Kelet-Magyarország, 1961. szeptember (21. évfolyam, 205-230. szám)

1961-09-05 / 208. szám

Éjjel-nappal Szilágyi Miklós, a Nagykállói Gépállomás portása még egy­szer megfogja a legény vállát. De úgy látszik, erre már nem sok szükség van, mert Kato­na Ferenc épp ekkor kezdi le­rúgni a takarót és... nincs is tovább az ágyon. — Azt mondtad, szóljak fél- ötkor, nehogy elaludj — dörmö- gi az idős portás. A legény nagyot nyújtózik, amitől szinte a hangja is ropog. — Á, nem igen szoktam én elaludni, ha valami miatt jel kell,kelnem. Csak úgy, megszo­kásból kértem meg Miklós bá­nyámat. Meg most... Nem feie be. —ié'—’ a többi alvókra. Azok is a szomszéd községekben laknak, de benti dolgozók, műhelyszere­lők. ök később kezdenek. A portás persze, érti az in­tést. Kicsit bólint, aztán meg­fordul és kiballag a szállásról. A traktoros legény pedig mo­sakodni kezd üdítő friss vízben. Hetenként kétszer megy haza. Érpatakra. De van úgy, hogy csak egyszer jön ki rá a lé­pés. A gépet nem lehet távol­ról szeretni. Mellette, vele kell lenni. Ha nem így van, elég baj az neki is, a szeretőjének is... Aránylag még csendesek a káliói utcák. A nyárvégi éjsza­ka hűvössé tette a levegőt, a Nap a keleti égaljat csókolgat­ja és Katona Ferenc gyakorlott mozdulatokkal tapossa a pe­dált. Mikor kiér a házak kö­zül, lefelé, Semjén irányába, a sima országúton méginkább gyorsítja a tempót. Megérkezik. Az út baloldalán, túl a gye­pes árkon, fiatal akácossáv mel­lett áll a szerszámos-üzemanya- gos pótkocsi. Hozzá támaszja a kerékpárt s biztonságba he­lyezi az elemózsiás táskát. Az­tán azonnal megindul a pöfö­gő zúgás irányába. Jókora tábla föld ez, és a nagykállói Virágzó Tsz bir­tokához tartozik. Az idén bur­gonya volt benne, jövőre ke- nyérnekvalót terem. Annak szántják mélyen, hosszú baráz­dákban. A GS—35-ös méltóság- teljesen közeledik a túlsó vég­ről errefelé. Katona Ferenc várja, hogy felváltsa azt a má­sikat, aki egész éjjel fogta a kormányt, hogy az meg majd most pihenjen. Kezet rázva kívánnak egy­másnak jóreggelt. S bár Diósi Sándor egész éjjel ébren figyelt, ügyelt, vezetett, egyhelyben ült, mint egy merev vonalú négyes szgm, mégis viszonozza a nálá­nál fiatalabb váltótárs mosolyát. Nem csorog ugyan mézes báj erről a mosolyról, de annál iga- zabb!-v- Megjöttél? Hármas névadó ünnepség volt Mátészalkán Szombaton díszbe öltözött a mátészalkai községi tanács nagy­terme. Délután 5-kor mintegy száz—százhúsz vendég szorongott, hogy lássa az újszülötteket, a névadóünnepség „fénypontjait”. Németh József újszülött fia, dr. Nagy László és Komolósi Béla lánya volt az ünnepelt. A po­hárköszöntőt Kovács Sándor, a járási pártbizottság titkára mondta, jó egészséget kívánt az újszülötteknek, a szülőknek, név- adöszütöknek. — Meg. Nem igen késtem. — Nem. — Nincs valami baj? — Arra én ügyeltem, hogy ne legyen — hunyorít Diósi Sándor és olajfoltos micijét igazgatja. — Feltért a pufajka. — Hüvösödik. Itt vannak a naptári emberek. — Most nyomhatjuk a gom­bot. Mig az idő is jó. — No bizony — csap az idő­sebbik traktoros Katona Ferenc vállára —, ha mindig így igyekszel, sehova nem érsz. Ellépnek egymás mellől s már csak külön-külön nevet­nek a találó mondáson. Dehát igen bizony, most kell nyomni a gombot. Diósi Sándor üzemanyag-pót­láshoz kezd, Katona Ferenc meg a tompult élű lapos vasa­kat cseréli ki élesekkel. Aztán,, most már csak arra . fognak kezet, hogy elválnak. Esti hat óráig. Aztán megint Diósi jön vissza. Addig Ka­tona Ferenc ül a kormánynál új erővel, akaratos új figyelem­mel. S a következő héttel arra fordítanak, hogy aki most éj­jeles, az dolgozzék nappal. Mint a múlt hét óta is így cseréltek már egyszer. . ; Megtörtént tehát,. De csak itt, kettőjük között? Nem. Mások is váltottak. Mert menni kell a gépeknek. Menni kell a gé­peknek éjjel-nappal. Hogy jö­vőre még több legyen a ter­més, még bőségesebb a ke- nyérnekvaló. Ők pedig' jogot szereznek- a nagyobb keresetre. Asztalos Bálint Labdázgatás — Az Országos Műemlékfelügye- löség kisvárdai munkahelyén, a várépítkezésnél panaszkodtak a munkások: munkaruháik kihor­dási ideje még az elmúlt év októ­berében lejárt, azóta többször kérték központjukat új munka­ruháért. ígérgetésen túl azonban még semmit sem kaptak. Saját ruháikban dolgoznak, bár a törvény a munkaruha kiadását biztosítja. Van viszont egy érde­kes, mondhatni úgy is: bűvös kör e probléma körül. A Műemlékfel­ügyelőség — amelynek meg kel­lett volna venni a munkaruhákat, munburuhákhal — arra hivatkozik, hogy neki csak 200 forintos kerete van egy- egy ruha vásárlására, a ruhák da­rabja viszont valamivel megha­ladja a 200 forintot. A dolgozók azt kérték: vagy adják oda nekik a 200 forintot, s megveszik ők a' munkaruhát, vagy megpótolják a j hiányzó összeget, s a vállalat ad- ; ja ki már végre járandóságukat, i Eddig még egyik • kérést sem j teljesítették. A ruhák kopnak to­vább, a munkások pedig joggal kérdik: meddig tart még ez a fur­csa labdázás törvényes igényeik­kel?! Nők akadémiája, gazdaasszony körök szervezése, tíz kiiiönbözö szakkör munkáiénak kiállítása Fehérgyarmaton Elkészültek a nőtanácsok má­sodik félévi munkatervei. Ezek azt mutatják, hogy nagy gondot fordítanak továbbra is a falusi asszonyok és lányok képzésére, tovább nevelésére. A fehérgyarmati járásban az év második felében 10 különbö­ző szakkört szerveznek, melyek anyagát kiállítás keretében mu­tatják majd be Fehérgyarmaton. A gazdaasszony körökre azokat az asszonyokat szervezik be, akiknek nagy szükségük van a politikai és általános műveltsé­gük növelésére. Hat nagyobb községben Asszonyok művelődé­si köre címmel előadássorozatot tartanak érdekes, a nőket érdek­lő témákról. Érdekesnek ígérkezik a Nők mezőgazdasági akadémiája című tanfolyam is, melyet a járás öt községében szerveznek meg, kö­zösen a KISZ-szervezetekkel. Er­re a TIT-től biztosítanak előadó­kat. Az oktatási munka másik igen fontos területe a szülők pedagógiai nevelése. Minden köz­ségben indítanak Szülők iskolá­ját. A lengyelországi Koninban épül az ország legnagyobb erő­műve. Teljesítménye 300 megawatt lesz. Második, ötven me­gawattos turbinacgységét most helyezték üzembe. A képen: az erőmű modern gépháza. (MTI Külföldi Képszolgálat) Az intézet talajmechanikai laboratóriumában korszerű, bil­lenőkaros beha.jlásmérő műszert szerkesztettek. Az új mű­szer egyszerű, olcsón előállítható és percek alatt mutatja az eredményt a régi, nehézkes, sokszor órákat igénybevevő költséges módszerrel szemben. A képen: Jaksa Ferenc tech­nikus az Alkotmány utcában végez mérést. 5000 méter mély kutat túrt a Szaboics-Szatmár megyei Vízmű és Kúténítő Vállalat A Szaboics-Szatmár megyei Vízmű és Kútépítő Vállalat az idén főleg tanácsi és termelő­szövetkezeti megrendelésen dol­gozott. Féléves tervüknek 112 százalékosan eleget tettek. Ez azt jelenti, hogy 30 új kutat fúrt a vállalat és 25 kútfelújítást vég­zett. Megyénkben az idén kezd­ték el a törpe vízművek építé­sét. A vállalat törpevízműveket épített Vásárosnaményban és Tiszavasváriban a község ré­szére, valamint a íiszadadai Dó­zsa, tisza vas vári Rákóczi, a sza­mosszegi Dózsa és a szamosúj- laki Üj Élet Termelőszövetke­zetnek. Tekintettel a rendelések magas számára a vállalat 50 százalékkal megemelte a máso­dik féléves tervét. Jelenleg két termelőszövetkezet mélyfuratú kutat építtett és több tsz-ben folynak kútfelújítási munkák. A vállalat megkezdte a nyíregyhá­zi egységes vízmű kótaji kútjá­nak kompresszorozását. A vál­lalat eddigi kútfúrásaihoz 5000 méter, a törpevízművek építésé­hez pedig 3000 méter vascsövet használtak fel. Lap szélen Tanulj, hogy laníihass A négyes számú általános is­kola igazgatója, Agárdi József tette a javaslatot, Nyíregyhá­zán: A politechnikai oktatás ez évben még inkább munkánk középpontjába kerül. Hogyan tanítsürvc mi, általános iskolai nevelők igaz lelkiismerettel, j ha magunk nem vagyunk gyakorlati emberek, szakmun­kások? Szükséges, hogy a pe­dagógusi oklevél mellé még egy oklevél kerüljön, amely arról tanúskodik, hogy a pe­dagógus egy gyakorlati szak­mának is mestere, villanysze­relő, lakatos, asztalos, vagy valami más. Tanfolyam, ko­moly tanfolyam kellene hozzá, meri mi, pedagógusok felelős­séget érzünk az iránt, amit ta- j nítunk. — Nem szóról szóra, de így hangzott a javaslat | nemrég, az igazgatók nyári tanfolyamán. Kiegészítve a ké­relemmel: A könnyűipari mi­nisztérium teremthetne kedve­ző lehetőséget a tanfolyam megszervzésére, illetőleg a szakvizsga letételére. Nem tudom, hogy ez a ja­vaslat mennyiben és mikor valósulhat meg. Lehet, hogy ! másként odják meg ezt a két­ségtelenül fontos kérdést. Egy dolog azonban bizonyos: lel­kiismeret diktálta a javaslatot. Felelősség érzet diktálta. Hogyan tanítsunk, há mi magunk sem...?' És hány ilyen alkalom van életünkben, ami­kor ezt a hogyant fel kell vet­ni. Hogyan várhat előzékeny­séget az olyan ember, aki ma­ga nem előzékeny? Hogyan kérhet segítséget a társa­dalomtól az, aki maga közö­nyös a társadalom iránt? Ho­gyan növekedhet a termelé­kenység az olyan üzemrész­ben. ahol a műszaki vezetőt csak a prémium érdekli? Ho­gyan lesz több jövedelem egy munkaegységre az olyan téesz- ben, ahol a vezetőség és a tag­ság nem egységes? Hogyan harcoljon egy-egy iskola a mu­lasztások ellen, ha a szülő az, aki maga tartja vissza gyer­mekét, különböző kifogások­kal? Hogyan és hogyan... De­hát valóban: hogyan? Csak egyféleképpen: ha felelősség­érzet diktálja a szót és a tet­tet. Tanulj, hogy taníthass — tartja a közmondás. Segíts, hogy téged is segítsenek. Tégy, hogy mások is cselekedjenek. Mutass példát, járj elől, ma­gadtól várd ezt el, s ne más­tól. Nagyon szép volj; Agárdi Jó­zsef gondolata. Igazi pedagó­gus gondolat. Nemcsak a taní­tókra vonatkozik, mert mi, ez ország felnőttéi, mindnyájan nevelők vagyunk. Egy új, min­denképpen gazdagabb társa­dalom nevelői. S a hogyanra felelnünk kell: felelősség érze­tünkkel, igaz lelkiismerettel. SB. *

Next

/
Thumbnails
Contents