Kelet-Magyarország, 1961. augusztus (21. évfolyam, 177-204. szám)
1961-08-17 / 192. szám
A sóstói KiSZ-tóborban Több, mint száz: főnyi KISZ propagan- uista tanúit a Sóstón berendezett sátor-táborban. Képünk a tábor életéből mutat be részletet. ★ Az előadásokat élénk viták követik. ★ Sok szabad idő is áll rendelkezésükre, ezt kellemes szórakozással töltik. riagy sürgés-forgás van ilyenkor a parancsnoki sátornál elhelyezett zenegép körül. Táncol, szórakozik a fiatalság. Hammel József Szeptember elsején megkezdődik a munka a Nyíregyházi Felsőfokú Tanítóképző Intézetben Tanévnyitó szeptember 6- n Már szeptember elsején megkezdik az új tanévet a nyíregyházi tanítóképzőben. Háromnapos KISZ vezetőképző tanfolyam indul az intézet KISZKiállítás nyílt a nyíregyházi dohányfermentálóban A Szovjetunió népeinek életét ismertető kiállítás nyílt meg a múlt héten Nyíregyházán, a Dohánybeváltó és Fermentáló Vállalat épületében. Húsz darab 1-szer másfél méteres tabló foglalkozik a szovjet emberrel, termeléssel, kultúrával, sporttal, a hatalmas arányú építkezésekkel, életszínvonallal, divattal. Az igen érdekes kiállítás augusztus huszonötödikén zárja kapuit. Lobogózzuk (el a házakat A Nyíregyházi Városi Tanács Végrehajtó Bizottsága és a Hazafias Népfront Városi Elnöksége felkéri a város dolgozóit, az üzemek, vállalatok, intézmények vezetőit és dolgozóit, a lakosságot, a háztulajdonosokat, hogy augusztus 20-ra, Alkotmányunk ünnepe alkalmából középületeink és lakóházaink fellobogózásával és dekorálásával adjanak kifejezést e nap méltó megünneplésének. Kellemes napok Sóstón | „De szép is volt ez a város, í A szívünk újra magányos. Már úton vagyunk és Rátok gondolunk, A partokra száll sóhajunk"... funkcionáriusainak résztvételé- vel. Ezt követi szeptember 4—6. között az új „gólyák” előkészítése. A leendő elsőéveseket tájékoztatják a felsőfokú tanítóképző belső életéről, munkájáról, ismertetik velük a tanulás módszereit és egyéb fontos tudnivalókat. Felmérik a hallgatók politikai tájékozottságát is. Az 1961—62-es tanévre hatvan elsőéves hallgatót vettek fel. A harmadéves hallgatók augusztus elsejével elfoglalták helyüket a megye különböző iskoláiban és mint levelező hallgatók fejezik be a harmadik évet. Az intézet tanévnyitó ünnepélyére a tervek szerint szeptember hatodikén délután kerül sor. Még lehet jelentkezni a mnmiliTai társasutazásra Lapunk hasábjain már közöltük, hogy a Magyar—Szovjet Baráti Társaság az IBUSZ-szal karöltve barátságvonatot indít október 15. és november tizenötödike között a Szovjetunióba. Az utazás célja. megismertetni a szabolcsi dolgozókkal a szovjet fővárost. Az utazással együtt összesen tíz napot töltenek a társasutazás résztvevői a Szovjetunióban. Még korlátolt számban lehet jelentkezni. Résztvételi díj: 1800 forint, mely összegben útiköltség, szálloda, teljes ellátás tartozik. Ezenfelül váltható költőpénz: 35 rubel 560 forint értékben. A vidéki jelentkezőket augusztus 28-án hívja össze az MSZBT megyei titkársága. Lapssélen Hogy telt a nyarad. . . ? | anító ismerősömmel tálál- 1 koztam a Sóstón. Kint tanít valahol a tanyavilágban, ezt még sosem kérdeztem meg tőle, pedig elég gyakran összeakad az útunk Nyíregyházán, a TIT-ben, vagy a művelődési házban. Hogy telt a nyarad? — kérdeztem. — Mindjárt itt az iskola. — A nyaram? — nevetett. — Elrepült, elszáguldott, észre se vettem, és már itt az ősz. — Voltál valahol? — Nem. Sehol. Nem értem rá. Tudod, építkeztem — teszi hozzá bizalmasan. — Malterozás, téglahordás, fűrészelés, meszelés...! Nézd: olyan vagyok, mintha csokoládéba mártottak volna. De csak övig! Nadrágban dolgoztam, sokat kellett térdelnem, és nagyon érzékeny a bőröm. — De legalább haszna van a munkádnak. — Hát igen, nagy haszna. Olyan kedvvel csináltam, hidd el, sok pénzt megspóroltam. Megsúgom neked: segítségem is volt! Az iskolásaim szülei jöttek segíteni. Mindig akadtak négyen-öten, akik köröttem szorgoskodtak. — OTP kölcsönt vettél fel? Elcsodálkozott. — Már mire vettem volna fel kölcsönt? — Hát az építkezésre — csodálkoztam most én. — Házat építettél... Felkacagott. Aztán csendesen, nyugodtan válaszolta: — Nem. Iskolát. Üj termeti gyakorlati oktatásra. ÜT.—»" SZÖKIK A KÍSÉRTET I ntéző úr, ne tessék a * kastélyban aludni, mert a méltóságos asszony minden éjszaka visszajár — mondotta tizenkét esztendővel ezelőtt a Nyírlugoshoz tartozó Szennyes-pusztán az egyik újbirtokos, volt gazdasági cseléd, az állami gazdaság akkori főagronómusának. — Tele van ez a kastély rossz lelkekkel — tette még hozzá nyomaték- kai. — A Szennyes-pusztai iskolában. amely nem más, mint a hajdani méltóságos asszony hajdani kastélya, százhetvenhat tanyasi gyerek jár — mondja Almási Lajos, az iskola fiatal igazgatója. 1961 augusztusában. — Bölcsődénk és óvodánk a napokban nyílik meg, hetven apróság számára — teszi hozzá nyomatékkal. Tizenkét év távolság van a két kijelentés között. Még messzebb esik az az idő, amikor — talán csak azért, mert a gyerek „kinézte” a szomszéd fazekából az ételt — az asszonyok sírva-káromkodva kaptak egymással hajba, borogatták fel a tűzhelyeket is a négyes pitvarokban... /' zigle Jánosné, a Szabad- ság Termelőszövetkezet egyik munkacsapatvezetője, abbahagyja a csapat munkaegységeinek bediktálását, s kendő alá leazítia a haját, mielőtt megszólal. — Az ember nem szívesed beszél a múltról. Ma, amikor kövesút, villany, rádió feledteti azt a tegnapot. De azért nehéz feledni... — El sem tudja talán képzelni — vált hirtelen a szón Czigléné — milyen boldog az én apám. Le tudja írni a nevét... Én tanítottam meg rá. Mélységes mély csönd üli meg a szövetkezeti irodát Czigléné szavai után. Az igazgató, a párttitkár, a főkönyvelő, egy-két ügyesbajos dolgát intéző íéríi és asszony mind arra gondol, hogy az ő szüleik Is... Az idős generációnak több, mint kilencven százaléka írástudatlan, vagy csak a nevét tanulta meg leírni." Egyik-másik öreg még „találkozik” a kísértetekkel, a nagy hídnál az éjszakai li- dérctúzzel... De Csipkés Jóska, Harhály Monika, Gyarmati Sanyi, Török Vera és a többiek azt mondják otthon, az iskolából jövet, esti beszélgetéseket. hallgatva, hogy mocsárgáz viliódzik az éjszakában. . i szövetkezet ifjúsági ■ * könyvtárában kilencezer forint értékű könyv van — mondja Girán István, párttitkár. — Százötven olvasója van a tanyai könyvtárnak — toldja meg Almási Lajos. Domoszlai Juci. Krekk Anna, Makkai Ica Jókai vagy Móricz kötettel a hóna alatt jár ki a baromfitelepre vigyázni a csirkékre, pulykákra. A televízió antennája ott ágaskodik a kultúrteremnek kiszemelt helyiség épületének a tetején. Napok múlva a TV-vevő ismeretlen világokat visz el a tanyában. Tavaly tizenhét tanyabeli férfi dobta el a vándorbotot, az idén nyolcán mentek visz- sza Lugosújfaluba. Lugosújfalu. Mind többen, és mind gyakrabban így mondják, noha semmi hivatalos végzés nincs róla. De kitartanak mellette, mert ók már nem a avászos szeriy- nyes-puszta lakói... Más em- ^ bernek érzik magukat. IT í gyökeret eresztettek a [ ^ régi homokba ezek a ta- j nyai emberek, együtt és egyszerre azzal a kétszázötven holdon zöldellő szőlő, barack, alma, málna, cseresznye és szilva telepítvénnyel, amely a kilencvenhat szövetkezeti család akaratából született. Valamikor egy-egy cselédházban gyűltek össze a gyerekek betűvetést tanulni. Most Zsukk Jóska mezőgazr dasági technikumba készül, Debreceni Mária, Pfeifer Erzsiké és Zsukk János szakmunkások akarnak lenni. Harhály Jóska bácsi hajdan az urasági ökrökkel bíbelődött, most — negyedmagával — a szövetkezet traktorait kormányozza. Elszaladtak az évek. Számuk nem sok, jelentőségük mégis felmérhetetlen. A „méltósága” az öregasszonyok között is mind gyakrabban kísért. Mondják, azért, mert a cselédlakások helyén épült új házak között nem tud eligazodni... Ezután meg? Most már, ha leszáll az est, kigyúll a villany. Szétömlik a fény az utcákon és a házakban... S a fény űzi a kísértetet, a múltat... 1/ öcsink visszafelé fut a * három éve épült köves- útón. Az útszélen határosz- lop. Ráerősítve egy ütött-ko- pott tábla. Rajta a felírat: Szennyes-puszta. termelő- I szövetkezeti tanya. Samu András I E kedves dalt dúdolva búcsúztak a kisvárdai II. számú iskola vízi úttörői Sóstótól, amikor tizennégy ragyogó nap után az utolsó kört evezték a sóstói tavon... Amikor a vízi rajunk megalakult, sokan gondoltak arra, hogy a sapka megvételénél tovább nem jutnak, hisz Kis- várdától messze van bármiféle víz. Az aggodalmaskodóknak nem lett igazuk, mert már eddig kétszer táboroztunk. Tavaly Dombrádnál szálltunk vízre, az ottani halászok kölcsön ladikjain, ezen a nyáron már két saját csónakkal szeltük a Sóstó vizét. A csónakokat a honvédségtől kaptuk ajándékba, melyért ez úton is köszönetét mondunk, s megígérjük, hogy ha felnövünk lelkes utászok leszünk... A kapott csónakok kiválóan alkalmasak a víziúttörők részére. Biztosak, kényelmesek, s aránylag köny- nyen siklanak a vízen. Egy Örst teljes felszereléssel el tudunk helyezni benne. S összehajtható- ságuk a szállításnál nagy előnyt jelentet: számunkra. Mi tagadás, nem nagyon bíztunk abban, hogy engedélyezni fogjál; a víz- reszállást Sóstón. Kellemesen csalódtunk. A fürdő igazgatósága figyelmes volt velünk szemben, s amire szükségünk volt segítettek. Őszintén szólva Sóstón éreztük azt, hogy az úttörők nevelése társadalmi ügy, s ért nem feledjük el... Néhány hét múlva már az iskolapadokban ülnek a „vizesek”, s jó ideig fogják mesélni élményeiket a „szárazföldi” úttörőknek. Biztosak vagyunk benne minden igyekezetükkel azon lesznek, hogy bekerüljenek a huszonnégy víziraj közé jövőre, akik a tiszai nagy vízi túrára készülnek... Ezt jó tanulásukkal érdemlik majd ki... De innen is szíveden gondolunk majd a sóstói tavon eltöltött kellemes szép napokra. L. S. &
