Kelet-Magyarország, 1961. július (21. évfolyam, 152-176. szám)

1961-07-28 / 174. szám

Vessék meg a tanulás ágyát Hogy történt és mit érte ? Az országossá vált kezdeményezés Megyénk két járásából, a csen- geriből és a tiszalökiből elindult újabb kezdeményezés az egész ország nyeresége lesz. S hogy e nyereség bekövetkezik, bizonyít­ja, hogy a cséplési és gabona­értékesítési versenyfelhívással kapcsolatban a Földművelésügyi Minisztérium által kiadott nyi­latkozatot követően, az ország különböző helyeiről mindjárt összlianglMi koztuk és egyesítettük a járás szövetkezeti gazdáinak, a tanácsok és a Tiszavasvári Gép­állomás dolgozóinak ilyen irányú elgondolásait. Egyébként, kezdet­ben egyáltalán nem tudtunk ar­ról, hogy a csengeri járásban is hasonló kezdeményezés érlelődik. Amikor pedig tudomásunkra ju­tott, természetesen örültünk a „szőkébb” rivalitásnak. Arról viszont igen szerény mindent a leguprólékosabban felmértek Még javában tartanak a nagy %yári munkák a balkányi Űj Erő Tsz-ben. Mégis sürgetően Jelentkezik valami, ami nem tőr halasztást. Ez pedig a tártoktatás ágyának megveté- *e. Ennek már itt az ideje, tár csak ősszel kezdődik a tá­mlás. Mi a teendő? Minél előbb tzámoi kell vetniük a balká- tyi Üj Erő Tsz kommunistái­nak, milyen tanulságokat ho­lott az elmúlt pártoktatási év, ott szükséges másképp rendez­ni? Tavaly bizonyos fokig sab­lonos volt az elbeszélgető bi- eottság munkája, az emberek ..bevonása”. Ezért is maradoz- tak el többen... Az idén komoly munka vár a pártszervezetre, hogy ne csupán azt kérdezzék meg a tanulni vágyóktól, hol akarnak tanulni, hanem meghallgassák gondjaikat, terveiket is, s olyan tokon képezzék őket, mely szá­mukra a legmegfelelőbb. Szá­mításba kell venni azt is, hogy t tsz mintegy 44 új taggal gyarapodott tavaly óta, s ha nem végeznek széles közvéle­ménykutatást, nem tükrözi majd az életet a tanulás té­materve. Annyi máris látható, hogy legtöbben az Időszerű kérdések tanfolyamán szeret­nének tanulni, de néhányan magasabb fokra pályáznak, ed­digi előképzettségük alapján. A héttagú kis pártszervezet nem is képes egyedül megol­dani a tanulás gondját, de ha összefog a község többi párt- alapszervezetével, úgy másképp fest a helyzet. Különösen lé­nyeges még, hogy ne feledkez­zenek mog a tagjelöltekről, s a leendő tagjelölteket is meg­felelő szemináriumba irá­nyítsák. De jócskán tehet a pártszervezet a szakmai okta­tásért is, ugyanis a tsz-nek sem ártana, ha jénéhányan je­lentkeznének onnan a három­éves szakmunkásképző tanfo­lyamra. .. Még nem késő cselekedni, de nincs korán sem, hogy a tudás magját sok emberben és a jelentéktelennek látszó munkák végzőit is ugyanúgy névszerint nevezték meg, min’t a nagyon fontosakét. így minde­nütt, mindenért felelős ember serénykedik. Még annak is épp­úgy felelőse van, hogy kik hor­danak friss vizet, mint annak, hogy kik a zsinegfelelősök... nyolc járás jelentette i*e csat­lakozását. A versenykihívást el­fogadó járások és községek szá­ma azonban mindinkább tovább növekszik — országos mozga­lommá lett! De hogyan történt? Ezt kér­deztük az egyik kezdeményezés színhelyén Csikós János elvtárs­tól, a tiszalöki járási tanács vb. elnökétől. — Mi hangon beszél az egyébként ke­délyes természetű járási tanács­elnök, hogy mindjárt, az egész nagy munka kezdetén bizonyos „alap tétetett le”, amelyik jól segítette az idáig jutást. Hogy a járási pártbizottság és a járási tanács kezdeményezésével a tsz-ek az aratás kezdete előtt kampánytervet dolgoztak ki, amelyekben Mert Csikós elvtárs szerint áz természetes, hogy a tsz-ek párt- szervezeteiben a kommunisták külön is megtárgyalják a ver­senyvállalás jelentőségét és első­sorban maguk igyekszenek azért legtöbbet tenni. Természetes volt, amikor a tiszadobi Táncsics Ter­melőszövetkezetben egyik színhelyén zik bennünk — ee mindennél többet mond. Ered menyek és tennivalók A felhívás tehátt országossá vált és mindenütt ismerik a ver- senypontoteat. Mit tesznek érte? A járás termelőszövetkezetei- ben az árpacséplést befejezték. S az általános aratásban nagy se- ! gítséget jelentett, hogy 8140 hold búzából 4040 holdon is kombájn aratott és így a rozzsal együtt mintegy 3270 hold kévés termé­se várja még, hogy az „éhes” gépek kifejtsék a kalászból a szemet. A járás tsz-einek kalá­szos utáni birtokaiból 795 hold kapott ez ideig tarlóforgatást, amely területbe másodvetésűek kerültek. Emellett 2500 hold nyá­ri mélyszántás van elvégezve. A tempó gyorsítására a gépek szükségszerinti átcsoportosításá­val, kétműszalsos maximális ki­használással gyorsítják a hor­dást, cséplést, szántást. Van még tennivaló a járás gabonaértéke­sítési tervének a vállalt 5 száza­lékos túlteljesítése érdekében is. És gyorsítani kell a kombájn­szalma asztdgolását. A szövetkezeti gazdák állják adott szavukat Július 24-én kibővített járási pártbizottsági ülést tartottak a tsz-ek vezetői, párttitkárai, a községi tanácselnökök és a gép­állomás párt- és gazdasági ve­zetői részvételével. Határozatüag megállapították: minden feltétele megvan annak, hogy a verseny- felhívás pontjának a vállalt ha­táridőre, de azt lehetőleg napok­kal megelőzve, becsülettel ele­get tegyenek. S a legbiztosabb feltétele ennek, hogy a szövet­kezeti gazdák, a községi taná­csok és a Tiszavasvári Gépállo­más dolgozói állják adott sza­vukat. Ismerik, tudják, hogy nem úgy tették meg — a csengeri járás dolgozóival közös — ver­senyfelhívásukat, mintha náluk már minden tökéletes rendben lenne s a siker előtt „csa>k” meg kell hajolniuk. De keményen dolgoznak és nagy akarattal igyekszenek! Asztalos Bálint Virágkertészet mosott kavicson Műanyag csomagolású virágföld, vízkultúrás virágcserép kerül forgalomba Kísérletként a következő hóna­pokban többezer, úgynevezett Vízkultúrás virágcserepet hoz for­galomba a Mezőmag Vállalat. Ezekben teljesen föld nélkül, táp­oldattal átitatott kavicson évekig lehet termeszteni, szaporítani a különféle dísznövényeket. A kettős vízkultúrás virágcserép külső része vizet át nem eresztő anyagból készül, amelybe tápol­datot öntenek. A tápoldatba, amelyet egy liter vízzel és egy pasztillával szinte pillanatok alatt el lehet készíteni, belehelyezik « az apró folyami kaviccsal töltött tulajdonképpeni virágcserepet, amely lyukacsos, s így a tápol­dat akadálytalanul a növény gyö­kereihez juthat. A tápoldatot háromhetenként kell cserélni. Külön jó hír a virágkedvelők­nek, hogy a Mezőmag Vállalat hamarosan polietilén csomagolású virágföldet hoz forgalomba. A két és fél, öt liter űrtartalmú ta- sakokban a talajt az egyes dísz­növényeknek, virágfajtáknak meg­felelően állítják össze. n kommunisták kezdeményezésére kezdték víaszérésben az osztott gépi aratást, ami aztán a kézi kaszákat is halogatás nélkül munkára serkentette. Természe­tes most, hogy a tiszaeszlári Győ­zelem Tsz-ben az igazgatósági ülésen a kommunisták igen meggyőző-okosán azt bizonyítot­ták: inkább kisebb asztagokat rakjanak, legfeljebb több lesz eggyel, de így hamarabb szaba­dulhat a tarló, mivel gyorsabban rakodhatnak le a szekerek és nem kell annyi ember a „nagy- bélű” magas asztagokra. — A járási pártbizottság és a járási tanács pedig közvetlenül segít, tanácsot ad, ahol kell, bí­rál, intézkedik vagy éppen a jó kezdeményezésre, észrevételre hívja fel a figyelmet. Hát kell a történet e fejezetéről nagy sza­vakkal beszélni? — kérdezi a járási tanácselnök, de azonnal maga adja meg a választ is rá: — Ha a nép hisz nekünk és bí­F4NTAS.ZTIKUS, TUDOMÁNYOS REGÉNY 132. Nagy volt a meleg. A mennyezet lük­tető fényben úszott s összezsugorodott ár­nyaink hol széjjelfolytak, hol kiélesedtek a világos padlón. — Hol vagyunk?... — kérdeztem ha­bozva. — Ez valami planetárium? .Arszenyev szótlanul ment tovább. Át­mentünk a terem közepén, az egyik ré­zsű mögött kerek folyosó kezdődött. Csak a fenekét világította meg kis területen a teremből áradó fény. Arszenyev már a közepéig haladt elő­re, amikor visszafordultam, hogy még egy pillantást vessek a rendkívüli planetá­riumra. — Az ott,' mintha a mennybolt... a csillagok... — mondtam — de mit je­lentenek azok a fényvonalak? Egyszerre összerezzentem. — Ott! A Föld! Az átlátszó képernyőhöz léptem. A sötétségből felbukkant egy gömb, fénye a gyöngyház színében játszó, mint a tá­voli felhőké. Lassan forgott az ekliptika felé hajolva. Fölötte feketélett az újhold. A csillagokkal tele térben úszott a Föld, a maga tompa tényében s egyre közelebb és közelebb ért. Útja már kezdett behaj- lani. Ekkor jóval mélyebben megpillan­tottam a Venust is. Megismertem a Föld­nél jóval fehérebb, bolyhos fényéről. A belőle sugárzó fény elérte a Földet s éles világossággal árasztotta el a felhők tengerét. — Mi ez? ... — suttogtam, Arszenyev karját megragadva. Szótlanul emelte fel kezét s rámutatott valamire, amit eddig nem vetem észre: oldalt két gyűrű volt a kőbe vésve és áthúzva. — Mit jelent mindez? — Most már semmit — feleibe Ar- szenyev. — Mos már semmit... A meg­indított gépezet tehetetlen mozgása, amely mos már így fog tar.ani.. . Nem fejezte be. Megfordult és belé­pett a sötét alagútba. Nem volt nagyon széles, mert ha széttártam a karomat, mind a két falát megérinthettem. Né­hányszor átléptük az egymás mellett so­rakozó kúpos dúöorok alkotla alacsony küszöböket. Az alagút most már vízszin­tesen haladt tovább. Bent mélyen fény- jelent meg és felénk közeledett. Saját fényszóróink visszfénye volt. Az utat egy, az alagút nyílásába pontosan beillő üveg- szerű lap zárta el. Arszenyev megpró­bálta kiemelni. Az egyik oldalon a fal­ban vastagodás volt, mintha oda volna beágyazva ennek az üveg csapóajtónak a tengelye, de vagy nem működött a szerkezet, vagy nem bírtuk megindítani, elég az hozzá, hogy a lap nem mozdult. Arszenyev gondolkodott. Fényszóróját a torlaszra irányította. Az üveges anyag elnyelte a fény egy részét: a tompított fényben derengett az alagút tölcséresen kitáguló további szakasza. — A sugárszórót fogjuk használni... — jelentette ki Arszenyev. Visszahúzódtunk a kanyarba. Arsze­nyev letérdelt s kézmozdulattal intett, hogy kövessem példáját. Én is lehajol­tam mögötte s vigyáztam, hogy a torlaszt el ne tévesszem szemem elől. Arszenyev maga elé világított, beállította a távol­ságot, aztán elhelyezkedett és megnyom­ta a ravaszt. Mellbe vágott a forróság. Az alagút közepén végigzúdult a lilás-arany- tényű villám. Az üveg egy szempillantás alatt vörösen ízott, nagy repedések tá­madtak rajta, mintha késsel vágták volna keresztül. Behunytam káprázó szememet. Mikor kinyitottam, Arszenyev másodszor is lőtt, élesen megcsendültek a szilánkok. Vártunk ötven-hatvan másodpercig, hogy a maradványok lehűljenek. Az út nyitva volt. Arszenyev lépett be elsőként az alag­út kiszélesedő részébe, de hirtelen mozdu­lattal megállt. Figyelmeztetve emelte fel kezét. — Vigyázat!... (Folytatjuk.) Egy névtelen levél margójára Levél érkezett a szerkesztőség címére Záhonyból, névaláírás nélkül. írója az új üzemi étkez­dével, és az arról közöltekkel kapcsolatban emelt kifogást. Egyetértünk, íme foglalkozunk is vele. Csupán azt helytelenítjük, hogy név nélkül írta, holott tö­kéletesen igaza van. Az igazság kimondásáért, vagy éppen megírásáért soha sem kell szégyenkeznünk, még akkor sem, ha ezzel valakinek az elevenére is tapintunk. A jóakaratú fi­gyelmeztetést senkinek sem áill jogában visszautasítani, még a közvetlen felettesnek sem. Névaláírással ellátott levetett szívesen fogadjuk és ba arra al­kalmas, felhasználjuk. Üdvözlett«!: Tóth Arpftf 5

Next

/
Thumbnails
Contents