Kelet-Magyarország, 1961. július (21. évfolyam, 152-176. szám)
1961-07-11 / 160. szám
Versenyre hívták a baktai járás asszonyait Zsarolyáni mozaikok A szövetkezeti asszonyok tanácskozásának máris eredménye Asszonyok tanácskozása gazdasági kérdésekről? Ugyan minek, milyen formában, amikor választott vezetőségük, igazgatóságuk van az ilyen problémák intézésére termelőszövetkezeteinknek?! — mondhatják egyesek. De a nyírkércsi Lenin Tsz asszonyai mégis tevékeny részt kérnek ebből, s amint a tények igazolják: nagyon is jó eredménnyel. Ugyanis a minap határozott céllal igen szép számban „szervezték össze egymást” és sajátságuknak, képességüknek megfelelően, igenis gazdasági kérdésekről tárgyaltak. S mikor tisztázták az egyes kérdéseket, mindjárt pontokba is foglalták azokat, és versenykihívásként megküldték a baktalórántházi járás minden termelőszövetkezete asszonyaihoz címezve. A versenypontokat az alábbiak szerint állították össze: 1. Méginkább kiszélesítik és élőbbé teszik termelőszövetkezetükben az egyes brigádok közötti versenyt. 2. A növényapolási munkálatok mielőbbi befejezéséhez fokozottabb segítséget adnak. 3. Az aratás gyors és szemveszteség nélküli befejezéséhez és a csépléshez a legnagyobb fokú közreműködést biztosítják. Ezért felvilágosító és további szervező munkát fejtenek ki, hogy a családtagok is szinte kivétel nélkül részt vegyenek a sürgős tennivalók végzésében. van Ny ír kér csen 4. Az eddiginél nagyobb gondot fordítanak termelőszövetkezetük majorjának tisztántartására és vállalják az istállók kimeszelését és a raktárak fertőtlenítését, rendben tartását. De nemcsak „tanácskoztak” és versenypontokat fabrikáltak ám a nyírkércsi Lenin Termelőszövetkezet asszonyai, hanem mindjárt hozzá is kezdtek azok való- raváltásához. S ez jelentős mér- tékben segítette termelőszövetkezetüket abban, hogy a növényápolási teendőket időben befejezték. És abban is eleget tettek már vállalásuknak a nyírkércsi szövetkezeti asszonyok, hogy az Istállókat kimeszelték, amivel nemcsak hogy tisztábbá, de egészségesebbé is tették azokat. És igyekezetükkel, szorgalmukkal mindenütt ott vannak, ahol a maguk módján segíthetik közös ügyüket. Ktsz-ek is építenek a termelőszövetkezetekben A termelőszövetkezetek építkezéseiből jelentős részt vállaltak az idén a ktsz-ek is. Eddig tíz létesítményt — főleg istállókat — adtak át rendeltetésének. Legtöbb munkát végzett már el az Ibrányl Vegyes KTSZ, amely bárom épületet kifogástalan állapotban átadott és a negyedik is rövidesen elkészül. Sámé volt a neve valamikor. Mamár csak a Sámé- dűlő viseli a falu bölcsőjének nevét. Senki sem tudja, mikor kapta mai nevét Zsarolyán. Sok vihart, pusztulást megért, az öregek most is emlegetik az 1918-as tüzet, mikor porig égett a falu. De akár a legendabeli madár, a porból megelevenedett a falu... Ma 534 ember lakja, ezeregy- száztíz holdas határa terített asztalt nyújt a zsarolyáni embereknek. S hogy ne hiányozzon semmi a falu asztaláról, sokat fáradozik minden kar. Közöttük is a megszokottnál többet tizennyolc ember, a párt- szervezet tagjai. Mindig ott látják őket, ahol éget a munka. 4ratá«, hordás. a gyümölcsösben permetezés, kis kapálás is. — mind egyszerre ütött be. De az állatok sem maradhatnak éhen. Ki menjen a malomba daráltatni? Az idős Tóth Gyula bácsi kapaszkodott fel a vontatóra kimerítő gyümölcsfapermetezés után. — El is csigáztam magam alaposan. huszonöt mázsányi árpát, tengerit cipeltem a hátamon... — mutat lisztporos ruhájára egyáltalán nem panaszkodó hangon. Délután hatot mutat az óra, még nem ebédelt. Az ezernyi tennivalóról beszél: — Hiába, nyakunkon van minden, és a vezetőségnek mindig ott kell megfogni, ahol a legtorkosabb... ,,L.egtorko9abb“ talán mégis az aratás. Minél többet vágjon le a gép, mert nemcsak gyorsabban ' halad, veszteség nélkül — olcsóbb is a kézi erőnél. S náluk úgysem elegendő a kéz. A kévekötő-aratógép 180, a másik 110 forintért dolgozik holdanként, kézierővel 330 forintba kerülne egyetlen hold le- aratása. Közbelépett a kombájn is. Míg idáig eljutottak, nem volt sima az út. Megszerettetni a gépeket, megértetni, hogy nem ellenség, hanem segítőtárs, ez volt a 18 kommunista egyik legnagyobb vizsgája. — Már megkezdtük számba- venni az embereket a pártoktatásra — veti közbe Angyal István, a pártvezetőség egyik tagja. Alakult is nálunk egy négy tagú bizottság, ők beszélgetnek a párttagokkal. Ősztől több pár- tonkívülit szeretnénk hallgatónak, mint tavaly, bővítjük a kört... Már megtörténtek az első beszélgetések az Időszerű kérdések szemináriumának leendő hallgatóival. Azt is tudják, hogy vezetőjük Homoki László lesz, aki tavaly sok ismerettel gazdagította a foglalkozások részvevőit. Az őszi párt- oktatásig pedig a nyilvános pártnapokra fordítanak a szokottnál nagyobb gondot. Legutóbb is életrevaló javaslatok hangzottak el ott, szóbajött a falu ívóvíz-ellátása, s már fúrják az új kutat a tanácsháza udvarán. — A legnagyobb bajunk, hogy lassan megöregszünk — veszi át a beszélgetés fonalát Tóth Gyula bácsi, a helyi pártszervezet titkára. — Az átlagos életkor negyven év a pártszervezetnél, az utóbbi években 8 tagjelöltet is felvettünk, de mind elment a faluból, messzebb... A KISZ-esek még nagyon fiatalok, húsztól—negyven évig meg elhúzódtak az emberek a gyarmati állami gazdaságba, meg máshová... Ez utóbbi gondolat nagyonis előtérbe hozza, hogy a zsarolyáni pártszervezet ezt a „fehér foltot” is térképezze fel, találja meg a lehetőségét annak, hogy minél több fiatal érezze otton magát a faluban, találjon állandó kereseti forrást. De más törleszteni való is akad még. Lábadoznak és nem egészítik ki az aránylag kislétszá- mú pártszervezet erőfeszítéseit a tömegszervezetek. A tanácsi MSZMP csoport nem működik, egy-egy évben 4—5 ezer forintos társadalmi munkát végez a falu, ennél sokkal többre telne, ha lenne kezdeményezés. A KISZ sem találta meg helyét, a nőtanács és a népfront szintén keveset mozdít a közös terheken. S ez nemcsak a tömegszervezetek vezetőinek keyiyel- mességéből adódik, felelős ezért maga a pártszervezet, melynek vezetősége pontos feladatokat adhatna nekik, konkrétabbá tehetné a munkájukat. Tanulságok, tennivalók kristályosodnak ki'a zsarolyáni beszélgetés során. Végül egy epizód, mások mondták ei FANTASZTIKUS, TUDOMÁNYOS REGÉNY 117. ment. Sötét alakja erősen elütött a fehér gömb alkotta világos háttértől. — Várj! — kiáltottam még egyszer. Egyszerre az előttem levő egész tér összehúzódott és lesüllyedt, mintha egy váratlanul meghajlított bádoglemez tükrében láttam volna. Aztán minden hullámzani kezdett és visszatért előbbi állapotába. A lábam gyökeret vert. Oszvatics eltűnt. Még az előbb láttam a sisakja csillogását, amint fellépett egy terjedelmes, ezüstös kőlapra. Egyet-kettőt lépett, s úgy eltűnt, mintha a szél fújta volna el. Néhány másodpercig dermedten álltam, aztán teljes erőmből rohantam arrafelé. —Minden rendben van — mondta Oszvatics. Megfordultunk, s csodálkozva kiáltottunk fel. A fehér gömb óriási fényes kupolájával ott állt az omladékok között, körülötte széles sávban a puszta tér. — Ez valami látomás volt — mondtam végül, de magam sem hittem egészen saját magamnak, azután megindultam lefelé. Mivel minden oszcillográf vékony kábellel volt egymással összekötve, amely jelzéseiket szinkronizálta, mi a fehér vezeték nyomán mentünk, s váltakozva hói felkapaszkodtunk a kőhalmokra, hol lefutottunk róluk. Minden készüléknél megálltunk egy darabig. Én vettem ki a megvilágított film dobját, Oszvatics pedig újat helyezett be a hátizsákjában levő készletből. Nem egészen egy óra alatt bejártunk kilenc készüléket. A tizenegyedikhez egy omladók csúcsán át vezetett az út. Bal kéz felől emelkedett ki a fehér gömb teteje a szilikáttornyok felé, jobb kéz felől az omladék teknőszerűen behorpadt, s a horpadás tele volt kőra- kásoMcal. Olyan volt, mint egy elhagyott kőbánya. Egyszerre odapillantottam és megálltam. Odalent, talán száz méter távolságban ült valaki egy kövön. Sötét, zömök alak volt és teljesen mozdulatlan. Oszvatics ment előttem, s mintegy húsz lépéssel megelőzött. Utána kiáltottam, megfordult, s szintén megállt. Ügy látszott, nem tudja, mit tegyen. Gondolkozás nélkül indultam lefelé, átugrálva a kőhalmokat. Egy pillanatra eltévesztettem szemem elől azt az alakot. Mikor any- nyira megközelítettem, hogy pontosan megnézhettem, meggyőződtem róla, hogy nem ember. Egy hatalmas, ormótlan kő állt ott, egy lapos sziklához támasztva. Rőtes törésein erősen csillogott a fény, Szinte különös volt, hogy a távolból emberi alakhoz hasonlíthatott. Csak felülről való nézetben, lerövidítve hasonlított némiképpen egy lehajló emberi törzshöz. — Lávatömb! — kiáltottam. Oszvatics a magaslaton állt, s tovább is felém nézett. Bizonyára nem hallotta a szavamat, mert az elektromos rádiózavarok nagyon erősek voltak. Két kézzel intettem hát feléje, hogy ez semmi, tévedtem. Megfordust és tovább indult. Nem messze, egy kőhalom mögül már látszott az oszcillográfot borító sátor. — Várj! — kiáltottam, s futottam fei a partra. Oszvatics lassított, de tovább — Oszvatics! — kiáltottam. — Oszvatics ! Semmi válasz. Vigyáztam, hogy szem elől ne tévesz- szem a jellegzetes rajzú és színű kőlapot, s úgy másztam keresztül a magaslat gerince alatt tornyosuló sziklákon. Végre felértem. A nagy kőtábla lapja felém hajolt, s felületét mintha dér lepte volna be, attól csillogott annyira. Apró, szikrázó kristályok borították. Egy helyen hosszú, fehér karcolást vettem észre a felületén. A kő elég puha volt, úgyhogy a, csizmatalp szege megkarcolta. Arra gondoltam, hogy Oszvatics leugrott a túlsó oldalra. Egy beugró volt ott, melyet két egymáshoz támaszkodó szikladarab alkotott, s kitűnően meg volt világítva. Apró kavics borította, meg néhány cipő nagyságú, teljesen fekete kő. — Oszvatics I — k*aé*ott®m, eke nem nagyon hangosan. Még egy perccel eaeöött láttám. Kt állt a kőlapon. Nem ment egyenesen, de a beugróban sem rejtőzhetett el. Az út a környező magas sziklacsőcsok egyikére vezetett, tehát feltétlenül látnom kellett volna, amikor felfelé kapaszkodtam. Esküdni mertem volna, hogy ezt a helyet egy pillanatra sem tévesztettem et szem elől. S mégsem volt sehol. Kezemet leeresztve nézegettem széjjel mindenfelé. Egyszerűen nem tudtam, hol keressem. Azért mégis j öttem-mentem a környező sziklák között és kiáltoztam. Csak a villamos kisülések recsegése felelt. Visszatértem a magaslat csúcsára, hogy kilőjek egy rakétát. Tóth Gyula bácsiról: Két lovat otthagyott a gazdája. Se enni, se inni nem kaptak, csont és bőr volt már mind a kettő, mikor Tóth Gyula elvállalta. A gyümölcsösben dolgozik ugyan, de minden szabad percében ott van a lovak körül, ha valahol szükséges a fogat, befog és hajt. — Talpra állítottam szegényeket, nagyon szeretem a jószágot. Meg régebben nekem is volt lovam.-, így készül az asztalra való, sok kemény hétköznapi tettei, verejtékkel, veszőáéssel, olykor elkeseredéssel, egymás biztatásával — félezernél is több ember számára. Kerekedik a munkaegység értéke™ P. G. „Sitiiről beszélni keli“ Ezzel a címmel jelent meg az OKltiZ Szövetkezetpolitikai Osztálya kiadásában egy tájékoztató jellegű segédanyag. A kereset és norma kérdésével foglalkozó, azok kapcsolatát elemző könyvecske sok időszerű probléma magyarázásával ad tájékoztatót elsősorban a szövetkezeti bizottságok politikai nevetómunkájá- hoz. A közhasznú könyvecske a következő kérdésekre ad választ az olvasóknak: Mit nevezünk normának. kinek a feladata a norma megállapítása, mi az összefüggés a norma és az életszínvonal emelkedése között. Foglalkozik ezen kívül a könyv a normarendezés és a szövetkezeti önállóság kérdésével, a normaren- üezés fontosságával és azokkal a hibákkal, amelyeket a norma- rendezés során eUmseitek. &
