Kelet-Magyarország, 1961. augusztus (21. évfolyam, 177-204. szám)

1961-08-06 / 182. szám

Külföldiek Már a száraz statisztikai adat Örömet nyújt mindenkinek, aki egy kicsit is magáénak érzi Sóstót: az idei nyáron eddig több, mint félezer külföldi for­dult meg a szépfekvésű fürdő­helyen. Éppen kétszerese ez a szám a tavalyinak, holott még messze a kapuzárás napja. Leg­inkább delegációk keresték fel a gyógyfürdőt, — de jelentős a rrtagánlátogalók száma is. A szovjet, a román, a cseh és az olasz vendégeken kívül tenge­rentúli és távolkeleti vendégek is megfordultak már Sóstón: türödtek kellemes vizében, pi­hentek az árnyas sétányon s fogyasztották ízes ebédjüket a teraszon. Kínai, japán és ame­rikai turista neve is bekerült már a vendégkönyvbe... A vendégkönyvbe, amelynek nehány bejegyzése arról árul­kodik, hogy a határontúliak kellemes órákat töltöttek Sós­tón. A vállalat vezetősége min­dig megfelelő számú prospek­tust bocsájtott a vendégek ren­delkezésére, amelyből tájéko­zódhattak a fürdőhely eddigi „életéről" s a tervekről, elkép­zelésekről. Ilyenkor több eset­ben megeredt a külföldiek sza­va s elmondták: a szép fekvés, a viz, az erdő s az összekötte­tés a várossal jó lehetőséget kínál a fürdőhely fejleszTésére, hírnevének öregbítésére. Ha jobban kiépül Sóstó, Magyar- ország egyik népszerű idegen- forgalmi helye lesz — mondot­ták. Persze, már az eddigi vendé­gek is találtak érdekességet, s nem mentek haza „üres kéz­zel". szegényes emlékekkel. A sóstói konyha ügyeskezű sza­kácsai mindenkor készek az il­lető vendég ízlésének megfelelő készítményeket az asztalra ten­ni, s ezzel is idézni a messzi A HŰVÖS SZOBÁBAN ket­ten ülnek. Előttük sámlira ki­teregetett térkép. — Mik ezek az ákom-bákom karikák? — kérdezi Tóth Jó­zsef, a csószlói^ Petőfi Tsz el­nöke. — A táblák — feleli nevetve a talajjavítási szakember. — Ki­csit a magunk módján jelöltük meg, de nézd, itt a „D”, ez az „A”, amaz a „B” tábla. — Akkor1 mennyi lesz? — folytatja a kiküldött. — Két­száz, vagy háromszáz? Az elnök az újjain számol. — '"'tven, százhúsz... Eddig megjavítottunk négyszáz hold fölött. Hogy megérte-e? Az biztos. Hát nézd, jövőre meg- javítattunk kétszáz holdat. A riporter — bevallom — kissé furcsának -tartja ezt a disputát. No, nem azért, mint­ha ilyen dolgok nem lennének fontosak, hanem azért, mert a nagy nyári cséplési versengés végett kereste fel a császlóiakat a csengeri járásban. AMIKOR VÉGE van a két fél egyezség kötésének, az el­nök nevetve újságolja: — Rossz helyre kopogtatott be az elv­társ... . __' 777 — Mert elkésett. — Miért? — Hát jöjjön, nézzen szét és meglátja. Az elnökkel, Kovács Elemér mezőgazdásszal és Törő Lajos T alán nincs kegyetlenebb -*■ büntetés, mint megfosz­tani valakit a látásától! Meg­vakítani egy látó embert. . Velicskó István nem született világtalannak, félszemére ugyan még gyermekkorában felhő ereszkedett, de a másik szeme egészséges maradt. Ma ' mégis sötétségben él. Nem látja a felesége, a gyer­mekei arcát, számára elveszett minden, amit a szem befog­hat. Tőle drága áldozatot kó­— Sóstón j | otthont. De nem vallanak szé­gyent a magyaros koszttal sem. \ Kedveltek a „sóstói emlékek” j is; az emblémák, az emléktár­gyak, a képes lapok. És — ki hitte volna? — amit mi annyiszor rosszaiban emle­gettünk, a kisvasút idegenfor­galmi érdekességgé lépett elő. A külföldiek nem tudtak vele be­telni, annyira tetszik nekik. Hiába, ők mégsem idevaló­siak. .. —angyal j Napsugár a fehér boton vetelt 19511. az elszabadult in­dulatok. .. Egy haragosa vakí­totta meg. Kapott egy fehér botot, s elindult a világtala­nok útján. Mihez kezdjen? Az­előtt fogatosként dolgozott az őri Petőfi Tsz-ben, szépen ré­szesült, jól megéltek a csa­láddal, öt évig volt tagja a közösségnek. De ezekután mi keresnivalója ott? ár-már elenyészett mara- v* dék életkedve, a család­ra nehezedő gondok is szapo­rodtak, mikor levelet hozott a posta Nyíregyházáról, a Vakok Szövetségétől. Megtudták a „Ke- letmagyarország”-ból, hogy sze­rencsétlenül járt, s arra kér­ték, keresse fel a szövetséget. Nemsokára könnyes szem­mel engedte útjára a felesége, Budapestre, a vakok intézeté­be. Kitárult ^előtte a vakok világa. . . Nehezen járható, ke­vés örömet fakasztó világ. Mégis az életösztön, a család iránti rajongás, a sorstársak közedéte lassan visszahozta őt is a távolból. Érdemes élni, még így is, nálunk nem kire­kesztett emberek a vakok, he­lyük van a nagy asztalnál... Ezt kapta útravalónak a va­kok intézetében, s még vala­mit: forint. Helyet kapott a Ház!-- ipari Szövetkezetnél Nyíregy­házán, nemsokára lakást is. Tél volt. A szomszédok ha­mar megkedvelték a családot, hol az egyik, hol a riiásik nyi­tott be egy-egy kosár tüzelő­vel, néhány forint kölcsönpénz is megkerült. — Nem érzem magam egye­dül. . . — mondja csöndesen. Az asztalon fehérbillentyűs harmonika pihen. Bizonytalan kézzel nyúl utáná: — Mikor megvettem, sokan azt gondolták: na, szegény Pista biztos ezzel keresi majd a kenyerét. .. Dchát, nem azért vettem én. . . Nem nélkülözik a Velicskó család. Nem élnek fényesen, havonta kilencszáz—ezer fo­rintot keresnek, néha keveseb­bet, de jut ennivaló az öt gye­reknek, ruha is, szűkösen. A szomszédoknak aranyszívük van, az idősebb Ferkó János- né és a fiatal Komolai István­ná megtanulták a fűzfa-mes­terséget is, Komolainé volt úgy, hogy húsz korsót kötött be, így nő a Velicskó család kenyere. . . Mikor Velicskóné kórházba került, ö vigyázott az öt gyerekre, pedig Komolainé- nak is három van. Szép máktermést takarított be 10 holdról az ökörítófülpösi Szamosmenti Tsz. Hammel József, felvétele. Különvonatot indít Hajdúszoboszlóra az IBUSZ Debrecen után legközelebb Hajdúszoboszlóra indít különvo­natot Nyírtelek községből az IBUSZ nyíregyházi irodája. A kü­lönvonat augusztus tizenharma­dikán, vasárnap reggel indul. Nyírtelek községből 650-en indul­nak, de jelentkezhetnek a nyír­egyháziak is. Részvételi díj 34 forint. Ebbe beletartozik a vonat­jegyen kívül a fürdő- és az autó- buszjegy ára is. Jelentkezni lehet a nyíregyházi IBUSZ irodába augusztus 9-én délután négy óráig. — Visszakaptam az életet. Semmi pénzért nem adnám a tudomásomat. . . — emlékezik a nehéz napokra. Az életked­vét igazában nem a szavak ad­ták vissza, egy erősebb, jósá­gosabb valami ennél: a mun­ka. Megtanulta a fehér fűzfa­vesszőket tonni, s a sok-sok fűzfavessző mint erős gyökér fűzte az élethez. U at hónapig tanulta Pesten '■* a kosárfonást, havonta száz forint „tanuló-pénzt” ka­pott, hazajövet igen kellett a brigádvezetővel indulunk ha­tárjárásra. A séta és szemlélő­dés közben aztán elmondják, hogy miről késett le az „újság”. A CSASZLÖI Petőfi Tsz-ben az idén először dolgozott úgy a gabonakombájn, hogy a tagok — a brigádvezető szavai sze­rint — megijedtek, hogy ők mit fognak aratni...? — Észre sem vettük szinte, hogy vége az aratásnak — mondja az agtonómus: — Haj­tottunk is az alatt a pár nap alatt. Éjjel-nappal dolgoztak a gépek. A kombájn negyven holdat is elfogyasztott naponta. Kombájnolás után ment a szalmalehúzás, a szántás. Kö­zel száz hold másodvetés a földben van. A gabonaértékesítést a -kom­bájnaratásból nyert termény adta. Értékesítési tervüket jú­lius 12-én már teljesítették. Méghozzá százhuszonkét szá­zalékra! — Mintha csak előre meg- éreztük volna, hogy a járá­sunk országos versenybe kezd — mondja Tóth József. A TANYAKÖZPONTBAN fo­gatosok állnak körül egy te­kintélyes trágyahalmazt. Kocsi­ra pakolják a föld „zsírját”. — Ezt már csak úgy kihord­juk, csomóra, mert amit szán­tás alá adtunk, azzal elké­szültünk — tájékoztat a bri­gádvezető. — Az összes tarló­szántással végeztünk. A há­romszázhetven holdból csak a másodvetés alá adtunk közép­szántást, a többi mind nyári mélyszántást kapott. Itt valóban „lemaradtunk a versenyben”. Kész a cséplés, a gabonaértékesítés, a tarló­szántás; még a gazoló kapálá­soknak is utána vannak. így aztán „sovány vigaszként” meg­néztük azt, amit a határban, a tanyában mutattak. A sertésál- . lományt, a bízókat, amelyek kilenc hónapos korukra túlju­tottak a száz kilogrammos át­lagsúlyon. A háromezer da­rab pecsenyecsirkét, az ezeröt­száz előnevelt törzsbaromfit. A szép termést ígérő gyümölcsöst. Különösen büszkék a szőlőjük­re, mert a szőlő ritkaság ezen a vidéken. Az ő leányka, ezer­jó és rizling szőlőjük pedig, harmadéves korában már itt- ott termést mutogat. NEM LEHETETT KIHAGY­NI — mint az elnök megje­gyezte — a tagpk nagyüzemi fejlődésének fokmérőjét, a gépi kendervágást sem. S mint el­mondják, a gépi munka térhó­dítása a tsz-ben valóban fok­mérő, mert pár évvel ezelőtt alig akartak hallani " a gépi munkáról. A császlói Petőfi Tsz-ben csendesek a szérűk. Magtól ter­hes asztagok helyett friss szal­makazlak sorakoznak. Az irodá­ban az értékesítés után fennma­radt kenyérnekvaló elosztását végzik a könyvelők. AZ ELSŐ BETAKARÍTÁSI CSATÄT, a kenyércsatát befe­jezték a császlóiak, s készülnek az őszi betakarításra. Samu András. jV em lehet egy ilyen jó 1 családot magára hagy­ni — jegyzi meg szerényen Komolai Istvánná, a műveze- tő-párttitkár felesége. És egy­más után vonulnak el előttünk a segítők. Amit egy ember el­vett tőle. azt száz és századja vissza más-más formában. A vak ember soha nem látja meg őket: a pedagógusnőt, aki a két gyerek ingyenes napközi­jéről gondoskodott, a háziipari szövetkezet fiataljait, akik többször meglátogatják, a kom­munistákat, akik kifizetik he­lyette a párttagsági díjat. Mert Velicskó István kommunista. Megnyugodott, nem izzott a hangja a tragikus eset felele­venítésekor, csak azt jegyezte meg, még nem kapott elégté­telt. Az elején ugyan a bíró­ság megítélte a havi 200 forin­tot, de a kártérítés elmaradt, s még mindig nem tett a bí­róság pontot utána; Adósság ez, mely sürgősen törlesztésre vár, nemcsak a héttagú család; az igazság is ezt kívánja. Ar­ról sem ejtett szemrehányó szót, hogy a tsz, amelynek öt évig becsületes tagja volt, ki­csit megfeledkezett róla. Ta­lán megérdemelne egy-egy lá­togatást, vagy még többet is ennél... \7 elicskó Istvánnak valóban ’ érdemes élni, ott van a „nagy asztalnál”. Még fiatal, egészséges, ma már nem a történteken kesereg, terveit bontogatja, szeretné felnevelni az öt gyedeket, szeretné meg­érni a nyugdíjazását. Éli a maga életét, eljár énekelni a vakok szövetségébe, kijár fü­rödni a Sóstóra,: s jól esik, mikor Ferkó János bácsi, a szomszéd, karonfogja és behör- pintenek egy pohár sört. S ez gyakori, mert szinte nem esik jól az étel, az ital, ha nincs a szomszédokkal, ismerősökkel a beszédes Pista. A világtalan ember felejti a sötétséget. Napsugár kíséri a fehér botot.,. Páll -Géza

Next

/
Thumbnails
Contents