Kelet-Magyarország, 1961. szeptember (21. évfolyam, 205-230. szám)
1961-09-08 / 211. szám
Debreceni tapasztalatok alapján MM ilyen vízsugárszóró készülékeket helyeznek el a nyíregyházi parkokban is. A Zeigler park-harmatszóró mindössze 250 forintba kerül, de az önmagát körbe forgató vízsugár tökéletes munkál végez. A fényképezőgép lencséje az első készüléket az Irodaház előtti parkban örökitette meg. (Foto: Hammel J.) Meglopták n kosost „Nem éppen a hírnévéri tettük • • Szó és tett egysége a csengeri Lenin Tsz-ben Lebbenszki István és Turk György idén januárban léptekbe a vencsellői Szabadság Termelőszövetkezetbe. Május 5-én megbeszélték, hogy beadott szekere «et visszalopják a szövetkezéből. Másnap, a korahajnali órákban megjelentek a tsz központjában, vittek magukkat két tehenet, befogták a szekerekbe és elhozták a szövetkezetből. A lopást felfedezték, értesítették a rendőr járőrt, aki a szekereket visszahozta. A nyíregyházi járásbíróság a közelmúltban tárgyalta a lopás ügyét, s mindkét vádlottat három-három havi felfüggesztett börtönbüntetésre és 500—500 forint pénzbüntetésre ítélte. Enyhítő körülményként figyelembe vették, hogy az ügy óta mindketten kifogástalanul dolgoznak szövetkezetükben, s beilleszkedtek a közösbe, így csak figyelmeztető jellegű büntetésre volt szükség. Lapunk augusztus 23. számának első oldalán ilyen címet közöltünk: „A csengerl Lenin Termelő- szövetkezet őszi betakarítási és vetési verseny kezdeményezése. ” Egy dolgos, munkás nyár megint távozóban van, s maga után hagyja testvérét, az őszt. Követelményekben ez sem igénytelenebb: rövidülő napjaival tovább buzdítja a föld művelőit. Hiszen a termés zömének megbecsült betakarítására még most kerül sor és kívánsága a jövő évi kenyérnekva- ló és egyéb fontos növények újravettetése is, amit az idők folyamán így tanít: minél korábban, annál jobb! De meg a vetetten részeket sem tehet csak úgy hagyni, mert ekét vár, hogy nyugodtabban pihenjen, s gazTársadalmi munkával ú] bőit épül Nyirsvuialban A nyírgyulaji földművesszövetkezet az ez évi vásárlási visz- szatérítésböl megmaradt 20 ezer forintot új bolt építésére fordítja. A szükséges építőanyagokat már megvásárolták, a telket is kijelölték, úgy, hogy a jövő esztendő elejére új fűszer-csemege bolt és egy italbolt áll majd a lakosság rendelkezésére. Az új boltot a Mártírok útján építik meg, s mikorra kész tesz 300 ezer forintot fog érni. Ennek túlnyomó többségét az fmsz tagok adják össze, hisz saját erőből és túlnyomó részt társadalmi munkával építik meg. „Rogy kommunista érzelmű, erkölcsű pedagógusokká váljunk . . •• Ünnepélyes tanévnyitó a Nyíregyházi Felsőfoka Tanítóképző Intézetben Impozáns ünnepség keretében nyitotta meg az új tanévet a nyíregyházi Felsőfokú Tanítóképző Intézet. A nagyteremben elől az elsőévesek foglaltak helyet, szemben az elnökséggel. Fehér blúzos lányok, feke.eruhás fiatalok fegyelmezett sorai, zászlók, virággal köszöntő úttörők tették ünnepélyessé az évnyitót. Az elnökségben helyet foglaltak: Ungvári Gyula, a Művelődésügyi Minisztérium főelőadója, Horváth Gabriella, a megyei pártbizottság ágit. prop. osztályának munkatársa, Kohári Ferenc, a megyei tanács művelődési osztályvezető-helyettese, a felsőfokú tanítóképző és rnás iskolák képviselői, termelőszövetkezeti, üzemi dolgozók, s társadalmi szervek képviselői. Adriányi László, az intézet igazgatója mondott ünnepi beszédet. Hiányzanak a harmadévesek ! Adriányi elvtárs beszédében méltatta azt a segítséget, amelyet az intézet növendékei kaptak nyári társadalmi munkahelyeiken. Négy csoportban vettek részt gyakorlati munkában: a Mátészalkai Vegyesipari Vállalatnál, a Hodászi Állami Gazdaságban, az ibrányi Dózsa Tsz- ben és a szamostatárfalvi Ady Tsz-ben dolgoztak. Nemcsak a munkahelyek dolgozói, de a közeli iskolák is segítették a növendékeket, anyaggyűjtésük közben is. Ugyanis a gyakorlati munka mellett kulturális, népművelési kérdéseket is kutattak, amelyekről dolgozatokban számoltak be. Mások különböző táborokban vettek részt. Igen jól szerepeltek az önkéntes építőtáborokban részt vett növendékek. Jánkmajtison harmadévesek a II. helyezést, a Székesfehérvár melletti építőtáborban másodéves női hallgatók a III. helyezésit szerezték meg, érdemelték ki munkájukkal, szorgalmukkal. A harmadévesekről megemlékezve Adriányi elvtárs elmondotta, hogy azok már az idén tanítanak, s ezért nem lehetnek itt, a megnyitón. Enyhítve a pedagógushiányt, amely megyénkben számottevő, a harmadévüket levelező úton folytatják. Kihelyezésük kísérlet is, amire a választ ez az év adja majd meg. A legjobb, legkorszerűbb pedagógiai teljesítményt munkahelyeiken. Reméljük, megállják helyüket! S mintegy, erre válaszként következett egy ritka esemény: a nyári társadalmi munkában részt vettek közül számosán, — a legjobb dolgozatok írói, — részleteket olvastak fel munkáikból. Megnyugtató volt hallani ezeket a dolgozatokat. Kitűnt, hogy a „kistanítók” mélyreható érdeklődéssel viseltetnek az étet, a termelés, a művelődés minden kérdése iránt. Már a dolgozatok témái is igazolják: község múltja és jelene, ipari fejlődés, a szocialista falu új erkölcsi arculata, az emberek egymäshÄ, és a közösséghez való viszonya, a társadalmi tulajdonihoz való viszony, s más fontos témák. S ahogyan megírták ezeket! A hallgatóság meggyőződhetett arról, az intézet nevelői szándéka, a növendékek elhatározása szilárd és egyenes: széles látókörű, jól felkészült, marxista tudású pedagógusok hagyják majd el az intézet kapuját. S az ünnepélyes eskütétel után külön is erre tettek fogadalmat az elsőévesek; válaszként a másodévesek köszöntésére: ígérjük, hogy minden igyekezetünkkel azon leszünk, hogy kommunista érzelmű, erkölcsű pedagógusokká váljunk, népünk szolgálatára.... S. B. dagabb termést ígérve köszönt- Van tehát tennivaló, s mind se a következő tavaszt. ennek rendezett, tervszerű és minél gyorsabb végzésére tette meg versenykezdeményezését a csengeri Lenin Termelő- szövelkeze.. Megéri? Milyen eredményeik vannak már? És egyáltalán mire építették kezdeményezésüket? E kérdések miatt látogattuk meg most őket. Megérkezésünk után alig pár perccel együtt ülhettünk Simon Péterrel, a szövetkezet elnökével, a párttitkárral, Szabó Józseffel és Juhász Béla fő- agronómussal. Mindjárt a folyó munkákat említették, a cukorrépa ásást, szállítást, silózást, szántást, vetést, almaosztályozást, aprómag cséplést... — Ne soká maradjunk ám a négy fal közt — mondták —, mert tucatnyi feladat hív bennünket, így az adatok és tények sorolását épp elég jegyzeteléssel követni. A tsz földje általában kötött, erős talajuk nem nagyon alkalmas burgonya termelésre, mégis az idén 72 hold volt. Rendben be is takarítottak már. 180 hold cukorrépából 120 holdon végezték el az ásást, s a szállítás folyamatosan halad. 20 holdról a rostkender termésük első osztályozással került átvételre. Megkezdett gyümölcsszüretelé- sük során 20 vagonra való fehéráru válogatás alatt van. Ugyancsak átadásra válogatnak 5—5 holdról felszedett fokhagymát és vereshagymát. A cukorrépáról lekerülő ko- ronarész tömegéből egy-egy holdról átlag 50 mázsa silótakarmányt készítenek. Ennek során, a siló jobbá tételére, felhasználják az aprómag (lucerna, lóhere) cséplésével nyert értékes töreket is. Ilyen módszerrel 1500 köbméter silót akarnak nyerni. Egyébként az aprómagvak cséplését a vállalt határidőtől hamarabb akarják befejezni. A tagság munkája nyomán ahogy halad napról-napra a betakarítás, úgy növekszik, gyarapodik az új szántás, új vetés területe. Eddig 250 hold őszi árpát, 100 hold olasz búzát, 50 hold rozsot, 100 hold takarmánykeveréket, 120 hold lucernát és 50 hold repcét vetettek. (Ez utóbbi már kikelve zöldell.) Tervük szerint még 750 holdat kell előkészíteni, illetve ennyi területen kell az ősziek vetését elvégezni. De akaratuk teljesítésére jellemző, hogy az eredetileg meghatározott időt itt is előbbre akarják hozni. És nemcsak a vetési területek jó előkészítéséről gondoskodnak, hanem arról is, hogy megfelelő minőségű tisztított magot vessenek. A szakszerű csávázásra pedig különösen ügyelnek. Számítanak a versenytársakra A szó és tett, terv és gyakorlat egyet jelent tehát a termelőszövetkezetben. Már eddig is több versenyben vettek részt és nem maradt el az eredmény. Különösen sokat nyertek a legutóbbi cséplési versennyel. Mint mondják, a tagság most is gyakran hangoztatja: „Igyekezzünk, mert versenyben vagyunk”. Mostani versenykezdeményezésükkel kapcsolatban is számítanak a versenytársakra. S ebben több segítséget várnak a járási szervektől, a tanácstól, pártbizottságtól, hazafias népfronttól, hogy minél több szövetkezet csatlakozzon kezdeményezésükhöz. — Nem éppen a hírnévért tettük mi ezt — bár az sem árt egy tsz-nek sem —, hanem azért, mert az ilyesmi közvetlen segíti az idei termés mielőbbi betakarítását. Nyugodtabban készülhetünk, hogy lezárjuk majd ezt az évet is az előirányzott munkaegység-értékkel és még több bizodalom- mal tehessünk a következő év iránt. Ez pedig amellett, hogy az országos érdekeket jobban segítjük, közvetlenül a magwnk javát is szolgálja — mondta így szószerint az elnök. Igaza van. Azaz, többes számban helyesebb mondani: Igazuk van. Asztalos DáNoi, Gyermek logika Pistike, hogy hogy nem, egyik reggel azt vette a fejébe, hogy focizni fog az ideiglenesen leszerelt labda formájú üvegbúrával. Ha nem éppen a szekrény tetején van. talán szó nélkül fogja és viszi focizni, de így kénytelen anyukához fordulni: — Anyuka, add már ide a szekrényről azt a búrát! — Nem lehet, kisfiam, mert. eltöröd. — Nem töröm én el, csak focizok vele egy kicsit és visszaadom. — mondta olyan esdeklő hangon, hogy már- már azt hihette volna az ember. hogy nem fog az eltörni, ha focizik vele egy kicsit. — Mondtam már, kisfiam hogy nem lehet, hagyj békét! — förmedt rá az anya türelmetlenül, amikor Pista már vagy tiezedszer ismételte meg lehetetlen kérését. Pisti azonban nem tágított, gondolván, hogy egyszer majd csak megunja az anyu és odaadja. így volt a múltkor is, amikor téli sapkában akart az utcára menni a nyári forróságban, anyuka végül engedett a kívánságnak. Most azonban úgy látszik, hajthatatlan marad. Hallani sem akar róla. Sőt, amikor végkép elveszti türelmét Pisti folytonos kérdezgetésére, azt mondja, hogy „kapsz egy nagy pofot’. Pistit azonban nem olyan fából faragták, hogy egy poftól is megijedjen. Bátran odaáll anyuka elé: — Akkor sem fogok sírni. Én már nagyfiú vagyok. Megkapja a nem túlságosan szigorú pofot. Diadalmas arccal fordul anyukához, de most már nem könyörögve, hanem követelve: — No, de most már igazán add ide azt a búrát, nem lehet egy szavad se! G. kívánják nyújtani, ezek a kihelyezett harmadévesek — mondI ta Adriányi László, — s tőlük ' feltehetően sokat is varnak 5
