Kelet-Magyarország, 1961. június (21. évfolyam, 126-151. szám)

1961-06-15 / 138. szám

Nem elég „átfutni“ jövendőnk postáját Sürgős posta érkezett félévvel ezelőtt... Honnan? Nem távoli bolygók lakóitól. Itt kelt a Földön, és ide is szól. Min­denkinek. Kik írták? Olyan emberek, akik nemcsak aggód­nak egymás sorsáért, de azt is tudják, mit kell tenniük, hogy jó vágányon haladjon a világ vonata, A menetrendet tartal­mazza a posta... A Nyilatkozat. így emleget­jük, így ismertük meg. Lehet­ne szíven ütőbb neve is, de a benne rejlő gondolatok akkor sem találhatnának meg jobban mindenkit, mint így. Megjele­nése szárazság utáni eső volt. Kizöldültek a remények. Mégis van lehetőség, elképzelhető megoldás, hogy ne következzen be a szörnyűség... a háború megelőzhető... a nagyobb erő a béke oldalán van. S elkezdő­dött a Moszkvai Nyilatkozat megismertetése az emberek sű­rűjével. Megyénk ben is elsősor­ban a pártszervezetek kapták ezt feladatul. Számos helyen, mint Kölesén és a környező öt községben parázs viták ke­rekedtek már az első rész meg­beszélésekor. Előbbre vinné-e a társadalmak fejlődését egy új háború? Közelebb hozza-e a haditechnika fejlődése a há­ború kitörését? Mikor szűnik meg végleg a háború veszélye? Sok, nehéz kérdés várt tisztá­zásra. Nézetek, egyéni meglá­tások csaptak össze, míg kifor­málódott a helyes következte­tés. Egy új háború nemhogy előbbrevinné a fejlődést, ha­nem visszavetné azt. És a ha­ditechnika? Erről sem beszél­hetünk általánosságban. A mi országaink haditechnikájának fejlődése eltolja a háború le­hetőségének időpontját, mi so­hasem kezdünk háborút. Ellen­ben, ha erős, korszerű a hadi- technikánk, nem mernek kez­deni a túloldaliak sem. Ezért !■■■■■■■■■ un ■■bbes FANTASZTIKUS, TUDOMÁNYOS REGÉNY 95. Jó segítség szükséges ezzel is törődni. Mi­kor szűnik meg a háború ve­szélye? Sokan hivatkoztak arra a tételre, hogy míg kapitalista környezet van, addig mindig fennáll a veszély. De arról meg­feledkeztek, ha végre valahára megoldódna a teljes leszerelés \ az egész világon, szinte való­színűtlenné válna a háború. Avagy a szocialista világ óriási gazdasági, technikai fölénye is szinte kizárná a világégés „esé­lyét”. Olyan égető proli|é­mák ezek, melyek a nap min­den órájában lehangolnak, vagy „felderítenek” embereket, attól függően, ki hogyan tisztázza ön­magában a „lenni, vagy nem lenni” kérdést. Nemcsak Köl­esén Izgatja ez az embereket, nemcsak itt várják a helyes, elfogadható válaszokat. De mi történik, ha nem kapják meg? Mert ilyen is van. A Moszkvai Nyilatkozat, sajnos, nem jutott még el minden faluba, minden emberhez. Még a pártszerveze­tek nagyrésze is adós maradt a Nyilatkozat lényegének állandó magyarázásával. Sőt, maguk a kommunisták sem mindenütt ismerik a Nyilatkozatot. Ma- tolcson még egyetlen alkalom­mal sem volt róla szó, sem a megjelenésekor, sem azóta. Bár megyeszerte külön foglalkozá­sokon vesznek részt a helyi párt- és tanácsi vezetők, sok­szor nem követik ugyanilyen beszélgetések e foglalkozásokat az alapszervezeteknél. Nem len­ne érdeklődés? Nem lenne mi­ről beszélni a „saját” szemüve­güket használva? De igen! A Nyilatkozat nemcsak fontos elvi kérdéseket vet fel és tisztáz, a pártélet lenini normáinak be­tartására is felhívja a figyel­met. Müven hibákat fedezhet­nek fel a „saját” szemüvegüket használva a Nyilatkozat olvasá­si BiEiraiiH»aaa «■■■■■«■ sakor például a gyarmati járás pártszervezetei? Számosat. Szinte nincs is pártszervezet, amely ne okulhatna belőle. Gyügyén a kollektív vezetés hiányos. Nagyszekeresen a párt- demokrácia megsértése a ve­szélyes. Egyes pártszervezetek, mint a nagyszekeresi lebecsülj a felsőbb pártszervek szerepét, határozatait. Turricsén a tag­gyűlés határozatát rfem támo­gatja néhány kommunista, mit sem törődve a demokratikus centralizmus elvével. Sok he­lyen a bírálati szellem nem alakult még ki, mint Uszkán, de más községekben is. Egész­séges a bírálati szellem Magos­ligeten, ahol nemcsak egymás munkáját, hanem a pari- és gazdasági vezetést is rendszere­sen bírálják a taggyűléseken. Néhol, mint Vámosorosziban, de Nagyszekeresen és Turricsén is a pártegységen üt kisebb-na- gyobb réseket a személyeske­dés, a téves nézet. Am, a lel­soroltak csak töredékei annak, mennyire életbevágó, mennyire életszerű problémákat tárhat fel a Nyilatkozat, ha azt nem általánosságban, hanem a he­lyi „szemüvegen” keresztül vizsgálják. Nem éléi? egvezer-két- szer „átfutni” jövendőnk, napjaink postáját. Nem elegen­dő egy-két beszélgetés, pártok­tatási foglalkozás, hogy min­den kommunista magáévá te­gye a Nyilatkozat lényegét. Nem lenne időszerűtlen taggyű­lések napirendjén szerepeltetni, alaposan megvitatni: milyen fontos tanulságokat kell le­vonniuk még egyes pártszerve­zeteknek a Nyilatkozat alap­ján, hogyan kell dolgozniuk tovább. Hogy ne csak ők, ha­nem az emberek sűrűjében élők is megértsék annak szel­lemét. Páll Kovács írónkét már munka-végezte után örökítettük meg. Vállán kapával igyekszik haza a mezőről. Bizony jc segítsé­get jelent munkája apjának, aki a kis varsányi Űj Élet Ter­melőszövetkezet munkacsapat-vezetője. (Hammel József felvétele.) Kedvezményes áron válthatnak ifjúsági mozibérlet“-eket a tanulók Az elmúlt évekhez hasonlóan a Moziüzemi Vállalat az idén is ad ki „ifjúsági mozibérlet”-eket a tanulók részére. Egy-egy mozi- bérlet ára három forint és össze­sen 24 filmelőadás látogatására alkalmas. A bérlet felmutatójá­nak az első előadásokra két fo­rintos áron adnak ki jegyet a mozipénztárak s a 24 előadás lá­togatása mindössze 51 forintba kerül. A jegyek mindig aznap válthatók meg a filmszínházak jegypénztárainál. A bérleti idő az iskolai szün­időre — június 8-tól augusztus 31-ig — érvényes. A mozibérletek máris megválthatok a közép- és általános iskolákban, valamint a mozik jegypénztárainál. K ultárháx-avatáson a tissavasvári Ráhócsi Tss-hen A tiszalöki gimnázium tanulói és a tiszavasvári Rákóczi Tsz fiataljai között jó kapcsolat ala­kult ki az elmúlt időkben. A gimnazisták a termelőszövetke- Géza 1 zetben végzik gyakorlati foglal­a « « ■ ■ ■ «* cp ss m ~ e ej rs si a E­— így fizet az ember az ostobaságá­ért — mondta. Azzal a készüléket vállára vetette, megfordult, s elindult lefelé. Szótlanul mentünk lefelé a szakadékos kavicshalmokon. Lépteink hangosan ko­pogtak a teljes csendben, amelyet csak egy-egy leguruló kődarab zöreje szakított meg. Arszenyev nem messze a mélyút be­járatán túl megállt egy sima kőlapnál, amely néhány szikla éles szélére támasz­kodott. úgyhogy természetes asztalt alko­tott. — Tizenöt perc pihenő és tanácskozás — jelentette ki. — Tisztában vannak vele, hogy mi történt? Azzal szkali.r, Jere külső szebéből elő­vette a térképet s kiterítette a kőlapra. Ami engem illet, egy szót sem értettem. A fejem csupa zűrzavar volt. Egyet tud­tam: katasztrófa történt, amelynek kö­vetkezményei beláthatatlanok. Elveszítet­tük a helikoptert, készülékeinket, élelmi­szerünket. Nem maradt más, mint vas­tartalékként egy-egy konzervünk, csekély mennyiségű vizünk és a szkafanderek palackjaiban lévő oxigénkészlet. Ezenfelül Soltyk vállára volt szíj azva egy kézi sugár­szóró s nálam egy tekercs kötél. Ez volt minden. — Csak nem gondolja, professzor úr, hogy ez támadás volt?... — kérdezte las­san Soltyk. — Nem. Azt hiszem, hogy túlnyomó- részt magunk vagyunk a hibásak. — Die miért, mi módon? — kiáltot­tam. Arszenyev nem felelt. — Az üzemanyag robbant fel a tar­tályokban — gondolkozott hangosan Rai­ner. — De ez csak a kezdet volt. Ha az ember összekapcsolja a katasztrófát azzal a dübörgéssel, amelyet a gömb alatt hal­lottunk... igen,igen, a cső! — Szóval mágneses tér? — kérdezte Soltyk. — Mégpedig óriási erejű... A másod­perc töredéke alatt sok millió gaussnak kellett hatnia! Valami kezdett bennem derengeni, de a hallott részletekből még most sem bír­tam összeállítani a teljes képet. — Azok a kövek... a magnetit... Pro­fesszor úr, ez összefügg azzal az üres térrel, amelyen leszálltunk? — Nos, igen! — felelte Arszenyev és helyzetünk minden tragikuma ellenére hangjában a tudós diadala csengett, hogy sikerült a problémát megfejtenie. — Az a puszta hely! Lefogta a papír széleit, mert a szél lobogtatta s megmutatta a katasztrófa színhelyéig megtett utat — A dolog egyszerű, olyan egyszerű, hogy egy gyermek is megértené s mi úgy viselkedtünk, mint a sült bolondok! A cső, amely mindenütt tizegynéhány mé­ter mélyen vezet, itt kiemelkedik és köz­vetlenül a sziklaréteg alatt visz tovább. Az egyik oldalon puszta tér van fölötte, a másikon pedig kőrakások. De ezek nem egyszerű kövek, hanem magnetit, illető­leg vasércrögök! Amikor az áram kering, a cső körül mágneses tér támad. Amíg az áram feszültsége nem változik, addig ez á tér mozdulatlan. Ha az áram erősö­dik, a tér Oersted tételéhez híven örvény­leni kezd. — Az ördögbe! — kiáltottam. *— A dugóhúzó-szabály! — Ügy van. Ez a szabály azt mond­ja, hogy ha az áram a dugóhúzó hegye által mutatott irányban kering, akkor a mező a dugóhúzó meneteivel megegyező irányban forog. A laboratóriumi kísérle­teknél vezetékül rézdrótot, a tér által megmozgatandó testükül pedig vasresze­léket használnak. Itt a föld alatti vezeték és a magnetit kövek szerepelnek. Amikor az áram magas feszültséget ér el, a mág­neses tér köveket a cső egyik oldaláról a másikra dobálta át. így állt elő nyugat felől a puszta térség, s ezért vannak ke­let felől kőrakások. — De hiszen a cső e hely főtt meg­szakadt — jegyeztem meg. — Az nem tesz semmit. Egyszerűen földelve van s az áram behatol a kőbe. Ne felejtse el, hogy ott „vastalaj” van, amely jóformán semmiféle ellenállást nem fejt ki. — Az igaz! Akkor hát a helikoptert is rádobta ezekre a kövekre? — Ügy van. — És az üzemanyag felrobbant? De hiszen kikapcsoltam a gyújtást. — Az indukció következtében a fém- szerkezetben oly hatalmas örvénylő áram­nak kellett fejlődnie, hogy a fém egy szempillantás alatt olvadni kezdett — ma­gyarázta a mérnök. (Folytatjuk.) kozásukat, így együtt dolgoznak, tanulnak, kulturálódnak a pa­rasztfiatalokkal. Az egyik szom­baton este ennek a barátságnak igen szép jelei mutatkoztak, ami­kor a tsz fiataljai az új kultúr- ház avatására meghivták a gim­náziumot. Az ünnepségen meg­jelent fiatalokat Vinginder Já­nos elvtárs, a tsz elnöke üdvö­zölte és átadta rendeltetésének a kicsiny, de tiszta és szép kul- túrházat. Kaptak a fiatalok le­mezjátszót, rádiót, televíziót, s van könyvtáruk is. Ezek után a tsz KlSZ-szerve- zetének titkára köszöntötte a gimnazistákat, akiknek jó mun­kájukért két bárányt adott ajándékba. Majd Szakács Ferenc elvtárs, a gimnázium igazgatója szólt a fiatalokhoz. Megígérte, hogy a jövőben még inkább azon munkálkodnak, hogy a barátsá­got mélyítsék a diák- és tsz-fia- talok között. Ezért a munkán és a kulturális rendezvényeken kí­vül sportkapcsolatokat is létesí­tenek. A kultúrház felavatását rövid hangversennyel színesítették, melyről a gimnázium ifjúsága gondoskodott. Majd a közösen elköltött vacsora után a diákok tánczenekara húzta a talp alá valót éjfélig. Megkezdődött úfiiurgoiiya exportja A tiszaberceli Bessenyei Ter­melőszövetkezetben tizenkétezer zsák újbnrgonyát csomagollak be eddig exportra. A szállít sokat tovább folytatják és mintegy két­száz háláról száll" inak burgo­nyát küllődre. A t. ru elősző vet­kezetnél új major építését is megkezdték. Itt 200 ló, 300 sertés és 150 darab hízómarha kerül, •■!- helyezésre.

Next

/
Thumbnails
Contents