Kelet-Magyarország, 1961. augusztus (21. évfolyam, 177-204. szám)
1961-08-26 / 200. szám
Dlem csak a tagdíjakról van szó! Sok mindent érzékeltet az, ha egy tömegszervezetnél hiányos a tagdíjfizetés. Rövidlátó, aki csupán tagdíj-problémáról beszél ilyenkor, s úgy állítja be a dolgot: náluk minden jó, egyedül a tagdíjfizetés nem tökéletes. Igaza van? Lehet ott „minden jó”, ahol az emberek arra sem érdemesítik tömegszervezetüket, hogy befizessék a havi csekély ösz- szegti dijakat? Egyáltalán ők a hibásak? Nem pedig azok, akik arra hivatottak, hogy foglalkozzanak velük, felkeressék őket? Vajon nem hibás ilyen esetekben az alapszervezet vezetősége, avagy járási, megyei vonatkozásban a járási és a megyei vezetés? Jelen esetben a Magyar Honvédelmi Sportszövetség tagdíjairól ejtünk szót, arról a tényről, hogy megyeileg van mit bepótolni a tagdíjfizetésnél. Különösen a fehérgyarmatiak, a nyírbátoriak — de más járások is, — adósak. Az ok itt sem más, mint az, hogy ezeken a helyeken nem tekintik komoly munkának a tagdíjakkal való törődést. Nem tekinti annak az alapszervezeti vezetőség, de a járási elnökség sem. Nem veszik észre; ahol döcög a tag- díjfizetés, ott nem lehet eleven, egészséges a szervezeti élet sem. Mert mit mutat a tagdíjfizetés mércéje? Azt, milyen a viszony a tagok és a szövetség, a tagok és a vezetőség között. S hogyan foglalkoztathatják az MHS alapszervezet tagjait olyan helyen, ahol fel sem keresik az embereket a bizalmiak, a nevelési hálózat tagjai? Nyilvánvalóan nincsenek tisztában sem maguk, sem a tagok azzal az előnnyel, amely anyagilag is érinti a kis közösséget. A tagdíjak hatvan százaléka ugyanis megmarad az alapszervezetnek, s abból mint teszik ezt Bújon és több helyen, értékes felszerelési, szórakozási tárgyakat vásárolhatnak. Nemcsak befizetik hát a díjat, havonta visszatérül az összerakott pénz különböző formában. Sürgősen meg kell vizsgálni az egész megyében az MHS tagdíjfizetések ügyét, s megtenni a szükséges lépéseket. Észrevehetően megjavul így számos helyen a szervezeti élet, pezsgőbb lesz a hangulat, sok eddig közömbös, vagy névleges szövetségi tag válik e közeledés folytán érdeklődőbbé. kerül közelségbe a szövetség kisebb-nagyobb célkitűzéseihez. Hogy ez így legyen, ezért sok tennivaló vár megoldásra a megyei elnökségtől az alapszervezeti elnökségekig, mindenkire elsősorban a vezető szervekre. Nem időleges intézkedésről van itt szó, hanem olyan szellem és nézőpont kiformálásáról, mely szavatolja, hogy mindenkor súlyának megfelelően foglalkozzanak a tagok és a vezetők egyaránt a tagdíjak fizetésével, s az ebből eredő tennivalókkal. (p. g) Kedvezményes áron kölcsönöz munkavédelmi iilmeket az üzemeknek az SZMT munkavédelmi csoportja A munkavédelmi beruházások és balesetvédelmi berendezések elkészítése révén egyre biztonságosabb munkakörülmények között dolgozhatnak a munkások megyénk üzemeiben. Ennek ellenére is előfordul azonban, hogy a balesetelhárítási óvórendszabályok be nem tartásából súlyos kimenetelű balesetek származnak. Feltétlenül szükséges tehát a megelőző, felvilágosító munka. A munkavédelmi propaganda egyik fontos és az eddigi tapasztalatok szerint legjobban bevált eszköze a film. A Szakszervezetek Szabolcs-Szatmár megyei Tanácsának munkavédelmi csoportja éppen ezért augusztus elsejétől munkavédelmi tárgyú filmeket kölcsönöz az üzemeknek. Az üzemek vezetői és szakszervezeti bizottságai éljenek ezzel a lehetőséggel, mert minden elmulasztott felvilágosító szó emberek testi épségét veszélyeztetheti. A kölcsönzési díj kedvezményes. Egy hétre filmenként tíz forint. Művelődéspolitikánk — és az első közös év Tiszalökön A gazdasági fejlődést kövesse a kulturális fejlődés, ez volt a legfőbb jelszavunk a falvak termelőszövetkezeti átszervezése után, amikor művelődéspolitikánkról esett szó. Még ma is érvényes a jelszó. Hogyan követte Tiszalök kulturális élete az átszervezés óta a gazdasági fejlődést, erről beszélgettünk Vasváry Miklóssal, a járási tanács művelődési osztályának vezetőjével. 1 Általánosságokra nem volt szükség, mert az eredmények elég beszédesek. Egészen szembeszökő a fejlődés az ismeretterjesztésben: 120-ról 250-re emelkedett a járásban tartott előadások száma. Ebben természetesen jelentős részé van a 45 főnyi előadógárdával újonnan szervezett TIT járási szervezetnek is, de az előadások számának megkétszereződését túlzás lenné csak ezzel magyarázni. Számszerűleg ugyan nem lehet kifejezni, de legalább ilyen jelentős a minőségi fejlődés. Színvonalasabbak lettek az előadások, a legtöbb esetben filmvetítéssel kötötték egybe, hogy ezáltal is minél több hallgatót vonzzanak. Bizonyíték a dolgozók általános iskolájában végzettek száma is; 1959-ben száznyolcvanán végezték, tavaly kétszázötvenen. A járás minden községében működött a dolgozók általános iskolája. A Moziüzemi Vállalat statisztikája is emelkedő irányzatot mutat. 1959-ben négyszázkét előadást tartottak 76 445 néző előtt, tavaly pedig 435 előadást 87 081 néző előtt. Tehát egy év alatt több mint tízezerrel emelkedett » nézőszám. 2 A művelődési ház színházi előadásairól nincs ugyan hasonló adat, de kezd egy olyan gyakorlat meghonosodni, amelyre eddig még nem sok példát lehetne találni. Május 21-én a Ma menyaszszony holnap asszony című előadásra hétszáz forint értékben vásárolt jegyet a ti- szalöki Rákóczi Tsz a kulturális alapjából és elküldte a leg jobb dolgozóit jutalom előadásra. A jó példának aztán július ötödikén több követője is akadt. A Budapesti Állami Népítánc Együttes műsorára a tiszalöki Petőfi Tsz 1800 forint értékben, a Rákóczi Tsz 2320 forint értékben vásárolt jegyet. Ahogy Kovács Károlyné, a művelődési ház gazdasági előadója elmondta, az Úttörő Tsz-nek már nem is jutott jegy az előadásra. nak. Az említett jegyeken kívül a KISZ szervezetnek vásárolt lemezjátszós rádió volt eddig a legjelentősebb kulturális kiadás. A másik nagyobb kiadás pedig szintén a fiataloké lesz: kirándulást szerveznek majd az országos mezőgazdasági kiáiiításra. Amikor az előző évi felhasználásról érdeklődöm, bizony nem egészen ilyen dolgokról esik szó. Először is a székekre mutat az irodában, mint legjelentősebb kulturális kiadásra. Mindjárt hozzáteszi azonban a főkönyvelő, hogy csak ideiglenesen van itt, egyébként a KISZ szervezetnek vették... 4 Losonczi Józsefné, a járás! könyvtár dolgozója arról beszél, hogy Az ötszáz személyes terem kicsinek bizonyult, még mintegy negyven pótszéket is be kellett tenni. A „jutalom előadást” százötvenen nézték meg a Rákóczi Tsz-ből. A téesz párttitkára meséli el a szervezést. Nem kellett ahhoz semmiféle gyűlés, vagy megbeszélés, nehéz is lett volna összehozni a legnagyobb dologidőben, az elnök személyesen elbeszélgetett kint a határban a tagokkal és mindenki helyeselte a gondolatot. A 382 tag között úgy látták legigazságosabbnak az elosztást, hogy a 150 jegyet a brigádvezetők osztották szét. ők ismerik legjobban a tagokat, akik a legjobban dolgoznak és megérdemlik a jutalmat. Voltak, akik ekkor láttak színházi előadást életükben. 3 A főkönyvelő megmutatja az egész szociális és kulturális alap elszámolását, húszezret szociális, 16 ezret kulturális célra fordítaamíg nem volt tsz község Tiszalök, addig egyetlen könyvismertető előadást sem tartottak a téeszekben, azóta pedig annyi az igény, hogy nem is tudták minden esetben kielégíteni. Népszerűek voltak külső előadójuknak, Hegedűs Józsefnek a mezőgazdasági tárgyú szakelőadásai. A három téeszben 11 előadást tartott. Sipos Gyula könyvtáros a Kossuth Tsz-bsn tartott könyv- ismertetést, többször is. Losonczi- né a Petőfi Tsz-t patronálta, hét alkalommal tartott itt könyvismertetést. Érdemes lenne végignézni az olvasók névsorát, hogy hányán lettek a könyvtár olvasói azóta, amióta tsz tagok lettek, de az egész község által jól ismert kölcsönző könyvtáros fejből is sorolja a neveket, akik addig soha nem jártak a könyvtárba: Ökrös Mihály, Balogh Miklósné, Bódi Ferencné, a hatvan éves Kiss Lajos bácsi... Űj életünk új jelenségei ezek. de talán nem is olyan sokára egészen megszokottak, mindennaposak lesznek. — gál — Társasutazás irány DreMos%kvüCSe Elkészült Szeged legnagyobb lakóháza. Szegeden, a Tisza partján el- j készült a varos legnagyobb lakóháza. A csaknem 14 millió forint beruházással létrehozott hétemeletes épületben 79 összkomfortos egyszobás, kétszobás és garzonlakást alakítottak ki. A i csaknem harminc méter magas j épület egyben a város dísze is. -. , . /• . 1 (MTI Fotó; Tóth Béla feiv.) A negyedik negyedév folyamán újabb társasutazásokat I szervez az IBUSZ. A moszkvai út jelentkezési díja 1810 forint, tíz napra, indulás november 12-én. Még lehet jelentkezni a Drezda—Lipcse ' végcéllal november 14-én indúló különvo- natra is. A különvonat november 19-én jön vissza. Ugyancsak Drezda—Lipcse lesz az útvonala a december 17-i társasutazásnak. Az előbbi részvételi díja 1185 forint, valuta: 342 forintért 80 DM. az utóbbié-'1275 forint, 278 forint — 65 DM. A decemberi különvonat Debrecenből indul. „Vén diákok" A ranyossy, Béres, Fosztó, Hanyics- ka, Jaczina, Máiké, Pásztor, Pétercsák, Szo- boszlay, Szegedi és Takács, így hangzott volna valahogy a Zrínyi Ilona leánygimnáziumban öt évvel ezelőtt végzettek találkozóján a névsorolvasás. De nem egészen így történt. Többségükben már megváltoztatták a nevüket... Ha a férje nevén említettek valakit, kíváncsian néztek körül, hogy vajon ki lesz az a jól ismertek közül. Egymás között megmaradtak régi nevükön es bizonyára lánynevükön szólítják majd egymást az ötven éves találkozón is. Nem így hangzott el a névsorolvasás már csak azért sem, mert a soron következő mindjárt el is mondta magáról amit akart, sőt sokszor azokat is, amiket nem akart. Elég nagy anyagot kellett a felelőknek összefoglalniuk. öt év alatt sok érdekes dolog történik. Az egyik eset harsány nevetésre készteti az osztályt, a másik könnyeket fakaszt. Közben szó esik a hiányzókról is. Vagy az egyik, vagy a másik mindenkiről tud valamit mondani. Hol dolgozik, férjhez ment-e már, hány gyereke van. Néhányon újra egy osztályba kerülnek a Felsőfokú Tanítóképző Intézetben az egy hónapos átképzési tanfolyamon. Itt ott iskolai történet is keveredik a feleletbe. Az egyik fiatalasz- szony inkább büszkén, mint szégyenkezve vallja be, hogy ki oldotta meg rendszeresen a számtan példáját. A másik, mintha csak a magyar tanárjának számolna be, arról beszél, hogy még mindig sok baja van a helyesírással. Fényképekkel egészítik ki a feleleteket. Csaknem mindegyikről egy-egy bájos, „aranyos” csöppség mosolyog a szemlélőre. Az iskolai gondokat a családi, anyai gondok, az iskolai örömöket g munka, az élet, az anya örömei váltották fel. A változatos emlékek idézgetése a késő éjjeli órákba nyúlik. Lassan szétszélednek az osztálytársak. A következő találkozón már erről is, mint emlékről beszélnek ! majd. CB. 1 3
