hogy holnap kámpec. Valósággal tűzbe jött, ahogy mondta: legutóbb otthon járt a faluban, az emberek veszik a sót, a paprikát, meg mindenfélét mert jön a háború. Hogy csak ő ilyen szerencsétlen, miért nem korábban született, mitsem élt még, és tessék, itt az atom... Összeütötték a vastag poharakat, csengve koccant. Megint itta"', újra talpig. Már érezte, zsibbad. Ilyenkor mindig melegség ömlik szét a húsában az bizseregteti. — Ez a biztos, ami itt lemegy — szólt Könnyid s felemelte a poharát, ö nem nyúlt utána. Lehet azért, meri Könnyid, ez a nyápisz alak kínálja. Tudta, hogy Könnyid egy sóher, lóg az üzemben, a pénze a kocsmára is kevés. Potyaleső. — Tényleg, az istenit, tré a helyzetre e milett most velük? Megbolondult valamennyiük. Folyton ez a háború... Nyugtalan lett, most már nem bánta volna, ha itt van Ica... — Neked van eszed öregem — bököt. feléje Biró. — Akkor fekszel le a nővel, amikor akarsz. elmondani a szerdai esetét. Betévedt a klubba, valami szemináriumfélét tartottak, s viccnek is jó, ahogy az übés szónokolta: termeljünk többet elvtársak. mert akkor nem lesz háború. Hahaha! Ilyen blődsé- get! Akkor nem lesz háború... Egy übés majd eldönti... Most ő szólt a főúrnak. Még egy litert! Mert hogy ez a háború... a fene se érti... Hol marad már ez a nő is?... Na, te nyavalyás, ide a fülembe... azt mondja, hogy... „csak egy nap a világ...” Mi is történt még? Ja, igen. Béres megint elkezdte rágni a poharat, mint egy fakir. Egy egész kancsót rágott el két hete, fogadásból, liter pálinkáért... Bíró egy vén nőnek integetett a sarokba, meg a virágárust szidta, hogy most nem töri ide a nyavalya... Őt megint leintette Béres, ahogy anyát említette. — Adsz haza pénzt, mi kell még, nem vagy taknj'os kölyök. Na, szevasz... I nni keleti. Már szédült, de 1 felemelte a poharat. Ha már Ica se jött... meg ez a háború... ki tudja... És ilyenkor nem tudna felállni, otthagyni a galerit. Még magára haragítaná őket. * Olcsrai népszokások anno 1961. 4 fenti cím után joggal ■várná az olvasó, hogy valamely hangulatos aratási ünnep, leánykérő vagy szüreti mulatság hagyományos szokás-módjáról talál leírást e helyen. Tévedés ne essék, más természetű az általam felfedezett olcsvai „módi”. Múltja mindössze pár esztendős, hiszen csak a változott, új világunk viszonyai között születhetett, — ez élteti, ez táplálja. De tartsunk rendet. Kezdjük a legelső furcsa eseménnyel, amire a községben felfigyeltem. Kora reggel volt. A termelőszövetkezet udvarán vidám dal szárnyalt és a zengő szólót valami különös kis éret színezte. Ügyesen fütyölték, mások dúdolták a jóhangú énekes után a nótát. A művészek közül egyelőre senkit se láttam, csak azután. hogy a hangok irányát követve bekukkantottam a tiszta korszerű istállóba. Éppen fejes ideje volt. A kitűnő együttes serény kezekkel dolgozott. — De mi ebben a furcsa? A jókedvű danázás mellett végzett munka miért volna feltűnő? Nem is ez, hanem az előadott 1 számok, — egytől-egyig a legújabb filmjeink kísérő zenéjéből, slágereiből valók voltak. — Bizonyára a rádióból tanulták meg a szép dallamokat... — Szó sincs róla, minden mozit megnéztünk mi kérem! válaszolta kissé sértődött arccal G. Tóth László tehenész, az összes jelenlévő társak nevében is. Meniséfícmrc *»ol&ól- joili ekkor még nem váltam ismerője a helyi viszonyoknak. Csak később tudtam meg, hogy Olcsván a moziba járás olyas valami, mint példának okáért másutt az ünnep előtti takarítás, vagy a vendég hellyel és étellel kínálása. A mulasztót könnyen a szájára veszi a falu. Már úgy- annyira szokás ez, hogy a szigorú rendje is kialakult a moziba járásnak. Szombat este a férfiak, vasárnap délután meg az asszonyok, gyerekék és az öregek foglalják el állandó helyüket a filmvászon előtt. így tartja sort a 88 éves Tóth Endre és a 73 éves Bartha Imre is. Az ám, de D. Szabó Károly — ide a 71 éve, vagy oda a szombati látogatók közé áll be. Ezt a jogot senki sem vitathatja el tőle, mert i munkabírását, vidám életkedvét, i tüzes, gyors mozgását megiri- \gyelheli akármelyik 18 esztendős is. A kertészeti brigádban mindmáig kiváló munkát végez, — nem győzik eleget dicsérni. Egyébként ö a KISZ legaktívabb patronánsa is. Annyira maguk közül válónak érzik c fiatalok, hogy még „funkció” is jutott számára: gazdasági felelősnek választottál:: meg. I: tin vő ‘ fsi».*eWéb»>n könnyen érthető a négy kitüntetett tehenész, — a már említett G. Tóth László, valamint Szűis Sándor, Fekete Gyula és Fekete Sándor egykori sérelme, bánata. Hosszú ideig a szombati fejes ideje belenyúlt a mozi- előadás kezdetébe. Sokáig sündörög tek-forogtak az elnök körül, amíg végre megoldás született. Mi tagadás, nem kis gond volt ez, mert a kiváló 14 literes fejűéi átlagot mégsem akarták idő- tologatással kockáztatni. Szerencsére Balogh elnök elvlárs megtalálta lehetőségét. Minden szombat estére segítséget irányít á sajtárok mellé. — Mert i fea* mmb méghogy akkor asm lesz háború... Ilyen marhaságotEl elcsuklott a Könnyid hangja, ahogy ismételgette, meg ahogy a vigyorgó tőéi arcár csókolgatta... A többire nem emlékszft ★ Tegnap délután anyát hevít« a mentő. Hát mégis? Nem lehet igaz... Nem lehet igaz, hags' ő, Fekete Imre idáig jutott vol na. Mert ha meghal, akkor # az anyja gyilkosa. Nem, lehetetlen. Anya éfar* fog. Igen, élni. Élni! Ahogy tegnap ott állt a kórteremben, s az orvos mögül lesett a fehér ágyra, zavartan peregtek előtte a képek. Ü©', ahogy anya elmondta reggel, ébredéskor... Hazabotorkált a Fácánból, csupán az ösztöne intette csendre, ahogy matatott a konyhában. Éhes lehetett, a lert kereste a sötétben s a konyha maradék melegétől szédülni kezdett... Igen, így történhetett, hogy a tehetetlen kapaszkodás közben kinyitotta a gázcsapot... Anya csak a nagy' zuhanásra ébredt fel... ahogy ó elterült a kövön. Akkorra már tele volt a konyha gázzal. Anya megérezte, pillanat alatt elzárta a csapot, valósággal felszakította az ablakot, nem gyújtott villanyt, nehogy észrevegyék a szomszédok, ö arra sem emlékszik, hogy anya a hóna alá nyúlt, nagy erőlködéssé: vonszolta el a szobaajtóig, kevés erejét megfeszítve gyorsan áthúzta a küszöbön is, s fáradt, reszkető testét a csukott ajtóra tapasztotta, mintha azzal is útját akarná állni a gáznak. így történt, észrevétlen, a szomszédok sem tudnak róla, hiszen reggelre elszállt a gáz, Csak anya sírt, elállíthatatla- nul. Ahogy hallotta a történteket, szégyelt anya szemébe nézni. Igen, ezt nem tudja majd meg senki, mi történt vele azon a reggel. „Meglátod fiam, nem vezet jóra”. Hányszor elmon- ta szegény, és ő... Rettenetes | > eggel még csak rosszul erez- " te magát anya a nagy eí- pelődéstől. meg a kevés gáztól, — mióta apa meghalt, se.. ■ szór beteges. És délután bevitte a mentő, onnan telefonáltam utána... Ott állt az orvos mögött, s úgy' érezte, egy tüzes kéz, szorítja a torkát. — De hogy történhetett Fekete néni? — kérdezte az or.ps, miközben újra mérte a pulzusát. Anya pillantása rá vetődött Nehezen lélegzett. — Magam sem tudom. Meg feledkeztem róla... Még szerencse... hogy Imre., az én fiam idejében hazaérkezett... Az orvos utána mondta, na' ■ szerencse. Nem bírta tovább, elrohan Kinn az u'cán copen akkor gyúltak ki a fények. Nyújtott hosszú lépései futásnak tűntek mintha valamiről lemaradt volna. Pedig maga sem tudta hová siet. s azt sem bánta, hogy az emberek utána bámulnak Jólesett a friss levegő, érezte tisztul, megkönnyebbül tőle. Hát ezért. Ezért határozta el ha Ten még egyszer odasaemte ]on ’ a géljéhez, felpofozza Torkig • van vele, mint a fakó Béressel, a faluból szökött Bi- ró-.m\ n Fácánnal, esze;. egész aljas galerivel. Üj darabot illeszt aa esz tergakés elé. Jól besaorüjí a kulccsal, még egyszer el lenöriz, aztán lenyomja a- indítókart. Lassan óvatosan magabiztosan. — S amíg J fényes vasforgácsok, mint csil lógó gyűrűk bújnak elő a vidú alól, folyton arra gondol, anyi élni lóg, már jobban van 4 nővér mondta délben telefonba. 7
