Kelet-Magyarország, 1961. augusztus (21. évfolyam, 177-204. szám)

1961-08-24 / 198. szám

Germán Tyitov - a tudósokkal MOSZKVA, (TASZSZ): Ger­man Tyitov látogatást tett ab­ban a tudományos kutató inté­zetben, ahol kiszámították a V osztok—2 űrhajó röppályáját. German Tyitov kijelentette, nem tartja magát valamiféle kü­lönleges hősnek. Beszélt arról, amit az űrhajó lás ablakán ke­resztül látott. A benyomások annyira szokatlanok, a kép olyan gyorsan változott, hogy bizonyos idő kell, amíg az ember lélekben újraéli a látottakat. Tyitov egyébként közötte, hogy nagysze­rűen érzi magát és sikereket kí­vánt a jelenlevőknek tudomá­nyos munkáinkhoz. Az EJNSZ-kozgyűlés rendkívüli ülésszakának kedd esti ülése NEW YORK. (MTI): Az ENSZ- közgyűlés rendkívüli ülésszaká­nak kedd délutáni — magyar idő szerint esti — ülésén foly­tatták a Tunézia ellen irányuló francia agresszió következtében kialakult veszedelmes bizertai helyzet megvitatását. Az ülésen elsőnek felszólaló U Thant burmai küldött élesen elítélte a francia gyarmatosítók tunéziai gaztetteit. Pacsacsi iraki küldött hangsú­lyozta, hogy az ENSZ köteles­sége támogatni a gyarmati rend­Egy nap alatt 14 plasztikbomba robbant Párizsban PÁRIZS, (MTI): Szerdára vir­radóra nem kevesebb, mint 14 plasztikbomba robbant Párizs­ban. Ez alkalommal is csupán báikat a merénylők. A robbaná- kapuk aljában helyezték el bom- sok csak anyagi károkat okoz­tak. Az ultrák titkos fegyveres szervezete, az OAS lélektani ha­tás elérésére törekedett. Bizo­nyítja ezt az a tény is, hogy valamennyi robbanást majdnem A BÜNTETÖEXPEDÍCIÖK POR­TUGÁLOK, DE A BOMBÁK AMERIKAIAK NEW YORK, (TASZSZ): „Made ín USA” — ezt a baljós védje­gyet jól ismerik Korea, Vietnam és Kuba népei. Most ezt a jel­zést fedezték fel egy kis Észak­angolai falura dobott gyújtó­bombák darabjain. A portugál bűntetőexpedíció — mivel nem tudnak megbirkózni az angolai hazafiak felszabadító harcával, — a „felperzselt föld” barbár taktikájához folyamod­nak. Az utóbbi időben Nkambe- Miole közelében sok falut pusz­títottak el légibombázással. Nagy térségeken perzselték fel a nö­vényzetet, hogy megfosszák a fel­kelőket a természetes rejtekhe­lyektől. Körülbelül százötvenezer me­nekült már elhagyta az országot és továbbra is sokan vándorol­nak észak felé. szer teljes felszámolásáért küzdő népeket. Lutfi, az Egyesült Arab Köz­társaság képviselője javasolta, hogy a közgyűlés fogadja el a 32 ország határozattervezetét. Kongó (Leopoldville) küldötte kijelentette, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezetének hala­déktalanul cselekednie kell és meg kell szabadítania Tunéziát a francia csapatoktól. A vitát szerdán, magyar idő szerint 15,30 órakor folytatják. Reuter-kommentár szerint a bi­zertai válság közgyűlési vitájá­nak tucatnyi, keddi szónoka kö­zül csupán az Egyesült Államok és Argentína képviselője nem ígérte a 32 ország határozati ja­vaslatának támogatását. Ez a javaslat tudvalevőleg azonnali tárgyalásokat indítványoz Fran­ciaország és Tunézia között a Tunéziában állomásozó francia csapatok kivonása céljából. Az említett két küldött egyike sem fejtette ki formálisan álláspont­ját, de mindkettő arra célzott felszólalásával, hogy küldöttsége tartózkodni fog majd a szava­zástól. Érdekes javaslat az SZKP programtervezetének vitájában Moszkva, MTI: B. Csernolovszkij, az Uszty- kamenogorszki ólom- és horgany- üzem műszaki tájékoztatási iro­dájának vezetője rendkívül érde­kes javaslattal járult hozzá a Szovjetunió Kommunista Pártja programtervezetének országszerte folyó vitájához. Indítványozza, hogy a szocialista országok léte­sítsenek nemzetközi tapasztalat­csere-iskolákat a legjobb munka- módszerek elterjesztésére. A javaslat szerzője elmondja, j hogy a Szovjetunióban jól bevál­tak az üzemközi tapasztalatcsere­tanfolyamok. a más-más város­ban, vagy köztársaságban dolgo­zó rokonüzem munkásai, mérnö­kei gyakran ellátogatnak egymás- ! hoz és tanulmányozzák a testvér- 1 vállalat jó módszereit. Ugyanezt a helyes és jól be- , vált kezdeményezést ki kel­lene terjeszteni a szocialista tábor országaira is, a kölcsö­nös gazdasági segítség taná­csának útján nemzetközi ta­pasztalatcsere-iskolákat kelle- i ne szervezni. Az ENSZ elé kerül az augo&ok esza k-i’fioclesia i kegyetleiiketlése? egy időpontra íaozitetteK, s ez­zel azt akarhatták elhitetni, hogy egy időben több merény­lőcsoport lépett működésbe. A merényleteket különböző politikai pártállású személyisé­gek lakása közelében követték el az OAS emberei. Bombát he­lyeztek el Francoise Sagan, az írónő, Brisson, a Figaro igazga­tója, Dániel Mayer, az emberi jogok ligájának elnöke, Anxion- naz volt radikális párti képviselő, Jeanneney iparügyi miniszter stb. lakása előtt. A szerda éjszakai „plasztik- fesztivál” nyilván azt a célt szolgálta, hogy az OAS hallat­hasson magáról a szerda dél­előttre, az Elsyée-palotába kitű­zött minisztertanácsi ülés, majd az ugyancsak a köztársasági el­nöki palotában összeülő úgyne­vezett „algériai ügyek bizottsá­ga” tanácskozása előtt. Párizsi politikai körökben ugyanis úgy vélik, hogy az elkövetkező hóna­pok algériai politikájának irány­elveit dolgozzák ki, főleg az al­gériai ügyek „csúcsszervének” szigorúan zárt ajtók mögött le­folyó ülésén. IDÖJÁRÁSJELENTÉS Várható időjárás ma estig: to­vábbi felhőátvonulások, néhány helyen futó esővel. Időnként élénk északnyugati szél. Legma­gasabb nappali hőmérséklet 20— 24 fok között. DAR ESZ SZALAM (TANGA­NYIKA, MTI): Kenneth Kaunda, az Észak- Rhodésiában nemrég betiltott Egyesült Nemzeti Függetlenségi Párt vezetője táviratot intézett Kennedy elnökhöz. „Az északi tartományokban és Luapala körzetében foly­tatódik az afrikaiak mészár­lása és a falvak lakóinak de­portálása. — írja a néger vezető. — Ké­rem az ön beavatkozását és azt, j hogy vessék fel ezt a kérdést az ENSZ rendkívüli közgyűlése előtt, I amely most Bizertáról tárgyal. Kérem önt arra is, hogy tanul­mányozza a helyzetet Macmillan­nel.” A távirat másolatát elküld­ték Hammarskjöld ENSZ-főtit- kárnak. Makasa, Kunda pártjának tan- ganyikai képviselője Macleod an­gol gyarmalügyimiszterhez inté­zett táviratot. Makasa felszólít­ja a minisztert. „lépjen közbe az afrikaiak éleiének megmentésére, mi­vel az ön nevében gyilkolják meg őket.” Ez kétségkívül meggyorsítaná a műszaki fejlődést és minden szo­cialista országnak hasznára vál­nék. Csernolovszkij ezután rámutat hogy mivel a szovjet :/:akembe- rek nagy része nyelvismeret híján nem tudja használni a kínai, len­gyel, magyar, stb. nyelven meg­jelenő műszaki folyóiratokat, s ugyanez vonatkozik valamennyi baráti ország szakembereire is, helyes lenne, ha a KGST va­lamennyi tagállam nyelvén nemzetközi szakfolyóiratokat indítana a legkülönbözőbb iparágak kérdéseiről. Ezek között külön megemlíti a vas- és színesfém kohászatot, az energiákat és gépgyártást. ».Látogatásra készülök a Szovjetunióba* Nehru beszélgetése szovjet újságírókkal Delhi, (TASZSZ): Azsavaharíál Nehru, India miniszterelnöke kedden fogadta I. M. Pedanjukot, a Szovjet Újságíró Szövetség tit­kárát és V. Sz. Podkurkovot, a Szovjetszkaja Pecsaty című fo­lyóirat főszerkesztőjét . Nehru a következőket mondot­ta: — „Most látogatásra készülök a Szovjetunióba. Bár ez a láto­gatás rövid lesz, nagy örömmel és türelmetlenül várom az uta­zást. Bennünket rendkívül érdekel a Szovjetunió húszévei fejlesz­tési programja, amelyet Hruscsov úr terjesztett elő. Ez a program óriási távlatokat igér hazájuknak. Igen érdekes lesz figyel/nmei kí­sérni e program megvalósítását. Űrhajósaik — mondotta befe­jezésül Nehru — utat törnek a világűrbe és az fellelkesit ben­nünket. Meghívtuk Gagarint In­diába és meggyőződésem, hogy el fog jönni hozzánk.” A messzi Krímben járt kiránduló csoportunk. Egy napon Alusta városában váratlanul magyarul szólí­tottak meg bennünket. Magas, izmos, barátságos tekintetű férfiú beszélt hoz­zánk; mozgása friss és fiatalos volt, csak ősz haja árulta el, hogy már éle­te delén túljutott. — Van-e Önök között olyan, aki a Nyírségből jött? — kérdezte. —— Nyíregyházi vagyok — feleltem, kíváncsian várva, miért is érdeklődik ez iránt. (Valljuk meg őszintén, várat­lan is volt a kérdés, ilyen messze ha­zánktól.) — Magam is szabolcsi vagyok — folytatta új ismerősünk. — A Vaja melletti Őrben születtem. De már rég­óta elkerültem onnan. Immár negyven­hat éve élek ebben a hatalmas or­szágban. . . — Negyvenhat esztendő! Micsoda nagy idő... Milyen körülmények kö­zött került Szabolcsból... bocsánat, hogy is hívják?... — Király János a nevem. Hatvan­nyolc évvel ezelőtt születtem. Apám bérlő volt a Teleki grófok birtokán. Négy holdon gazdálkodtunk; bizony, eléggé nehéz életünk volt. Nagyon sze­rettem az iskolát de csak hat elemit végezhettem, el mert nem volt pén­zünk. Aztán jött a világháború, behív­tak katonának és 1915 októberében orosz hadifogságba estem. így kerültem el szülőföldemről. .. — Mi történt önnel ezután? — Két évig voltam különböző fo­golytáborokban. Aztán — 1917 novem­berében történt ez — fordulat követ­kezett be életemben. Forradalom híre érkezett Irkuckba, ahol akkor tartóz­kodtam. Az ott állomásozó orosz ezred közkatonái fellázadtak uraik ellen, s többen közülük így szóltak hozzám „Gyere velünk János! Harcolj velünt a szabadságért!” Ezt bizony kétszer sí TALÁLKOZÁS Á KRÍMBEN kellett nekem mondani. Ott küzdöttem velük a forradalomért. — Ismerte már ekkor Király bácsi a szocialista tanításokat? — Hát ekkor még csak úgy nagy­jából. Odahaza, Szabolcsban nem volt a világháború előtt szociáldemokrata szervezkedés falun, s a munkásokkal még nem nagyon volt kapcsolatom. Az úri világot azonban már akkor nagyon utáltam. A csendőrök megvertek egy néhányszor... Aztán később, mikor már hadifogoly voltam orosz földön, akkor hallottam először a szocializmus­ról, s lettem annak híve egész éle­lemre. . . — Hogyan alakult Király bácsi élete az októberi forradalom után? — Hát bizony, elég sokat kellett harcolnom. Mert alighogy kivívtuk a szabadságot, kitört az ellenforradalom. Beálltam a vörös katonák sorai közé huszárnak. Harcoltam a mandzsu határ közelében; háromszor vertük vissza a támadó ellenséget. Később azonban — mikor Szibériában hatalomra jutottak a fehérek — igen súlyos helyzetbe ke­rültünk; csapatunk vereséget szenve­dett. .. — Elég csüggesztő helyzetük le­hetett. .. — Hát bizony, nem volt könnyű dolgunk. Nem tudtunk mást tenni, mint azt, hogy kisebb csapatokra osz­lottunk és úgy harcoltunk tovább. Ma­gam beálltam egy 14 főnyi egységbe (társaim többségükben magyarok vol­tak,) s a Bajkál-tótól délre tevékeny­kedtünk. (Néha Mongólia földjére is át­jártunk.) Többször rajtaütöttünk a fe­héreken, s nem egyszer katonáik egy részét magunk mellé állítottuk. Ké­sőbb, 1919 tavaszán — mikor Kolcsa- kék erőszakos sorozásba kezdtek, — a parasztok egyre inkább minket támo­gattak, s számosán csatlakoztak so­rainkhoz. Számos csatában — így az Uszoli folyónál, Zsigalov falunál és másutt — megvertük a fehéreket. 1920 elején — már partizánparancsnokként — részt vettem Irkuck felszabadítá­sában. — Ezután merrefelé harcolt? — A mieink most már ellentáma­dásba mentek át. Harcoltunk a japá­nok ellen és a csitai ütközetben meg­vertük őket. Az én csapatom gyakran őrjáratokat indított az ellenség háta mögé. Közben úgy megismertük az egész ottani őserdőt, mint a tenyerün­ket. Váratlanul le-lecsaptunk az impe­rialista csapatokra hátulról s zavart keltettünk soraikban... Aztán jött egy ideiglenes fegyverszünet, s Moszkvába küldtek tisztiiskolára. — Sokáig volt Moszkvában? — Nem sokáig, mert mennünk kellett a Kaukázusba, az ottani ellen­forradalmárok ellen. Az egész tisztiis­kolánk Bakuban volt; nappal tanul­tunk, éjjel őrszolgálatot teljesítettünk. Ezután Grúziából és Örményországból vertük ki a lázadó bandákat... Ekkor váratlanul ismét a Távol-Keletre küld­tek, mert ott a japánok és a fehérgár­disták ismét mozgolódtak. Feladatunk Jakuck felszabadítása volt; háromezer kilométert tettünk meg szánon. Hány­szor eszembe jutott ezen óriási út alatt: valamikor nagy szó volt, ha falumból megtettem néhány kilométert a szom­szédos Vajára... — Mit csinált a polgárháború be­fejezése után? — 1923-ban leszereltek. Ekkor er­dész lettem. Miért választottam ezt a hivatást? Hát elsősorban azért, mert gyermekkoromban nagyon szerettem a baktai erdőt, s ez az élmény bennem maradt. — Szibériában volt erdész Király bácsi? — Kezdetben ott; később, a 30-as években Közép-Ázsiába kerültem. 1950 óta élek a Krímben. — Nem kínozta időközben a hon­vágy? — Dehogynem! Mennyit gondol­tam szülőfalumra, szeretteimre... A polgárháború után haza akartam láto­gatni, de rokonaim megírták: nehogy visszajöjjek, mert lecsuknak! Édesapám 1927-ben meghalt, s ezután hosszú idő­re meg is szakadt a levelezés az ottho­niakkal. .. Különösen sokat gondoltam haza, mikor 1944 őszén hírül vettem, hogy a Tiszántúl felszabadult. A távoli Taskentben éltem ekkor. Esténként so­kat gondolkodtam: hogyan fog szülőfa­lumban kibontakozni az új élet? — Látta-e azóta hazánkat? — Láttam; 1959-ben végre haza tudtam látogatni. Alig bírtam könnyei­met visszafojtani, amikor 44 év után viszontláthattam szülőföldemet. Bizony, alig ismertem rá a nyírségi tájra. Nem is annyira a városokban, mint inkább a falun látható az óriási változás. Jó­létben, boldogságban élnek az embe­rek az egykori nyomor földjén. Oly jól esett találkozni sok, ma is élő isme­rősömmel, s velük elbeszélgetni a régi dolgokról és a jelenről... — Most mit üzen Király bácsi haza? — Azt üzenem szülőföldem népé­nek, hogy éljenek jól, dolgozzanak be­csülettel és virágozzék új életük. Majd megnézem őket; jövőre talán megint hazalátogatok... Merényi Laszió 2

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents