Kelet-Magyarország, 1961. szeptember (21. évfolyam, 205-230. szám)

1961-09-10 / 213. szám

Milyen igénnyel, milyen szinten? L1 lkészültek az l96l/62-es évi f *■'' megyei és járási népmű­velési tervek Szabolcs-Szatmár- ban. A községi népművelési munkások, társadalmi és tömeg­szervezetek képviselői ezekben a napokban dolgoznak a helyi munkatervek összeállításán. A munkatervek előzetes ismerete alapján joggal állíthatjuk: a so- ronkövctkező népművelési idény minden eddiginél változatosabb, tartalmilag megalapozottabb le­hetőségeket kínál a művelődni vágyó emberek tízezreinek. A már elkészült és készülő munkatervekben fontos szerep jut az öntevékeny művészeti csoportoknak. A kulturális szem­le ötéves programjának első éve, a résztvevők számát és a művé­szi megformálás színvonalát te­kintve, számottevő fejlődésről ta­núskodik. Ez a fejlődés a legtöbb művészeti ágban évről-évre egyenletes, de ütemét tekintve korántsem megnyugtató. A csak­nem mindenhova eljutó televí­zióval, a sok helyen közönség elé lépő Állami Déryné Színház pro­dukcióival nem versenyezhetnek az öntevékeny csoportok. S nem­csak hogy nem versenyezhetnek, de a jelentős színvonal különb­ség olyan áldatlan állapotot te­remtett, hogy a hivatásos mű­vészekhez szokott közönség — mindenekelőtt néhány járási székhelyen — távolmarad az ön­tevékeny bemutatóktól. A prob­léma nem új. Minden népmű­velési munkás számára gondot okoz a művészi megformálás színvonalának javítása. A kibontakozás elvi útjai tisz- iázottak: szakemberképzés, a csoportok tagjainak szakkörsze- rű, tevékenysége, világnézeti és szakmai nevelése, okos darabvá- tesztás. (Új darabok, és nem a színházak másolása.) Ez az az út, amelyen az öntevékenyek lépést tarthatnak a hivatásosok mögött. Az eddigi gyakorlat szerint azonban az elvek nehezen érnek valósággá. A szakemberképzés je­lenlegi formái, az ott kapott is­meretek kevésnek bizonyulnak az egyre növekvő követelmények­kel szemben. A közeljövőben anyagi szempontok és helyettesí­tési problémák miatt — lévén többségükben pedagógusokról szó — ezen a téren nem lehet je­lentős fordulatra számítani. Azt azonban mindenképpen elő kelle­ne segíteni, hogy a művészeti vezetőknek lehetőségük nyíljék az önképzésre. Annál is inkább, mert miniszteri rendelkezés alap­ján újabban anyagi juttatásban is részesülnek. Sajnos, jelenleg korlátozottak az önképzés lehetőségei. A KISZ Központi Bizottságának Kulturá­lis Osztálya ugyan kiadott egy tájékoztatót a kulturális szemle céljáról, jelentőségéről, formái­ról, egyúttal számos szakkönyvet ajánlva tanulmányozásra. A lel­kiismeretes művészeti vezető, aki el akarja sajátítani a szakma minden csínját-binját, aki pél­dául meg akarja tanítani csoport­jának tagjait beszélni, mozogni, táncleírást olvasni, meg akarja őket ismertetni a dramaturgia alapjaival, a különböző korok jelmezeivel stb, stb. — sajnos csalódik. Az ajánlott könyvek na- gyobb része ugyanis nem kap­ható. Országosan száz és százezrei; vesznek részt öntevékeny művé­szeti csoportok munkájában. Mil­liókat szórakoztatnak, nevelnek évről-évre. Nem mellékes, hogy az öntevékenymozgalom milyen igénnyel nyúl a darabválasztás­hoz és milyen művészi színvo­nalon tolmácsolja azt. A java­solt könyveknek egyaránt ott kellene lenniük a könyvesboltok­ban és a járási könyvtárak pol­cain. — Péter — Bory Zsolt: ŐSZI POSTA L' órául a hónap *• Szépen az őszbe Minden fűszálat Szép háló sző be Otthon pedig már Settcngö lomha Árnyékok ülnek Az asztalomra Tintakéken ülnek az árnyak Vgy látszik vége már a nyárnak! Ha mint a bimbó Pattan a reggel Tele az utca Diákgycrckkcl Ahol szaladnak Minden merő fény A nevetésük Csupa verőfény Jut belőle minden tanárnak Hogy lenne vége hát a nyárnak? A déli órák Egyre peregnek Jó üldögélni Kint az öregnek Kiülni szépen A napsütésre Idő múlását Nem venni észre Szállnak az évek mint a szárnyak Ne mondjunk még búcsút a nyárnak! A téren máris Kigyúl a villany Mostan fiú lány A kertbe illan Egy cigaretta Egy pici festék Milyen édesek Ezek az esték Milyen boldog akire várnak Hogy süt a. lángja még a nyálnak! Pedig a kertet Összetaposta Megérkezett már Az őszi posta De annak aki Örömöt áhit A nyár emléke Soká világít örökké ég e kedves pár nap Nincs nincs soha vége a nyárnak! Filmek a mérlegen Diupjény a jégen Miért keltett csalódást ez. a legújabb magyar íilinburleszk? Mert nem tudjuk, hogy mit akartak a készítői. A sikertelen­ség legdöntőbb okát a felületes, fegyelmezetlen és széteső forga­tókönyvben kell keresnünk. Rossz, félresikerült az a mese, amely valamiféle keretet adott volna az egyébként látványos, helyenként színvonalas jégrevűnek. Áll ez a tétel még akkor is, ha burleszk- ről van szó. Érezzük, erőltetett, sokhelyütt vontatott, szirupos a történet: itt nem észrevétlenül adódnak a nevetséges helyzetek, hanem csinálják azokat, nehéz­Közel 10 ezer nyíregyházi néző tekintette meg a „Gagarin Magyarországon44 című k isti met Rendkívül nagy érdeklődés kí­sérte a „Gagarin Magyarorszá­gon” c, kis filmet, melyet az el­múlt héten a nyíregyházi Széles­vásznú Dózsa és Kert moziban mutattak be. A mozipénztárakat szinte ostromolták jegyekért és majdnem mindenki feltette a kér­dést jegyváltásnál „ugye bemu­tatják” a GagarinrAl készített kisfilmet is. Az egy* öreg pa­raszt bácsi meg is jegyezte, biz­tos, hogy mutatják a Gagarin fil­met? — mert ö csak azért jött, hogy láthassa az űrrepülőt, ösz- szesen 9779-en látták a film koc­káin Gagarin elvtárs, a hős szov­jet űrpilóta felejthetetlen ma­gyarországi látogatását. ÍZES népi hangulat árad a színpad­ról. Ehhez azon­ban nemcsak jó­kedv szükséges, hanem magasiökú iníivcszi feszült­ség, a táncosok tökéletes mozgási összhangja is, sőt amint a képen látható, a férfi táncosoknak jó erőben is kell len­niük. Háromezer film várja az érdeklődőket A nyári holtszezonban nem volt túlságosan nagy az érdeklődés a megyei könyvtárban a diafil­mek iránt- Most azonban már jelentősen megélénkült a forga­lom. Közrejátszik ebben az is, hogy többszáz diafilmmel frissí­tette fel az állományát a könyv­tár. Szombat és vasárnap kivéte­lével a hét minden napján válo­kesen, kínok között, olcsó ..be­mondásokkal”, gicses túljátszás- sal. Ezt csak» tetézi a történés ítészei között tátongó szakadék. Lehet, csak „nyári” filmnek szánták? — Nem tudjuk, lehet. Mégis elgondolkodtató, hogy ha már mindenáron mesélni akar­tak a film nagyrészét kitevő re- vűszámok között, miért ilyen semmitmondó, nevettetés helyett bosszantó történetet kanyarítot- tak hozzá? A forgatókönyv írói — úgy látni — elfelejtették, hogy nem elég csak megkacagtatni az embereket: ízes, eredeti és köny- nyed humort vár az igényében felnőtté lett közönség, olyan ne- vettetést, amely mindennapi éle­tünk fonákságának felsora­koztatásából fakad. Az ilyen hu­mor hasznos, tanulságos. Kétségtelen, Fényes Szabolcs zenéje, Romvári József díszlete s a Jégszínház együttesének bemu­tatkozása élmény marad. Nem mondható el ugyanez a jeles szí­nészek egész soráról, akiket a burleszkben felvonultattak: hiába próbálkoztak, erőlködtek, a for­gatókönyv gyengéin ők sem tud­tak segíteni. (as) E^v Katona meg egy lét A Nem csak a film címe szelle­mes, ‘ ötletes, hanem kivételesen maga az egész film is. Az utóbbi idők olasz vígjáték filmáradatá­ban megnyugtató sziget Renato Rascel és Aldo Fabrizi bő hu­morú, ízig vérig nevettető filmje, az Egy katona meg egy fél. Rascel a filmben egy ügyetlen, suta „öreg” újoncot alakít, aki harminc évig élt Amerikában, s emiatt még nem teljesített kato­nai szolgálatot az Olasz hadse­regben. A „reménytelenül” cirii újonc összeütközése a katonai reglamával hálás téma, nem új ötlet. Most azonban új színt kap a leszerelés vágyával, a béke vággyal. Rengeteg sziporka, ötlet, mu­lattató ferdeség pereg le előt­tünk, amelyek során el kell is­mernünk, hogy a két komikus színész az átlagot .jóval megha­ladó képességről tanúskodik. S ahogyan a film finom gúnnyal 11- N- leti az amerikai üzleti felfogást, s az olasz „hivatalos Amerika imádatot”, javára válik, az olasz filmeseknek. y-b Amerika e«y íraueia szemével „Sem megérteni, sem megma gathatnak az érdeklődők a filmek j gyarázni, sem következtetéseket j levonni” nem akartunk, hauhai- között 11—1 és 2—7 óra között. j juk az Amerika egy francia sze­! mével című francia film végén. I Várja is az ember ezt a bejelen­tést, mert általában, ha megné­zünk egy filmet, meg is akarjuk érteni azokat a dolgbkat, amiket látunk, magyarázatot akarunk va- | iamire kapni, esetleg következte­téseket akarunk levonni a látot- talíból. A film viszont határo- A KISLÉTAI művelődési ház J zottan kijelenti, hogy ez nem volt három évvel ezelőtt megkezdett célja. Dehát miért beszél valaci építkezési munkálataiból már — akár a film nyelvén is — ha ^ csak a padlózás, villanyszere- nem akar semmit sem mondani? j színek és arányok — eszközök, rclés és festés van hátra. Az új | Felszínesen is színes külsősé- ^él nélkül, művelődési házban kap majd he-j gok, vagy a mélyre hatolás? Aj lyet a község normál-mozija is. film készítői nyíltan az előbbi. (C—a.) Befejezés előtt a kislétai /r 1 // 1 / • 1 f művelődési naz könnyebbik utat választották. Hogy akaratuk ellenére is meg­csillantottak egy-egy részt Ame­rika szelleméből, az csupán a bemutatott dolgok természetéből fakad. —Erotikával színezett rek­lám jelenet, vetkőzési számok, rabok viadala, autók hajmeresztő haláltánca, ha csupán kurió­zum gyűjteménynek szánták is, mélyebbre mutat. Nemcsak a francia, hanem a magyar szemnek is megannyi fur­csaság. érdekes amerikai speciali­tás. ragyogó kivitelezés, kitűnő felvételek sorozata kápráztató

Next

/
Thumbnails
Contents