Kelet-Magyarország, 1961. szeptember (21. évfolyam, 205-230. szám)
1961-09-07 / 210. szám
Császár Ferenc, a Magyar Népköztársaság brazíliai ügyvivője a magyar követség megnyitása alkalmából fogadást adott. A képen: CsászárFerenc, Joao Dantas-szal, a szocialista országokba ellátogatott brazil delegáció vezetőjével beszélget. (MTI Külföldi Képszolgálat.) Gouiart megérkezett Brazília fővárosába, megkezdte politikai tárgyalásait BRASILIA, (MTI): Brasíliából érkezett jelentések szerint kedden a késő esti órákban megérkezett a brazil fővárosba Joao Gouiart alelnök. Gouiart fogadására a katonaságtól- körülvett repülőtéren megjelent Mazzili ideiglenes elnök, Andrade, a kongresszus elnöke, Carvalho, a Legfelső Bíróság elnöke és Kubitschek, Brazília volt elnöke, valamint a politikai élet sok képviselője. Hírügynökségi tudósítások szerint- a jelenlévők szívélyesen fogadták az alelnököt. A három fegyvernem minisztere, akik korábban ellenezték, hogy Gouiart átvegye az elnöki teendőket, távolmaradtak a fogadásról. Gouiart alelnök a repülőtérről Tortába hajtatott, ahol haladéktalanul megkezdte tanácskozásait a pártok vezetőivel az új kormány megalakításáról. Később az álelnök fogadta a «ajtó képviselőit. »Ha a parlamenti kormányzati rendszer meghozza Brazíliának azt a békét, amelyre oly nagy szüksége van, akkor az alkotmány módosítása figyelemreméltót nyújtott hazánknak” — mondotta. Kérdésekre válaszolva közölte, hogy elnöki beiktatására irányuló tárgyalások bizonyos időt követelnek. Reuter-jelentés szerint Brizzo- la, Rio Grande do Sul állam kormányzója kedden este rádióbeszédet mondott, amelyben bejelentette, hogy továbbra is harcol az elnök hatalmát megcsorbító alkotmánymódosítás ellen. Sao Paulóból jelentették, hogy a Gouiart elnöki beiktatása ellen forduló katonai vezetők parancsnoksága alatt- álló 1. és 2. hadsereg egységei folytatják útjukat a Gouiart alelnököt támogató Rio Grande do Sul állam felé, ahol a 3. hadsereg áll fegyverben. Értesülések szerint azonban mind gyakrabban fordul elő, hogy az 1. és 2. hadsereg egyes egységei nem hajlandók teljesíteni a kapott parancsot, így például a légierők egyik ezredesét 105 katonájával letartóztatták, mert nem voltak hajlandók a 3. hadsereg ellen vonulni. Francia csapatok tüzet nyitottak békés bizertai lakosokra TUNISZ, (MTI): A TAP tunéziai hírügynökség újabb jelentést közölt arról, hogy francia katonák kedden délután tüzet nyitottak békés bizertai lakosokra. A tunéziaiak bűne az volt, hogy a szögesdrótakadá- lyon keresztül munkahelyükre igyekeztek. A szögesdrótokat a francia csapatok előző este állították fel a középületek felé vezető utakon. Két tisztviselő meghalt és a golyók halálra sebeztek két járókelőt is. A franciák egy áldozatot a csatornába dobtak. A támadás következtében még negyvenketten sebesültek meg, közülük kilenc ember állapota súlyos. A francia katonák átkutatták és kirabolták a bizertai tájékoztatási központot és őrizetbe vették öttagú személyzetét. Ezenkívül még mintegy húsz embert tartóztattak le, a közmunkaügyi hivatal és a tunéziai tengerészeti társaság épületeit elfoglalták és bántalmazták. a személyzetet. A várossal az ' összeköttetés megszűnt — közli végül a TAP híradása. A franciák kedden este fél 9-től kijárási tilalmat rendeltek el a városban és bejelentették, hogy a tilalom megszegőire tüzet nyitnak. Nyugatnémet politikusok egymás között Berlin. (MTI): A nyugatnémet választások közeledtével egyre élesedik az ellentét a nyugatnémet vezető politikusok között. Brandt nyugat-berlini polgár- mester göttingeni választási beszédében támadta Adenauer kancellárt, kijelentette, hogy. a kancellár katonai elgondolásai „divatjamúltak”, katonai stratégiája a 19. század szellemének felel meg és nem elégíti ki a modern világ bonyolult követelményeit. A polgármester hangoztatta, hogy Adenauer politikája „a német nép megosztását” szolgálja. Adenauer ugyanakkor Koblenz- ben mondott beszédet. Nem feledkezett meg arról, hogy kirohanjon a Szovjetunió és az NDK ellen, megpróbálva az említett államokra hárítani a felelősséget a jelenlegi berlini helyzetért. Választási ellenfele, Brandt ellen fordult és olyan következtetésre jutóit, hogy „Brandt jobban megfelelne Hruscsov szovjet miniszterelnök ízlesének, mint ő". Csőmbe parlamentje ismét fenyegeti az Ei\SZ-t — Kalauzáról nyilatkozott 4dou!a tájékoztatási minisztere ElisabethviUe, (MTI): Eiisabethvilleből érkezett jelentések szerint Csőmbe katangai diktátor ülésre hívta össze a szenátorokat és képviselőket „a hazát fenyegető veszély” megvitatására. Kintiba, Csőmbe „külügyminisztere” a parlamentben tartott beszédében támadta az ENSZ kongói képviseletét. Több felszólaló háború indítását sürgette az ENSZ tartományok elnökei — Katanga meghívott, de távollévő képviselője nélkül — megbeszélést tartót ak, amelyen több határozatot hoztak. Ezek a határozatok Katanga területére is érvényesek. Vietnami kép ellen. Ugyanakkor az utcákon tömeg vonult az ENSZ-képviselet székhaza és az -ENSZ-kórház elé. A tüntetők kövekkel dobálták meg az épületeket, majd í ./gyújtottak ENSZ-járműveket. A tüntetés alatt röplapokat terjesztettek, amelyeken az ENSZ-t vádolták ..Katanga pusztításával.” A rendőrség végül közbelépett. Leopoldville: Leopoldvilleben Joseph Ileo, az Adoula-kormány tájékoz atási minisztere mondott beszédet. Hangoztatta, kormányának változatlanul szándékában áll kiterjeszteni fennhatóságát Katangára is. Emlékeztette Csombéí, hogy júliusban maga is elismerte, Katanga szerves része Kongónak. Bejelentette, hogy a kongói v A Haiphong-j cementgyár látképe. (MTI Külföldi Képszolgálat.) NÉMET FÖLDÖN t1 sorok írója a napokban ■ tért vissza a Német Demokratikus Köztársaságból. Mintegy kétheti ottlétem során érthető kíváncsisággal figyeltem e baráti ország politikai életét, s különösen azt, hogy milyen visszhangot keltettek az egyszerű emberek körében a legújabb események! Annál is inkább érdeklődtem mindezek iránt, mivel köztudomású tény, hogy az imperialisták, s különösen éppen az újjáéledő német' militarizmus részéről elég sok provokáció történt az utóbbi, időben, és e sötét erők propagandája mindent megtesz a közvélemény félrevezetésére. Suttogó agitációjuk valamiféle nyugtalanságot vélt felfedezni a szocialista német államban, s egyes rémhíreik még hazánk területére is eljutottak. Két héten át tartózkodtam az NDK földjén. Számos emberrel beszéltem, s eléggé nyitott szemmel jártam a különböző városokban. Ügy érzem, a helyzet tanulmányozása során nyertem bizonyos általános képet a közvélemény gondolkodásáról s az események visszhangjáról. S ahogy egyre jobban megismerkedtem az NDK egyszerű polgárainak véleményével, hangulatom egyre kedvezőbbé vált. Szinte szemem láttára foszlott szét a rémhírek sötét homálya. Nyugtalanság az NDK földjén? Erről szó sincs! Az emberek higgadtan nézik a fejleményeket. Az üzemekben, hivatalokban’ és a szántóföldeken egyaránt zavartalanul megy a aaonka, úgy, mdnt máskor. Beriintől eltekintve — hol a forgalmi korlátozások némileg módosították a város rendjét, — az NDK varosaiban az élet a maga normális medrében halad. A nyugati propaganda „nagyarányú katonai előkészületekről” beszél, — ez azonban félrevezető tájékoztatás. Igaz, hogy az NDK államhatárainak védelmét megerősítették, viszont a hátrább fekvő városokban: Lipcsében, Halléban, Drezdában és másutt katonákat alig látni. L| ogy látják az emberek a jelenlegi eseményeket? Általános a vélemény, hogy „valóban lehetetlen állapot az, ami Nyugat-Berlinben van”. Elítélik az ott folyó uszítást az NDK ellen. „Hol van másutt a világon az — kérdezte az egyik fiatal, — hogy egy ország fővárosának kétharmad része nemcsak máshová tartozik, hanem még ott zavarkeltésre törekszik az ellen az állam ellen, amelynek területén fekszik?” A kérdés jogos, s a válasz erre csak az lehet, hogy ezt a rendellenes helyzetet meg kell szüntetni. Az egyszerű emberek helyeslik azt a törekvést, hogy Nyugat-Berlin semleges várossá váljon, hol többé nem folyhat bajkeverő kísérlet a szocialista Németország ellen. Az egyszerű emberek beszélgetésében gyakran kerül szóba a német egység kérdése. Alig van olyan család, melynek valamilyen rokoni kapcsolata nem lenne odaát. Általános a kívánság, hogy Németország két része között minél hamarabb jöjjön létre valamiyen közeledés. „Az egység problémája azonban nem olyan egyszerű — mondották sok helyen. — Nálunk más életforma uralkodik, mint Nyugaton. Mármost, ha csak úgy mechanikusan egyesítenének minket a nagyobb lélekszámú másik oldallal, ez valószínűleg azzal járna, hogy az ottani rendszer uralkodna nálunk is, s megszűnnének a szociális vívmányok, az ingyenes orvosi kezelés, az üdültetés, — és más, számunkra ma már megszokott jó dolgok. Ilyen áron viszont mi nem akarunk egyesítést”. Az egyszerű emberek reálisan és helyesen látják ezt. L” gy önmagában véve apró ^ eset ezt a kérdést még közelebbről világítja meg. Az egyik elbai hajókirándulás során beszéltem két parasztemberrel. Elmeséltek, hogy falujukba a napokban levelet irt Nyugat-Német országból a volt grófjuk. „Azt kívánta tőlünk, hogy tartsunk mindent rendben, mert nemsokára jön haza”. Igen, ő és a hozzá hasonlóak arról álmodoznak, hogy ez a válság az ő visszatérésüket fogja elősegíteni: Ezt pedig mi nem akarjuk. A gróf úr levele mindenesetre még erősebbé tette falunkban a kormányunkhoz való ragaszkodást. Isten őrizz attól, hogy a nyugatiak „egyesítés” címén bekebelezzék a mi országunkat; túszén akkor ezek a gróf urak ismét a nyakunkba ülnének”. Ez a beszélgetés is tanúsítja, hogy az egyszerű emberek elítélnek minden olyan „német egyesítési” tervet, mely az InDK rovására menne. Megértik, hogy a munkás—paraszt állam megszűnése a volt kizsákmányolok újbóli uralmát eredményezné. Gyakran tesznek a német emberek összehasonlítást a keleti és a nyugati viszonyok között. Sok olyannal találkoztam, kik már jártak odaát. Az egyszerű dolgozók igen tárgyilagosan állítják párhuzamba az itteni és az ottani viszonyokat. Elismerik azt a tényt, hogy Nyugat-Németor- szágban ma még sok foglalkozási ágban magasabbak a fizetések. „Nem lehet viszont csak azt nézni, ami a borítékban van — állapítják meg. — Nálunk az életszínvonalnak fontos része az is, amit egészség- ügyi, szociális és kulturális szolgáltatások formájában kapunk'; ez viszont elég tekintélyes összeget jelent. Nyugaton viszont ezek nincsenek meg” Különösen sokan hangsúlyozzák a tanuláshoz való jogot, mint az NDK fontos vívmányát. A felnőttoktatás különböző formái állnak a dolgozók rendelkezésére, hogy tovább képezhessék magukat. Nyugaton ugyanakkor csak azok tanulhatnak, akiknek elég sok pénzük van. Nyugat-Németországban szítják a sovinizmust, a más népek iránti - gjfülölkodest. Van-e ennek a propagandának hatása az NDK földjén? Tapasztalatom szerint kevés. Igaz, azok körében, kik a gyászos hitleri múltban nevelkedtek akadnak még a régi butaságnak hívei; az ilyenfajták — szerencsére ma már eléggé kisebbséget alkotnak a felnőttek közt — éreztetik a keleti országokból jött látogatókkal, hogy alacsonyabb- rendűeknek tartják ’ őket.. A Szász-Svájc hegyei közt kétségtelenül kellemetlen epizódot jelentett egy-két ilyen elemmel ’ való találkozásunk. A felnőttek többsége azonban józanul , gondolkodik ebben a kérdésben. Az ifjúság pedig már teljesen a mi szellemünkben nevelődött. A német fiatalokkal való találkozásaim kedves emléket jelentettek. Láttam, hogy ők a népek barátságában és testvériségében hisznek. A z NDK népe békét akar minden országgal. A német munkás—paraszt állam törekszik is minél szélesebbkörű nemzetközi kapcsolatok kiépítésére. Ezt leginkább Lipcsében tapasztalhattam, hol már nagyban folynak a nemzetközi vásár előkészületei. Mindenütt gondos szervező munkát, egyre több külföldi vendég érkezését láthattuk. Míg Nyugaton a • berlini válság kiélezésére, nemzetközi konfliktus teremtésére, törekszenek, — az NDK ugyanakkor a békés nemzetközi kapcsolatok érdekében fejt ki erőfeszítéseket mind gazdasági, mind politikai téren. ’• A látogató is ezen érzések jegyében tér vissza az NDK* földjéről. Mereapi feasdfe t
