Kelet-Magyarország, 1961. augusztus (21. évfolyam, 177-204. szám)

1961-08-20 / 195. szám

H megyei szántóverseny győztesei ElcUe születtek A megyei szánlóverseny három ifjú traktoros győztese: Középen a verseny első helyezettje, tjszászi Bertalan, a ti- szadcbi Táncsics Tsz tagja, baloldalt a második helyezett Gyetkó József, a Nyírmadai Állami Gazdaság, és jobboldalt a harmadik. Iklódi Gyula, a Nyírmadai Gépállomás dolgozó­ja díjkiosztás uiá n, a jutalmakkal. M int szélkorbácsolta szeny- nyes árt a vihar, úgy söpörte el az élet sodra a földbevájt putrikat a pusztado­bost falu szélén... Lerombolták a bogárhátú, penészszagú kuny­hókat az egykori cigánysoron melynek negyvenöt óta Badzsó József jóvoltából Földreform ut­ca lett a becsületes neve... Ő „keresztelte” erre. s a törvény szentesítette. De ez a halk szavú, komoly ember tett fogadalmat arra is, hogy istápolója lesz e népnek itt, s gondos kertésze az új élet sarjadásának... S ezt zsongja az ember fülé­be az ablakokon át a rádiókból kiszűrendő zene, a vidám han- cúrozó. pajkos gyereksereg, s az új éietet sugározzák a gondos ke­zek ápolta piciny kertek, Zámbó j Gyula bácsi a tsz kondásának, s a csordás Zsigó Jánoséknak meg- 1 változott élete, az értelmes, la- . katostanulónak készülő nyúlánk Algácsi Laci, a porták, s az Hamarosan kapható a luHpán hagyma a Zsdánov utcai vetömagboitban A Zsdánov utcai vetőmagbolt az elmúlt hónapban 110 ezer fo­rint forgalmat bonyolított le. A bolt félévi forgalma 20 százalék­kal magasabb a múlt év hasonló időszakánál. Hamarosan kapha­tó lesz a tulipánhagyma. A hó­nap végén mintegy 25 ezer tu­lipánhagyma érkezik 60 változat­ban. Érdekességek közé számít a korlátlan menyiségben kapható számitókorongós munkaegység­könyv is. * I Mellettünk hajtott kerékpáron, mikor befordultunk a tyu- kodi útra, aztán lassan elmaradt az autó mögött. Ebédet vitt a téesz földjé­re. .. ☆ Délután. A kony­hából csaltuk elő Irént, mikor a ház­ba léptünk. Hűvös volt a szobában, ahova vezetett, jól esett megpihenni. .. Velünk szemben ! ült a széken. Bőrét sötétre égette a nyári nap. Haja ra- ' '.oncátlanul homlo- 1 kába lógott. Beszélgettünk. Ö mesélt, . . Mi­ről? Mindennapos történetekről, na meg szó esett arról is, hogyan telik a vakáció. Mert Irén tanul. Az egyete­men. Most lesz má­sodéves. Négyes eredménnyel zárta az évet az orosz- latin szakon. Sokat kellett ta­nulni. fáradni, míg a tyukodi kis házból eljutott az egyetem­re. Nem szívesen be­szélt magáról, de kiderül, hogy tanul­mányait társadalmi ösztöndíjjal segíti az állam, meg hogy idehaza is akad nyá­ron munka elég, a konyha körül, befő­zései:. na és ebédet is kell vinni a pa­pának a földre, a gép mellé... — Hogy szórako­zom-e? Nagy szóra­kozási lehetőségek természetesen nin­csenek Tyúkodon. De azért jól érzem ma­gam. Vannak barát­nőim, akikkel jól megvagyok. Olvas­nivaló is akad bő­ven, különösen ha a nyári kötelezőkre gondolok... A napokban tért haza Irén, tizenöt­napos távoliét után. Hol járt?: táborban, a Balaton partján. Mert ö is jelentke­zett a balatonaligai leánytáborba, dol­gozni. .. Még néhány nap pihenő, aztán lehet újból felkészülni. Vége a nyárnak s újból kapuit nyitja az egyetem... —csallány— előttük kupacokban heverő és épülésre váró kövek, a tüzesvé­rű lányok, s a dolgos férfiak... C ;endes lakásban, beárnyá- kozott kis tiszta szobá­ban ülünk... Gondosan vetett ágy, linóleummal betakart föld, népművészeti függöny a fa­lon, mellette fényképek a csa­ládról, a szekrényen befőttes üvegek, s a tükör előtt rádió. — Jó? Ha már tellett rá legyen jó — válaszolja mosolyogva Bad­zsó József. 'A rádió tetején ta­nácstagi meghívó és a beszámo­ló. — A legfrissebb — világosít fel. Csak az ülésekre nem jutok haza-teszi hozzá... Huszonegy esztendeje vert ta­nyát a pusztadobosi falu szélen Badzsó József. Haga Eszterrel in­dult el az élet útján, s dacolva hagyománnyal, maradisággal s emberi előítélettel szemben, tört utat az emberré válás, s az elis­merés felé... Negyvenötben a párt egyszerű katonájaként ter­jesztette a sajtót házról házra járva... Együtt rombolta porrá a putrikat a többiekkel, s igaz apostolként fogta a kezüket az építésnél. Nemcsak feleségét ta­nította meg a betűvetésre, ha­nem a többieket is. Haga Lajos már ismeri az ábc-t, s leírja a nevét. Horváth Károly, Csuka András már olvas is... Kilenc gyermeke van, s mind taníttatja... Gondoskodott arról, hogy az is­kolakötelesek ne mulasszanak... N ehéz ezeknek az emberek­nek az útja, de ő kövezi előttük. Üjságot mutat, az „Építőmunkás”-t. — Itt vagyunk. — S büszke mosoly ül az arcán. Joggal, hisz Badzsó József élmunkás. A Bor­sod megyei Építőipari Vállalat egyik segédmunkás brigádjának a vezetője... S ő vitte magával embereit innen a Földrefom ut­cából. Tizenkettő a cigány, 8 ki­lenc magyar. Valamennyi pusz­tadobosi. S versenyre hívták az Űj Diósgyőrben dolgozó építő­munkásokat... Fegyelemben, a munkahely tisztántartásában, anyaktakarékosságban, s az éves terv 120 százalékos teljesítésé­ben... Idáig fejlődtek! S Badzsó fogadkozik, hogy megnyerik ezt a versenyt. A szabadszombat számára zsú­foltabb mint a többi... — Ilyenkor keresnek fel, meg­kérnek, hogy segítsek a vásár­lásban, beosztani a pénzt... Mert bizony ha nem vigyázok egyik másik egyszerre elkölti i kere­setét, mint az én vöm is tette, aki egyszer három libát, meg tíz kiló húst is megvett... De ez már a múlté. Hallgat­nak Badzsóra, s lassan hozzá­szoknak, hogyan is osszák be a keresetet... így tanítja, neveli az embereket Badzsó a jog és a tör­vény embere, akinek oly sokat köszönhetnek a brigád tagjai s az utca lakói is... Kis könyvtárá­ban megtalálni Soholov regényét, _ Móra remekeit, a mai magyar írókat, s ő annak örül ha hiány­zik belőle, mert tudja, hogy „el- ■ veszett” az utca lakói között... Örömmel mutatta nekem is. Gyorsan egymás után szedte elő, ' míg az egyiken megakadt a sze­mem... Kezembe adta... Mosoly­gott. ;íir É letre születtünk. írta: Andrejev — olvastam fennhangon. Ö bólin­tott, s nekem úgy tűnt mintha az ő szájából hallottam volna visszhangzani ezeket a szavakat... Farkas Kálmán. , Mindenütt jó? A lE/JIEetvI O)»« IlTMJECl&IMS Iá i ne ismerné Kilincs Ele­” két? Ismerik öt jól minden I irataiban, minden irodáján, al­osztályon és főcsoportnál. Ő az, oki mindenhová mindenért beko­pog, bejár és kijár, elintéz és megbeszél, ki kurkász és fekajLat, ó tudja a legjobban, hol lehet nüracsiholót igényelni, kinél kell láttamoztatni a Zambezi-i ro­konlátogatásra szóló útlevelei, s még jegyet is tud szerezni a Pö- föc—Görcs mérkőzésre. A minap gumilégycsapóra volt szükségem. , Nagyon elszemteie- nedtek a legyek a lakásomon, nyakambavettem tehát a várost egy gumilégycsapóért. Azonban hiába róttam az üzleteket, gu- milégycsapót sehol nem találtam. Nyomban eszembe jutott híres ismerősöm: ha senki, de ő biz­tosan segíteni tud! Kilincs Eleket a lakásán talál­tam meg, éppen a zokniját stop­polta, miközben az IKA-árulis- tájába temetkezett. Miután ké­résem meghallgatta, elgondolkod­va piszkálta az ocrét, majd a homlokomra -csapott: SEGÍT — Megvan! De előbb adjál kétszáz forintot, mert az keli az okmánybélyeghez... — Micsoda nkmánvbélveghsz? — Ne oxvetetlenkedj öregem. Kell a légycsapó, vagy nem? Na­hát! Aztán írj egy részletes ön­életrajzot, de azt ne írd be. hogy a nagynénikédnek saját bicikli­je volt. mert az ilyesmire hakli- sak a központban. Töltsd ki ezt a hét kérdőívet, tedd le a vízi­jártassági vizsgát, intézd el a sógornőm lakásügyét, küldj két kiló friss gyulait a lakásomra, d2 friss legyen, s máris lesz légy­csapód... Megírtam az életrajzot, kitöl­töttem a hét kérdőívet, letettem a vízijártasságot, beszóltam a lakásügyre a komámnak és íel- küldtem a két kiló gyulait. Aztán vártam két hétig. De mert a le­gyek nagyon csíptek, két hét múlva becsengettem Elekhez: — Mi lesz a légycsapóval? — Nyugi, nyugi — mondta megvetően. — Mit ugrálsz. Majd a Biztonsági Tanács ülése után... S mert a Biztonsági Tanács ülése véget ért. s a legyek még jobban csíptek, megint csak be­csengettem. — Jó hogy jössz — veregetett a váltamra. — Hoci még négy- száza\ mert megjött a főrevizor. Tudod, kenni kell — súgta bi­zalmasan a fülembe. Nem volt mit tenni, megvakartam az utol­só légycsípés helyét és fizettem Egy hónap múlva már csupa daganat voltam a légycsípéstől, három hónap múlva pedig a le­gyek megfagylak a lakásomban. Januárban végre találkoztam a légycsapóval. Az ügyészségen volt, a bűnjel-tárban. Ha a tár­gyalás meglesz, lehet, hogy meg is kapom. Derék gyerek ez az Elek... gy. i- gy. Annak ellenére hogy B. P. semmi néven nevezendő . népellenes cselekedetet nem tett, • 1956. novemberében — mint a j hozzá hasonló annyi más meg- i gondolatlan ember — átlépte a ! magyar-osztrák határt és vállal­ta az ismeretlen bizonytalanságot és a szívet tépő hontalanságot. Ausztriában sokat hányódott a különböző lágerszerű táborokban, míg végül iparosként sikerült egy transzporttal kijutnia Kanadába. Munkát kaptak ugyan, de előbb a kivándorlás költségeit kellett ledolgozniok. A száz és száz féle nehézségek, a nyelvi akadályok, az idegen munkavezetők kímé­letlen kapzsisága, a hazátlanok­kal szembeni gúnyos megvetések következtében még a létfenntar­táshoz szükséges legminimálisabb javakat is alig tudta magának biztosítani. Hónapokig dolgozott már így amikor munkába menet egy teherautó elütötte. A baleset kö­vetkeztében összetörtek a láb­szár,- comb-, és medencecsontjai. Bár sérülése előtt már hosszú ideje dolgozott, ennek ellenére a hosszadalmasabb kórházi ápolás költségeit, sőt az orvosi kezelés költségeit is neki kellett fizet­nie. Még meg sem gyógyult tökéle­tesen, de már elhagyta a kórhá­zat és munkába állt, hogy az ápolási költséget minél előbb ki tudja fizetni. Csupán annyi „ked­vezményt” kapott, hogy az amúgy is sokféleképpen megrö­vidített keresetéből részletekben vonják le a kórházi költséget. ; Mindezeket B. P. saját maga írta meg levélben, amelyben be­vallotta azt is, hogy nagyon, de nagyon megbánta, hogy hazáját, családját és szeretteit hűtlenül itthagyta. Szívesen visszatérne már, de addig nem is jöhet, amíg az adósságait ki nem fizeti. Még maga előtt is szégyelii, hogy ilyen meggondolatlanul a diszidálás út­jára lépett. A7. igazság kedvéért tudni kell még B. P.-ről, hogy a taná­csok megalakulása után a ta­nács műszaki osztályán dolgozott, ahol építkezési és egyéb anyag- beszerzési, valamint műszaki el­lenőrzési feladatokat bíztak rá. Ezért a munkáért közel kétezer forint havi fizetést kapott. Ké­sőbb visszatért eredeti foglalko­zásához, a kőműves szakmába, - ahol még többet kereshetett. Talán a még nagyobb kereseti lehetőség vágya, vagy a kalan­dozás feltételezett öröme kész­tette e meggondolatlan cseleke­detre B. P.-t. nem tudni. A lé­nyeg az, hogy B. P. haza vágyik, mert saját bőrén tapasztalta,, hogy mi a különbség a szocialis­ta és a kapitalista rendszer kö­zött. Megtanulta, hogy a tőkés­nek csak addig érték az ember, amíg munkaerejét kizsákmányol­hatja. B. P-t várja a családja. Nincs mitől félnie, meggondolat­lan cselekedetéért nem bántja senki é? becsületes, tisztességes munkával újra hasznos megbe­csült, tagjává válhat a szocializ­must építő magyar társadalom­nak. Kovács Endre. *

Next

/
Thumbnails
Contents