Kelet-Magyarország, 1961. augusztus (21. évfolyam, 177-204. szám)
1961-08-03 / 179. szám
Nem mindennapi látvány 1300 darab rengő húsú állatot egy legelőn látni, különösen nem ilyen aszályos nyáron. (Fent.) •k Itt csapolják meg a rakama- ziak a Tiszát. Rudolf István gépész irányításával emeli ez a szivattyú a töméntelen vizet a 400 holdas legelőre. (Balra.) Minél főbb ilym legelőt í i Mintegy 80 szövetkezeti elnök, i agronö'mu.#, gycrny&rködött az üde zöld legelőn. Remélhetőleg jövő ilyenkor már számosán a saját öntözött legelőjükön sétálgatnak. Csikós B. felv. jt piros motorkerékpár han- gos berregéssel futott a rázós kövesúton a faluból a mezők felé. Az utcán kószáló, kalászt, szemet keresgélő aprójószág riadtan röppent szét a motor előtt. Kiss Béni, homlokára húzott sapkája alól nézett bele a friss reggeli levegőbe. Munkától eldurvult keze keményen markolta a kormányt. Annus, a felesége, még álomittasan simult Béni hátához. Minden apró zökkenőnél érezték egymás közelségét... A motor, jó távol a falutól, « Keselyűs dűlőben kanyarodott le a földútra, végül megállt az egyik terebélyes vadkörtefa alatt. — Itt is vagyunk — mondotta Béni. — itt — felelte Annus nevetve, s még a motoron ülve odadörgölte kissé húsos, hűvös orrát a férje feléje fordított arcához. Hirtelen leugrott Béni mögül, s széttekintett, nem látta-e meg valaki. Mert mégis mit mondanának,..? De nem, nem volt még senki rajtuk kívijX a mezőn. Béni -felhúzódzkodott a körtefa alsó ágai közé. és leemelte az előző este odarejtett ka- pákht. Két-két sort fogva álltak be a harmatos levelű kukorica közé. A piros Pannónia ott maradt a körtefa alatt, a hűvösön. Eéléves még csupán a „Panni", de hosszú sora van a történetének. Különösen a „születését” előzte meg gyakorta kemény összekocódás a családban. Béninek már évek óta fájt a foga egy motorkerékpárra. Annus az anyjától kapott bútort szerette volna kicserélni egy modernebbért. Az előző évi zárszámadás után el I i Pannónia is csippentettek hatezer forintot a jövedelemből. Betették a takarékba, bútorra... Annus özvegy édesanyjával hárman voltak. A fiatalok mindketten dolgoztak. A hatvanas zárás még jobban sikerült. Béni tizenhárom és fél, Annus kilencezer forintot kapott zárszámadáskor. Ekkor kezdte Béni újra feszegetni a motor dolgát, s ekkor tört ki emiatt az első vihar. Béni hiába bizonygatta így is, úgy is, hogy milyen nagyszerű dolog is az, felesége hallani sem akart róla, kitartott a bútor mellett. Nem volt szép tőle, de férje csalafintasághoz is folyamodott. Nagy „bánatában” elment és elég csúnyán leitta magát. Kétszer is. Annus másfél hónapi unszolás után végre ■ engedett... De a diadalmas örömbe üröm vegyült. Annus kijelentette, hogy ő bizony nem ül arra a motorra. Már a falu szája miatt sem. Három hónap telt el így, míg az egyik májusi vasárnapon megtört a jég. Elhatározták, hogy meglátogatják a negyedik faluban lévő rokonságot. „De vonattal” — erösködött az asszony. „Azért van a motor, hogy az-1 zal menjünk” — vágott vissza a férj. „Ha nem jössz velem, egyedül megyek". Végül is Annus, nagy duz- zogással felkuporodott a férje mögé a motorra. És nem is volt az olyan rossz... A kukoricaleveleken a napfény felszárította a harmatot, j Mire észrevették, a mező meg- \ telt emberekkel. A Nap las- j san magasra kúszott a felhőt- \ len égen, Az árnyék egészen. megrövidült. Béninek „delet kordult az órája", és kisvártatva megszólalt az öreg haranglábon a delet jelző középső harang is. — Hallod, Annus? — Hallom. — Na? — Jó, nem bánom. Ebédelhetünk. Otthagyták a kapákat a kukorica között, s elindultak a körtefa alá. „Panni”, a nylonnal behúzott ülésű piros Pannónia ott várta őket. Egy perc múlva, nagy port j kavarva maga mögött, már a j falu felé robogott. Otthon már várta a mama j főztje az éheseket. S. A. i így helyiséget nyerhetünk képeknek Amikor megnyílt a múzeum új kiállítási helyisége Nyíregyházán, külön örömet jelentett az a remény, hogy a képzőművészeti kiállítást időnként cserélni fogják. A Galéria bő anyagából tellene is a cserére, s az akkori hírek szerint ez minden negyedévben megtörtént volna. Kicsi ugyan a helyiség — okoskodtunk. — dehát a negyedévi csere alkalmat ad arra, hogy két év alatt például nyolcszor ekkora befogadó képességű kiállítást tekinthessenek meg az érdeklődők, közöttük az iskolák. Az ifjúság képzőművészeti ismereteinek bővítése szempontjából különösen fontos ez az állandó kiállítás. Azóta jónéhány negyedév eltelt, a képanyag maradt. És nem csak hogy maradt, de időnként le sem lehet bontani, mert abba a Galéria nem egyezik bele, mondván, hogy a képek megsérülhetnek. S ezzel a kiállítás látogatottsága nem emelkedik, meet m. iskolák sem nagyon mennek el másodszor, vagy éppen harmadszor ugyanazt a kis képanyagot megtekinteni S ezzel Nyíregyháza számára elveszett egy kiállítási lehetőség. S e* utóbbi sem jelentéktelen. A megyei képzőművészek egyszerűen nem tudnak kiállítást rendezni saját anyagukból, mert arra alkalmas helyiség nincsen. Terem volna, de legfeljebb csak öt napra. így már kiállításra kész, zsűrizett anyagok várakoznak — helyiségre, néhány hónap óta. Szeretnénk negyed, vagy legalább félévenként, új képanyagban gyönyörködni, a nyíregyházi múzeum képzőművészeti kiállítási helyiségében. S a negyedévi csere alkalmával két heti szünetekben a helyi művészek képeit is megnéznénk, szívesen. Mi akadálya van mindennek? Vagy talán nincs is akadály? Csak valahol elkadt...? \í óries a cipő alatt Sohasem rajongtam különösen a vásárokért és piacokért. Ha valamire szükségem volt, inkább üzletben vettem meg. Hogy időnként mégis kimegyek a nyíregyházi piacra is, annak egyedül a kíváncsiság az oka. Érdekes megfigyelni az eladók és vásárlók változatos típusait, nem is beszélve a viszonteladók típusairól. Most azonban az árusított tárgyak egy fajtájáról, a könyvről szeretnék egy pár szót szólni. Aki alaposan körülnéz a kiállított ócskaságok között, feltétlenül észreveszi, hogy jobb sorsra érdemes könyvek is hevernek szanaszét. Nemrégiben éppen egy Móricz kötetet pillantottam meg a használt holmik között éspedig eléggé furcsa helyzetben, egy pár javításra szoruló félcipő alatt. Lehet, hogy csak azért tették rá, hogy ne fújja a szél a lapjait, az is lehet, hogy szép tiszta volt a cipő talpa, de én még így is nagyon furcsának, sőt bosszantónak találtam. Nemcsak a Móricz iránti feltétlen tisztelet és megbecsülés miatt, hanem általában a könyv tisztelete miatt. A könyv nálunk a legfőbb szellemi kincsek közé tartozik és semmiképpen sem lehet ügyes üzletemberek egyik kereseti forrása. De még ha értékében is adják el a könyveltMs a színhely akkor sem az ócska- piac legyen! Vajon melyik könyv- szerető jár ki azért az ócskapiaers rendszeresen, hogy egy régóta keresett könyvet megtaláljon ott* Nyilvánvaló, hogy inkább az antikváriumban keresné a régebbi kiadású könyveket. Dehát Nyíregyházán, illetve a megyében nincs ilyen. Pedig lehetne* Hogy nincs megfelelő ember hozzá? Tegyünk egy kísérletet, hirdessünk pályázatot. Égészen biztos, hogy nagyon sok megfelelő ember ai^afU^ Hogy nincs helyiség? Az igaz, hogy a helyiség nem könnyű dolog, de ki merné azt állítani, hogy az elmúlt tíz évben nem akadt volna egy helyiség, mondjuk egyetlen ötször ötös terem erre a célra, ha annyira akartuk volna?: Az állományt nemesak megyei felvásárlásból lehetne biztosítani, ki lehetne egészíteni központi antikvárium anyaggal is. Vásárló pedig nagyon sok lenne. Nézzük csak meg az állami könyvterjesztő boltban, hogy hány ezer forint értékű könyvet vásároltak varosunk dolgozói az elmúlt egy év alatt. Így lehetne eltüntetni az ócskapiacról a nem odavaló könyvet. G3. „Házalás, koldulás és kintornázás tilos A magyar nyelv értelmező szótárának megfelelő helyén ezt olvashatjuk, „ A kintorna zárt, gyakran kerekekre szerelt szekrényben elhelyezett zeneszerszám, amelynek sípjait lyukakkal fémszalagra rögzített dallam alapján egy forgatható karral működésbe hozható fújtató szerkezet szólaltatja meg.” Ez tehát a kíntorna pontosan leírt műszaki rajza. Lapozzunk bele a régi kiadású Révai nagy lexikonába is, „Magyar neve az általánosan ismert verklinek”, — állapítja meg, majd többek között ezt írja: „A múlt század közepén találták fel a külvárosok udvarain annyira népszerű zongora-verklit”. „Népszerű”... Több mint nevetséges! Hát lehet népszerű a koldulásnak bármilyen eszköze 7 Akkor talán külön örömére szolgált valakinek, ha arra volt utalva, hogy kolduljon? A külvárosok udvarain népszerű— Vagy talán akkor mást jelentett a népszerű szó? Hogy a belvárosok palotáiban nem volt népszerű, arra bizonyíték a szóban forgó tábla is. Ennyit tehát a szó múltjáról. És a jelen? Kinek szánhatnánk most ezt a két szót, „kintorná- zás tilos”? Mi értelme van tiltani, ba nincs kitől? A tábla pedig ott van a Magyar Nemzeti Bank megye» igazgatóságának Széchenyi a. X. szám alatti épületének bejáratánál. Szomorú mementó? 3
