Kelet-Magyarország, 1961. szeptember (21. évfolyam, 205-230. szám)

1961-09-07 / 210. szám

Megkezdték a burgonyabetakarítást A holnapot tervezik Csenger ú j falun Több gondot » háztáji árutermelésre A tornyospálcai Rákóczi Termelőszövetkezetben szép burgonyatermést takarítanak be. A szedést forgóvillás gép könnyíti. A gép után asszonyok, lányok szedik kosarakba és gyűjtik kupacokba az elszállításra váró burgonyát. Jó­nás Juliska tehát csak egy a szorgoskodó sokak közül. (Hammel József felv.) Az őszi nagy munkák meg­kezdődtek a csengerújfalui Bé­ke Termelőszövetkezet közel négyezer holdas közös gazda­ságában. Végzik a silózást, be­fejezték az őszi takarmányke­verék, megkezdték az őszi ár­pa vetését. Burgonyából 130, cukorrépából 110, napraforgóból 450, magkenderből 50 és kuko­ricából 360 hold vár betakarí­tásra, a búza 600 holdon elve­tésre. A betakarítás a jó zárszám­adás előkészítése. A termelő- szövetkezetekben — a rossz időjárás eredményeként — bur­gonyából, cukorrépából és a második kaszálású takarmány­ból van kiesés, viszont a ter­ven felüli 16 vagon gabona ér­tékesítésével, több hízott ser­téssel és aprómaggal igyekez­nek a kiesést csökkenteni. így, előre láthatóan 43—45 forint lesz a várható jövedelem mun­kaegységenként — beleszámítva a prémiumot is. A szövetkezet vezetősége már tűlnéz a zárszámadáson és elkészítette a jövő évi előtervet Már az 1962. évi előterv is mutatja, hogy a termelőszövet­kezet gazdálkodásában gyökeres Munkára nevelik a fiatalokat — Gyermek­játszóterek és sportlétesítmények társadalmi munkával — Hatékonyabb ellenőrzés az áruellátásban — Fokozott figyelem a dolgozók munka és jogvédelmére A Szakszervezetek Országos Ta­nácsa V. plénumának határoza­ta alapján az elmúlt évben a szakszervezetek megyei tanácsai Csongrád és Komárom megyé­ben megszervezték a községi szakmaközi bizottságokat. Az ott tapasztaltak alapján ez évben megyénkben is megkezdték a bi­zottságok szervezését. Az íj szer­vek munkáját még a kezdeti ne­hézségek, dZ útkeresések jeüem- zia. VAJON MI TETTE SZÜKSÉ­GESSÉ A BIZOTTSÁGOK MEGALAKÍTÁSÁT? Ezzel a kérdéssel kereste fel munkatársunk Ribóczi Pál elv- társat, az SZMT politikai mun­katársát: — A magyar szakszervezeti mozgalomnak már jó néhány eve gondot okoz a községekben élő, különböző szakmában dol­gozó szervezett dolgozók összefo­gása. A falvakban a létszámtól függően kisebb-nagyobb csopor­tok fogják Össze külön-külön a tanácsi dolgozókat, a nevelőket, az fmsz-i dolgozókat és a pos­tásokat. Ezek a kis csoportok nem élhetnek szervezett életet, nem részesülnek a szervezettséggel járó előnyökben olyan mérték­ben, mint ahogy azt megérde­melnék. Ezenkívül szétforgá- csoltságuknál fogva nem tudnak befolyást gyakorolni a község tár­sadalmi, szociális, kulturális és sport eseményeire sem, egyszóval nem tudnak tevékenyen részt venni a falu szocialista arculatá­nak formálásában. Szükséges te­hát az összes falun élő szerve­zett dolgozókat magába tömörítő szakmaközi bizottságok megala­kítása. MIBEN NYILVÁNUL MEG A KÖZSÉGI SZAKMAKÖZI BIZOTTSÁGOK KONKRÉT TEVÉKENYSÉGE? — Feladatuk igen nagy és tokretű. Csak egy töredékét em­lítem meg: Elősegítik a párt és állami oktatásban való részvételt, segítséget nyújtanak a nemzeti és nemzetközi ünnepségek, felvonu­lások, választások megrendezésé­hez. Figyelemmel kísérik a peda­gógusok nevelési problémáit, el­lenőrzik a késői mozielőadásokat és az italboltokat és megfelelő légkört alakítanak ki a fiatalság munkára való neveléséhez. Tár­sadalmi összefogással elősegítik a gyermekjátszóterek és sportléte­sítmények megépítését, segítséget nyújtanak az esküvők, névadó­ünnepségek, sport és kulturális rendezvények megtartásához. A törvényes keretek között munkál­kodnak a dolgozók munka és jogvédelmében. Ellenőrzik az áruellátásban tapasztalható fo­gyatékosságokat. Az időszerű me­zőgazdasági munkákban segítsé­get nyújtanak a termelőszövetke­zeteknek. Esetenként felkérik a termelőszövetkezet elnökét, hogy számoljon be az eredményekről és hiányosságokról, hogy ennek meg­felelően tudjanak segítséget nyúj­tani. A BIZOTTSÁGOK SZERVEZÉSE MAR MEGKEZDŐDÖTT. MIK AZ EDDIGI TAPASZTALATOK? — Igen, eddig már több mint negyven helyen alakultak meg a községi szakmaközi bizottságok. Az eddig szétszórtan, magukra ha- gyoltan élő szervezett dolgozók mindenütt örömmel fogadták ezt az intézkedést. A szervezést év végére mindenütt, közel kétszáz helyen fejezzük be. Mind a szer­vezésben, mind a bizo.iságok munkájában számítunk a párt- szervezetek, hazafias népiron bizottságok, a KISZ, valamint a nőtanácsok segítségére, hiszen a szakmaközi bizottságok az emlí­tett szervek munkáját is elősegí­tik. A tanácsok segítségét most elsősorban abban várjuk, hogy a bizottságok részére — nem ál­landó jelleggel — helyiséget biz­tosítsanak, ahol megtarthatják összejövetelüket. A bizottságok poli.ikai, gazdasági és szerveze­ti irányítását természetesen köz­vetlenül a SZMT látja el, s ez is biztosíték arra, hogy megfele­lő anyagi és erkölcsi támogatás­sal rövidesen a falu szocialista átalakításának tevékeny úttörői­vé válnak ezek az új társadalmi szervezetek. Tóth Árpád. változások következnek be. A változást az állattenyésztésre, különösképpen a sertéshizlalás­ra való áttérés eredményezi. Jellemzőként érdemes megem­líteni, hogy az Idén 71 tehén­ből, Í30 kocából áll a törzsál­lomány, 700 hízott sertést és 150 hízott marhát értékesítenek. A jövő évi elő tervben 200 anya­koca, ugyanannyi tehén, 1200 hízott sertés szerepel. A hízott sertéstervet — alapanyag lesz hozzá — tovább is növelhetik, s ennek egyik feltétele egy nagyméretű hizlalda építése. Nyilvánvaló, hogy az állatte­nyésztésben bekövetkező nagy változás maga után vonja a növénytermelés eddigi arányai­nak a megváltozását is. A ter­melőszövetkezet tervében a takarmánytermelés kapott döntő szerepet. Őszi bú­za vetésük 200 holddal csök­ken a tavaly őszihez viszonyít­va, viszont a terület öthatodán nagytermőképességű szovjet bú­zát termelnek, s így több ke­nyérgabonájuk lesz, mint az idén volt. Itt is érdemes meg­említeni néhány számot, érzé­keltetve a változást. Őszi ár­pából háromszor, takarmányke­verékből tízszer, kukoricából közel kétszer, silókukoricából majdcsak háromszor nagyobb lesz a terület, mint 1961-ben volt. Az arányok ilyen eltolódásá­val, csupán néhány főnövény termelésével — amelyek az adottságoknak legjobban megfe­lelnek — megteremtik a bő ta­karmánybázist 1962-re, s még tágabb teret nyitnak a további hús- és tejtermelés bővítésére. A tervet — mégha előterv is gz — nehéz lenne részletei­ben tovább elemezni. A terme­lőszövetkezet növénytermelési, állattenyésztési, hús- és állati­termék értékesítési mutatói nem rosszak. Azonban — kü­lönösen a szarvasmarhalétszám növelése terén — nagyobb mér­tékben kell saját erőforrásra, a községben lévő lehetőségek kiaknázására gondolni. Például kevés az a 20 darab borjú is, amit az idén a tagoktól felvá­sároltak. Igaz, az előterv csak nagy vonalakban vetíti előre a fel­adatokat. Mégis jó lett volna — s ezt a tsz elnökhelyettes párttitkára, mezőgazdásza is el­ismeri —, ha jobban támasz­kodtak volna a párttagok, ter­melőszövetkezeti tagok vélemé­nyére, mert mint mondják, a háztáji gazdaságok sokkal többre képesek, mint 100 mázsa sertéshús értékesíté­sére. Ugyanis ennyi szerepel a községi tanács és a tsz vezetői által elkészített előtervben. A községben — a tanácsel­nök véleménye szerint is — megkétszereződött az elmúlt két évben a sertésállomány. Jó len­ne ennek a tervben is meg­mutatkoznia. Nyilván, nem azon múlik ez, hogy milyen számot írnak a tervbe, hanem azon, hogy foglalkoztak-e, fog­lalkoznak-e az emberekkel, megértetik-e velük a háztáji árutermelés fontosságát. Mint minden községben, Csengerújfalun is az a hely­zet, hog£ ez idő szerint a ház­táji gazdaságok jószágállomá­nya meghaladja a közösét. Eb­ből következik az, hogy a háztáji gazdaságok megfelelő arányban részesüljenek az áru­termelésben is. Ez igen lénye­ges kérdés valamennyi község­ben! A szövetkezet termelési, áru­értékesítési terve akkor lehet teljes, ha a háztájiban meglé­vő adottságokat is jól kihasz­nálják. Ez pedig — Csengerúj­falun is — úgy valósul meg, ha segítéssel, felvilágosító szó­val, nap, mint nap foglalkoz- zik a tsz és a tanács vezetősége — például az elnökhelyettes — e fontos kérdéssel. Samu András. rß&t&lhat&k-i az édtiam/ák ? 143 elhagyott gyermek él nevelőszülőknél Nyíregyházán Tragédiák, haláleset, válás, ital, rendezetlen családi élet. Ezek a vádlottak az elha- hagyott gyermekek esetében. Ma mar azonoan nincsenek kitéve a nélkülözésnek, gondjaiba fogadja ókét a társadalom, nevelésükről gondoskodik az állam. Szinte naponta kopogtatnak új és új lakók a megye gyermek- otthonainak kapuján is. A gyer­mekek egyrészét nevelőszülőknél helyezik el, hogy az intézeti ne­velés mellett megízleljék a csalá­di otthon örömeit is. Az állam havi tartásdíjat fizet a nevelő­szülőknek, ruhát, cipőt, gyógy­szert, tankönyvet es más szüksé­ges felszereléseket juttat az ' ál­lami gondozott gyermekeknek. Tavaly 59 gyermek élt nevelő szülőknél a városban. Az idén ez a szám 143-ra emelkedett. Sok olyan édesanya van, mint Nagy Istvánné, akinek bár három gyermeke van, mégis magához lett két állami gondozottat, Szat­mári Anikót és Erzsikét. Nagyék rajongásig szeretik a gyerekeket, mikor megismerték a két test­vérpárt, elhatározták: magukhoz veszik őket akkor is, ha nem fi­zet értük tartásdijat a gyermek­otthon... A tartásdijakat kézhez kapja minden szülő, bár a job­ban keresők megtoldják, nem sajnálják a szép ruhát, a cipőt, a játékokat tőlük. Lakatos tfusxIóné városi gyermekvédelmi felügyelő a 143 állami gondozott gyermek „ma­mája’’. Ö járja a várost, heten­ként négy nap, kerékpárral. Meg­látogatja a nevelőszülőket, be­szélget a gyermekekkel, nincs-e valamilyen kívánságuk, nem be- tegek-e... ö készíti az újak szá­mára a helyet, ügyel arra, hogy olyan családhoz kerüljenek ahol gondjukat viselik majd. A neve­lőszülők szinte mindegyike sok szeretetben és helyes nevelésben részesíti a gyermekeket. Egy év alatt mindössze két nevelőszülő magatartása ellen merült fel ki­fogás. — Sokszor néhány nap alatt több szeretetet kapnak ezek az apróságok a nevelőszülőktől, mint a tulajdon szüleiktől korábban. — mondja tapasztalatait összegezve Lakatos Lászlóné. A kis Ammer Sándor például csak öt napot­töltött a János-bokorban Dolnics Józsefeknél, mikor jelentkezett az édesanyja és elvitte haza Pest­re- sokat sírt a nevelőszülők után. Az idén aztán meghalt az édesanyja, és Sándor visszajött, mostmár végleg a „második" szü­leihez, akik ma már egyedüli édes szülei is... Sott megkapó gyermeksors ismerője a városi gyermekvédel­mi felügyelő. Az ő sorsukban lát­ja a felnőttek sok könnyelműsé­gét, a lelki megrázkódtatást, mely a. legtöbb gyermeket hosszú éve­kig elkísér. Bár, sajnos, nem csök­ken az elhagyott gyerekek száma, bíztató azonban, hogy mind több gyerek talál meleg családi ott­honra, s egyrészüket később örök­be is fogadják. Legutóbb öt gye­reket fogadtaÍz örökbe a városban. A gyermektelen házaspárok sa­játjukénak tekintik a gyerekeket, külön szerencse, ha külsőleg ha­sonlóságot fedeznek fel. Bár az édesanyákat nem pó­tolhatja senki, a szülői szeretet melegét mégis megérzi sok el­hagyott gyermek... P.~G_

Next

/
Thumbnails
Contents