Kelet-Magyarország, 1961. augusztus (21. évfolyam, 177-204. szám)
1961-08-04 / 180. szám
köny VB«: jecö^ötx STATISZTIKAI JELENTÉST tanulmányozva általában öszszehasonlítási alapot igyekszik keresni az ember. Így van ez a megye állami könyvtárhálózatának félévi statisztikájával is. Nézzünk meg egy né- hány lényeges adatot. Legörvendetesebb, legkiug- róbb a forgalom alakulása. T. avaly az első fél évben 486 ezer kötetet kölcsönöztek ki a megyében, az idén 548 ezret. Hatvankétezer kötet könyv a különbség! Óriási ez a fejlődés még akkor is, ha tekintetbe vesszük azt is, hogy a megyének 329 könyvtári egysége van, mert ebből csak 79 a hatszáz köteten felüli könyvállománnyal rendelkező. Nyilvánvalóan sok oka van ennek, de most csak a könyvtári szempontok közül ragadjunk ki egyet-kettőt. NÉGYEZERREL TÖBB olvasó kölcsönözte a könyveket az idén az első fél évben, mint tavaly. Most már szinte biztosra vehető, hogy sikerül az éves tervben előírt kétezres számot elérni az olvasók számának növekedésében. A forgalom nagyarányú növekedése természetesen nem magyarázható csupán azzal, hogy több az olvasó, összefügg ez a könyvállomány növekedésével is. AZ ELSŐ fel ÉVBEN tizenegyezerrel növekedett a megye könyvállománya. Mindjárt hozzá kell tennünk, hogy jelentős összeggel, 147 ezer forinttal segítették a könyvállomány gyarapítását a községi tanácsok is. Az összegtől eltekintve is dicséretre méltó az, hogy a tanácsok egyre inkább fontosnak tartják a könyvtárakat. Különösen vonatkozik. ez a megállapítás azokra a tanácsokra, amelyek már saját kezelésükbe vették át a községi könyvtárat. Sajnos, akad még azonban olyan tanács is, amelyik elintézi annyival a saját kezelésébe vett könyvtárának az ügyét, hogy megszavazzák a tanács ülésen a könyvvásárlásra fordítható összeget, azután nem törődnek vele. Sok felvilágosító, meggyőző szó kell még hozzá, hogy kivétel nélkül mindenütt érdemileg is saját intézményének tekintse a tanács a könyvtárát. A TOVÁBBI FEJLŐDÉS függ természetesen a könyvtárosok hivatásszeretetéről is. Ne csak a tiszteletdíjat lássák, hanem szolgáljon örömére minden új olvasó, minden ki- kölcsönzött könyv, mert nagyon fontos eszköze ez új, szocialista embert • formáló nagy munkánknak. G.— Eser tag, hétmilliós betét és mintegy máslélmilliós UöIcmíii a Rakamazi Takarékszövetkezet számláján 1960 évben kétszer kapott „Kiváló Takarékszövetkezet” kitüntetést a Rakamaz és Vidéke Körzeti Takarékszövetkezet. Az év folyamán a takarékszövetkezet továbbfejlődött és az első fél évben a betétállománya félmillió forinttal emelkedett. Ma 2 700 000 forint betétet kezelnek és 1 300 000 forint kölcsönnel segítik a tagságot. Nem csoda tehát, ha a takarékszövetkezet taglétszáma is állandóan emelkedik. A fél év végén a tagok száma 987 fő volt. A napokban új, jelentős állomáshoz érkezett a szépen fejlődő takarékszövetkezet. Július 24-én, H. Balogh Istvánné, tisza- nagyfalui lakos jelent meg a takarékszövetkezet irodájában, hogy megváltsa a tagságra jogosító részjegyét. Siroki József ügyvezető, virágcsokorral köszöntötte az új tagot és egy díszes virágvázával ajándékozta meg — mint a takarékszövetkezet ezredik tagját. H. Balogh Istvánné a részjegy értékének befizetése után, díszes kiállítású részjegyet kapott. A takarékszövetkezetnek 220 000 forint saját alapja van, amelyből a részjegyalap 100 000 forint. A különböző politikai és szakelőadásokra és tanfolyamokra a szervezést elősegítik úgy, hogy munkájukat összehangolják a tsz, a nőtanács és egyéb szervek munkatervével. Célul tűzték ki, hogy minél több tsz-tag és más dolgozó végezze el a dolgozók általános iskoláját. A békemozgalom felszínen tar- j tása érdekében nemcsak felvilágosító előadásokat tartanak, de kiépítik az aktívahálózatot azzal a céllal, hogy tájékoztassák minél szélesebb körben a dolgozókat a nap és a világ politikai eredményeiről és helyzetéről. December hó folyamán pedig impozáns béke esetet kívánnak rendezni. Külön kívánnak foglalkozni a cigányság helyzetével és nevelésével. A jó és alapos munkaterv és a lelkes hangulatú viták azt a reményt keltették, hogy a kitűzött célt el fogják érni. ÜJRA A BURGONYABOGAI! ELLEN! A vajai Rákóczi Tsz területén és a környékben jelentkező újabb burgonyakártevö nemzedékek ellen, mintegy 500 hold permetezését végzik » Kallóséin jeni Növényvédő Állomás gépeivpi (Hammel J. felv.) h Hazafias Népfront baktalórántházi bizottsága megvitatta a második félévi munkatervet a művelődési és békemozgalmi tevékenységre. Az egyes munkaterületek konkrét feladatokat kívánnak megoldani, s ezért élükön felelős ált, aki időnként tájékoztatja a bizottságot a feladatok végzésének állásáról. Aktivizálni kívánják elbeszélgetésekkel és meggyőzéssel azokat a tagokat, akik eddig nem ve ték ki részüket a népfront nagyszerű munkájából, és konkrét felada' ok végzésére kérik fel. A sürgős feladatok sikeres elvégzése érd ükében akciócsoportüléseket tartanak, szükség szerint. Segítik a termelőszövetkezet munkafegyelmének megszilárdítását és munkáját az időszerű és nagyobb munkákban: betakarítás, növényápolás, stb. Biztosítják a tsz-tagok tapasztalatcsere mozgalmát és a tagok szakképzettségének emelését előadások és tanfolyamok tartásával. Segítik a szabadfelvásárlást, a hizlalási és egyéb termelési szerződének megkötéséi, mégpedig úgy, hogy akciö- csoportot hoznak létre, hogy így gyakorlatilag is segítsék a párt és az állami szervek munkáját. A község szépítése, rendezése terén végzendő munkákhoz szervező és felvilágosító segítséget nyújtanak. A végzett munxat értékelik, az élenjárókat népszerűsítik. Három hónaponként falugyűléseket, illetőleg estéket rendeznek, ahol helyi és országos jellegű kérdéseket vitatnak meg. Iffll FANTASZTIKUS, TUDOMÁNYOS S REGÉNY 13». Egyszerre Arszenyev olyan váratlanul szólalt meg, hogy összerezzentem: — Van valakije a Földön? Egy másodpercig gondolkoztam. — Az apám. — Más nincs? — Nincs. • — Nekem van felesegem... — s hogy azt ne higgyem, hogy ezt valami nagy fájdalommal mondja, hozzátette: — Most egy számítást végeztem magamban és rágondoltam. Amikor megismerkedtem vele, sokáig csak a matematikáról beszélgettünk. Éppen a diplomám megszerzése előtt álltam. Volt egy ötletem, a változó csillagok elméletével kapcsolatban, s ezt megmondtam neki. Egy pilanatra elhallgatott, mintha ö maga is csodálkoznék, hogy ilyen sokat beszél. —Egyszer a csillagvizsgáló kertjében ölfbünk és Flammaiont olvastuk. A címe: „A lakott világok sokasága’. Biztosan nem ismeri ezt a könyvet. Nagyon régi. Júliusi este volt, a sötétség már leszállt... együtt olvastunk együtt forgattuk a lapokat... egyszer sötétebb lett, a papír elhomályosult, de mi még mindig olvastunk... ahogy csak fiatal korában teheti az ember... Mikor az utolsó szavak elmosódtak, felemeltük fejünket, s fölöttünk az ég tele volt csillaggal, s a sötétség és azok a világok, amelyek a könyv lapjaiból emelkedjek ki... akkor... Abbahagyta. — Pjotr? Ügy éreziem, mond valamit, de olyan halkan, hogy csak kivehetetlen neszt hallottam. — Mit beszél. Pjo.r? Egyszerre halkan, csaknem éneklő hangon mondta: — Ha még egyszer megérinthetném az arcát... — Hallgasson! — kiáltottam gyűlölettel. — Hagyja abba! Elhallgatott. Az utolsó órákban nein volt egyetlen látomásom, egyetlen gondolatom vagy emlékem sem, nem éreztem sem félelmet, sem kétségbeesést, csak egyre fokozódó belső erőfeszítést, mintha terhet tartanék vállamon, s attól kellene félnem, hogy összezúz. Úgy éreztem magam, mint az az ember, aki egy undorító férgekkel teü zsákot szorongat magához, görcsösen markolja a zsák száját, az pedig egyre hevesebben rángatózik alatta, összeszedtem minden maradék erőmet, hogy tartsam ezt az acélszorítást, mert tudtam, hogy ha lazítom, valami borzalmas dolog történik, egyszerűen szétömlők, mint egy pocsolya. Szinte a lélegzetem is elállt, úgy féltem, nem a haláltól, hanem attól az őrült te- remtvénytől, akivé átváltozhattam volna. Amit Arszenyev mondott, az úgy megsebzett, mintha kést döftek volna belém. Egy pillanatig erősen küzdöttem magammal, de azután abbahagytam. Megéreztem — mert ezt nem lehet visszaemlékezésnek nevezni! — megéreztem a frissen szántott föld kimondhatatlan illatát, mintha csupasz kora tavaszi földek közepette állnék egy magaslaton, a végtelen láthatárok leheletében, megéreztem a kábító, részegítő illatot, amely nem más, mint az élet vá- rása, mint maga az élet. Ez volt a vég. Teljes vasnyugalom szállt reám. Tudtam, mit kell tennem. Előrehajoltam a sötétségben. Kitapogattam Arszenyev hátát, erős izmait, a kezeslábas kihűlt szövete alatt. Mint egy tolvaj nyúltam a zsebébe. Az első pillanatban nem ellenkezett. Csak mikor az anyagon át megéreztem a pisztoly agyát, akkor kapott észbe. Egyszerre bírókra keltünk. Teljés szótlanságban, liheg- re, zihálva birkóztunk, ö volt az erősebb. A falhoz szorított és felállt. Kitapogatta a zubbonyomon lógó < lámpás kapcsolóját, a sárga fény ékként vágódott közénk. (Folytatjuk.) Szép példa volt ez a vitaest arra is, hogy mennyi segítséget tud nyújtani a közösségnek, a közös cél elérésének az, ha minden szerv érzi a felelősséget és képviselteti magát a népfront ülésén, mint ahogy az Baktalórántházán történt. Albert Antal Jegyzetfüzetemből Óqjj kit áf idkodái M. ismerősöm meséli, hogy bement a minap délutánján kedves megyeszékhelyünk egyik presszójába. Süteményt evett, feketét Ivott és cigarettázott. Utána felállt és a fogashoz lépett kalapjáért. De az — érthetetlen és szemtelenség! — nem volt a fogason. Hívta a felszolgálót, a vezetőt és szót szó követett. Hogy ö majd megmutatja... „Gondom lesz rá, hogy az újság kiteregesse, micsoda dolgok történnek itt! Rágjam . meg amit ittam?! No, majd lesz itt mosakodás az szent!” — kiáltotta. Bosszúsan hazaérve, majdnem •: megállt benne az ütő. Vadgalambszínű kalapja előtte függött az otthoni fogason. Hozzálépet, megsimogatta. Csak arról feledkezett meg mindmáig, hogy a kérdéses presszót értesítse a kedvező fordulatról. Hiszen a nyár e teljes kinyílásában nem Is volt vele a kalapja és neharagudjanak és... — Nem! — kattantja össze a száját. — Az önérzetem nem engedi meg, hogy... szóljak nekik; Így hát, bár jó barátom M., as ; igazság kedvéért kénytelen vágyóid i árulkodni utána. Vallatom «kon* ■ zekvenciát. & A napokban vitatta meg a Hazafias Népfront baktalórántházi bizottsága második félévi munkatervét. Nyíry László, a bizottság titkára értékelte és ismertette az első fél év munkáját, majd az arra épülő második félévi munkatervet, amit széleskörű vita követett. A munkaterv pontosan tükrö- I zi a bizottsági és az elnökségi ülések időpontját, a soron következő feladatokat, amelyek a helyi követelményekre épülnek és 1 helyi erőforrásdkra és igényekre támaszkodnak. A nagyobb tervszerűség és eredményesség biztosítása érdekében a feladatokat négy csoportra szakosította: a szervezeti élet megjavítása terén végzendő feladatokra, a terme- 1 lőszövetkezet megszilárdítása és a terméshozam növelése terén reájuk váró tevékenységre, a községfejlesztés és rendezés problémáinak elősegítésére, valamint
