Kelet-Magyarország, 1961. június (21. évfolyam, 126-151. szám)

1961-06-17 / 140. szám

Fiatal mérnökök és technikusok

a szabolcsi ipar bölcsőjénél

I ocean emelkednek me_

LdOOall gyénkben az ipari üzemek épületei. Ami évszázadokig a szabolcsi ember álma volt, az az utóbbi időben kezd valósággá válni. Már nemcsak kiváló Jonafchán almájáról, szilvájáról ismerik megyénket, hanem az itt gyártott gépekről és szerkezetekről is. Az új üzemekbe új műszakiak is kerülnek. Két nagy vállalatnál néhány fiatallal beszélgettünk munkájukról.

Reggel háromnegyedhét. Csikorogva fékez az autóbusz. Hosz- szú sorokban indulnak el a munkások a VAGÉP felé, közöttük Zajácz József is. A portás mint régi dolgozót üdvözli, pedig mindössze hét hónapja dolgozik az üzemben.

— Mint a TMK vezetője kerültem a vállalathoz. Budapesten végeztem az Acélszerkezeti Technikumban, majd a katonasághoz kerültem. Tavaly szereltem le — mondja. — Nem bírtam megszokni technikumi éveim alatt a nagyvárosi életet. A szívem mindig visszahúzott szülővárosomhoz, édesanyámék- hoz.

■ 7 P&CÍi időkben egymás Sí vl»U után jelentkeztek a problémák. Az iskolában tanultakat a gyakorlatban kellett alkalmazni. De a vállalat vezetői ilyen nehézségek előtt sem hagyták megtorpanni a fiatal vezetőt. Lőrincz István főmérnök napokon keresztül magyarázta a 21 éves fiatalembernek, hogyan végezheti legeredményesebben munkáját, a többi idősebb munkatársak is segítettek bevezetni a tapasztalatlan fiatalt az adminisztráció és a vezetés rejtelmeibe.

Eleinte korosabb beosztottjai bizalmatlanul fogadták. Később, amikor látták, hogy nincs elég gyakorlata technikusuknak, mindenben segítettek neki. A vállalat új idomvágó gépet kapott, amely viszont nem vágta pontosan az anyagot. A TMK tíz tagú „gárdája” összedugta a fejét és pár nap alatt megtalálták a hibát.

— Jelenleg már nem dolgozom a TMK üzemben. Átjöttem a szerkesztésre. Mostani beosztásom lehetővé teszi, hogy szakmai tudásomat sokkal tá- gabbá tegyem, s ehhez igen sok segítséget ad Katona elvtárs, a technológiai osztály vezetője.

fiatal technikus is inuoln dolgozik az osztályon, Varga István. Csak januárban került ide, ő is a katonai idő letöltése után. ö már „régi” szakember. 1957-ben végzett Vácott a Gépipari Technikumban, majd a hajógyárban dolgozott.

— Mikor idejöttem, eleinte többet voltam vidéken — az ország más területein — mint a gyárban — meséli nevetve. — A vállalat kooperációs ügyeit intéztem, s itt alaposan megismertem termékeinket és a más üzemből hozzánk érkező anyagokat.

A művelettervezés komoly szaktudást igényel. A tankönyvekben nem volt alapos részA Fehérgyarmati Állami

Gazdaságban

a járás termelőszövetkezeteinek gyümölcskertészei tanulmányozták a törpe gyümölcsfák termőíelületének kialakítását. A gazdaság főkertészétől, Papp Józseftől gazdag tapaszta- . latokat szereztek a szövetkezeti küldöttek.

letességgel kidolgozva ez a munka. Varga Pistának az első időkben nem is ment a legfényesebben.

— Többször ültünk le vele az osztályvezetőjével együtt, magyaráztuk a technikai fogásokat, amíg „belerázódott” a munkába — mondja a vállalat igazgatója. — Ma már a vállalat vezetősége is igen elégedett munkájával.

■ OarHf Szigetelóelem- és ** r Cl III Műanyagipari

Vállalat nyíregyházi irodájában véletlenül találkoztunk Dobró Zoltán mérnökkel, a belegrádi üzemegység vezetőjével.

— Március elsején kerültem a Perlithez. Addig Miskolcon dolgoztam, a MÁV Járműjavítónál; így érthető volt, hogy az első hetekben tájékozatlan voltam a szakmában. Nem hagytak magamra. Tahi Gáspár, a vállalat főmérnöke többször ült le velem beszélgetni és megmagyarázta a szakma különféle fogásait.

S ezek a tanítások hasznára váltak a fiatal mérnöknek. Bár a munkások az első időkben bizalmatlanul fogadták az új telepvezetőt, később megszerették, s egyöntetűen álltak mellé, amikor az egyik munkást részegeskedés miatt elbocsátotta a vállalattól.

— Most kezdődik a munka „oroszlánrésze''. Nemrég kezdtük meg Belegrádon az új részleg üzemeltetését. Nap-nap után újabb gépek érkeznek, s ezzel egyidejűleg adódnak a műszaki problémák is. Most egy szállító berendezést ellenőrzők, hogy a leszállítás után ne legyen vele fennakadás. Bizony sokszor belenyúlik az éjszakába is egy- egy gép tervrajzának tanulmányozása. •

mérnök, ifjú techni- I 9(1 lot kusok. Szorgalmasan, jól dolgoznak, hiszen az idősebbek segítik őket. Az öx-e- gebb szakemberek szívesen adják át tudásukat, tapasztalatukat a fiataloknak; cserébe csak egyet kérnek; azt, hogy becsüljék is meg a tudást és az embereket!

(kovácsi)

Uj iskola épül Oroson

A jelek szerint az új tanévben adják át rendeltetésének a a szép emeletes iskolát.

(Hammel József felvétele.)

Alkotmányunk ünnepére befejezik az Arany János utcai bérház építését

A Szabolcs-Szatmár megye» Építőipari Vállalat dolgozói éves vállalásukban minden építkezésnél a tervezett átadási határidők megrövidítését tűzték ki fő célul. Ennek eredményeként már több építkezésnél megszerezték az

1 egy-kétnapos, sőt egyes helyeken az egyhetes előnyt is.

Vállalásuk eredményeként a tervezett határidő előtt egy hettel, augusztus 20-ra befejezik Nyíregyházán az Arany János utcai húsz lakásos bérház építését is.

Í jílási értekezletet tartottak tegnap a KPVÜS* dolgozóinak küldöttei Nyíregyházán

Az újítási munka társadalmi ellenőrzésének problémáiról és az újítási munka helyzetéről tárgyalt tegnap délután • Nyíregyházán a KPVDSZ újítási bizottsága kezdeményezésére összeült értekezlet. A vállalati igazgatók, szakszervezeti bizottsági titkárok és újítási felelősök részvételével megtartott tanácskozáson Szendrei István, megyei újítási felelős mondott vitaindító bevezetőt.

Részt vettek az értekezleten a megyei tanács ipari- és kereskedelmi osztálya, valamint a fők*- művesszövetkezetek képviselői is.

Nagyszabású ifjúsági nap volt Nyírbátorban

Nyírbátorban az elmúlt vasárnapon közel tízezer fiatal részvételével, a béke és barátság jegyében rendezték meg az ifjúsági napot. A zászlódíszbe öltözött járási székhelyre már a kora reggeli órákban járművek hosszú sora hozta a járás községeiből az ifjúsági nap részvevőit: fiatalokat, idősebbeket. A já^ás húsz községét képviselő fiatalok később a községek sorrendjében, színpompás menetben, vidám énekszóval vonultak fél a zászlódíszes sportpályán tartott megnyitó ünnepségre.

A sportpályán mintegy nyolcezer néző gyönyörködött a gyakorlatokban, a sportbemutatóban. A jól sikerült ifjúsági nap sportműsorát érdekes sportesemény zárta le: az Újpesti Dózsa utánpótlás csapata a Nyírbátori Spar- tacussal és Dózsával játszott egy- egy félidős mérkőzést, melyen az újpesti együttes 3:2-ős győzelmet aratott.

Az ifjúsági nap minden részvevője elégedetten, nagyszerű élményekkel gazdagodva tért haza

otthonába.

Balettcipők tánca

A permetlékészítést, a töltés, permetezés szervezését, valamint az időszerű védekezés egyéb nagyüzemi módszereit is tanulmányozták a szövetkezti kertészek.

Szemükkel és szívükkel figyelő büszke mamák előtt mezítlábas, szandálba, vagy éppen baletticipóbe bújtatott lábú, színes szoknyájű kislányok, tornaruhás fiúk tarka serege nyüzsög a József Attila Művelődési Ház kistermében. Öt- hatéves kicsinyektől tizennyolc éves nagylányokig terjed a lázas előkészületben résztvevők korhatára.

László Lajosné keze alatt megszólal a zongora és a sokszor hallott dallam pillanatok alatt rendet teremt a zsibongó seregben. Egy valcer és egy mazurka szünetében határozott szigorúsággal hangzik a figyelmeztetés, „csendéi kérek”. A legkisebbeknek azonban sok a megbeszélni valójuk ilyenkor, nehezen hagyják abba. Aztán mintegy varázsmondat, csendet teremt Molnár Zoltánná tanárnő kérdése: a színpadon is ez fog menni? Egyszerre rádöbbennek arra, hogy nem rendes évközi próba folyik most, hanem már az utolsó simításokat végzik az évvégi záróvizsga számain. A mesebeli kiskirály és a Val- purgis-éj nem tananyag, de most mindennél fontosabb, mert vasárnap délután ezekből vizsgáznak a színház színpadán a szülők, hozzátartozók, a nagyközönség előtt.

A próbákon nem minden úgy folyik, ahogy a színpadon láthatjuk, de most már mindent úgy kell csinálni, mert csak rövid idő van hátra a nagy napig. Hiába elégedett Lili néni a csöppség számával, ha hátai fordítva megy a helyére, szigorúan visszarendeli. Mindent úgy, ahogy majd a színpadon kell!

Amíg a soron következők megkapják az utasításokat, a zongoristával beszélgetünk. László Lajosnénak ugyanolyan nehéz a dolga, mint Lili néninek. Nem elég jól megtanulni a kívánt zeneszámokat, együtt kell élni a táncosokkal. Nemcsak a hangoknak, hanem a mozdulatoknak is a vérében kell lennie. Miközben játszik, állandóan figyelni kell a szereplőket, mert azoknak bizony nem egyköny- nyen válik vérükké a zene és a mozgás.

Véget ér a mesejáték. Nem látnak a kísérő szülők semmi kivetni valót az egészben, legfeljebb annyit állapítanak meg magukban, hogy „azért mégis az enyém a legaranyosabb”.

Már háromszor is eltelt az a húsz perc, am»t itt akartam tölteni. De- hát éppen most menjek el, amikor már a nagyobbak következnek-? Paris és Heléna kettősét, Belzebub számát szájtátva figyelik a legkisebbek is. Igen, ez már sokkal több annál, amit ok tudnak, hogyne irigykednének. Hatalmas taps csattan lel egyszerre, elismerésül. Tálán ők érzik csak igazán, hogy milyen sok fáradságba, pontos és lelkiismeretes munkába kerül egy ilyen számnak a megtanulása. A zenével való eggyéforrás, a kecsesen könnyű mozdulatok, a fiatalos lendület és báj sok-sok izzadság után születhetett csak meg. Molnárné is, ahogy elégedetten mosolyog, íelsóhajt: „de amíg az ember eljut idáig. • •”

GB.

3