Kelet-Magyarország, 1961. szeptember (21. évfolyam, 205-230. szám)

1961-09-22 / 223. szám

ERFURT - A KERTÉSZ SZEMÉVEL Interjú Nagy Sándor kertészeti felügyelővel Hagy Sándor, a megyei tanács kertészeti felügyelője a napok­ban érkezett haza az erfurti nem­zetközi kertészeti kiállításról. Munkatársunk hazaérkezése után arról érdeklődött MILYEN ÉLMÉNYT SZERZETT ERFURTBAN, HOGYAN NÉZ KI A NEMZETKÖZI KIÁLLÍ­TÁS A SZAKEMBER SZEMÉ­VEL? — Nyugodtan mondhatjuk, Európa minden állama ott volt az erfurti nagy vetélkedésen, ahol a legjobb és legszebb zöld­ség, gyümölcs és virágfélék ke­rültek a közönség elé. Erfurt ke­reskedő város, de többszáz éves kertészeti kultúrája van, lakói főleg virágkertészettel foglalkoz­nak. Ezen a téren ők az elsők Európában. Egyébként a zöldség es virágmagvakat már az elmúlt évtizedben is Magyarországon termesztették, s termesztetik ma is az erfurtiak. Köztudomású ugyanis, hogy nálunk a napfény óra szám átlagosan 2300—2400 évente, s Berlinben, illetve a Né­met Demokratikus Köztársaság­ban csupán 1600 óra. Például a Festuca (vöröscsen- kez) a legszebb selymes pázsitot magot tőlünk szerzik be. Ott is hoz ugyan magot ez a fű, de az csak 10 százalékában csíraképes. Elmondhatom ezzel kapcsolatban, hogy amíg a mi kiimánk alatt közel 99 százalékos csíraképessé­gű magot lehet termelni, addig ott a csíraképesség alig néhány százalék. A hideg és száraz idő­járásban természetesen a mag is megedződik, s hazánk ezért van előnyös helyzetben e területen. — MIVEL SZEREPEL HAZÁNK A KIÁLLÍTÁSON ELSŐSOR­BAN? — Főként gyümölccsel és zöld­séggel mentünk el Erfurtba. És a kiállítás néhány hónapja után azt állíthatjuk, hogy nincs szé- gyelnivalónk, mert bár a végle­ges eredmény még nincs meg, ez idő szerint a Német Demokra­tikus Köztársaság és Szovjetunió mögött a harmadik helyet fog­laljuk el. A magyar kertészet ed­dig száz aranyérmet nyert, s ez nagy eredmény. Az erfurti nem­zetközi kiállítás tavasszal kezdő­dött és október végéig tart. Ha tekintetbe vesszük, hogy a téli almával tömegesen még csak ez­után fogunk itt szerepelni, azt adja és a nyugati államokban a a következtetést vonhatjuk le, Tiszavasváiiban A Vasvári Pál Termelőszövetkezetben jó eredmény mutat­kozik a 80 holdnyi lóhere termésnél. A képen: csépelik a magbeiét. (Hammel József felvétele.) hogy perspektívánk még nagy. Érdekes, hogy a kiállítás megnyi­tásakor éppen az áttelelt sza­bolcsi Jonathán nyerte el az első aranyérmet. Nyilvánvaló, hogy az idei minőségi almatermés nem is egy aranyérmet jelent majd ha­zánknak. Reményünk van rá, hogy elhagyva a hagyományos kertészettel rendelkező országo­kat még előbb végiünk, mint a jelenlegi harmadik helyezés. — MILYEN REMÉNYEI LEHET­NEK X KIÁLLÍTÁSON fcíF- GYÉNKNEK? — A buji Táncsics Termelő­szövetkezet paprikája és paradi­csoma bronz érmet nyert »» ed­digiekben. Zömmel Viszont most mennek termékeikkel megyénk állami gazdaságai és termelőszö­vetkezetei. Amint a kiállítás igaz­gatója nekem mondotta: Erfurtba nagyon várják a most szürete­lésre kerülő téli alma szállítmá­nyokat — elsősorban a Jonat- hánt. Ezeket már a napokban út­nak indítják megyénkből. Miután szép a termésünk, van miből kül­deni. És minden alap meg van ahhoz, hogy Szabolcs szép siker­rel szerepeljen. — MIT LÁTOTT MÉG A SZAKEMBER? — Azt már mondottam, hogy Európában a gyümölcs és zöld­ség mennyiségi, minőségi terme­lésében hazánk eredményei elis­mertek. Maga a kiállítás impo­záns. Tervszerűen létrehozott ál­landó jellegű épületeinek csak a belső művészi dekorációját csi­nálták a kiállítók. Tetszettek a virágok is. Az egyszerű magyar parasztvirágok tervszerű elrendezéssel, a szín­foltok nagy tömegével rendkívül jól hatnak. Petúnia, verbéna, ageratum, dália nagy változatát találjuk ott, amelyek pompás ha­tást mutatnak. Igaz így is sike­rünk van a virágokkal és az is igaz, hogy mi nem rendelkezünk olyan csapadékos kiimával, har­matban gazdag éjszakákkal, mint a nyugati országok. De azt a ta­pasztalatot szűrtem le, hogy ed­dig a dísznövénykertészettel, ke­veset törődtünk. És mint élő­növény diszítő elemekkel, a vi­rágokkal ezután többet kell fog­lalkozni. Mikus Sándor Kossuth-díjas szobrászművész készül az őszi önálló kiállításra. — Vasbetonalfgyárl berendezések Iraknak és Csehszlovákiának Megkezdik a negyedik negyedévet a VilGEP-nét A Nyíregyházi Vasszerkezeti és Gépipari Vállalat folyamatosan végzi az üzemben gyártott vas- betonaljgyári berendezések szál­lítását a távoli Irakba. Még eb­ben a hónapban két ilyen beren­dezést szállítanak a csehszlová­kok részére is. Mint lapunkban erről már ko­rábban beszámoltunk, befejezés előtt áll az Indonézia fővárosa, Djakarta részére készített óriási stadion-eredményhirdető tábla elkészítése. Az üzem dolgozói ugyancsak befejezték a Mezőgazdasági Gép­javító Vállalat által az NDK-nak készített almaosztályozók kárpi­tos munkáit is. A VAGÉP dolgozói most kezdik negyedik negyedéves tervük tel­jesítését. Ebben a negyedévben többek között tokozott berende­zést, kapcsoló szekrényeket gyár­tanak a Villamos Erőmű és Ter­vező-Szállító Vállalatnak, vala­mint a dj akartaihoz hasonló sta­dion-eredményhirdető táblát Kiev városa részére. A vállalat szolgáltató geinél folyamatos a munka. Szépen fizet a kukorica az őri Petőfi Tsz-ben B Törekvés brigád iutalma: 27.40 mázsa kukorfea Az őri Petőfi Termelőszövet­kezet ebben az esztendőben 240 holdon termelt kukoricát, A ki­látások jók, hisz a tsz elnök szerint a betervezett 26 mázsá­val szemben elérik a harmincat. A Törekvés brigád területén már megkezdték a kukorica tö­rést és a betakarítást. Eddig 9,5 holdról takarították be a ter­— A teremtésit csak egy eső­csináló gép lenne — vakargatta gondterhelten a fejebúbját Ba­logh László olcsvai tsz-elnök és közben a kéken mosolygó égen valami reményt jelentő felhő foltocskát keresett pillantása. — Kár ezen nevetni elvtárs, — szólt rám megrovóan, bár én egy cseppet sem derültem a kívánságon — nem is olyan régen — magyarázta aztán — az űrrepülést se hitte volna el senki — és itt van Tyitov több mint egy napos kirándulást tett a földről. Ha ma nincs is eső­csináló, holnap már lehet! — Ez igaz — válaszoltam csendesen és nem tudom mit olvashatott le az arcomról, mert újra felfortyant. — Azért azt ne higgye ám, hogy mi itt a sültgalambot várjuk. — Nézze meg, a cséplést már befejeztük. No, de ha riport lesz belőle — jegyezte meg, amint észrevette, hogy ceruzához nyúlok — ne felejtsen el írni a község veze­tőiről, a párttitkárról, az elnök­ről meg a többi funkcionárius­ról, megérdemlik. 3 éjjel dol­goztak kinn a mezőn, segítet­tek jiekünk teljesen önzetlenül. De egyébként sem állunk rosz- szul, van 50 kát. hold kukori­ca vetésünk, bár lehetne jobb is, de mégsem a legrosszabbul sikerült. Ezért meg Vinczé Jó­zsef elvtársnak, a megyei tanács elnökhelyettesének tartozunk köszönettel. Ugyanis ő beszélt rá bennünket a négyzetes vetés­JjaLőíjU Jláizló kumiiiágjL re. Bevallom — mert az igaz­ságot azért ne tagadjuk le — elég sok fáradtságba került, míg hajlani kezdtünk a szavá­ra. (Restellkedik is most ezért eléggé Balogh elvtárs a tudo­mányok oly buzgó hirdetője.) 6 mázsával adott többet a négyzetes — folytatta tovább egy kis szünet után — csak azért neheztelünk, hogy Vincze elvtárs azóta még nem látoga­tott el hozzánk, pedig nagyon szívesen látnánk. — Hallja azt a csodálatos zenét — fordult hozzám várat­lan kérdésével már egy kicsit megenyhültebben. — Zenét? — álmélkodtam el. Milyen zenét, honnan, mer­ről? — Hát onnan az ólak fe­lől — nevetett fel jókedvűen. Nincs a mi fülünknek kedve­sebb szimfónia, mint ennek a 6000 csirkének a csipogása. Ta­valy még legfeljebb a pacsir­ták énekében gyönyörködtünk, de állítom, hogy nekünk ez si- mogatóbban hangzik. Szépen fog jövedelmezni, az elhullás mind­össze 4 százalék volt. Bizony, az idők legfontosabb problémája a közös állatállo­mány megteremtése. Sokat tet­tünk már eddig is. 127 szarvas- marha van az istállóban, ötve- net pedig most állítottunk be hizlalásra. Jártuk a földeket, Balogh elv­társ itt-ott megállított, beszélt, magyarázott és éreztem a hang­ján, hogy szemefénye ez a gaz­daság. — 123 kát. holdon 1 táb­lában burgonya — tárta szét a karját elragadtatással egy po­ros dűlőút mentén. — Meglesz benne a 80 mázsa átlag! Ezután szólja le valaki a közöst! Időközben beesteledett. Az elnök elvtárssal tartok otthona felé. Amint a portára beléptünk, két nevető gyerek ugrik a nya­kába. örülnek, — nemcsoda, hiszen mostanában kevés idő jut az édesapával beszélgetni es játszani. Hajnal 3—4 órakor indul és csak az este találja is­mét a családi körben. A fiú úgylátszik apja tudo­mányos érdeklődését örökölte. Példaképe Gagarin és Tyitov. A nagy fa legmagasabb ágán hintáztatja magát máris. Repü­lési gyakorlatokat végez. A hu- gocska viszont a földszer etető­ben ütött apjára. Barátnőjével a ház mögötti kis kert területén tsz-t alakítottak. Állatállomány­nyal is rendelkeznek. Akárcsak az apja, ő is végigvezet a gaz­daságon. Baloghék közszeretetben álló emberek a faluban. Két éve el­nök Balogh elvtárs és amint a tagok mondják, rátermett a tisztségére. Vezetésének a tit­ka csupán annyi, hogy nem ke­resi az olcsó népszerűséget, bár minden emberrel külön-külön is törődik, jól ismeri problé­máikat. A gazdaságban megte­remtett egyetértés, összhang az­tán meghozza az eredményt. Ezt a jó munkát bizonyítja Szabó József tsz-kovács visszatérése is a tsz-be. Szabó elvtárs egy pár esztendeje egyet gondolt és bú­csút mondott a falunak, elment Miskolcra dolgozni. De soha­sem fogta a város — amint ő mondta — csalta vissza a sző­ke Szamos. Már, hogy a Sza­mos csalta-e, vágy az. hogy amint haza-haza ugrott látni J kellett a tsz gazdagságát, a Ja- ■ gok módját, haladását — bizto- j san nem tudjuk. Ám az a tény,! hogy visszajött és azóta nincs1 boldogabb ember nála. Már most az ötszázadik munkaegy­ségnél tart. De nemcsak ő — az volt a benyomásunk, hogy ebben a távoli kis községben csak elégedett embereket talál­ni, akik azt mondják: érdemes volt! Kecskovszki Józsefi mést^mely 184 mázsát eredmé­nyezett. A brigád prémium cí­mén már megkapta a jutalmát is, 27,40 mázsa kukoricát osz­tott szét a brigád tagjai között, De ez még a kisebbik részeg hisz a brigádhoz 68 hold kuko­rica föld tartozik, melyről a be­takarítást még ezután végzik ei, A 9,5 hold kukorica betakarítá­sára azért került sor ilyen gyor­san, mert megkezdték a siló- zást is, s ehhez biztosítják m szükséges kukoricaszárat. A szocialista brigád cím el nyeréséért A tiszaszalkai Búzakalász Ter­melőszövetkezetben a Kossuth brigád, amelynek Sebestyén Bé­la a vezetője, a szocialista cím elnyeréséért indított versenyt. Ez az iparkodás az egész nyári munkájukon meg is látszott. A munkaidőt náluk mindig a mun­ka sürgőssége szabta meg. Legutóbb is az egyik munka­csapat, amelynek Kocsis János a vezetője, vasárnap is dolgozott a dohányban. Mivel az ötven hold dohányuk kiváló termést igér, a pajtában szorultak a hellyel. Ko­csis János csapata vasárnap lá­tott hozzá a dohány csomózás­hoz, hogy a zöld dohánynak he­lyet csináljanak. így egy pajtá­ban kétszer szárítanak egy év­ben. A csapatban olyan idős tagok mint Papp Miklós, Debre­ceni Bertalan, Udvarhelyi Sán­dor is részt vettek az asszonyok és fiatalok mellett. Ott serény­kedtek Tóth Erzsébet, Kocsis Er­zsébet, Szatmári Ilona, Tóth Esz­ter, Udvarhelyi Julianna és Kiss Erzsébet KISZ-fiatalok is. Pél­damutató munkájukkal sokat se­gítettek a dohányférőhely prob­lémájának megoldásában. Halász Zoltán tudósító

Next

/
Thumbnails
Contents