Kelet-Magyarország, 1961. szeptember (21. évfolyam, 205-230. szám)

1961-09-01 / 205. szám

liiert ne lehetne országos ltfrfl városi enehhorunh?

ben? Azt, hogy olyan nívós énekkarok léptek közönség elé, amelyeken látszott: ezek méltóan képviselik városukat, üzemüket, közösségüket, sőt hazánkat is. Ezt nem lehet csak egészen mellékesen elsajátítani. Ez nagyon komoly, szívós munka eredménye. A lehetőségek nálunk éppúgy megvannak, mint másutt. Miért ne lehetne nálunk is...? Lehet! Egy hetven tagú jó vegyeskar éppúgy lehet, mint másutt. Ezzel nem azt mondjuk, hogy rossz lenne az énekkar. Nem. A jók közül való. De miért ne lehetne a legeslegjobbak közül való. Csupán egy kicsit több törődést, több gondot kellene a karra fordítani, nem „szükséges kultúregyüttesnek” tekinteni, , hanem valamivel többnek. Vá- j rosunk énekkari képviselőjének, j Városunk kultúrájából egy da- j rabnak, amelyre szeretnénk i büszkén tekinteni.

Megérdemelnék, és mi

több, feltétlenül eredménnyel járna. A nemzetközi kórusverseny sok sok, múlhatatlan szépsége bizonyítja, hogy nincsen szebb hangú zeneszerszám, mint az emberi torok. A karnak, ha a most induló új évadban lelkes, fiatal tagokkal bővül, s több fellépésre nyílik alkalma, rendszeresebben vesznek részt tagjai a próbákon, ez az év meghozza a teljes sikert. A nyíregyházi nagyobb j üzemek, az iskolák, vállalatok kulturális szervei, a városi tanács művelődési osztálya, és maga a művelődési ház a következő napokban sokat tehetnek a városi énekkarért. Elsősorban azzal, ha a jóhangú fiatalok figyelmét felhívják a karban való részvétel szépségére és fontosságára. Másodszor, ha igyekszenek biztosítani az alkalmat,' hogy az énekkar tagjai a kívánt időben próbálni tudjanak. S harmadszor: ha megfelelő számú fellépésre egy előzetes tervet készítenek. Mert a városi énekkar nem csu- j pán a művelődési ház ügye, nem csupán az énekesek magánügye. | Közügy. Vagyis: azzá kell len- j nie.

SB.1

«■■■■■■■■■■■■■■■a

A z útról látszik a nagy so- kadalom a kertaljai földeken. Sokszáz méteren hajladoznak az emberek, kapák forgatják ki megszakítatlan folyamban az elszáradt indájú bokrokat. Az apró parcellák hosszában burgonyahalmok emelkednek.

A gemzsei határban megkezdődött a burgonya betakarítása.

Száz—százötven emberrel nehéz egyszerre szót érteni. Különösen akkor, amikor dolgoznak. Szétterülve a mezőn. Csak úgy találomra elegyedek szóba néhány „családi együttessel”, mert alig akad parcella, i ahol ne ketten-hárman végeznék a munkát.

Oláh András ütemesen emelgeti a kapát, s a homokban kifényesedett penge újra és újra bemélyed a bokor alá, hogy még ugyanazzal a mozdulattal felszínre kerüljenek az éreti, piros-barna Gülbaba gumók. A kiforgatott posztágyon a fiatalember apja, és felesége gyűjti fürge kezekkel a termést.

— A területtel szaporán haladunk — mondja Oláh András — de a csomók lassabban gyűlnek. — Később, vegyes magból vetettünk ebben a táblában. Megkapta a munkát beÜlést tart a KISZ városi i bizottsága

Szeptember negyedikén délelőtt KISZ végrehajtó bizottsági ülésen értékelik „a szakma ifjú mestere” mozgalom eddigi eredményeit nyíregyházi viszonylatban. Az eredmények értékelése után megbeszélik az e téren felmerülő további feladatokat is, amik Nyíregyháza ipari, vasutas és kereskedelmi KISZ-fiataljaira vár az elkövetkezendő időben.

Folytatják az Hiúsági Akadémia előadássorozatát Nyíregyházán

Az 1961/62-es tanévben folytatják a fiatalok politikai és szellemi továbbképzését a nyíregyházi középiskolákban, az Ifjúsági Akadémia keretében. Az elmúlt tanév folyamán komoly sikerek születtek ezen a téren.

Az Ifjúsági Akadémia főleg azoknak a fiataloknak hasznos, akik nem vesznek részt szervezett politikai oktatásban, de érdeklődnek a politikai, erkölcsi, gazdasági, természettudományos, technikai kérdések iránt. Az akadémia fő módszere: előadások, melyek után a résztvevők a témához kapcsolódó különböző kérdéseket tehetnek fel, vitatkozhatnak.

Ma: 3 napos KISZ-tanfolyam kezdődik a felsőfokú tanítóképzőben

Az új tanév előkészületei során ma 3 napos KISZ tanfolyam kezdődik Nyíregyházán, a Felső- | fokú Tanítóképző Intézet ifjúsági j vezetői részére. A három nap so- ! ran tájékoztatják a hallgatókat i az időszerű bel- és külpolitikai i eseményekről, az „Ifjúság a szó- cializmusért” mozgalom helyzetéről, a tanító és tanárképzés feleit vállalt védnökség aktuális feladatairól, a kollégiumi nevelőmunkáról. A harmadik napon — vasárnap — féléves munkaterveiket készítik el az intézet alapszervezetei, majd a délutáni ünnepélyes tanfolyamzárót követően közös mozilátogatáson vesz részt a 27 KISZ vezető.

csületesen, dehát az idő is közbeszólt... Meghát még meg- láttszik, hogy milyen egyéni gazdája volt egy-egy darab földnek.

— Premizálás van? — kérdezem.

— Ja.

L z úgy látszik szavajárása, mert minden kérdésre ez a bevezető szava.

— Van prémium, hogyne, van — folytatja. — Az összes termés húsz százaléka.

— Hogyan állapítják meg, kinek mennyi jár? Hogy mérik le a termést?

— Az nálunk nagyon egyszerű. Minden család azon a területen takarítja be a termést, amelyiken egész éven áf dolgozott. A mérlegelés meg nem okoz gondot, mert kosárral mérjük. Ötfelé. A közösbe elvisznek négy csomót, az ötödik marad a tagnak. - Figyelje meg,

o’y r.em beszél itt senki a r zúzalékról, de azt mindenki „'<51 megérti, hogy minden ötödik az övé.

Azt is megtudom még, hogy a krumplihalmokat még kint, a

Megmentésre

Szabad ég alatt várnak javításra a beteg motorok. Veri őket az eső, égeti a Nap, beléjük mar a rozsda. Kisebb-nagyobb alkatrészek már széthullottak, egy-egy motorozó, barkácsoló ember számára parádicsom ez.

A helyszín: az állami gazdaságok megyei gépjavító- és szerelő műhelye, Mátészalka. Három megye állami gazdaságainak el„ítélt66 értékek

abból is, ha gépalkatrészek tömkelegét tartják kihasználatlanul egyes helyeken. Olyan gépeket* melyekre nincs szükségük. Pedig hány megyénkben termelő- szövetkezet keresi őket, s hány állami gazdaság raktárában pihennek ilyen gépek.

Nem kevesebb, mint egymillió-hétszázezer forint értékű elfekvő gépet, s alkatrészt találtak

romlott mezőgazdasági gépeit javítják itt, s míg erre sor kerül, tároló-színek hiányában a szabadban várnak sorukra az érzékeny motorok.

Régóta így van ez. Végre az idén megépül a tároló-szín, jórészt helyi erőforrásokból, társadalmi munkával. De nem kerülhetett volna sor erre előbb? Nem találhattak volna helyileg is átmeneti megoldást, esetleg az elfekvő gépalkatrészek korábbi értékesítése útján?

Nemcsak a barna mezes tolvaj, a rozsda, okozhat nagy károkat mindnyájunk vagyonában. Tetemes károk származhatnak

a népi ellenőrök a Mátészalkai Állami Gazdaság raktárában és a megyei gépjavító műhelynél. Egyrészüket már értékesítették azóta, de még van törleszteni való. Hasonlóan a megye más állami gazdaságainak is.

Nem ártana a népi ellenőrök vizsgálata után egy megfelelő időpontban a párttaggyűlések napirendjére tűzni az állami gazdaságokban, miként állanak -az elfekvő anyagok átadásávál. Nem ítélhetjük pusztulásra, vagy „elfekvésre” az értékes gépeket, alkatrészeket. Megmentésre kell ítélni az értékeket, bárhol is legyenek azok...

P- %•

területen átválogatják, s úgy szállítják egyenesen az állomásra.

Oláhéktól nem messze, egy idősebb néni egyedül dolgozik. Kiás néhány bokrot, majd összeszedi a gumókat.

— Egyedül?

V álaszra sincs nagyon idő, ” mert verejtékét törülget- ve egy ezüstös bajszú bácsi is odaérkezik.

— Hazaszaladtam délre, adni a jószágnak — mondja Varga Lajos bácsD — Hogy telik, asszony? — kérdezi a feleségétől.

— Látod — válaszolja és rámutat a halom mellé kirakott nagy gumókra, a „számolóra”. — Erről a helyről a kilencedik kosár. Bárcsak több lenne a Babából.

Lajos bácsi jobbára egyedül dolgozott a nyáron, mert a felesége sokat betegeskedik. De így is másfélholdnyi krumplit vállalt ötvennyolc esztendős létére.

O íúázs Józsefné férfias

” „hajtással” forgatja ki kapájával a bokrokat. Két kislánya hajladozik mögötte a kosár fölött. Ella hetedikes, Klára a hatodik általánost kezdi.

— Jaj, de sok bajom van ezekkel a gyerekekkel — panaszolja a jó erőben lévő, negyven év körüli Balázsné, aki (nem nézné le róla senki) kilenc gyereket nevelt már fel.

— Jobb is lesz már az iskolában — dünnyögi a nagyobbik lány. ■

Balázsné a család „feje”, mert férje már kilenc esztendeje dolgozik az iparban. Egyik fia fogatos a szövetkezetben, ő pedig az apróbb gyerekek segítségével szorgoskodik a földeken. Három és fél hold kapást vállalt az idén, s azt be is akarja takarítani.

*

issé távolabb, három Ba- lázs-család (a fél falu Balázs) kalákában dolgozik. Egész évben minden munkát így „Ba- lázs-brigádban” végeztek. „Szaporábbnak látszik így a munka — mondják. — Gyakrabban szót válthatunk egymással”.

Hanyatlóban a Nap, amikor elbúcsúzunk.

A gemzsei termelőszövetkezeti tagok folytatják tovább a „szüretjüket” a kiterjedt burgonyaföldeken, hogy aztán a megrakott vagonok elindulhassanak a városok felé.

S. ^ A.

<5Debrecenben a nemzetközi k órúsveirsenyen kétségtelenül igen sok tapasztalatot szerzett a nyíregyházi városi énekkar. — A diákotthonbeli szállásukon délelőtt, délután, amikor éppen alkalmuk volt, próbáltak is, rögtön az élmények hatása alatt. A cseh női kórussal közösen léptek fel Hajdúnánáson. (A moszkvai kórussal kellett volna fellépniök, de az utolsó pillanatban a moszkvaiak lemondták, mert aznap este a versenyben léptek fel.) Számos tapasztalatot hoztak tehát haza. A legnagyobb tapasztalat mégis ez: Többet és rendszeresebben kellene fellépniük itthon is, gondosabban készülni, mert igen erős a „mezőny”.

Jó énekkar a József Attila Művelődési Házban dolgozó központi énekkar, vagy ahogyan mostanában nevezgetik: városi énekkar. Hiszen az ország minden tájáról a legjobbak jöttek, s közéjük bekerült a mienk is. De sokkal jobb lehetne. Ha...

Igen, ha a lehetőségeket úgy biztosítanánk az énekkarnak, amint ezt biztosítják mindazoknak, amelyek jobban szerepeltek. Miről van szó?

Nem érdemtelen ha viszszapillantunk az énekkar történetére. Első ízben Gulyás György, az immár hírneves debreceni karmester foglalkozott az énekkarral eredményesen. Lendületesen indult a munka, Ígéretes volt a szereplésük. Akkoriban már arról is beszélgettünk, hogy rövidesen országos hírű lesz a kar. De Gulyás Györgyöt elengedtük a megyéből. Igaz, hogy helyette jóképességű, tehetséges fiatal karmester vette át a dirigálást, Tarczai Zoltán. De a kar tagjai közül sokat visszatántorított a húzá-vona, s a lelkesedés alábbhagyott. Aztán külföldi utat kecsegtettek meg az énekkar előtt. Aztán ismét újabb lelkesítő ígéretek hangzottak el, de a gyakorlatban az volt a helyzet, hogy a kar tagjait nem igen biztatták munkahelyeiken, e szép társadalmi munkára. „Ti csak szórakozni jártok” — hallgatták a tagok főként az iskolában, lévén a tagok nagyobb része pedagógus. Ha központi ünnepségen kellítt fellépniük, akkor tudtak csak eredménnyel énekelni, máskülönben a meghívásoknak ele- T get tenni nem igen lehetett: sokba kerül az utaztatás.

Debrecenben tapasztaltuk: ha egy városnak van valamije, például egy jó énekkara, azt egy kicsit szeretgetik. Jó, hogy van. örülnek neki. Nem ártana a mieinknek sem, ha többet nyújtanánk az énekkarnak, főként alkalmat a szereplésre. És az sem ártana, ha a munkahelyeken meg- J értenék: nemcsak szórakozás az ! énekkarban énekelni, hanem szép | munka is. Nemcsak maguknak j énekelnek, maguk szórakozására, hanem a közönségnek, emberek ezreinek is, ha erre megfelelő mód kínálkozik. Keresni kellene a módot. És segíteni abban, hogy például ne lemrozsolódjék az énekkar, hanem igenis, bővüljön, jó hangú, fiatal énekesekkel akik tudatában vannak annak, hogy amikor próbára járnak szorgalmasan, és előadásokra mennek, ugyancsak szorgalmasan, akkor nem „megbocsátható” szórakozási vágyuknak tesznek eleget, hanem megyénk kulturális igényeinek emelkedésében, felemelésében segítenek.

Mit tapasztalhatunk DebrecenGEMZSEI EZOTET